Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-06 / 11. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Február 6.

tartományoknak kizárólag Magyarországhoz való csatolását, miután arra a kettős monarkiában Ausztriának semmiesetre sem, hanem a múltban gyökeredző, történelmi összetartozan- dóság révén, egyedül Magyarországnak lehet meg a jogcime.

S ha a török kormány nem a parlament döntésének fenntartása mellett, hanem a változatlan jóváhagyás felelősségével fogadta is el a megegyezés már meglévő jegyzékét, az esetleg azon történt módosítás nem okozhatna Törökoszágban semminemű bonyadalmat sem, mert ha a kormány a parlamentárizmus követelménye szerint levonva a konzekvenciákat, állásától meg is válna, a szultán e formális lemondást természetesen el nem fogadná, bár a parlament döntését bizonyára respektálva, azt maga is jóváhagyná.

Áz osztrákok annyi gálád per- fidiát s álnok rosszakaratot tanúsítanak folytonosan irányunkban s annyi összetartással űzik gonosz játékaikat és intrikáikat ellenünk, hogy igazán ideje volna már egyszer birka türelmünknek végét szakítani s egy ügyes sakkhuzással számtalanszor tapasztaltrosszindulatukat vissza tromfolni. S ezt most, a felvetett kérdésben, a kifejtett módon s hozzá még saját hasznunkra meg is tehetnénk, ha csak félannyi összetartás volna bennünk ő ellenük, mint amennyi ő bennük van mi ellenünk, továbbá ha most minden lelket nem kizárólag a bankkérdés izgatna és foglalkoztatna, ha külpolitikával — legalább mikor a mi bőrünkre megy — kissé többet törődnénk, ha az orrunknál valamivel tovább is látnánk s végre ha meggondolnánk, hogy az egyszer kínálkozó, de elszalasztott alkalom után — mely soha vissza nem jő — még sirva is nézhetünk.

Mert mi Bosznia kizárólagos birtokáról, bármi történjék is le nem mondhatunk, nemcsak — mint egyedüli kapujáról a keletre vivő utunk- nak — gazdasági okokból, hanem ősi, történeti jogaink miatt sem. Hiszen minden valamire való nemzet büszke és egyszersmint féltékeny is a jogaira, melyek nélkül nincs nemzet, csak rabszolga had s mi eléggé meggyőződhettünk évezredes, szomorú példákban bővelkedő múltúnkból épp úgy mint a jelenünkből is, hogy széles e világon egy nemzetnek sem oly nehéz, sőt majdnem a lehetetlenséggel határos újabb jogokat szerezni, vagy a régieket legalább kibővíteni mint nekünk s ha mi ennek tudatában elég hitványak volnánk még a meglévő és felállítható jogainkról is lemondani s elég gyávák, annak érvényesüléséért minden téren köröm- szakadtig nem küzdeni, úgy nem érdemelnénk meg, hogy a számottevő önérzetes nemzetek között tovább is helyünk legyen e földön.

A rabsegélyző egyesület közgyülétése.

— Saját tudósítónktól. —

— febr. 6.

A múlt vasárnap, január 31-én tartotta meg egyik legnemesebb célú intézményünk, a „Zemplénvármegyei Rabsegélyző Egyesület“ évi rendes közgyűlését a vármegyeház nagytermében, éppen annak a jogász közönségnek csaknen} * teljes távollétében, amely jogász közönségtől ez ember- baráti intézmény iránt joggal várnánk elsősorban érdeklődést.

A gyűlésen, minthogy az egyesület elnöke, Meczner Gyula főispán gyengélkedik, Eiserth István kir. főügyészhelyettes, az igazgató választmány elnöke elnökölt; jelenvoltak többen a választmány tagjai közül s néhány érdeklődő.

Eiserth István főügyészhelyettes az egyesület 1908. évi működését kimerítő részletességgel ismertető jelentését olvasta fel, melyet a jelenvoltak mindvégig feszült figyelemmel hallgattak. E jelentésből főként az alábbiakat tartjuk kiemelendőknek:

Áz itt évek előtt létezett rabsegélyző egyesület 1892. évben feloszlott s 381 kor. 30 fillér vagyona beutaltatott a büntető pénzek országos alapjába. — Uj egyesület szervezése iránt Eiserth István 1907. év elején indított mozgalmat és pedig oly kedvező eredménynyel, hogy az egyesület 15 alapitó s 227 rendes taggal már 1907 május 26-án megalakulhatott s működését is megkezdhette. A valóban humanitárius irányú egyesülettel szemben azonban úgy a nagyközönség, mint a lelkészi kar még mindig idegenkedéssel viseltetik, pedig az alapszabályok egy-egy példánya felvilágosító körlevél kíséretében a vármegye területén működő minden vallásfelekezetbeli összes lelkésznek megküldetett, de az eredmény ez oldalról eddig még semmi; ellenben nagy buzgósággal s helyes érzékkel karolták fel az egyesület ügyét a főszolgabirák, ezek közt is főleg Gortvay Aladár szerencsi főszolgabíró, kinek járásából 9 nagyközség lépett be az egyesületbe alapitó tagul.

Az 1908. éven 35 családot 510 koronával és 266 egyént 1719 koronával segélyezett az egyesület. A tél beálltával, karácsony előtt kipuhatolta a segélyre leginkább rászorult szegény családokat és segélyezésükről a fogházi an letartóztatva levő családfőket értesítette, mit ezek mély meghatottsággal köszöntek meg.

A pénzbeli segélyezésnél még fontosabbnak tartja a munkaközvetítést. Az elmúlt éven egynek, ki ily célból jelentkezett nála, a helybeli gyártelepen szerzett ipari munkát, egyet pedig a salgótarjáni kőszénbánya r. t. irodájában helyezett el.

Az egyesület legfőbb jövedelmét az képezi, hogy a m. kir. igazságügyminiszter megengedte, miszerint a szőlőkben dolgozó minden rab minden napszámja után 6 fillér az egyesület javára számoltassák el. Ezek a fillérek 1908. év folyamán 4128 koronát tettek ki. Mellékesen említjük itt fel, hogy a munkásrabok keresménye után az államkincstárnak 26,698 kor. 14 fillér tiszta haszna volt az elmúlt éven. — Üres kézzel egyetlen rabot sem bocsátanak el a fogházból, de mindenik viszen családjához néhány koronát.

Kincsessy Péter egyesületi pénztáros, kinek buzgó tevékenységét szép szavakban méltatta Eiserth főügyészhelyettes, kimutatást terjesztett elő, mely szerint az egyesület pénztárában ma 3885 kor. 38 fillér van. — Az 1908 év folyamán a tagok száma 13 alapitó s 13 rendes taggal szaporodott.

Indítvány tétetett egy törzsvagyon fixirozása iránt, ezt a tervet azonban a közgyűlés most nem tartja még keresztülvihetőnek. — Eiserth István bejelentette azt is, hogy az 1909. év folyamán az igazságügymi- niszteriumhoz nagyobb mérvű, külön államsegély engedólyezéseért is fog az egyesület részéről folyamodni.

A nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadott elnöki előterjesztés után dr. Búza Barna orszgy. képviselő méltatta szép szavakban az elért eredményeket, amelyekért az érdem oroszlánrésze rz emberbaráti intézményt oly meleg szeretettel és fáradhatlan buzgalommal istápoló Eiserth Istvánt illeti, kit éppen csak pár nap előtt tüntetett ki a királyi elismerés a főügyészi helyettessé történt kinevez- tetéssel.

Eiserth főügyészhelyettes szives szavakban köszönetét mond a képviselőnek elismerő kijelentéseiért s kéri úgy a jelenlevőket, mint közvetve a minden humánus ügy iránt érdeklődő vármegyei közönséget, hogy karolják fel az intézményt, melynek magasztos célja mihamar nyilvánvalóvá lesz, csak foglalkozni kell vele s behatolni annak szociológiai szempontból is rendkívül fontos tárgyába.

A közgyűlés ezzel délután 4 órakor véget ért.

HÍREK.

Szerencs szenzációja.

Letartóztatott ipartestületi elnök.

Sátoraljanjhely, 1909. febr. 5.

Hajdúböszörmény városában a gyors meggazdagodás vágya ismét a bűn lejtőjére csábított sok embert, tekintélyes iparosokat s kereskedőket, akik a bankó csinálás utján reméltek meggazdagodhatni.

Az eset Hajdúböszörményben annál nagyobb feltűnést keltett, mert a bankócsináló egyének esete egy ottani pénzintézetet is válság elé sodort.

A hajdúböszörményi szenzációs esetnek azonban van zemplénvármegyei vonatkozása is. Egy szerencsi jómódú hentes iparos, a szerencsi ipartestület elnöke szintén tudott ugyanis a bankóprés vásái lók űzőiméiről, mint a megindult nyomozás kiderítette s igy Kozma József szerencsi ipartestületi elnököt is letartóztatta a csendőrség, átkisérvén Debrecenbe, ahol a főtettesek várják büntetésüket.

A Szerencsen szenzációt keltett esemény előzményeiről a következőkben számolunk be:

Hajdúböszörményben Fekete József nevű előkelő gazda, ki hires volt arról, hogy lovai az állatkiállitá- sokon dijakat nyertek : az utóbbi időben adósságokba merült.

A vagyonos gazdaember anyagi romlása Hajdúböszörményben annál feltűnőbb volt, mivel Fekete Józsefet úgy ismerték, mint józan, takarékos embert.

Ballacs József járási csendőrőrmestert a napokban, valószínűleg a Fekete József háznépe figyelmessé tette, hogy Fekete József pénzén külföldön gépeket vásárol. A csendőrőrmester nem késlekedett, házkutatást tartott, melynek eredménye az volt, hogy Fekete József házában húsz, ötven és ezer koronás bankjegyek előállítására való három bankóprést találtak.

Feketét azonnal letartóztatták s a nyomozást oly irányban folytatták, hogy a bűntársak is a büntető igazságszolgáltatás kezébe kerüljenek.

E nyomozat folyamán derült ki, hogy a bankóprés vásárlás dolgába még öten vannak beavatva, igy Székely Sándor és Benedek András sertéskereskedők, Bódi Lajos, s Botos András debreceni titkos rendőr s Kozma József szerencsi hetes mester, ipartestületi elnök.

Kiderítette a nyomozat, hogy a

Hamburgból hozatott bankóprések használhatlanok s azokkal a cinkosokat becsapták. Egyben a hatóság intézkedett, hogy a bűntársak szintén letartóztattassanak.

Fekete Józsefet, Székely Sándort, Benedek Andrást s Bódi Lajost Hajdúböszörményben tartóztatták le, Botos Andrást Debrecenben, mig Kozma Józsefet folyó hó 2-án Szerencsen.

Erről a letartóztatásról lapunk a következő értesítést kapta:

Szerencs, febr. 3.

E’olyó hó 2-án szenzációs letartóztatás történt Szerencsen. Csendőrség érkezett a városba s 2-án reggel Kozma Józsefet a helybeli ipartestület elnökét letartóztatva, még a nap folyamán Debrecenbe kisérte. A letartóztatásról sokféle hir kering, de biztosat még nem tud senki. Az eset annál inkább keltett itt feltűnést, mert Kozma Józsefet jómódú, józan életű embernek ismerik, akit az iparosok bizalma az ipartestületi elnöki tisztségre Ítélt méltónak. Az iparosok körében a letartóztatás annál kedvezőtlenebb hatást tett, mert a tegnapi nap folyamán estére volt kitűzve az ipartestületi bál határideje, melynek rendezésében az elnök tevékeny részt vett. A bál napjának reggelén azonban Kozma József már mint fogoly lett átkisérve Debrecenbe. Az ügy fejleményei elé a város közönsége érthető várakozással tekint.

— Kinevezések a helybeli postán. A posta és távirda hivatali tisztviselők tömeges előléptetése a sátoraljaújhelyi m. kir. posta- s távirda- hivatal tisztviselőire is kihatással volt. Ugyanis a helybeli postahivatal főnökét Máté Kálmánt p. és táv. felügyelővé, Szemén Gyula segédtisztjelöltet segédtisztté s Bendik Mihály szolgát altisztté léptették elő.

— Tudomásul. A délolaszországi földrengés által sújtottak felsególye- zésére általam a város területén kibocsátott gyűjtő-iveken befolyt 593 korona 22 fillér, mely összeget a mai napon az országos bizottság utasítása értelmében postautalványon a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz elküldtem. Tekintettel, hogy 793 adakozóról van szó, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az adakozókat név- szerint hirlapilag nyugtáztathassam, az eredeti gyűjtő-ivek azonban a város irattárában a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthetők. A bizottsághoz csakis másolati névsort küldtem fel. Fogadja a nemesen érző közönség adományaiért hálás köszö- netemet. Isten segítse szegény olasz barátainkat, Isten óvja ily csapástól hazánkat. Sátoraljaújhely, 1909. évi jnnuár hó 27-én. Kiss Ödön, h. polgármester.

— Adományok a délolaszországi •s ajkai katasztrófa károsultjai részére. A délolaszországiak részére újabban befolyt: Hernádnémeti község lakosai a körjegyző utján 61 kor. 44 f., Deregnyő község lakosai 48 kor. 48 f., Tárcái község lakosai az elöljáróság utján 43 kor. 50 f., Kesz- nyéten község lakosai az előjáróság utján 42 kor. 22 f., Sárospataki takarékpénztár 30 kor., Homonnai rk. elemi isk. és leányisk. növendékei 28 kor. 78 f., Tokaj község lakosai az elöljáróság utján 28 kor., Bernáth Győző 10 kor., Dókus László 5 kor., Bencsik Béla, Pilissy Béla, Kossuth Pál, dr. Schön Hugó 2—2 korona, Niedermüller Ferenc, László Ferenc

1—1 kor., Sztropkói főszolgabíró gyűjtése 23 kor., Eiszenmann Oszkár p. ü. igazg. gyűjtése a pénzügvi tisztviselői kartól 22 kor. 30 f., Agcsernő község lakosai Soltész J. utján 20 kor. 26 f., Tőketerebes vidéki körjegyzőség községei 20 kor., Megyaszó község lakosai az elöljáróság utján 19 kor. 88 f., Kolbása község lakói a biró utján 17 kor. 41 f., Laborcrév község Gerbery Ede utján 15 kor., Legyesbénye község lakói az elölj, utján 14 kor. 80 f., Révleányvár köz