Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-20 / 93. szám
Sátoraljaujhely, 1909. November 20. k. ^ t'.», - J-'i'Jk!.' i"*J J,U^OLUU»J 93. (4901.) Harminchetedik évfolyam. Hegjelen hetenbint hétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérien minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYX GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatórs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre |5 kot negyedévre 2.60 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög oentim. után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. fi vármegye november 16-án tartott közgyűléséről. — nov. 20. Sátoraljaújhelyben megjelenő laptársaink a közgyűlés lefolyásáról, illetőleg a jegyzői nyűg- díjszabályzat tárgyalásáról a közönséget félrevezetni alkalmas közleményeket hoztak, melyeknek helyreállítására és a magában különben is nagyfontosságu és közérdekű ügy kellő ismertetése végett, az elfogulatlan közönség tájékoztatására szükségesnek látjuk az említett közgyűlés lefolyására visszatekinteni. A jegyzői kar, nyugdijszabály- zatát ezelőtt több hónappal módosítás céljából tárgyalás alá vevén, abban egyebek közt azon módosítást is tette, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló tözsfizetés a mellékkeresetek címén még 400 koronával emeltessék. Az ekként módosított jegyzői nyugdijszabá- lyok a vármegye folyó évi őszi rendes közgyűlésének napján a délutáni ülésen lettek tárgyalás végett bejelentve. Az elnökségnek figyelme tehát előre felhiva nem lévén, arról hogy az ügy a közgyűlés elején, vagyis akkor tárgyaltas- sék, amikor a bizottsági tagok még el nem mentek — nem intézkedhetett ; igy történt aztán, hogy az ügyet már jóval 6 óra után, a legutolsó tárgyak közt terjesztette elő az ilető előadó jegyző, midőn a gyűlésen az elnöklő főispánon és tisztikaron kívül, tudomásunk szerint, bizottsági tag már jelen nem volt. A módosított szabályokat az előadó elfogadásra ajánlotta; azonban felolvasásuk rendeltetvén el: a tárgyalás az érdekelt pontnál felakadt és a főispán kijelentvén, hogy ezen nagyfontosságu, közérdekű dolgot, a törvényhatósági bizottsági tagok részvétele nélkül tárgyalhatnak nem tartja, azt a jelenlevő tisztikar egyértelmű hozzájárulásával a napirendól levette s a legközelebb megtartandó közgyűlés napirendjére kitűzendő nek mondotta ki. így került ezen ügy a nov. 16-ára kitűzött következő legközelebbi közgyűlés napirendjére. Az előadó jegyző minden közelebbi ismertetés nélkül ezúttal is elfogadó javaslatával terjesztette elő a módosított szabályrendeletet. Elnöklő főispán a tárgyalás egyszerűsítése végett hívta fel a közgyűlés figyelmét arra, hogy miről van szó s hogy mi az ami felett tulajdonképen határozni kell s egyszersmind közölte a közgyűléssel, hogy jegyzői nyugdíj címen a nagyközségek és körjegyzőségek kezdetben jegyzőnként 80 — 80 koronát voltak kötelesek fizetni évente a nyugdíjalapba; a 80 korona azonban kevésnek bizonyulván, a szabályrendeletet módosítani kellett oly irányban, hogy jövőre a nyugdíjalap állásához képest a vármegye évről-évre állapítja meg a hozzájárulási összeget. így következett aztán be, hogy a hozzájárulás összegét 1909. évre 152 koronára és 1910-re már 256 koronára kellett felemelni; ami a községekre elvitázhatlanul igen nagy teher, kivált ha tekintetbe vétetik, hogy vannak már a vármegyében olyan felvidéki községek, melyekben a községi pótadó 244 százalékig felemelkedik; tehát a határozat- hozatal nagyon is megfontolandó s a nép teherviselési képessége figyelembe tartandó. Az erre megindult élénk vita során dr. Székely Albert, mint jelentéktelen csekélységet megkívánta szavazni; ellenben Fejes István már elvi szempontból kifogásolta, hogy mellékkereset nyugdíj alapját képezhetné; majd Haraszthy pártoló felszólalása után Szirmay István tiszti ügyész fejtette ki a kérelemnek törvényben nem gyökerező voltát, élénken hangsúlyozta a népnek és a községeknek tulon túl való meg- terheltetését, kívánta, hogy a további megterheltetés ellen már tilalomfa állíttassák fel; egyben érintette a jegyzői kar némely tagjainál jelentkezett nagymérvű visszaéléseket, sikkasztásokat, lopásokat, a hatalommal való visz- szaélést, felemlítvén miszerint esetek merülnek fel, hogy ha valamelyik községi lakos ügyes-bajos dolgát más valakihez meri vinni, azt megfenyegetik, hogy majd igy meg amúgy megfogja bo- szulni, jön az adókivetés, ujon- cozás stb. s mindezekből azt hozta ki, hogy a kérdést nagyon is megfontoltan kell intézni s részéről a kérelmet határozottan ellenzi; végül megjegyezte, hogy felhozták a jegyzői kar kérelmének erősítésére azt is, hogy a miniszter egy vármegyében a jegyzők hasonló kérelmét már engedélyezte volna, kijelentette, hogy utána nézett a dolognak s ez nem történt meg. Következett Búza Barna képviselő ur. Azzal vezette be beszédjét, hogy előbb ő is úgy gondolta, hogy a kérelem nem jogos, de miután a mellékkereset a törvény által a jegyzők megélhetése végett lett megengedve s igy mintegy a törvény rámutat arra, hogy a fizetés a megélhetésre kevés, logikusnak tartja, hogy a jegyzőknek ezen kérelme teljesittessék; kijelenti azonban csódálkozását a felett, hogy ha olyan visszaélések forognak fenn, mint amit a főügyész ur felhozott, hogy tűrheti azt meg a vármegye vezetősége? Miután szólásra már senki nem jelentkezett, elnöklő főispán a vitát berekesztetnek jelentette ki, Búza Barna felszólalása folytán azonban szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy sajnálatos ha ily, a népéletbe mélyen benyúló kérdések a napi politika és korteskedós ötletéből tárgyaltainak — ő a népszerűséget nem tekintheti irányadónak, állásában csak az igazság vezette s vezeti s közigazgatási kérdéseket csak a vármegye lakossága igaz érdekeinek s a nép teherviselési képességének szemelőtt tartásával szabad intézni és megoldani, különösen Zemplén vármegyében, hol a községek közterhekkel már is tulon-tul vannak terhelve s a nép helyzete a legnagyobb kíméletet követeli; fel említette, hogy úgy a törvény- hozás, mint a vármegye közönsége a hivatalos osztályok egyike iránt sem volt olyan figyelemmel, mint a jegyzők irányában. Emlékeztet az 1904. évi törvényre, mely szerint a fizetésük minimuma 1600 koronára lett szabályozva, illetőleg kiegészítve. Mellékjárandóságaik szabályren- deletileg minden körzetben még a méltányosság határán túl is vannak rendezve, lakással vagy lakpénzzel, irodai és utiátalánnyal ellátva, melyekhez járul még a mellékkereset, ami hogy nem lehet kevés, mutatja az, hogy annak csak kis részlete címén 400 koronát kívánnak a nyugdíjalapba felvenni. Mihez ha hozzáadjuk, hogy csak fegyelmi utón mozdíthatók el, választás alá többé nem esnek, át nem helyezhetők : helyzetük és ellátásuk viszonylag a legelőnyösebbnek mondható. A kötelességüket híven és becsületesen teljesítő s a nép érdekeit szivén hordó jegyzők mégis érdemlik ezt; az ilyenek a népnek atyjai és jóttevői, ki" két csak elismerés illethet; ha pedig vannak köztük olyanok, mint a t. főügyész ur jelezte, sikkasztók és tolvajok, legyen róla a megye közönsége meggyőződve, hogy amig az elnöki széket elfoglalja, lesz benne annyi eróly, hogy az ilyeneket eltiporja s ezért kéri fel bizalommal a vármegye közönségét, hogy előfordulható eseteket legyenek szívesek tudomására hozni. A vármegye t. főügyészétől pedig elvárja, hogy az általa érdekelt esetekben mielőbb tegye meg indítványát. A főispán ezen szavait a jelenvolt törvényhatósági biz. tagjai tüntető helyesléssel fogadták, a tiszti főügyész ur pedig feláll ván, jelentette, hogy az általa érintett esetek már legközelebb fegyelmi Ítélkezés alá kerülnek. Ezután történt a szavazás felállás utján s 5—6 biz. tag szavazatával szemben a jelen volt bizottsági tagok túlnyomó nagytöbbsége a szabályrendelet célzott módosítását elvetette, illetőleg a szabályrendeletbe való felvételét megtagadta. Ez a valódi tényállás s mégis ennek ellenében laptársaink nem átalják az igazság célzatos el- csavarásával elnöklő főispánt úgy tüntetni fel, mint aki a vármegye gyüléstermében még soha sem hallott reprodukálhatlan kifejezéssel rontott neki a jegyzői karnak és a Fm. H. pedig közleményében már úgy variálja a dolgot, hogy Búza Barna azzal fejezte volna be szavait, hogy „ha tényleg olyan bűnösök a jegyzők, mint a milyennek a főispán festette őket, akkor kétszeresen bűnös a vármegye vezetősége, hogy megtűri az ilyen jegyzőket“ stb. Búza a Szirmay beszéde után szólalván fel, a jegyzői kar némely tagjaira vonatkozó vádakat Szir- maytól s nem a főispántól hallotta s úgy valótlan az, hogy a főispán festette a jegyzőket bűnösöknek. A főispán, mint fentebb már érintettük, Búzának a vármegye vezetőségét érintő vádjára felelt s a népszerűség nem keresésre való hivatkozás is a Búza felszólalására történt, mert azt csak mégis könnyű belátni, hogy e kérdésnél Búza urat nem a nép érdeke vezette, hanem a várt uj képviselőválasztás felé sanda- litott! NAGYMIHÁLYI SÚR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és C aginó sört. jy Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca Zemplénvármegyei képviseleteink: Mezőlaboroz, Satropkó, Homonna, Varannó, Gálszéos, Királyhelmeoz, Perbenyik és Szerenosen áUandóan friss da zamatos sört szállítanak. ..........
