Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-29 / 78. szám

Sátorai] aujhely, 1909. Szeptember 29. 78. (4886 ) Harminchetedik évfolyam.------ - - ­Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA. MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Vármegyénk őszi közgyűlése. — szept. 29. A törvéay évente legalább két, rendes közgyűlés tartására kötelezi a törvényhatóságokat. Ezeket tavaszi és őszi közgyűlé­sek nevén szokás nevezni. — Mindakettő nagy fontossággal bir a törvényhatóságok életében, mert a tavaszinak elsőrendű kö­telessége a számadások felül­vizsgálata, az őszinek pedig — amelyik tényleg a legfontosabb — úgy a municipiális, mint a területéhez tartozó községek kö­vetkező évi háztartási költség- vetésének megállapítása. Már magában a központi ház­tartásnak, e nagy kiterjedésű szervezetnek költségvetését lel­kiismeretesen egybeállitani, a vár­megye lakosságának teljesítési képességével, a közigazgatás za­vartalan menetét biztositó anyagi erőkkel számotvetni: nem cse­kély feladat. Ezen a költségve­tésen nyugszik aztán az egész vármegyei közigazgatás, ez aza bázis, mely nélkül nincs törvé­nyesség, nincs rendes ügymenet. Nem kevésbbé fontos az egyes községek háztartási költségveté­seinek megállapítása, főleg egy ilyen nagy vármegyében mint Zemplén, melynek 451 községét közel negyedfélszázezer ember lakja. A községek autonomikus élete, nyugodt fejlődése és élő- haladása egyedül költségvetésük realitásától függ. Ez azon alap, melyen a községek lakosságának anyagi jóléte nyugszik, szellemi fejlődése elérhető s közigazga­tási életük nemcsak a törvény, de az emberi ész kívánalmainak határában mozog. A törvény által megszabott kereteken belül kivethető vár­megyei pótadók százalékának megállapítása; a nyugdíjasok el­látása; a községi- és körjegyzői nyugdijszabályrendelet végleges szövegezése; a vármegye 1910. évi közigazgatási és gyámható­sági költségvetése; a szekulari­záció ügye; útépítések, községi zárszámadások stb. mind olyan nagy horderejű közügyek, ame­lyek fontossá és közérdekűvé te­szik a vármegye őszi közgyű­lését. Elég számos bizottsági tag gyűlt egybe a vármegyei szék­ház nagy termében tegnap d. e. 9 órára. A bizottság tagjai közt úgy a mágnás világ, mint a pol­gári elemnek a közigazgatás nagy érdekei iránt buzgólkodó számos jeles tagját láttuk. A közgyűlést a diszmagyarba öltözött Meczner Gyula főispán d. e. 9 órakor nyitotta meg. A közgyűlés lefolyásáról rész­letes tudósítást a következőkben adunk : Április 14-én (históriai jelentő­ségű dátum) Debrecenben, ebbeD az esztendőben országos körútra kelt in­dítvány került Hajdú vármegye köz­gyűlése elé a „szekularizáció“, vagyis az egyházi javaknak az állam ren­delkezésére való bocsátása dolgában. Lengjél Imre nyug. kir. táblabiró tette volt Hajdú vm. közgyűlésén az indítványt, melyet azután ez évi május hó 13-án tárgyalt Hajdú vm. közgyű­lése Debrecenben és az indítványt nagy többséggel határozati erőre is emelte. Azóta hajdú atyánkfiái és barátainknak ez a radikális határo­zata bevizitelte országunk valamennyi törvényhatósági termét, hogy orszá­gos közvéleményt és közérdeklődést ébresszen maga iránt. A mi várme­gyénk közönségénél a „kuruc“-oknál, a tegnap tartott közgyűlésen próbált szerencsét ez a „hajdú“ határozat, de „ez idő szerint“ rokon keblekre itten nem talált. Sőt még csak nagyobb arányú érdeklődésre sem tudott szert tenni, mit legjobban igazol az a kö­rülmény, hogy a zempléni 600 bi­zottsági tag közül csak a 10-ed rész látogatott el az ősi székházba, az u. n. őszi közgyűlésre. Meczner Gyula főispán, katonai pontossággal d. e. 9 órakor lépett a közgyűlés termébe, hol harsány éljen szó köszöntötte s a közgyűlést a kö­vetkező beszéddel nyitotta meg: Tisztelettel üdvözlöm a megje­lent megyebizottsági tag urakat és a vármegye tisztviselői karát. Az őszi rendes közgyűlést ezen­nel megnyitom. Mielőtt tanácskozásunk megkez- denők, az elnöki székből szomorú kötelességet kell teljesítenem. A nemzetnek ismét gyászává». Egyik oszlopos férfia a tudós, a fáradhatlan kitartó történész, a tör- hetlen hitű hazafi Thalj Kálmán az ő „jó urához“ Rákóczi Ferenc­hez elköltözött. Szinte egy életet szentelt a nem­zet, az ország függetlensége, ön­állósága visszaszerzésében. Ez ösz­tönözte főképen a Rákóczi korszak történelmének kultiválására, a Rá­kóczi emlékek gyűjtésére, mig végre megadatott neki legforróbb vágyai­nak teljesülése, a nagy fejedelem vármegyénk dicső szülöttének ham­vait feltalálta, azokat hazaszállítva a nemzetnek talizmánként vissza­adta s a régi dicső emlékeknek ugyszólva megelevenitése által fák­lyát gyújtott a múltba, lelkesítette az élő nemzedéket s lelkesedésre hívta fel a jövendőt 1 Ezért nagy a mi Zemplén vár­megyénk gyásza is, mert hisz a nagy fejedelem bölcsője a mi vár­megyénkben ringott s élete műkö­dése is jó részben ide kötötte őt. Indítványozom, méltóztassék Thaly Kálmán hazafiui nagy érde­meit jegyzőkönyvileg megörökíteni s méltóztassék a Thaly családhoz részvétiratot intézni, a temetésen magát képviseltetni s a ravatalra koszorút helyezni. . . A közgyűlés az indítványhoz egyhangúlag, helyesléssel hozzájá­rulván, azt határozatként kimon­dom. Hasonlóképen szomorú köteles­séget teljesítek, midőn dr. Chjzer Kornél vármegyénk több éven volt közbecsült főorvosát, az országos közegészségügy nagyérdemű vezető tagjának gyászos elhunytál is je­lentem s felkérem a megye közön­ségét, hogy halála felett mélyen érzett gyászrészvétünket szívesked­jék jegyzőkönyvileg kifejezni, erről a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonattal értesíteni. A közgyűlés az indítványt elfo­gadta és határozattá emelte. Napirend során első tárgy volt az esküdtbirósági tagok névlajstromá­nak kiigazítására hivatott két kül­döttség megalakítása. Közfelkiáltás­sal a sátoraljaújhelyi kir. törvény­székhez Fejes István, Ferenczy Elek dr., Juhász Jenő, Kincsessy Péter, Kovaliczky Elek dr., Kun Frigyes, Miklósy István, Nemthy József, Os- váth Ferenc, Rosenthal Sándor dr. és Széchenyi Ernő gróf, — az eper­jesi kir. törvényszékhez pedig Csőké József dr., Ganzaugh Miklós, Mauks Árpád, Pereszlényi István, Vladár Emil és Schütz Nándor dr. bizottsági tagokat választották meg. Következett a vármegyei pótadók megszavazása az 1910. évre, és pedig a vármegyei nyugdíjintézet javára 272%-os, közművelődés céljaira 1%- os, háztartás fedezetlen szükségleteire 78%-os pótadók megszavazása — 47 igen szóval. Nemmel senki sem sza­vazott. Poljánszkj Gyula bizottsági tag szót emelt, hogy a magyar nem­zeti közművelődés ügyének iskolai szolgálatában magukat kitüntetett és jutalomra érdemesített tanítókra ne sajnáljon több gondot fordítani a jö­vőben, mint fordított a múltban az arra hivatott felügyelő bizottság. — Mivel pedig a 272% pótadójövedelem teljesen nem fedezi a vm.-i nyugdíj­alapnak 1910. évi szükségletét: fel­iratot intézett a közgyűlés 15.000 kor. ily rendeltetéssel bírandó segedelemért a kir. belügyi kormányhoz. — Meg­jegyzendő, hogy a 272%-os pótadó- teherből Sátoraljaujh ly r. t. város közönségére csak 1'79%-os hányad fog háramlani. A vármegyei gyámpénztárban kezelt árvapénzeknek évi feleslegét 60% arányában a helyi, 40% ará­nyában pedig a vármegyebeli vidéki pénzintézeteknél fogják gyümölcsöz- tetni 472%-os kamatlábon, vagyis az e tekintetben az 1908. óv folyamán irányadóul szolgált vármegyei hatá­rozatot érvényesítették az 1910. év gyakorlatára nézve is — mindössze 23 igen szavazattal. Most következett harmadik tárgyul a napirend során Hajdú vármegyé­nek már fentebb ösmertettük famózus határozata. Az állandó választmány­nak az volt a javaslata, hogy „ezidő- szerint térjen napi rendre a közgyű­lés“ a javaslat érdemi tárgyalása fö­lött — ami meg is történt már, mi­kor szót emelt Bessenjei István rk, apátplebános biz. tag, abbeli remé­nyének adván kifejezést, hogy az a javaslat „itt e helyen ellenünk“ soha sem fog határozati erőre emelkedni. Erre többen emelkedtek fel üllőhe­lyeikből, de a határozat már enun- ciálva és a következő tárgy is el­kezdve lévén, a szótól elállottak. Áz általános érdeklődéssel hall­gatott és szőnyegen forgott tárgy pe­dig már — egyebek között — a vár­megyei hajdúk formaruházatával is hosszasan foglalkozott 1910. évre szóló 535,434 korona fedezetet kívánó köz- igazgatási, árva és gyámhatósági költ­ségelőirányzata volt a vármegyének, melyet Bernáth Aladár tb. főjegyző ismertetett. Az 1909. évi költségelő­irányzathoz mérten vagy 20,000 ko­ronával több szükségletet igénylő 1910. évi praelimináréban három uj szolgabirói állás, a hatodik árvaszéki ülnök javadalmazása, öt napi dijasi állás rendszeresítése, egy őrhajdui állás életbeléptetése, a szolgabirói hi­vatalos helyiségek, évi bérletátalányok fölemelése stb. szerepelnek. Á köz­gyűlés észrevétel nélkül elfogadta a költségelőirányzatot. Úgyszintén jó­váhagyta a közgyűlés a vármegyei közúti pénztárnak 1907—8. évi zár­számadását is. Erősiteni kellett a vármegyei községi és körjegyzők nyugdíjalapját is az 1910. évre, hogy elbírja a reá sulyosodó igényjogosultságok terhét. Evégből 33,963 kor. kivetésére van szükség, mely összegből 266 kor. évi újabb teher háramlik vármegyénknek mindenik nagyközségére és minden egyes körjegyzőségére. Ehhez a köz­ségi kvótához a közgyűlés szó nélkül hozzájárult, dacára Hurka Ferenc biz. tag népszónoklatának, ki épp oly bá­tor mint botor felszólalásában, hogy ő ezt a kvótát nem szavazza meg, a rég letűnt Várkonyi-féle „cucilizmus“- nak maszlagos verebeit csiripeltette ujfent és mikor azt csiripeltette ve­lük, hogy „a nép földönfutóvá lesz, a jegyző urak négyes fogaton járnak“, elnöki rendreutasítást vívott ki ma­gának. A Sátoraljaújhely r. t. városá­hoz, illetve a képviselőtestületi tagok újraválasztásának intézéséhez elnökül Constantin Gézát küldötte ki a köz­gyűlés. Az alispánnak évnegyedes és a közigazgatásnak minden ágazatára kiterjedő gondos jelentését nagy fi­gyelemmel hallgatták. A jégverés, peronoszpora és egyéb elemi csapá­soktól siralmas helyzetén sínylődő tokaj-hegyaljai szőlős gazdák elárvult anyagi érdekeinek felkarolása körül valóban atyáskodó jóságot tanúsított Wekerle Sándor miniszterelnökhöz, úgyszintén Darányi Ignác földmv. ü. miniszterhez is — Thuránszky László főjegyző indítványára — köszönő fel­iratok küldését határozta a közgyűlés. — Amerikába kivándorolt várme­gyénkből az elmúlt évnegyed folya­mán 927 egyén, visszajöttek 447-en. Állami adókban befolyt 455,000 kor. Az alispánnak az 1910. évi közútépí­tés programmjáuak kitűzése körül teljesített helyszíni fáradságos uta­zásaiért, azután pedig ugyanabban az érdekben a kereskedelemügyi kir. miniszternél személyesen és sikeresen végzett közbenjárásaiért köszönetét szavazott — főispánunk indítványára — a közgyűlés. A tolcsva—erdőhorváti—regéci 3 huttai, tervbe vett erdei vasútépítés ellen, minthogy a létrejövendő ipar- vasutban a közgazdaságnak életerős fellendülését látja, elvben nem tett kifogást a közgyűlés; amiért is biz­tosra vehető, hogy az a még elrende­zésre váró és e vasútépítéssel kapcsola­tos magánjogi kérdések tisztázása után hamarosan kiépül és egyfolytában Lapnuk luai uáina 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents