Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-23 / 50. szám (48. szám)
Sátoraljaújhely, 1909. Junius 23. 50. (4858.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóbivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zf t íplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEBT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona.- Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Potit botüknél nagyobb, avagy diszbotükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög eentim. után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Aratás előtt. — jun. 23. Mi, mai nemzedék még nem értünk a mostanihoz hasonló drágaságot, mert még a hires 1863-iki szűk esztendő nyomorúságait is csak részben lehet a mai viszonyokhoz hasonlítani. Akkor ugyan is termés egyáltalán nem lévén, hazánk népe teljesen rá volt utalva a külföldi behozatalra s a kormány által nyújtott és sok telekkönyvben még ma is szereplő „inségkölcsönre“, mely nem pénzből, de szemes életből állott. Mig azonban a drágaság akkor csak a kenyérre terjeszkedett ki, de a behozatal nagymérvű s nyílt volt, mig a drágaság ma egész piacunkat s minden élelmi cikkünket uralja. A hús és zsír nevetségesen olcsó volt 1863-ban, a kenyér pedig szintén nem haladta meg a mai árakat, tehát még az akkori általános mérleg is kedvezőbb volt a jelenleginél. Ma 37 koronás buza-ár mellett s a 8 évvel ezelőttihez mérten éppen kétszeresére emelkedett húsárakkal folytat harcot a napi kenyérért küzdő fogyasztó közönség, természetesen első sorban a városok lakossága. Sőt ez az őrületes drágaság még most is fokozódik, minden termény és minden élelmi cikk ára naponként föllebb száll. Aratás előtt állunk, abban az időben mikor az élelmi szerek árai normális viszonyok között is némi emelkedést szoktak mutatni, mert hát kiürült minden kamara, de legalább az a vigasztalása megvolt máskor a végsőkig kiszipolyozott fogyasztó közönségnek, hogy mindeme nyomorúság pár hétig tarthat már csak s azután következik a reakció, visszaáll a természetes, tűrhető helyzet. Ma, aratás előtt állunk szintén s ez a vigasztaló kilátásunk nincs meg. A magyar föld nem kánaán ez éven, mely dús áldásával táplálni tudná fiait. A rendellenes, megvadult időjárás nagyobb részben tönkre tette reményeinket, mintegy gúnyolódásul *csak a szőlők bő termését hagyva meg eddig, hogy ha ennivaló kevés lesz is, hát majd inni legyen mit. Zemplén vármegyének mondhatni egész területe az országos csapással szemben szinte kivételes helyet foglalt el eddig. Igen kedvező hírek érkeztek minden felől a termés kilátásokat illetően s alapos reményünk lehetett egy elég jó aratásra. A reménység, a jó kilátások be is fognak válni, amint látszik, me- gyeszerte és nálunk nem lesz oka a termelő osztálynak panaszra. Ámde a mi vármegyénk még csak egy igen kis része ennek a nagy Magyarországnak, hol a fogyasztók száma vajmi sokszorosan haladja túl a termelőkét. Bármily jó legyen is tehát itt a mi szükebb pátriánkban az idei termés, ez nem fogja megváltoztatni azt az általános drágaságot, melynek szomorú szívvel nézünk eléje a következő évre is. Tessék csak elképzelni 28 — 30 krajcáros liszt s a horribilis húsárak mellett a kisebb jövedelmű ember helyzetét. A kereseti viszonyok sehol sem javultak; mert azzal pl. hogy az ipari munkások nagyobb bért préselnek ki munkaadóiktól mint ezelőtt, még csak az ő helyzetük sem fordult jobbra, mivel mint a fogyasztásra első sorban rászorult egyének, ők fizetik meg legjobban az élelmi cikkek árát. Legsúlyosabban azonban a munkaadókat s főleg a hivatalnok osztályt sújtja a folyton fokozódó drágaság, mert a munkaadók kényszerülve vannak a közönség zsebére utazni, a hivatalnok osztály jövedelme pedig semmivel sem emelkedett s főleg olyan módon nem, mely elbírná a 3—4 év alatti 40—50 százalékos élelmiszer áremelkedést. Vigasztalan aratásnak nézünk tehát ez idén eléje. Terheinken könnyíteni nem fog, a termelő osztálynak ha némileg használnak is a tulcsigázott árak, az inkább veszélyt jelent mint jólétet, mert akkor erre az osztályra veti rá magát a nyomorúság ezer karmu szörnye s azt fogja még jobban szipolyozni mint tette eddig. Gazdaközönségünk sem áll erős lábon. Az eladósodottság olyan betegség már ma, amelyben csekély kivétellel szenved mindenki. Magasabb árak mellett sem lesz sokkal mentesebb a terheitől ez az osztály, mert a munkabérek s minden igények fokozódó emelkedése felfogják emészteni a különbözeiét. Szóval a helyzet javultára nincs kilátásunk. Nagyban hozzájárul a köz- gazdasági helyzet roszabbodásához a politikai viszonyok zavart volta is s főleg az, hogy a szomszéd balkán államokkal máig sincsenek kereskedelmi szerződéseink. Behozatalunk nincs, mig a mi terményeinket szabadon viszi ki az osztrák s Bécs ol csóbb kenyeret és nagyobb zsemlyéket eszik a magyar búzából, mint az itthon levő, ki verejtékével öntözte azt a földet, melyen az a hires magyar búza termett. Rósz időket élünk ! . . . Záróünnepség a Karolináimban. — jun. 23. Ma, junius hó 23-án délelőtt 8 órakor tartotta meg a paulai szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi „Karolineum“ leánynevelő intézet 1908 — 9. iskolai évi záróünnepségét az intézet tágas óvodatermében. A nagy termet zsúfolásig előkelő, díszes közönség töltötte meg, mely mindenkor különös érdeklődést tanúsít a „Karolineum“ záróünnepsége iránt, alapján a múltak tapasztalatainak, melyek a záróünnepségnek érdekességét bizonyítják s tanúságát adják a kiképzés és nevelési ágak sokoldalúságának, melyekben az intézet növendékei a vezető nővérek részéről kiképeztetnek. A ma lefolyt záróünnepségen is meggyőződést szerezhettek arról a szülők, érdeklődő tanügy barátok s a jelenvolt nagyszámú közönség, hogy az intézet növendékei a rendes tanulmányaikon kívül zenében, énekben, szavalat előadásban, előadási képességeik fejlesztésében gondos vezetésben részesülnek s az eredmény, mely erről tanúságot tesz mindenképen figyelemreméltó Az ünnepségen résztvettek előkelő, díszes sorában megjelentek hg. Windisch-Grätz Lajosné született Széchényi Mária grófnő és anyósa özv. hg. Windisch Grätz Lajosné szül. Dessewffy Valéria grófnő is, kiket az intézet egy növendéke üdvözölt, a közönség pedig lelkes ovációkkal s éljenzéssel fogadott. A záróünnepség terjedelmes s magas színen álló műsorában két csoportban tettek tanúságot a növendékek képességeikről s az I. csoportban a kezdők működésében a figyelemreméltó, helyes alapképzés jelenségeit láttuk folyó hó 21-én, mig a II. csoport műsora s előadói, magasabb képzettségnek adták jeleit a folyó hó 23-án megtartott záróünnepségen. A záróünnepség műsorát, moly a közönségnek s szülőknek igaz sziv- beli gyönyörűségükre szolgált, négy növendék precíz zongorajátéka vezette be Kéler „Franzősiche Lustspiel- Ouverture“-jének közvetítésével. — Utána a polg. iskola növendékei énekelték el Mendelssohn „Az urnák napja ez“ cimü müvét gyönyörködtető harmóniában. Strauss János „Tik-tak“ c. müvét interpretálták azután Éhlert Jelma s Lessko Jolán növendékek biztonsággal, könnyed technikával zongorán s ennek a müsorszámnak teljes hatását Kovács Erzsiké nagy tanulmányra valló, precíz játéka szerezte meg, ki a hatásos számnak ahhoz méltó cim- balomkiséretet adott. A tiz kézre játszott zongoraszám után Dubay Aranka szavalta el Vá- rady Antal „Az Ur Ítél“ cimü költeményét s mély átérzésének, előadási készségének bizonysága volt az osztatlan elismerés, mely a szavalatot követte. Hasonlóan nagy hatást ért el Isépy László (cimbalom) s Bényey Árpád (zongora) közvetítésében Erdélyi „Magyar körtánc“ c. zenemüve, Kropil „Bánk-bán“-ja zongorán hat kézre játszva, Balog Erzsébet cimbalom kíséretével, a polg. iskola növendékei által énekelt magyar népdalok, Szeniczey Lenke cimbalom- játéka s Haas Margit francia szaval- lata. (Henri Gilbert „La Rose“.) — Nagy hatást értek el Perlstein Ibolya, Brandner I. és Dröhlich M. növendékek egy komikus német trialog ügyes előadásával. Igazán nagy technikai ügyességnek adták tanujelét zongora számaikkal Szabó Ilona s Kiss Sári növendékek. A műsort Arany János „A gyermek és a szivárvány“ cimü dal játékának előadása fejezte be, hatásos összeállításában valóban meglepe- téstkeltő poénnal. — A daljátékot az alkalmi színpadon, mely pálma- diszével kellemesen hatott, adták elő a szereplők. A szereplők közül önálló alakításaikkal Pisztory Emma (gyermek), Kempinszky Valéria (remete) s Ha- vaszthy Magda (szántóvető) váltak ki, de a játéknak s előadásnak az Ízléssel rendezett, szemet gyönyörködtető karok adtak teljes hatást s érvényesítő keretet. így a költői kar görög jelmezeivel, a virágok s a bucsujárók kara, melyek az összevágó, müizlésről tanúskodó, hibátlan rendezésben a közönségnek valóságos meglepetéssel szolgáltak. —■ Az ünnepség utolsó számában Dubay Aranka mondott tetszéssel fogadott záróbeszédet. A záróünnepség tulajdonképen a II. csoport, a haladók zenevizsgálata volt s mindenki szép emlékekkel, az intézet vezetőinek fáradságát méltányolva távozott el a sikerült záró- ünnepélyről. Az elért siker és eredmény méltán dicséri az intézet vezetőségét, Hildeberta nővér; Heitzman Berta s Srdynko Leontin kisasszony, zongora- tanárnők s Cella nővér cimbalom-ta nárnő lelkes fáradozását. Dicsérettel kell adóznunk Csáky Amália nővérnek, ki az ünnepséget, a daljáték előadását gonddal, müizléssel s oly eredménynyel rendezte, melynek csak az elért szép erkölcsi eredmény igaz jutalma. A záróünnepségen természetesen megjelent Bessenyei István apát-plebános is, a klérus s az előkelő közönség élén. Nagy Occasio! Az összes raktáron lévő nyári áruk, u. m. Batisztok, Bretonok, kefirek, mosó és gyapjú Grenadinok, mosó és gyapjú Delinek, Foplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra.
