Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-11 / 99. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December 11. utcákat ellehetne zárni a kocsifor­galomtól. Szepessi kifogásolja, hogy a hús, meg péksütemények kezelésénél ész­lelt egészségre ártalmas dolgokat mórt nem közlöm a rendőrséggel, ha már szivemen viselem a közegész­ségügyet. Azt hiszem több szolgálatot tet­tem azzal, hogy intelligens hallga­tóimat arra figyelmeztettem, hogy a minden viszonyok között Ujhelyben gyakran fertőzött sütemények káros hatásától úgy óvhatják meg egészsé­güket, ha a reggeli elkészítésénél a sütőcsőbe teszik a friss süteményt bi­zonyos időre s nem szaladunk a rend­őrségre, hogy a kenyéren kis trágya van. Éppen a mészáros és pék urak­nak gyakorlati tanácsot adtam, hogy egy pléhhel bélelt ős vitorla vászon­nal fedett élelmiszer szállító kocsi által legjobban óvhatják meg az élel­miszerek tisztaságát. Ha a kocsit és a vásznát naponként forró vízzel le­öntik, úgy az a szállításnak mindig megfelelő lesz. A fertőző megbetegedések el­leni óvakodásnál Szepessi oly mon­dásokat tulajdonit nekem, amelyeket egyáltalában nem használtam s mint ilyenekre egyáltalában nem felelek. Irányom az volt, hogy a kifüggesz­tett veres cédulák értékét magyaráz­tam, hogy hogy int az bennünket vé­delemre, ha mi ily helyre jutunk, avagy ha. az illető egyénnel érint­kezünk. Éppen a hallgatóimat hív­tam fel arra, hogy ragaszkodjék a veres cédulák kiragasztásához s ne tépjék le azt. Kartársaimat becsülöm, de minthogy előadásom nem érde­kelte őket, hozzájuk nem szólhattam. Megjegyzem azonban, hogy felhívom a főorvos ur figyelmét, hogy a leg­nagyobb sajnálattal kellett tapasztal­nom, hogy annak az ominózus veres cédulának valahol hibája van, mert ón bizony praxisomban e miatt a be­tegek hozzátartozóit gyakran figyel­meztettem is. Többet nem kellene szóllanom. De Szepessi tanácsokkal lát el s egész előadásomat olybá veszi, hogy az a város egészségügyi adminisztráció­jának kritikája, természetesen el fer­dítve, epével, felolvasással s a töb­bivel. Ha ott lett volna úgy bizony­nyal egész más véleménye lett volna. De hát ő arról is tud beszélni, amit nem hallott. Mi ott a lyceumban felvi­lágosítunk és tanítunk. Ha kritikát kell mondani afelett, amit Szepessi kifogásolt, úgy ott van a képviselő- testületünk, ahol azt ott is joggal gya­korolhatom. ChndovBzky Mór dr. musnak neveznek s mely meg van kezdettől fogva, mióta egyáltalán emberek élnek. Arra nézve, hogy miként legyen jobb a tömegek sorsa, több eszköz volna. Az első a tömegek joga: az erőszak, mely ha a töme­gek országos fellépésében áll, akkor forradalom, ha pedig kis területi, ak­kor lázadás. Mindkettőnek az elfojtá­sára erőszakot alkalmazunk; a forra­dalmakra a szomszéd népek, a láza­dásokra az uralkodó hatalom. Ren­desen véres ezeknek a lefolyása, bor­zalmas, sok embert elpusztító, de vég­eredményében hasznos, bár a láza­dások ritkán végződnek a forradal­makéhoz hasonló eredménynyel. Eze­ket rendesen leverik s vérbe fojtják. Ékes példa ezekre az 1514-iki pór­lázadás, az 1525-iki német néplázadás Gőte von Berlichingen vezetése alatt s a Jakabok lázadása Franciaország­ban, a Jaquerie, melyeket mind le­vertek s utánok a tömegek sorsa rosszabb lett; viszont ezekkel szem­ben áll a francia forradalom, mely temérdek vér és borzalom után az emberek boldogságát hozta magával. A másik eszköz a tömegek bol- dogitására, az értelmi középosztály — dec. 11. Áz ipartestület a főispánnál. Folyó hó 5-én a sátoraljaújhelyi általános ipartestületnek 40 tagú küldöttsége tisztelgett a főispánnál, élén az ipartes­tület elnökségével. A küldöttség szó­noka Kovalcsik János az ipartestület nevében Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez intézett kérvényt nyúj­tott át a főispánnak, hogy azt párto- lólag terjessze fel. Ezen kérvényben az ipartestület 25,000 korona kamat­mentes kölcsönt kér az ipartestületi székházra, hogy a mostani terhes fize­tésektől szabadulhassanak. Amint az ipartestület szónoka kifejezte sem a város, sem egyesek nem járultak a székház felépítéséhez, önerejükből építették azt fel, de a nehéz megél­hetési viszonyok kényszerítik reá, hogy a kormány segélyét igénybe vegyék most, mikor a kereskedelmi kormány élén olyan férfiú áll, akinek már atyja is sokat tett és előljárt az ipar tá­mogatásában. Az iparosok bizalommal vannak Kossuth Ferenc keresk. mi­niszter iránt s bizalommal fordulnak tehát hozzá a segedelemért. Meczner Gyula főispán átvéve a kérvényt, ki­jelentette, hogy ismeri az ipartestület s az iparosok állapotát s úgy az egye­sek, mint a testület bajain segíteni legtisztább örömére szolgál s úgy is mint főispán, úgy is mint újhelyi pol­gár szívesen működött és működik közre Ujhely város iparosai jólétének emelésére s előhaladására. Bizton reméli, hogy az a Kossuth Ferenc, a ki eddig az iparosokért többet tett, mint bármely elődje, meghallgatja az ipartestüle.t kérelmét s azt teljesíteni is fogja. Ő a legmelegebb pártolással terjeszti Kossuth Ferenc miniszterhez kérvényüket és tőle telhetőleg sze­mélyes közbenjárással is támogatni fogja. Az általános tetszés és éljen­zéssel fogadott beszéd után a kül­döttség tagjai a legjobb reményekkel távoztak a főispántól. Nyilatkozat. Oeőcze István egy nyilatkozatot küldött be szerkesztő­ségünkhöz ama kérelemmel, hogy adjuk közre. Á nyilatkozat a kö­vetkező : A „Tokaj és Vidéke“ cimü Tokajban megjelenő lap 1909. évi november hó 21-én megjelent 47. számában „Vármegyei Közgyűlés“ címen egy cikket tettem közzé, melyben Zemplén vármegye fő­ispánjával szemben az általa a vármegyei kör- és községi jegy­zőkre vonatkozólag állítólag hasz­nált ezen kitételek miatt: „söpre­dék, zsarolók“ felháborodásomban működése, mely irodalmi fellépésből áll, nem gyors mint a forradalom, de hatásaiban erősebb s egy egész kor­szak felfogását átalakító. Ennek hő­sei korunkban Lassale Marx és En­gels, kik a szociális jogok összes fo­kait feldolgozták. Ezek közt épp úgy kiválnak a túlzók, mint a forradal­mak borzalmaiban szereplők között s van, aki minden tulajdont eltöröl, mint Prudhon, aki kimondja, hogy a tulajdon lopás. Minden közös, még a testen levő ruha is s ha valaki kihal belőle, desinficiálni kell s vegye fel más. Ezek túlzások s nem használnak az elvnek semmit. Ám ebben a társadalmi osztály­ban szilárdult ki a szociális gondos­kodás leghatalmasabb eszköze: az is­kola. Mig nálunknál nagyobb orszá­gokban, például Angliában ide csat­lakozott a dús, vagyonos emberek részvéte is a vagyontalanok és tudat­lanok irányában és gazdag, előkelő családok gyermekei a külvárosok sze­gény népe közt önálló iskolákat tar­tanak fenn, hol maguk tanítanak, addig nálunk e téren semmi sem tör­tént s megelégedtünk egy-két szo- ciálista tudós müvének olvasásával, és megütközésemben kíméletlenül sértő kifejezéseket használtam. A legilletékesebb helyről vett értesüléseim szerint meggyőződést szereztem arról, hogy a főispán ur a közgyűlésen a kör- és községi jegyzőkre vonatkozólag a fenti ki­fejezéseket nem használta és igy értesülésem téves információkon alapszik. Ebből folyólag mig egyrészről kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy fent hivatkozott közleménye­met egész terjedelmében vissza­vonom, addig másrészről a főispán úrral szemben használt sértő kife­jezésekért ez utón is ünnepélyesen bocsánatot kérek. Tokaj, 1909. dec. 8. Oeőcze István. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Séta egy állás hőről. Ki lesz gazdasági tanácsos? — dec. 10. (np.) Sátoraljaújhely rend. tan. városnál a gazdasági tanácsosi állás megüresedvén, arra — egy szintén üres irnoki állással kapcsolatban — a hivatalos pályázat már ki lett Írva. A megüresedett állások, — mint legutóbbi számunk közölte — már a folyó hó 16-án délután tartandó rész­leges tisztújító közgyűlésben be lesz­nek töltve s folyó hó 15-ike van ki­tűzve határidőnek az állások elnye­résére vonatkozó pályázati kérelmek­nek a vármegye alispánjához való beadására. Pár nap múlva tehát a város uj képviselőtestülete azon helyzetben lesz, hogy folyó hó 9-ikén tartott megalakulása után betöltsön a város­nál két uj állást, köztük a gazdasági tanácsosit is. A város közigazgatási adminisz­trációjának fontos, szép feladatok el­végzésére hivatott tagja és szerve a gazdasági tanácsos. Nagy, kiterjedt munkaköre van, a város gazdasági életével kapcsolatos ügyek mind az ő kezén mennek át, ő alkot, vélemé­nyez. Aki ismeri a munkakört, me­lyet ez az állás felölel, tudja, hogy egész embert kíván meg. Úgy halljuk, úgy tudjuk, hogy erre az állásra, két pályázó jelenti be igényét. Az egyik: Rakmányi Jenő városi adótiszt, ki ez állást, mint helyettes gazdasági tanácsos vagy a szociálista túlzókról az újsá­gokban megjelent tudósítások kine­vetésével. De megértek az idők. Á tragé­diák lehullanak az idők fájáról s mielőtt bekövetkeznének, meg kell előzni őket. A népünk egyre koldu- sodik és kivándorol, maholnap puszta lesz már a haza. Az iskolának kell odanevelnie a népet, hogy szeresse meg a hazát, találjon munkát itthon s tudjon megélni itt. Ez az iskola szociális feladata. Abban a munkakörben, melyet ez az eszme a tanítással foglalkozó emberekre ró, a legnagyobb teher a néptanító vállaira nehezedik. Itt nem a megfizetett munkáról van szó. Itt arról a lelkesedésről van szó, melyet a magyar néptanító vállának éreznie kell, a fanatikus föld és fajszeretet- ről, melyet nem lehet megfizetni. Ennek nincsen ára, mert ez az ár pénzben ki nem fejezhető. Lássuk már most az irányok egy-két vonását s tekintsünk be egy­két ablakon a szociális nevelés titkos kohójába. Tanítóegyesületünk fáradhatatlan elnöke arra hivott fel engem, hogy közmegelégedésre, a hatóság és a vá­rosi polgárság elismerésével talál­kozva, hosszú idők során munka­kedvvel s nemes ambícióval töltötte be, mig a közbizalom s a képviselő- testület egyhangú akarata a pénztá­ros helyére nem helyettesítette be. A másik: dr. Keiner Győző tb. rend- őrtolnok, ki Rakmányi Jenő pénz­tárossá való helyettesítése után lett helyettes gazdasági tanácsossá s mű­ködése rövid ideje alatt is nagy mun­kakedv tanúságát adta. Mielőtt a két jelölt, illetve pá­lyázó ügyéhez, mint minden jelentő­sebb közkérdéshez hozzászólnánk: nem hallgattatjuk el a méltányosság s igazság szavát, mely fel hiv min­ket Simsa Ödön városi közigazgatási gyakornoknak jogos érdekvédelmére. Simsa Ödön tudtunkkal nem pályázik s igy a pályázóknak aligha okozunk róla való megemlékezésünk­kel gondot. Simsa Ödön közig, gyakornok régi munkása a városi közigazgatás­nak. Képzett, qualifikált ember, ki valószínűleg nem azon reményekkel jött a városhoz, hogy örökre közigaz­gatási gyakornok maradjon, de azért, hogy qualifikációja révén, az alka­lomadtán megüresedő állások vala­melyikét, mely tisztességes megélhe­tést nyújt: megkaphassa. Ezt a fiatal, törekvő és képzett embert, a méltá­nyosság kárára s mellőzésével na­gyon elkedvetlenitették, holott ter­jedt munkakörében általános meg­elégedésre dolgozik. Mi már akkor, mikor a képviselőtestület mellőzte őt a gazd. tanácsosi állás helyettesítés utján való betöltésekor RaLmányival szemben, leszögeztük, hogy itt tulaj­donképen méltánytalanság történt, melyet kicsinyes érdekek sugalltak és eredményeztek. Tekintettel arra, hogy újjáalakult képviselőtestületünk a város ügyei­ben személyekre való tekintet nélküli és érdeknélküli munkásságot ígért: a képviselőtestületnek méltányosság­ból minél előbb gondolkozni, hatá­rozni kellene az orvoslás módja fe­lett, hogy o tisztviselő munkakedvét visszaszerezze s őt a városi admi­nisztrációnak megtartsa. Mi nem indítunk senki ellen önző érdekből hadjáratot s tisztelet­ben tartjuk mindenkinek tisztességes törekvését az életexistencia biztosí­tása, megszerezhetése érdekében. De e tekintetben is úgy szeretnők, ha a képviselőtestület szeme előtt tartaná a legszigorúbb fokig keresztülvitt méltányosságot. Mi lenne például, ha az uj kép­viselőtestület, melyet mindenki szeret egyelőre a történelmi és földrajzi ok­tatás szociális vonatkozásait fejtsem ki a tanítóegyesület előkelő közön­sége előtt. Szívesen vállalkoztam e tétel kidolgozására, mert hiszen volt tanítványaim, kiknek immár díszes és hatalmas gárdáját tisztelhetem hall­gatóim között, igen jól tudják, hogy a szociális elvek hangoztatása nem uj szó náluk, tanóráimon ők eleget hal­lottak tőlem e tételekről s nem is hiszem, hogy elfeledték volna azokat az eszméket, melyeket igyekeztem lelkűkbe bevésni. A levelek, melyeket naponta kapok, igazolják e tekintet­ben való büszkeségemet. Tehát mik a történelem és föld­rajz szociális vonatkozásai ? Hogy le­het ezeket a tantárgyakat úgy taní­tani, hogy a gyermekek leikéből a szociális érdeklődés csirái sarjadjanak? Emlékezzünk csak vissza arra az időre, mikor Lykurgus és Szólón szociális államait tanultuk a történe­lemben. Senki sem figyelmeztetett arra, hogy itt a törvények az egész egyetemes nép javára szolgáltak, hogy még Athén arisztokratikus osz­tálya is szociálisztikusabb volt, mint sok későbbi törvény, pl. a középko­-----Legjobb minőségű = plus, loden és nyúlszőr holopoh szőrme és loden sapkák SZEMES UFÓT kalap- és úridivat üzletében Sátoraljaújhely, Jőtér, a megyeházával szemben. KTagrjr választélz: feh^rnrmück, flaue 11 ingek, gyapjn mellények, vadász harisnyák, trikó árnk, téli keztyük, hoka-védők stb téli nridivat cikkekbeu. Valódi JAEGEB tanár féle alsó ruházat. Valódi szentpéterl hó és sárcipők /\ védjegygyei. Angol nyak és gallérvédö. — Finom férfi cipők.

Next

/
Thumbnails
Contents