Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-10 / 20. szám

Március 10. ZEMPLÉN. 3. oldal. nyegesen. Nagyon sok magyar ki­vándorló nem tud munkához jutni. A keleti államok gyáraiban, valamint Pennsylvania és Ohio ipari telepein és szénbányáiban nem állt helyre az üzemek régi mértéke és sok üzem szünetel még. Egy újabb korlátozás az, az Egyesült Államokba 16 éven alóli fiukat, ha nem szüleik kísére­tében jönnek, nem bocsátják be, mert legutóbb Görögországból tömegesen importáltak állítólagos rokonok ilyen 16 éven alóli kis fiukat, a kiknek munkaerejét azután kiuzsorázták. — Brazíliában belső gazdasági okok miatt olyan nagy drágaság uralkodik, hogy a kivándorlók, akik az ottani pangás következtében nehezen jut­nak munkához, a legválságosabb helyzetbe kerülnek. Az Egyesült Ál­lamokban a gazdasági helyzet a leg­több iparágban alig javult. A kiván­dorlók szempontjából legnagyobb fon­tossággal a vas, acél és szénbánya ipar bir, ezek terén pedig csekély fel­lendülés után újra visszaesés követ­kezett be. A vörösréz-piacon is mun­kacsökkentés következik be. S igy ép azon iparágakban, melyekben ma­gyar kivándorlók kaptak a múltban munkát, uralkodnak oly kedvezőtlen viszonyok, hogy a kivándorlókra Ame­rika földjén csalódás és nélkülözés vár. — Bérbeadó a Wekerle-téren egy elegáns utcai garzon lakás ál- tánynyal, előszobával, villany és víz­vezetékkel. Cim a kiadóhivatalban. ellensúlyozásául tessék SCOTT-féle Emulsiót használni, a mely a vért gazdagítja és a test húsát szilárddá és egészségessé teszi. A Scott-féle Emulsio egyaránt hatásos fiatalnak és öregnek. A gyors javu­lás meglep és kielégít. Próbálják meg és meg fognak erről győ­ződni, mint a hogy ezren és ezren győződtek meg róla az utolsó 32 év lefo­v&u£2tf rty*8» aIatt eredeti üveg ára 2 K. 50 f, lembe "veuní6 Kapható minden gyógytárban. SZÍNHÁZ. — márc. 10. Az öreg hisztrió eljátszotta az utolsó szerepet. Lemosta arcáról a festéket és nesztelenül, halk lépéssel hagyta ott a deszkákat. Azt a néhány szál száraz, korhadt deszkát, ami könynyel meg kacagással hintett tele egy életet. A Polgár Béla munkás, férfias életét. Szomorú finálévá öblöződött ez a komédiás sor. Kemény küzdések után, egy szép fiatalság elsuhantá- val lefogta a láthatatlan ellenfél mind a két kezét. És a szerep oda fagy az öreg komédiás ajkára és hiába csönget hármat az ügyelő, a szín­padra már nem siethet föl. A szín­játéknak vége. Csak egy fájdalmas stáció következik még és azután em­lékezéssé finomodik minden a Polgár Béla életéből. * őszinte részvéttel fogadtuk szom­baton este a Polgár Béla halála hí­rét. A szimpatikus, becsületes igyek- vésü színigazgató élete d lét járta még csak. Erőteljes, hatalmas erejű férfinek ismertük, annál fájdalmasab­ban hatott hát a hir, ami közvetlenül a színi szezon megkezdése előtt este adott számot a szomorú fordulatról. Kinos, hosszúra nyúlt halódás után a munkácsi közkórházban halt meg szombaton délután hét órakor Polgár Béla. A rokonszenves, igyekvő szín­igazgató hosszú időn át betegeske­dett. Idült gyomorbaj gyötörte éveken át, nemrégiben asztmatikus fájdalmak járultak a bajához, anélkül azonban, hogy erejében megtörte volna a be­tegség őt. Mintegy két héttel ezelőtt felutazott Budapestre, hogy a fővárosi színpadok sikeresebb újdonságait az újhelyi szezon számára megszerezze. Már az első napok során, amikor Budapesten tartózkodott, egyre rosz- szabbul érezte magát. — Jelentőséget azonban nem tulajdonított a folyton fokozódó rosszullétnek. Tovább vé­gezte teendőit, mig nem egy napon a végzetessé vált agyszélhüdés érte. Az utcán esett össze, úgy hogy a mentők szállították lakására. Egyik közeli rokona segélyével még haza tudott utazni Munkácsra, de alig hogy a lakására ért, összerogyott, elvesztette öntudatát. Beszállították nyomban a munkácsi közkórházba és ott végzett vele pár napi keserves haldoklás után szombaton délután a halál élete 50-ik évében. * A család a gyászesetről a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Alul­írottak a mély gyásztól lesújtott szív­vel jelentik, hogy a legszeretőbb férj, apa, testvér és rokon: B. Polgár Béla a sátoraljaujhely-munkácsi szinikerü- let igazgatója, f. hó 6-án este 7 óra­kor életének 50 ik évében a helybeli közkórházban súlyos szenvedés után jobblétre szenderült. Megboldogult feledhetetlen halottunk földi marad­ványait f. bó 8-án d. u. 2 órakor a róm. kath. egyház szertartásai sze­rint fogjuk a közkórház halottas há­zából a helybeli rk. temetőben örök nyugalomra helypzni. Drága halót tunk 1 Pihenj édesen a hazai föld ölén és szeretetünkön kívül virrasszon fe­letted a nemzeti géniusz, melynek lelkes és áldozatkész harcosa voltál. Munkács, 1909. márc. 7. Áldott le­gyen emléked! Özv. Polgár Béláné, sz. Szepesi Szidi felesége; Polgár Béla fia, Bátosi Endrénó sz. Polgár Fáni, Polgár Gyula és Polgár Antal testvérei; Polgár Gyuláné szül. Tóth Julia, Polgár Antalné sz. Yeszprémy Anna, özv. Polgár Károlyné sz. Laky Eugénia sógornői, Bátosi Endre só­gora, Bátosi Béla, Polgár Rezső és Gyula unokaöccse!-. * Az uj szezon megnyitásának es­téjén, a „Tavasz“ előadása alatt ter­jedt el a közönség körében a halá­lozás hire. A halálhír oly korán, vá­ratlanul jött, hogy a műsort megvál­toztatni nem lehetett s az igazgató felesége szerepét senki sem vehette át. Polgárnő Szepesi Szidi igy vé­gigjátszotta a szerepet s csak más­nap utazhatott férje halálos ágyához Jászay Mariska kíséretében. A színtársulat tagjai, kik őszinte szeretettel, ragaszkodással viseltettek igazgatójuk iránt: csaknem kivétel nélkül elutaztak a temetésre, mely f. hó 8-án folyt le a munkácsi közkór­házból. Á tagok temérdek koszorút, csokrot vittek magukkal az elhunyt igazgató koporsójára. Különösen szé­pek voltak közöttük a zenekar, Kál- lay Jolán, Jászay Mariska, Beleznay Margit stb. koszorúi, csokrai. A temetés napján, folyó hó 8-án gyászkeretes értesítés adta tudtul a közönségnek, hogy a színháznak gyá­sza van s az előadás elmarad a gyász­eset miatt. Áz özvegy, a rokonság s a színtársulat gyászában osztozott városunk közönsége is, élén a város szinügyi bizottságával, mely pompás babér- és élővirág koszorút küldött a koporsóra széles fekete moáré szalag­ján e felírással „Sátoraljaújhely rend. tan. város szinügyi bizottsága — Polgár Bélának.“ Azonkívül sürgő- nyileg is kifejezte a bizottság rész­vétét a Munkácsra utazott igazgató­dnak. * A temetési szertartás a munká­csi közkórházzal szemben levő halot­tas házból folyt le a róm. kath. egy­ház szertartásai szerint f. hó 8-ikán délután 2 órakor. A koszorúkkal elborított koporsó a halottas ház közepén volt elhelyezve virágdísz között. A koszorúk között ott voltak az országos szinészegye- sületnek, Sátoraljaújhely s Munkács szinügyi bizottságának, Munkács vá­rosnak, a rokonságnak, a színtársulat tagjainak, a zenekarnak, Kállay Jo­lán, Jászay Mariska, Beleznay Mar­git művésznőknek díszes koszorúi. A temetési szertartáson ott voltak Munkács város, a munkácsi szinügyi bizottság testületileg, a színtársulat tagjai, a gyászoló család s a hatal­mas közönség, mely elözönlötte az utcákat mindenütt, hol a temetési menet elhaladt. A színtársulat tagjai nevében Szőregh Gyula búcsúztatta el a kedves halottat megható beszéd­del, azután felhangzott a „Mért oly borús ...“ szomorú melódiája s a Polgár Béla tetemét magába záró ko­porsó a hullámzó résztvevő közön­ségtől kisérve indult utolsó útjára a munkácsi rk. temetőbe . . . Nemso­kára azután rágörögtek a hideg han­tok a koporsóra, leszorítva a koporsó fedelét a nagy viszontlátásig Polgár Béla kihűlt szivére. * Munkabíró, ambiciózus katonája volt mindig a magyar színészet ügyé­nek. Valami könnyelmű, éhes szere­lemmel szerette a színpadot, ezt az ezer titokkal teli, festett világot. — Fegyelmezett erejű, öntudatos színész- tehetség volt, annak is maradt, amint igazgatóvá lett. Keményen, igazságo­san és sok megértéssel vezette a tár­sulata ügyeit, nagyon sok országosan ösmert színész karier fejlett szélesre az ő vezetése mellett. Ä régi iskola minden munkabírását, minden hitét magával vitte az igazgatói szerepbe; azt a nagyszerű, lankadatlan rajon­gást, mely hozzá forrasztotta a szí­nész hivatását a magyarság ügyéhez. Az életben nem volt komédiás, egy becsületes, jószivü ember, aki nem ért a hazug pátoszhoz: ez volt Pol­gár Béla. A sok őszinte, igaz köny, mi végig barázdált halála hirére na­gyon sok színész arcon, mind emellett teszen tanúságot. ** Az uj színi érád megnyitása. Azt hirdették a szinlapok, hogy a Polgár Béla színtársulata f. hó 6-án a „Tavasz“ s 7-én a „Piros bugyel- láris“ c. darabokkal fogja megnyitni az uj színi szezont. Mi ez előadáso­kat zajos sikerüekuek képzeltük el s nagy várakozással nézett eléjük mü- pártoló közönségünk is. S mindazt a reményt, melyet a színtársulat és a közönség a megnyitó előadásokhoz fűzött, romba döntötte egy váratlan, megrendítő hir: Polgár Bélának, a társulat igazgatójának halálhire. A szinlapok „Tavasz“-t hirdettek, de a durcás, havas esős idő küzdelemre kélt velők s visszatartotta a színháztól a közönség nagy részét. Azok pedig, a kik mégis eljöttek, egy elszomorító hirt hallottak meg, mely nyomottá telte a hangulatot, kedélyeket: Polgár Béla aznapon történt halálának hírét. És a bánat, részvét szomorúvá, me- lancholikussá tette a színpad és né­zőtér hangulatát egyaránt s a Polgár Béláné megjelenésekor felcsendült tapsok a részvét tapsai voltak a gon­dok előtt álló özvegyeknek, kit mér- hetlen fájdalom, veszteség borított gyászba. Ez a hangulat uralta a he­tedikén tartott előadáson is a szín­házat : csoda-e tehát, hogy a meg­nyitó előadásoknak élénkségük, me­legségük nem volt. Pedig, ha nem te­rült volna a színházra nyomasztó halál hir: zajos siker jegyében indult volna meg e rossz ómennel kezdődő szezon. Kállay Jolánnak, a minden­kitől méltányolt tehetséges Soubrette primadonnának sikerére is kihatással volt a nézőtéren uralgó komoly han­gulat: mert a közönség akaratlanul is rabja lett a szomorú tudatnak, mely befolyásolta kedélyhangulatát. Eltekintve ettől, úgy Kállay Jolán, mint szereplő színészeink feledtetni igyekeztek a közönséggel a kedélye­ket befolyásoló szomorúságot, de igye­kezetük meddő maradt, mert a figyel­mes szemlélő észre vehette, hogy az általános hatás rajtuk is uralkodik. A megnyitó előadások hangulatára ráült a gyász, Thalia gyásza, ki egyik becsületes törekvő munkását vesz­tette el Polgár Bélában. A színház u. n. hivatalos gyásza a temetés nap­ján f- hó 8-án volt, mikor a színház nem tartott előadást. ** A színtársulat vezetését Pol­gár Béla színigazgató elhalálozásával felesége Szepesi Szidi veszi át. A kitartást, gondot igénylő feladatot az igazgató özvegye nagy munkakedvvel s törekvéssel fogja teljesíteni s biz­tos reményünk van arra, hogy az élettársát veszített feleség s gondos vezetőjét nélkülöző társulat nemes munkáját közönségünk a maga részé­ről is a legnagyobb méltánylással, ro­konszenves pártfogással fogja meg­hálálni. Polgár Béláné már el is uta­zott Budapestre, hogy a szinügyi bi­zottság óhajának megfelelőleg meg­szerezze a szini szezon előadására a fővárosi színházak több, sikerteljes újdonságát. A magunk részéről is azt a kérelmet csatoljak özv. Polgár Bé- láné közönségünkhöz intézett, párt­fogást kérő kívánságához, hogy mü- pártoló közönségünk tegye meleg pártfogásával lehetővé, hogy a társu­lat az uj vezetés alatt se nélkülözze a közönség tapasztalt érdeklődését, melyre most még inkább reászorul, mint eddigelé. ** Izrael. Bernstein e revanch darabját, mely a »Visszatérés Jeru­zsálemből“ c. darab tendenciáira vá­laszol : folyó hó 9-én este mutatta be a társulat telt ház érdeklődésétől ki­sérve. A darabról s előadásról irt re- censióinkat aktualitásaink a jövő számra szorították. NYÍLT TÉR.*) Köszönetnyilvánítás. Szeretett férjem elhalálozása al­kalmából oly számosán kerestek fel részvétnyilatkozataikkal, hogy azokra köszönő szókkal válaszolni külön- külön nem vagyok képes. Ez utón mondok tehát hálás szívvel köszöne­tét a város közönségének, szinügyi bizottságának, a színtársulat tagjai­nak s mindazoknak, kik mérhetlen fájdalmamban részvétükkel osztozni voltak szívesek. És midőn ezt teszem, kérem egyúttal a város mélyen tisz­telt közönségét, hogy tőlem, a gyenge özvegytől se tagadja meg azt a me­leg, rokonszenves pártfogást, melyben megboldogult férjemnek volt része. A társulat vezetését s igazgatását midőn átveszem: vállalkozásomhoz erőt merítek a nekem felette jóleső részvét nagyságában megnyilvánult szeretetből, melyet vállalt feladatom­ban törekvéssel, igényeik kielégítésé­vel s nemes munkakedvvel igyekszem meghálálni. Boldog lennék, ha ta­pasztalt rokonszenvük, jóindulatuk ezt nekem a jövőben lehetővé tenné. Sátoraljaújhely, 1909. febr. 9. Özv. Polgár Béláné, Szepesi Szidi. •) E rovat alatt közietekért nem vállal felelősséget a Szerit. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. K. Z. Vásárhely. Mai számunkból ki­szorult. Laptulajdonos: Éhlert Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents