Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-09 / 3. szám
Sátorai] aujhely, 1909. Január 9. 3. (4811.) Harminchetedik évfolyam. ■ J -1 L -i U kA ■ .. . Megjeleo hetenkint kétszer saerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, felelés szerkesztő. IAJTÉNYI GÉZA, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre & kot negyedévre 2.50 korona. ~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A hivatás vértanúja. — jan. 9. A családjáért dolgozó s azért szeretetteljes gonddal aggódó családapa nyugodt lélekkel indul napi munkájába. Csak az ottbon maradt asszonyt gyötrik balsejtelmek s a gyermekek is nyugtalanok talán. Lehet, hogy abban a pillanatban, midőn a kenyérkereső férj és családapa életéért aggódó hitves valami rémlátomástól rebben föl éjjeli álmából; midőn a gyermekek közül valamelyik azzal akarja az éjszakai álmatlanságot megrövidíteni s elűzni, hogy imádságba kezd, amelybe első sorban a jó édes apát foglalja be: lehet, hogy abban a másodpercben dördül el az elvetemült gazember fegyvere s a kötelességhü tisztviselő, a családapa holtan hanyatlik le egy rettenetes gonoszság áldozataként. Iszonyatos szatírája ez a sors nak. A tisztesség és becsület, az állam és közérdekek hü szolgája, a nehéz munkában robotoló tisztviselő minden percben ki van téve annak, hogy elvetemült gyilkos áll eléje s közvetlen közelből főbe lövi mint egy veszett ebet szokás. A szegény, — most már özvegyen maradt — asszony balsejtelmei valóra válnak, az édesapa egészségéért és jólétéért imádkozó gyermekek hangja mintha nem hallatszanék fel az égig. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Uj évre. Egy év leperdült, gyorsan tova szállott, Határkövénél mélázva megállók, És visszanézek busán, komoran Ép, mikor a nap lemenőbe van. Az idő szállt el ? vagy csak mi haladtunk ? A csolnak rohant sebesen alattunk? Létünk hajója mely vidékre tart? Hogy kiköthessünk, hol vár ránk a part? Elhagytunk annyi nyájas, szép vidéket És rózsát, melyet vad vihar letépett, És ami már mögöttünk elmaradt, Az vissza nem tér életünk alatt. A határkőnél busán visszanézek, Lebüvölve tart tündéri igézet, Egy percre csak, aztán odább megyek, S űzöm tovább, mit el nem érhetek. Ifj. Móricz Lajos. A nyomorult. A .Zemplén* számára irta: I)r. Wiczmándy Jenő. Ila a református papnak volt a leánya. De lett volna bárkié, soha ilyen szépet nem adott még a természet. Á szeme, a szeme maga gyönyörűség volt. Egyszerre sirt, neveMert ki pótolja a gondos családapát, ki hoz vidámságot ez.- után az eddig oly boldog csa Iádba ? Az a teljes fizetés, amit a kötelességhü s mártírhalált halt székesfehérvári postatiszt családjának különös kegyként juttat az állam : az nem pótolja azt a rettenetes vesztességet, melyet legyilkoltatása folytán családja szenvedett, de nem üti helyre azt a meghibbant egyensúlyt sem, mely az úgynevezett társadalmi közélet mérlegén mutatkozik ilyen rémes esetnél. — Mert figyelemmel kell lennünk arra, hogy a hős vértanú, a székesfehérvári postatiszt nem egyedüli áldozata a becsületes kö- telességteljesitésuek s nem ő az első, sőt talán nem is az utolsó, akit az elvetemültség egy meg- magyarázhatlan s eddig szótárunkban még jelzővel nem b’iró undok ösztönből folyólag pusziit el, csak azért, hogy a rombolás démonjának hozzon a gazemberség áldozatot. Ha emberek szobrot érdemelnek, úgy Kiss Zoltán, ez a homlokon lőtt, Íróasztala mellett a közönség s az állam szolgálatában vértanúvá lett fehérvári postatiszt érdemli azt meg elsősorban. Ha meg emberek kitüntetéseket érdemelnek, úgy azt meg az az erős lelkű ember, az az igénytelen postaszolga érdemli ezerek és milliók előtt, aki elöljárójának vesztét látva s maga is átlőtt testtel vánszorogva, nem tett, beszélt, hallgatott. Oh azok a szemek, sóhajtott fel a szegény tanító. Csudás kék szemek is voltak azok. És a szája, a kicsiny szája, a vérvörös keskeny ajkak s a vakitó fehér fogak 1 A termetét, hófehér kebelét maga Vénus irigyelte volna. Ennyi szépség láttára nem a szegény iskolai tanító, de még a Herko Páter is elvesztette volna szivét, eszét, mindenét. Kár Pista fülig, sőt azon túl volt szerelemmel, üa mosolygott, valahányszor Pistával beszélt. A szegény tanító a boldogságát látta ebben a mosolyban, de a segédjegyző csak hatalmas bajuszát pödörgette és néha ő is mosolygott. Á pap jól látta a Pista vergődését és mert szerette a fiút becsületességeért, elhatározta, hogy tesz valamit az érdekében. — Vasárnap Ilának igen jó kedve volt, egyre dalolt, kacagott, a tiszteletes úgy gondolta, itt a kellő pillanat s kis körúton közelitett a tárgyhoz. — Édes Hám, tudod-e mi az újság, a Sárinak ma volt az eljegyzése Kerekes Gyurival. Bolond is volt, édes apám, hogy jegyet váltott vele — felelt a szép leány. — Miért lett volna bolond? — csodálkozott a pap — minden leánynak férjhez kell menni egyszer. — Hátha egyszersem megy férjhez? kacagott Ila. — No már az nem rendes lány vesztette el lélekjelenlétét, de midőn a testéből felszökelő vér- sugárt egyik kezével befogta, a másikkal megragadta a bestiális gyilkos nyakát s ennek a már vérvesztéstől gyenge ember bámulatos lelkierejének hatása alatt nyerték vissza lélekjelenlétüket a többiek is és koneolták fel a gyilkost. Ha ilyen módon nyomon követne nálunk minden bűnt a bün- hődés, akkor erkölcsi állapotaink nem volnának ily elaljasodottak. A gazembert nálunk ma nem tartja vissza a bűntől a Btk. §-ainak özöne, sőt mint a székesfehérvári esetnél is, — előre kieszelt furfanggal alibit igyekszik bizonyítani. Ez a gyilkos nyomban elvette igazán amerikai módon az őt méltán megilletett büntetést. A lines kitünően bevált; igen helyesen tette az az átlőtt szegény vérző szolga s másik két társa, hogy kitaposták a belét a gazembernek. Ennyi bitang közt mint amennyi ma ténfereg a világon, csak az az egyetlen elrettentő fegyver maradt meg, amelyik erősebb a Btk. összes fainál : a rögtöni visszatolás fegyvere, a liucselés. Minden tetten kapott gazembert agyon kell verni, akkor kevesebb dolguk lesz a biróságoknak is, de ugyanakkor alaposan megapad a gazemberek száma és vakmerőségük nem fog a köpenicki, újpesti és székesfehérvári gazságokig — mondta meggyőződéssel a lelkész — és te nem gondolod — bökte ki hirtelen — hogy férjhez találsz menni, teszem azt ehhez a becsületes fiúhoz, a Pistához ? Szemeit kíváncsian emelte leányára az apa. Ila mosolygot: — Tizenhét éves vagyok s már férjhez adnál ? — Nohát ami azt illeti — köszörülte torkát az öreg — nem arról van szó, csak úgy mondtam, hiszen rá érsz még. Itt vége szakadt a beszélgetésnek, mert a földesur fia lépett be kipirult, titokzatos arccal. Köszöntés után azonnal rátért arra, ami a szivét nyomta. — Ilácska kérem, kérésem, kérésünk van magához, szombaton műkedvelő előadást csinálunk, ha maga szives volna azt a szép dalt, amit olyan szépen énekel, elénekelni. Ila a papára nézett, a papa pedig készen volt a felelettel. — Hogyne, nagyon szívesen, ugye Iluskám elénekeled, hiszen neked mindegy akár itthon énekeled, akár másutt és ha az uraknak örömet okoz. Ila mosolygott, a fiatal ur pedig elragadtatva csókolta meg a kezét. — Micsoda szenzáció, milyen remek dolog, oh mázsa számra fog lábaihoz hullni a csokor, magának óriás sikere lesz. Én mondom. terjedni. Bezárul a gazemberek iskolája. Száraz, szomorú dolgok ezek amiket elmondottunk. Tanulságot kell levonni az eseményekből, mert igazában odáig sülyed- tek az erkölcsi s közbiztonsági állapotok, hogy az ököljog uralmáról nevezetes középkorban sem lehettek ennél gyatrábbak. A különbség csak annyi, hogy akkor rablólovagok gyilkolták a védtelen utast, mig ma keztyüs gazemberek végzik ki a köztisztviselőt, aki életével védi azt a vagyont, melyet állam és társadalom rábízott s a melyet a neki és sokszor nyomorgó családjának nyújtott csekély ellenszolgáltatásért oly hűségesen és nagy lármával kér számon. Tanulság lehet köztisztviselőinknek a mai rendkívül züllött közerkölcsi állapotok mellett, hogy bizalommal senkihez se legyenek, közelükbe senkit ne engedjenek, sőt maholnap oda jutunk, hogy tisztviselőink íróasztalán a toll mellett a Brow- ningnek is helyet kell foglalni, mint olyan eszköznek, mely az ö működésűkkel összefügg, mert életüket védi. Züllött, rettenetesen züllött ez a mi mai társadalmunk. Annyi a gazember, a betörő, a névtelen levélíró, a zsaroló, csaló és minden féle cimü akasztófavirág, hogy bizony maga a bíróság se csodálkozik azon, ha a társadalom becsületesebb s még dolFelállt, szivarjából óriási füstfelhőt fújt, bucsuzkodott. — Egy pesti vendégünk is lesz ám — dadogta, még mindig fújva a füstöt — valami iró, vagy szinósz- direklor, úgy ám még magácska szerencsés lehet, ha szerződtetné! Szó ami szó, magának nem is színpadra, kirakatba való hangja van. Ila mosolygott, az urfi hajlongva távozott, az ajtóból szólt még vissza : — Biztosan számítunk magára Bácska, mázsa , számra lesz virág, mázsa számra. Én mondom. Szájába kapta szivarját és kilépett az ajtón. Kár Pista értesült a műkedvelő merényletről. O legalább annak minősítette, merénylőinek az ő szerelme ellen. Ha annyi szem vizsgálja majd kedvese szépségét, akadhat a sok között valaki, valami jóképű mihaszna, aki, aki . . . Nem fejezte be, még gondolatnak is borzasztó volt. Délután gálába vágta magát és beállított a papiakba. Ilát a tükör előtt pillantotta meg, épen az uj ruhát próbálta. A szép leány a tükörből észrevette a látogatót, sebesen fordult meg: — Szép-e? kérdezte csintalanul. Kár Pista csak nézett-nézett, de szó nem jött ki a torkán. Ila kacagott, édesen, ennivalóan kacagott. A jó tanító még mindég nézte: — Ez az uj ruha ? hebegte végre. — Ez bizony — felelt a leány, liapunls »ni nxAmi* 6 oldnl.
