Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-22 / 76. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Szeptember 22.

a dlszmenetnek, vagy mondjuk felvonulásnak kerete volt. A diszmenet- hez méltó áturázs, környezet volt az 1

A délutáni ünnepségnek másik része az esti előadás, közvacsora, valamint a tánc már a Nyesés másik részében zajlott le, ahol a vendéglő is el van helyezve s hol e célokra alkalmas, most is bővített fedett helyiségek (színpad, táncterem stb) állottak rendelkezésre s ez alkalommal villanyvilágítással is felszerelve.

A közönség.

Vendégeket minden vonat hozott Perbenyikre, kik az ünnepség napján a „Nyesés“ említett nagy tisztásán gyülekeztek. Különösen sok vendég érkezett a Sátoraljaújhelyből érkező különvonattal, mely befogadta magába a Kassáról különvonaton érkezőket is s igy ért be a perbenyiki állomásra. Az állomásról szépen gondozott, egyenes, fák alkotta zöld sikátor vezet a tisztáshoz, melyen helyet foglalt — tribünökön, vagy állva — az ünnepség közönsége.

Hatalmas közönség volt ott, mely ólén az ünnepségen megjelent főúri világgal, eljött megnézni az ünnepélyt. Jóformán minden vidékről voltak és jöttek, szép számban Sátoraljaújhelyből is.

A hatalmas, pontosan fel nem becsülhető néptömeg élén az arisztokrácia köréből ott voltak:

Özv. herceg Windisch-Grätz La- josné, ifj. herceg Windisch-Grätz La- josné, herceg Odescalchi Zoárd és neje, özv. báró Sennyey Pál né, báróBaich Iván és neje, gróf Lónyay Gáborné s leánya, gróf Berchtold Kázmér és neje, gróf Széchényi Ernő és neje, Croy grófnő s leányai, gróf Széchényi Rezsőné, báró Sennyey Béla és neje, gróf Dessewffy Miklósné, báró Vay Arnoldné, báró Horváth Ferenc és neje, báró Waldbott Frigyesné, gróf Mailáth Györgynó s leánya, Tallián Lala, Meczner Gyula és családja, Dókus Gyuláné, Meczner Béla s családja, Hammersberg Jenőnó s leánya, özv. Szerviczky Ödönné s leánya, dr. Horváth Mihály és családja, herceg Windisch-Grätz Lajos, gróf Zichy Kázmér, idősb és ifjabb Sennyey István báró, gróf Vay Tibor, gróf Des- sewfify Aurél, gróf Wolkenstein Osz- vald, gróf Eszterházy Gyula, gróf Forgách Balázs, Dókus Ernő, Liptay Béla, Szmrecsányi Béla stb.

A diszmenet.

Midőn már a nagyközönség elhelyezkedett a tribünökön : egyszerre harsona csendült fel s kezdetét vette a páratlan szinhatásu, mozgalmas, sty ustele felvonulás, mely örökre fe- ledhetlen látvány lesz minden szemlélő előtt.

Először három harsonás jött középkori magyar viseletben hirdetve, hogy nyomukba nagy menet vonul fel. Azután a fehérpalástos herold lovagolt, oldalán az ország címerét viselte palástja.

Majd a bandérium vezetője: gróf Mailáth József lovagolt fel a menet élén ragyogó diszmagyarban, szürke ménen, excelzitással. Amerre a gróf az impozáns menet élén elhaladt taps és éljenzés üdvözölte. Impozáns jelenség volt a gróf, daliásabb alakot, méltóbb vezetőt igazán keresve sem lehetett volna találni nála. Valóban mindenki enthusiasmussal nézte.

Nyomában a diszmagyar lovas- bandérium haladt csatlósok egész rajával festői jelmezeiben. Mailáth Erzsébet grófnő, Baich Margit bárónő, Vay Ella, Mailáth Stefánia és Mária grófnők, ifj. Mailáth György, Széchényi György, Vay Miklós grófok s Waldbott Frigyes, Baich Mihály bárók alkották a lovas bandériumot, mely ragyogó fiatalságában bájos kísérete volt a bandérium illusztris vezetőjének, gróf Mailáth Józsefnek.

Ápródok zárták le a sort, hogy hosszú sorokban vonulhasson fel a nemzeti szinü díszítményekkel diszi- tetett térre a diszmenet tizenkét csoportja, moly mikor teljesen felvonult,

zárt, végtelennek tetsző körvonallá olvadt egybe, mely ott keringett, sétált el ünnepi jelmez-diszében a néző közönség előtt változatosságban és színekben gazdagon.

A gyermekvédelmi csoport fehér menyezetü s oldalfalú függönyein bájos gyermekfejek kandikáltak ki, megannyi angyalfők. Középen Vágó Margit, mint Charitás, körötte védencei s hosszú sorban a perbenyiki óvodás gyermekek. Az eszme kivitele dicséretére vállott mesterének a grófnőnek. — Hatalmas méretű, nemes stylü és impozáns volt a mezőgazda- sági csoport kocsija is kedves, kalászok díszítette arató leányaival s aratóival. Természetesen mint mindenütt, úgy itt is a magyar stylus érvényesült. Az arató leáuyokon s legényeken diszmagyar öltözet s maga az építmény is merőben magyar styl. Valóságos meglepetés számba ment a lenipar hatalmas kocsija, lenparó- kás munkásnőivel, a Bodrogközi Len- készitő Szövetkezet alkalmazottaival.

A virágkocsi volt a meglepetés főtárgya. Nagyméretű, virágokkal díszített kocsi volt ez, virágszereplőivel illatot és szépséget hirdetőén haladt, jelképéül a maga ifjúságával, bájával : az örökszépnek s a szerelem, a báj csodás varázsának. A csoport élén természetesen mint mindenütt a csoportvezető haladt csatlósaival. Hatásos volt a szüreti csoport, melynek Bacchusa Erdőhegyi Ferenc szolga- biró volt az istennők, faunok, szedők s munkásnők körében. A vadászati csoport — Gombos Gáspárnéval, mint Dianna — szintén feltűnést keltett a maga ügyes vadász környezetével, beállításával. Ennek a csoportnak vezetőjén nem diszmagyar, de vadászdressz volt.

Az árvédelem kocsija szép ötletet realizált külső képben s nagyon szép eszmét fejezett ki. A mérnök kész müvén a befejezett csatornán ül s mellette a Génius (Tóth Sándorné), aki munkájában segítette, vezette s aki most áldást kér és hoz a kész műre. A kosárfonás kocsija a maga nagy, hatalmas, virágos kosarával volt meglepő, melyben a közreműködő hölgyek helyezkedtek el. Hasonlóan nagy hatású volt a szövetkezési eszmét testbe öltő szövetkezési kocsi is a maga boldog családjával, melynek nemtője Loy Mariska volt.

A halászat, baromfitenyésztés, kötődé is részt vettek ezenkívül a menetben mint annak egyes részei, csoportokban reálizálva meg az intézményt, melyet képviseltek.

Ez a változatos, szindus, hatásokban gazdag kocsisor ott keringett azután hosszú percekig az utón a közönség gyönyörködtetésére és szórakoztatására, imponálva méreteivel s morgalmasságával. Mikor a felemelő hatást keltő menet visszatért kiindulási helyére : a közönség bevonult a felállított alkalmi sátorba az uzsonnához, hol a katonai zenekar szórakoztatta. Uzsonna után a szépen kivilágított főúton felvonult a közönség a „Nyesésébe a színpadhoz, hol a díszelőadás vette kezdetét.

A díszelőadás.

Á diszmenet felvonulási helyéről, a nagy tisztásról a fényesen kivilágított főúton át a közönség azután a nyesési nagy vendéglő helyiségeibe özönlött be; a táncterembe, hol a színpad áll s a fedett mellékhelyiségekbe, melyek ez alkalomra villanynyal voltak világítva.

A színpadot magában foglaló táncterem erre az ünnepi alkalomra zöld girlandokkal volt ékítve, valamint a színpad is, hol az élőképek nyertek elrendezést.

A nagy érdeklődő közönséget a terem alig fogadhatta be. Oly nagy volt a kíváncsiság az előadás iránt, melyet a kassai zenekedvelők koszo- ruzott dalegylele nyitott meg, hogy ember ember hátán állt s mégis sokan szorultak ki.

A kassai zenekedvelők szép harmóniában precíz énektudással előadván a megnyitó éneket, melyet általános tetszés kisért: Mészáros Pál hegedű-virtuóz szólott a közönség szivéhez hegedűje húrjának közvetítésével. Művészete mindenkit lebilincselt, rabul ejtett s nagyon sok és lelkes taps volt jutalma szivbeli érzésének, melyek ott rezegtek hegedűje húrján a zendülő hanghullámokban. Úgy a Mészáros Pál kir. törvényszéki jegyző eljátszotta Czinka Panna ábránd (1653-ból), mint a kassai dalárda által előadott Jaude: Fohász s Lányi: Sürü setét... c. dalok, melyekkel a kassaiak a kecskeméti dalversen az első dijat nyerték: osztatlan méltánylásban részesültek. — Ugyanezt Írhatjuk a Mészáros-ölch- váry Forgách Olchváry quartettről is.

A szép sikert elért, nagyhatású hegedüszám után az esti díszelőadásnak piéce-do-resitance-ja: a Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár által ze- nésitett s előadott „Tündérmesék“ következett.

Öt tündérmesét adott elő Tarnay Alajos, saját szerzeményeit s mikor elénekelte zongora ön kísérettel a bájos kis meséket, az eldalolt, zenével kisért szöveg után fólrerebbent a színpad függönye, hogy látni engedje az ügyes élőképeket, melyek az eldalolt mesék főhőseit alakították s realizálták a hallgatóság elé.

Az élőképek (Hüvelyk Matyi, Hófehérke, Piroska, Hamupipőke, Kékszakái és Csipkerózsa) mind kiváló ízléssel, műgonddal voltak rendezve s pompásan hatottak s ha a kiállítás diszéhez, a jelmezek szépségéhez hozzávesszük Tarnay meséinek gondolatgazdagságát, szinességét s a kitűnő előadási hangot: tisztában lehetünk a közönséget ért gyönyörűséggel.

A Tarnay Alajos allegorikus élőképeinek szemléletében igazán gazdag gyönyört talált a szem s a szívbe lopództak be a szerző zenemelódiái, melyeket maga énekelt el, zongora önkiséret mellett. Az élőképek természetesen fokozták a hatást s különösen a Csipkerózsika mese élőképe tett ellenállhatlanul nagy hatást, melyben, mint egy csokorban egybefüzve közösen vettek részt az esti előadás szereplői s természetesen az élőkép igy mozgalmasabb volt.

A „Tündérmesék“ szereplői közül megemlítjük Sennyey Gózánó bárónő, Mailáth Erzsébet és Stefánia grófnők, Mailáth Mária grófnő, gróf Forgách Erzsébet, Dénes Imróné, Wittner Gyuláné, Dános Margit, Elek Ilonka, Biringer Emma, Czirbes Lenke, Czéklássy Erna, Vágó Margit, Almássy Rezsőné, Fuchs Anna, Gerhardt Árminná neveit. Természetesen volt nagy szereplő férfi-gárda is az élőképek alakítására.

Az előkelő Ízlésre valló műsort, melyet gazdagított még Olchváry Ernő mély érzésű, művészi gordonka játéka is : apoetheozis fejezte be : Hódolat Charitásnak. Az apotheozis, mely müvészkezekkel lett rendezve, valóban méltó befejezése volt a díszelőadás szinen álló, nagy rendezői invencióra valló, gazdag műsorának, mely kivívta a hivatott művészek elismerését is.

A közvacsora.

A jelenvolt díszes és előkelő közönséget a délután folyamán — mint jeleztük — a kassai 34. gyalog ezred zenekara, este Balogh János helmeci prímás zenekara szórakoztatta. 0 szolgált szivvidámitóval a közvacsorán is, melyen szintén várakozáson felül sokan vettek részt.

Dacára a nagy tumultusnak, Weinberger Jenő nyesési vendéglős igyekezett kielégíteni mindenkit, nehogy étel s ital nélkül maradjon a nagy vendégsereg.

Mondanunk sem kell, hogy a közvacsorán vidám, kellemes hangulat uralgott, üdítve, frissítve a kedélyeket, melyek belekápráztak a sok érdekes izgalomba. Vacsora után, mely kissé későre húzódott ki: a fiatalság újból behúzódott a közben

átalakított nagy terembe s ott animós, hangulatos

táncmulatság

zárta le a napot. A terem tele volt Bodrogköz és vidéke legszebb asszonyaival s leányaival s mindenki lelkét megifjitotta a táncos párok kor- mányozhatlan, édes jókedve.

A galamblövészet.

Az ünnepség műsorának ez a pontja tulajdonképen nem volt általánosan nyilvános, de különösen kiemeljük, mert ezen nyillott alkalma a gróf Mailáth pár főúri vendégeinek, hogy magukat a nevezési téttel, mely a nőegyesület javára folyt be, megváltsák a jótékony célra.

Két verseny lett hirdetve a prepozíció szerint: 1. Perbenyiki dij. (Tét 20 korona. 26 méter 7 galamb.) 2. Perbenyiki handicap (Tét 30 kor.) Mindkét versenyen négy-négy tiszte- letdij volt, melyeket báró Sennyey Béla, gróf Mailáth József, br. Waldbott Frigyes, gróf Mailáth Józsefné (a handicap első tiszteletdija), a Nő- egylet, báró Sennyey Gézáné, gróf Széchényi Ernő s neje adtak.

A galamblövészetnél a dijakat a következők nyerték el;

Az első lövésnél: az első dijat gróf Zichy Kázmér, a másodikat br. Sennyey Béla, a harmadikat báró Baich Mihály, a negyediket Juszth Szilárd.

A második lövésnél: az első dijat báró Sennyey Béla, a másodikat Csázik József, a harmadikat gróf Széchényi Gyula, a negyedikek Juszt Szilárd.

Poulenál: az első dijat gróf Zichy Kázmér, a másodikat megosztva gróf Eszterházy Gyula és Juszt Szilárd között, a harmadikat megosztva gróf Berchtold Kázmér és gróf Eszterházy Gyula között.

HÍREK.

— Főgimnázium! igazgatók konferenciája. A kassai tankerületi kir. főigazgató hatásköréhez tartozó gimnáziumok igazgatóit értekezletre hívta meg dr. Mázi Engelbert főigazgató. Az értekezlet Szatmáron, október hó utolsó hetében lesz, hol megjelenik a sátoraljaújhelyi róm. kath. főgimnázium igazgatója. Nyilasy Károly is.

| Chyzer Kornél. | A m. kir.

belügyminisztérium közegészségügyi osztályának főnöke, dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsos tegnap meghalt. Csak nem régen adtunk hirt neje elhunytéról, a jó hitves rövid idő múlva követte hü feleségét az örökkévalóságba. Dr. Chyzer Kornél elhunyta nagy veszteség a tudományos világban s életideje még nem volt oly magas, hogy hoszabbra ne terjedhetett volna. — Minket zem- plénvármegyeieket a kegyeletes megemlékezés vonz hozzá, mert 1869-től 1892-ig volt vármegyénk tiszti főorvosa s itteni működése nyomán csakis a tisztelet sóhaja az, mely Zemplén vármegyéből koporsója felé száll.

— Szabadliceumok a felvidéken.

A magyarosodás terjesztése s a felnőttek oktatása céljából dr. Dudás Gyula homonnai kir. tanfelügyelő a tankerületében levő állami iskolák székhelyein szabadliceumok tartását vette tervbe s e végett felíratott intézett a kultuszkormányhoz, honnan a legkedvezőbb válasz érkezett, mert a miniszter mindazon állami tanítókat, kik szabadliceumot szerveznek, előadásaik számához mérten honorálni fogja. — A tél közeledik, hihető hogy ez az üdvös intézmény most már megerősödve fogja Sátoraljaújhelyben is nemes célját teljesíteni.

— Dr. Sebeök Antal nyugalomban. A kassai III. honvéd kerületnek városunkban is általánosan ismert egészségügyi főnöke dr. Sebeők Antal betegségi okból szolgálati állásától felmentetett. Helyette dr. kassai Polinszky Béla a honvédelmi minisz-