Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-06 / 19. szám

Sátoraljaújhely, 1909. Március G. 19 (4827 ) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA. MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 km negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hír* detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A bankügy. — márc. 6. A bankügyről írva, néhány hét előtt már ama meggyőződé­sünknek adtunk kifejezést, hogy ez a kérdés a kartellbankok szer­vezése által lesz megoldva. A következmények igazolják eme feltevésünk helyességét s annyi meddő év pusztában elhangzott sóhajtozása után az okos, fon­tolva haladó politika ismét egy olyan eredménynyel fogja jelen kormányunk működését a törté­nelem lapjain feljegyezni, amely eredmény régi vágyát tölti be a nemzetnek ; a leghatalmasabb lé­pés önállósága terén s közgaz­dasági szempontból teljesen uj helyzetet fog az országban te­remteni. Midőn a kormány hazafias gonddal, a kérdés alapos mérle­gelésével a nagy mü előkészíté­sén fáradozik s a bankügyben teljes szolidaritásban áll; midőn Bécsben tárgyalásokat folytat a bankügy megoldására vonatko zóan s e tárgyalásai eredményét kívánja a nemzet színe elé hozni: akkor mi sem természetesebb, minthogy a kormányt ez irányú működésében támogatni hazafiui kötelessége pártárnyalat nélkül mindenkinek; a kormány mun­kálkodása elé való akadály gör­dítés pedig nem lehet más, mint félrevezetésnek vagy kellő be­látáshiányának a következménye. Nagyon különös tehát és kel­lemetlen visszatetszést szült a Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Két leány. A .Zemplén* számára irta: Fonji Ilonka. Klára: (Magas, vékony, szép termetű leány. Veresbe játszó, dns, szőke hajjal, zöl­deskék szemekkel. Kissé komoly, hideg az arca, a szája melletti két mély vonás pedig unottá s kissé gúnyossá teszi a máskülönben szabályos vonásn, gyönyörű rózsás arcot. — Remek szabású fehér csipkeruhát visel s a legújabb divatu nagy, tollas „Rembrandt“ kalapot. Napernyőjével betűket rajzol a ho­mokba, nagy secessiós alakn, különös betűket.) Lilly: (Filigrán, vékony kis alak. Olyan mint egy örökké mosolygó porcelán baba, csak a szemei nem azok a bámuló nagy, kék babaszemek. Sötét, mélységesen sötét, valódi két csoda. Beszél velők. Légies lényével el lenkezö dolgokról, valami szenvedélyes, vad szerelemről, perzselő, hosszantartó csókról. Rózsaszín batiszt ruhája csupa csipke, szal- iag, a kalapja virágos, nagy krepdesin cso­korral. Mosolyogva nézi a nagy festett fa­lócához támaszkodva, hogy a másik lány be­tűket ir a homokba. Nyár van s a fürdő parkja csupa napfény, virágillat.) — Á „D“ betűt írod a legszeb­ben Klára I Megfigyeltem. Úgy irod, mintha egész életeden át egyebet sem Írtál volna, csak ezt az egy be­tűt „D“. Mintha élne, mosolyogna, beszélne, mintha megelevenedne s egy ember állana itt előttem : Káldy Dezső. Emlékszel még rá Klára ? Mi­lyen kedves, jó fiú volt s egyszer nemzet közvéleménye előtt a függetlenségi párt egy csoportjá­nak ama törekvése, melylyel a bankbizottságot oda akarta kény­szeríteni, hogy a kormánynak parlamenti utón adasson instruk­ciókat az önálló bank szervezése tárgyában. A bankbizottság ha a parla­ment elé hozza is memorandu­mát s folytatja tárgyalásait, ez­zel előbbre nem halad, mert a kormány indítványt fog tenni a bécsi tárgyalások befejeztéig a bankbizottsági jelentés tárgyalá­sának elhalasztása iránt. Vagyis a kormány akkor tesz jelentést a parlament előtt, midőn saját álláspontját kellően kifejti és megvilágíthatja. A függetlenségi párt ama cso­portjának eljárása azonban, mely a kormányt a bankügyben mond hatni lehetetlen helyzetbe akarta hozni, méltán keltett visszatet­szést országszerte. Különös, hogy a hatvanhetes miniszterekben a bankügy ellenfeleit vélik látni, holott igen nagy csalódásban vannak, mert úgy Wekerle, mint Andrássy és Darányi nyíltan ki­jelentették, hogy a kormány szo­lidáris a kartellbank dolgában, tehát nemhogy akadályokat gör­dítenének ez újabb nemzeti vív­mány elé, de mélyebben tekintve a dolgokba, ezt a hatalmas lé­pést, — mely nemzetünk törté­nelmében uj korszakot kezd, — annak az összetartó erőnek lehet tulajdonítani, mely a bankkérdés­nél a kabinetben megnyilvánult. hirtelen, minden ok nélkül itt hagyta a társaságunkat, úgyszólván bucsu- zás nélkül ment el, valósággal szö­kött. Te Klára 1 most hogy rá gon­doltam, én nem tudom miért, de azt hiszem: Káldy Dezsőt a szive űzhette el, szerelmes lehetett az a fiú. A szép, szőke leány félrefordi- totta a fejét. Hideg arca egy pilla­natra átváltozott; mintha nem is az a gúnyos, unott leány lenne, de csak egy pillanatra, aztán ismét a régi lett s kételkedő hangon, mosolyogva kérdezte: — Lilly 1 hát te hiszel a szere­lemben ? Te ábrándos lelkű, bohó kis leány . .. — Klára! én nem vagyok kis leány. Elmúltam húsz éves; a szere­lemben pedig hiszek, hát hogyne hinnék ; hisz ez ad tartalmat, szint az életnek. — Igazad van: ez ád szint, me­leget, erőt a küzdelemhez; ez az, a miért születünk, élünk — és lásd, én még sem tudok hinni benne. A rózsaszinruhás, babaarcu kis­leány megfogta a szép, szomorú leány kezét s úgy mondta neki: — Klára! akkor te nagyon bol­dogtalan vagy. Csupa részvét, szána­kozás volt a hangja s keztyüs kis kezével meg-megsimogatta a másik vékony, finom kezét — Klára 1 én A függetlenségi párt ama cso­portja, mely mindenáron időelőtti utasításokat akart a kormánynak adatni, példát vehetne bölcs ve­zérétől Kossuthlól, aki bizonyára van olyan jó függetlenségi, mint a nyugtalan elemek bármelyike, de mély államférfim belátása a fontolva haladást tanácsolja neki, mint olyan utat, melyen a nem­zet javára egyedül érhetők el eredmények. A kormány siettetni fogja az osztrák kormánynyal a bankügy­ben folytatott tárgyalások befe­jezését, hogy jelentését a parla­menthez mielőbb megtehesse. Addig azonban, mig a bécsi tár­gyalások be nem fejeztettek, a kormányt nyilatkozatra kénysze­ríteni s a bankbizottság jelenté­sét tárgyalásra tűzni képtelen dolog lett volna. E tekintetben a minisztertanács teljes egyértel­műséggel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bankbizott­ság jelentésének tárgyalását mind­addig elhalasztandónak tartja s javaslatát a parlamentben is ily irányban teszi meg,-mig a bécsi tárgyalások eredményével is elő­léphet egyszersmind. A közvéleményt pedig meg­nyugtatja a kormánynak a bank­ügyben elfoglalt álláspontja s meggyőződött a nemzet, hogy a miniszterek között a bankkérdés­ben elvi ellentét nincs s részben azok a férfiak lesznek a nem­zeti bank megalkotói, kiket a szűk látkörü elfogultság ellen­kező nézeten lenni vélt eddig. úgy szeretnék erőt, hitet önteni a te beteg lelkedbe . . . — Az lehetetlen édes kis bo­hém 1 a te hited meg nem gyógyít engem; az én lelkem meg van mér­gezve s nincs olyan szer, amely azon segíthetne. — Te beszélsz igy Klára ? Aki ünnepelt,, körülrajongott szépség vagy, a társaság kedvence, akit mindenki szeiet, aki előtt mindenki meghódol. Te? Aki az eszményképem voltál mindig s akit titokban még irigyel­tem is ? A szőke leány elutasitólag intett. — Hagyjuk ezt Lilly 1 Nem sze­rez ez csöppnyi boldogságot sem. Tömjéneznek a szépségemnek, körül- rajonganak, mert „telkaptak“, de igazi, mély érzés egy sincs azok kö­zött, még szomorúbb lett az arca, a mint halban utána mondta: és nem is volt egjetlen egy sem. Csipkés napernyőjét két kezébe fogta a térdén keresztül s úgy mondta később tettetett vidámsággal: — Hagyjuk ezt Lilly, mondok neked valami mást, ami szebb, jobb és ami igaz is: menyasszony leszek. A homokban az utolsó „D* betű mintha megmozdult volna, mintha kérőleg nézett volna fel a leányra. Az egy hirtelen mozdulattal, talán csak véletlenül, lehet hogy szándéko­Jelentés a szabadliceum ezidei működéséről. — márc. 6. Kötelességemnek tartom, hogy az intézmény vezetősége nevében — a ciklus bezárása alkalmából — mű­ködésünkről beszámoljak. Ezen be­számoló szól azoknak, kik az előadá­sokat szorgalmasan látogatták, tanul­ni, művelődni akarva s szól azoknak, kik az ügy iránt bár érdeklődést ta­núsítva, az intézményt eddig meg nem ismerték. Bizonyára sok pesszimista akad, kik még ma is azt hirdetik, hogy szabadliceumra Ujhelyben szükség nincsen, kár a szárnypróbálgatással. Hát az igaz, hogy göröngyös utakon jártunk, sokszor kellett szembe száll- nunk a közöny hatalmával s kelle­metlen érzelmekkel szemléltük oly­kor-olykor egy-egy kiváló előadónak alig 12—15 főből álló hallgatóságát. Bizony nehezen megy az emberi közöny várának megostromlása, de be­vehetetlennek nem mondható. Örömmel jelenthetem, hogy az ezidei ciklusban a tavalyinál kevesebb előadás tartatott ugyan, de az elő­adások anyaga jobban meg volt vá­logatva, a gyakorlati élet követelmé­nyeinek inkább megfelelt; kiváló elő­adókban nem szűkölködtünk, sőt tár­sadalmunk 1—2 vezető emberét is si­került megnyerni, de ami a fő, a kö­zöny megtöretett s különösen az utolsó előadásoknál mindig megtelt a vá­rosháza nagyterme. Valóban kulturmissziót teljesített a város tekintetes tanácsa és érde­mes képviselőtestülete, amidőn ta­nácstermét az előadások céljaira át­engedte, mert e helyiség úgyszólván megalapozta a szabadliceum jövőjét. Hogy pedig ezen intézménynek mily óriási jelentősége van, nálamnál sok­kal érdemesebb és hivatottabb em­berek fejtették ki. Hangoztatnom kell tehát ezúttal san, eltaposta kis, lakkcipős lábával, még a homokot is elszórta messze, úgy hogy egész poros lett a finom kis cipő. — Menyasszony? Aztán ki a választott Klára? Na ne mond csak, majd kitalálom én: Iványi Gyurka ? Tárczy Laci ? Gergely Bandi ? egyik sem ? Várj csak, ón mégis kitalálom : a kis Várady hadnagy 1 Na ugye, hogy ő? Hát ki is lehetne máR, hisz ő az egész fürdő „legfessebb“ lovagja, a comme il faut gavallér — egész hoz­zád illő pár. — Nem Lillykém, egyik sem, egészen más. S most már bánni kezdte, hogy szóba hozta ezt a dol­got, szeretett volna nem beszólni töb­bet róla, de a babaarcu kislány na­gyon is „Éva“ leánya volt s talán túlságosan is örökölte azt a bizonyos „jó tulajdonságot“ amely minket nő­ket különben is jellemez: kiváncsi volt nagyon s addig simogatta a szép szőke leány kezét, mig az végre is kimondta: Bánlaky báró. Lilly leejtette a selymes ridikül- jét s a hangja is egészen más lett, amint azt kérdezte: — Az öreg Miklós báró? — Igen Lilly, Miklós báró; de miért mondod, hogy öreg ? hiszen nincs több ötven évesnél. — Ötven éves 1 — csodálkozott a Lapank wml <****»» 8

Next

/
Thumbnails
Contents