Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-21 / 58. szám
2. oldal. ZEM.PL ÉN. Julius 21. fertőzések folytán leszáradjanak. Ha pedig közben az eső lemosta a port, természetesen megismétlendő a porozás. Csakis ismételt és figyelmes réz- kénporozással hárítható el a fürtök teljes pusztulása. Ha az első porozás után még mindig megbetegedő és kiszáradó fürtök mutatkoznak, ez a jelenség nem azt bizonyítja, hogy a védekezésnek nem volt hatása, hanem azt, hogy az ilyen bogyók már a porozás előtt meg voltak fertőzve. A már fertőzött bogyókat meggyógyítani nem lehet, csakis a még érintetlenek védhetők meg rézkénporozás által attól, hogy megbetegedjenek. A porozást akkor is sikerrel lehet folytatni, ha az időjárás nedves, sőt legsikeresebb korán reggel, mikor a fürtök még harmatosak, mert a rézkénpor a nedves bogyókra jobban tapad s védőhatását is jobban kifejtheti. Itt említjük meg, hogy az „Ampelológiai Intézetthez több, a betegség különféle stádiumában levő fürtöt küldtünk megvizsgálás, a betegség és a védekezési szer helyes megállapítása céljából s azon távirati értesítést vettük, hogy a fürtökön peronospora találtatott, ellene azonnal kell rézkénporral porozni. Fújtató és rézkénpor (Aschen- brant-fóle) a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél (Budapest, Alkotmány utca), Geittner és Rausch cégnél (Budapest, Andrássy ut) kapható. Holdankint 15—20 kgr. szükséges. Ára kgronkint 50, nagyobb mennyiségben 45 fillér. A meglévő baj elleni erélyes védekezést — melyet a vármegye szabályrendelete is előír s melynek elmulasztása kihágást képez — ismételten ajánljuk a t. szőlősgazdák és az illetékes hatóságok szives figyelmébe. A Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület elnöksége. HÍREK. | Luhács Hárnly. | — jul. 20. A koporsódra röget nem dobhattam Bucsuzásul hát rá e dalt vetem, Tán el fog férni annyi hanttal együtt A te megdermedt, néma sziveden. Kaptál te dalt utadra utitársul Hegedü-szó sirt koporsód felett, Bohém-legényid mind vonóhoz álltak S amennyi húr, az mind sirt, könyezett. Táncolni kezdtek sSzomoryNiki a kis kadét elfelejtve pillanatnyi aprehenzióját, sietett Katóért. Neki Ígérte ezt a táncott s a világért sem mondott volna le róla. Dénes Ödön egyedül maradt Fodor Böskével. Égy egész év óta nem látta a leányt; s most kínos volt a találkozás a történtek után. Nem tudta mit mondjon neki. Végre megtalálta a kivezető utat. — Ha nincs eligórve a táncra, adja nekem, kérem. — Köszönöm. De tudom csupán udvariasságból kérte ezt a táncot, nem fogadom el. De ha egy szívességre kérhetném . . . — Parancsoljon velem. — Ne udvaroljon Katónak; ez nem becsületes dolog. Á férfi meglepetve nézett a leányra s kissé érdes volt a hangja, a mikor azt kérdezte: — Miért mondta ezt Böske ? — Azért, mert ez az igazság. Maga csak játszik azzal a leánynyal; maga nem szereti Katót. — De ... de ... én ... — Nem, maga nem szereti;nem is szeretheti igazán, mert az a naiv, hiszékeny kis leány nem magához való. Óriási ellentétek vannak a lelBeállok én is legónyid sorába Lantom húrját, ládd, én is rezgetem. A köny, amelyet én hullajtok érted, Bohém legényhez illőn : — dal legyen. Legyen kísérőd, mint társid zenéje A mérhetetlen, végtelen vizen, Amelyen uj hajód: — szöges koporsó — Felfoghatatlan cél felé viszen. Ez mondja el neked az utak-utján: Nincs ok panaszra zord közöny miatt, Van elég szem, mely könyet ejt utánad, S van elég szív, mely titkon elsirat. Széttört vonódra, néma hegedűdre Busan tekint le annyi, annyi szem, Melyet te tettél egykor ragyogóvá, Vagy nótád hagyott busán, könyesen. Sok szép nótádat nem húztad hiába, Ki érzést vet, az sziveket arat, A nóta-mag, mit itt-ott elvetettél Megtermé, hidd el 1 a kalászhadat.. . .. S ki neked szivet,müvészlelket,érzést Adott a név, rang, uri-sor helyett : Vezetni fogja és gondozni lágyan Ott túl is a to nótás lelkedet. Németh Pál. Tisztesség-vadászat. — jul. 21. Az élet maga igazolja napról- napra amaz elterjedt, magyar szállóige igazságát, hogy nincsen nap esemény nélkül. Nagy és sok, érdeklődést keltő esemény hirét vesszük szakadatlan folyamban. A sajtó, amelyet pókhoz lehet hasonlítani s mely ott ül az egész müveit eontinensre kiterjedő hálója közepén, bőven táplálkozha- tik a hálójára tapadó eseményekből, fáradnia sem kell, hogy közelükbe jusson, mert a kábel, a telefon, távírda, vasúti vonalak képezik az ő hálója szállait s ezek maguk viszik az esemény-táplálékot a gócpontba, hol az eseményekre éhes sajtó pók fészke!. És bár napról-napra bővül, szövődik ez az egész világot keresztülfogó háló : a sajtó pókok egy része nem elégszik meg a nyújtott táplálékkal, többet kíván s éhsége napról- napra fokozódik. Hogy kielégítést nyerjenek : hálójuk szálait odarögzitik oly helyekre is, melyeket nem volna szabad érinteniük s valósággal szentélyek azok, ahonnan manap ezeken a hálószálakon keresztül szívják táplálékukat. Mindez azért van, mert a sajtó keik közt, ezzel a diszharmóniával pedig nem lehetnének boldogok. Ez nem a maga párja Ödön ; ez egy szerelmes, bohó kis leány, aki a szivével gondolkozik; szerelmes a maga férfias szépségébe, hizeleg neki a bókja, boldoggá teszi, hogy vele foglalkozik, de nem látja a lelkét: nem keresi azt a fonalat, amely a legerősebben köt össze két embert. Éz a tudatlan kis leány soha sem értené meg magát. Ha elmúlna a mámor, idegenek lennének egymásnak, mert hiányozna a lelkek közössége. Hagyja el Katót, kérem hagyja el. Gyermek az még s könnyen feled. Inkább most sírjon, ha fájni fog a szív, mint később, amikor már két élet lenne tönkre téve. A férfi halkan, mintha saját magától kérdezné, azt mondta a lánynak: — Hát mit gondol Böske ? maga azt hiszi, hogy .. . Nem fejezte be a mondatot, mert a leány hirtelen közbeszólt: — Igen Ödön, én azt hiszem, hogy maga csak a pénzéért venné feleségül Szentimrey Katót. És ezért nem mondta Dénes Ödön Szentimrey Katónak sem akkor este, sem pedig soha, hogy: szereti. egy részét gourmanddá tette az esemény-táplálék változatossága. Figyelmen kívül hagyják a fontos, országos, politikai eseményeket, parlagon hagyják a közügy, közérdek annyi mezőjét, mely a sajtótól ápolási, gondozást, propagálást vár, hogy a nekik izletesebb, kívánatosabb táplálékra vadászhassanak ; arra, am lyre — sajnos 1 — a közönség egy része is éhes. így tör azután be a sajtópókok ez undorító hada az egyének magán, családi, becsületbeli ügyeibe, hogy ezeket az apró, de érdekes szenzációkat hálójába ejtve odavihesse az emberi megszólások, a nyilvánosságnak piacára. A példák mutatják, hogy a magyar fővárosi s vidéki sajtó élet bőven duslakodik az ilyen orgánumokban, melyek országos, komoly ügyek közcélt szolgáló tárgyak vitatása, közlése helyett mohó vadászatot indítanak — szakítva úri felfogással, erkölcscsel, tisztességérzettel — az egyéni tisztességre és becsületre. — Apró, kicsiny, de titkos egyéni és családi szenzációk látnak nyomda- festéket s felfújt, kicimezett, kiáltó alakjukkal szomorúan engednek következtetést vonni arra, hogy az emberek egyrészéből teljesen kihalt az embertársai iránt érzett rokonszenv, figyelem, megbocsátás és szeretet érzése. És ez a mások szerencsétlenségén, balsorsán, családi drámáján élősködő sajtóhajsza szemünk láttára ujul meg napi ól-napra. Ma ellenem, holnap ellened. És szomorú, hogy a társadalomnak mégis van egy jelentős nagyságú része, mely ezeknek a sajtóorgánumoknak romlott táplálékát várja, fogadja és emészti. Ma, mikor a társadalom e része szívesebben fogad minden közérdekű kérdésnél egy ilyen úgynevezett pikáns szenzációt: lehet-e csodálni, ha van sajtó, mely visszaélve e vágygyal, e kíváncsisággal, gondoskodik az ilyen csemegék feltálalásáról ? Ez ellen a garázda, a magánélet szentélyébe hatoló orv-munka ellen megvetéssel kellene harcolni és védekezni a nemes Ízlésű, az egyéni integritást szentnek tartó, lovagias magyar társadalomnak. Itt van ime példának a legújabb sátoraljaújhelyi eset, a Molnár—Chu- dovszky affér is. Ideges percben megtörténik a sajnálatos eset, hogy egyik úri ember tettleg megbánt egy másik úri embert. Temérdek kielégítő módja van, hogy az ilyen, az életben gyakori affér feltűnés és az egyéni tisztesség sérelme nélkül intéztessék el. De bármint legyen is, ez tisztán a szereplők magánügye s egyáltalán nem oly esemény, melyet a müveit társaság gunynyal dolgozna meg s verne dobra a nyilvánosság piacán. Efemer értékű szenzáció ez az élet nagy eseményeihez viszonyítva, tisztán a szereplők magánügye s melyik úri érzésű ember gondolna rá, hogy ezt kicifrázva, tolakodó szemérmetlenséggel ellopja s odategye a nagy nyilvánosság bonckése alá. Hát any- nyira gyűlöljük már mi emberek egymást, hogy csak egymás bajainak taglalásában duslakodva érezünk jó közérzést ? Hát nem maradhat védve a nyilvánosságtól az sem, ami kizárólag az egyesek ügye? Hát szabad é tisztességes sajtónak ilyes személyi ügyeket máskép, mint jóakarattal, nemes indulattal kezelni f Láttuk, hogy mindez hiú reménység. Az apró, kis, titkos szenzációra mohó vágygyal bújtak elő odúikból, az ilyen szenzáción élősködő sajtópókok s nem fékezve tartózkodásukat a mások magánéletébe való beavatkozástól, minden férfiasság és tisztességérzet nélkül, rosszlelküséggel, elferdítéssel, ízléstelen szatírával húzták ki az ügyet a nyomtatott betű utján a mások kellemetlenségeiben gyönyörködök terítékére. Nagy adag kárörömmel persze és rosszakarattal. De van a társadalomnak egy nemes érzésű része, mely undorral és megvetéssel fordul el ettől a komédiától. Mert lassan kezd kialakulni a társadalom kebelében, egy ki nem mondott, titokban működő becsület- bíróság, mely a tolitól, melyet harcba visznek, szintúgy megkívánja a tisztaságot, mint a kardtól, melylyel lovagias ember becsületét védelmezi. És ez a bíróság a maga érvényre- juttatott közönyével és megvetésével képes lesz arra, hogy e visszaélésekre reá nyomja a maga megszégyenítő bélyegét, melyet mindenki észre fog venni a megbélyegzettek homlokán El kell jönni azon időnek, mikor az egyéni integritás ez orv-vadászait lehetetlenné fogja tenni s tudja majd tenni a tisztességes érzésű emberek nemescélu szövetkezése. Ennek a szövetkezésnek hallgatólag, ki nem mondottan minél előbb meg kell alakulni, mert a példák intenek cselekedetre. Hannibál itt áll a kapuk előtt . . . th. — Negyven nap. A néphit tudvalevőleg azt tartja, hogy ha Medárd- napkor esik, utána negyven napig esős időben van részünk. Az idén mintha tényleg bevált volna a néphit, mert a Medárdot követő negyven napon át ugyancsak sűrűn volt esőben részünk s aligha volt egy nap is, amikor meg ne nyíltak volna az ég csatornái. A kritikus idő negyvenedik napja vasárnap volt és azóta mintha meggondolta volna magát a nyár és ismét visszatért volna hozzánk. Négy nap óta meleg, szép nyarunk van s most csak az volna kívánatos, hogy a szép idő állandó maradjon és legyen végre-valahára részünk igazi, napsugaras, szép nyárban, amit eddig — bár julius havának vége felé járunk — nélkülözünk. — Uj ügyvéd. A kassai ügyvédi kamara dr. holló Zoltán ügyvédet Nagymihály székhelylyel tagjai sorába iktatta. — Izraeliták kegyelete. Julius hó 18-án 70 éve múlt, hogy Teitelbaum Mózes szentéletü újhelyi rabbinus meghalt. A honvédlaktanya mellett fekvő régi zsidó temetőben nyugszik, hol halála évfordulóján nagy számmal jelennek meg az emlékzetét tisztelő hitsorsosok. Ez éven különösen nagy volt a kegyeletes megem- lékezők száma s több ezeren érkeztek messze vidékről, sőt a külföldről is Teitelbaum sírjához. A nevezetes emlékű rabbinus Kossuth Lajosnak még Ujhelyben lakása idején, mielőtt a közpályán tevékenységét megkezdette volna, megjövendölte,hogy „nemzetének dicsősége lesz.“ A jóslat bevált, mint Teitelbaum számos más jövendölése is s ezek szereztek neki Európaszerte nagy hirt és általános tiszteletet. — Gyászfátyol van a hegedűn ... Sátoraljaújhely város bohém világának egyik általánosan kedvelt, népszerű alakja halt el folyó hó 19-én reggel 5 órakor a sátoraljaújhelyi „Erzsébet“ közkórház elmeosztályának egyik szobájában. Az izzig-vórig bohém lelkületű cigányprímás Lukács Károly, aki annyi szép, átórzett nótával férkőzött be a közönség szivébe, halva fekszik immár, megölte a lázas, éjszakázó, a gyönyörben mértéktelenül tobzódó egyének betegsége a paralysis progressziva. Szivében megsemmisült, örökre hallgatóra vál- lott az érzés, mely egykor forrt, tevékenykedett s átitatta melegével a nótákat, melyeket vonója közvetített. A hegedű árva lett, tulajdonosa kezéből kiesett a vonó, mely ott vibrált, fickándozott s parancsolt a báltermekben perzselően, tüzesen, vadul s akkor volt selymes, lassú és méltósá- gos, mikor a társaság egy-egy bu- songó magyar dalba kezdett. Sokáig volt itt közöttünk, szerették, megbecsülték s ép akkor, mikor hütelen