Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-16 / 5. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Január 16.

Csupa ráfogás, csupa koholmány, csupa alaptalan légből kapott vád, melyeket a szó teljes értelmében agyonlapitott az a lapokban közzétett kimutatás, mely taxatíve sorolta fel az üzleti körök kívánságára foganatosított összes módosításokat, tehát Wekerlét az igéretszegés méltatlan vádja alól teljesen tisztázta. — De agyonlapitotta azokat a ráfogásokat a pénzügyi bizottságnak a sajtó alól most kikerült jelentése is, melyből fényesen kitűnik, hogy ez a bizottság a kereskedők és iparosok érdekeit is lelkiismeretesen mérlegelte s azok teljesíthető összes kívánságait honorálta is.

Az üzleti köröknek a legnagyobb szívfájdalmat az okozta, hogy a pénzügyi bizottság a földadót 74 millió koronában kontingentálta olyformán, hogy ha ennél nagyobb évi bevétel éretnék el, a földadó^ kulcsa arányosan szállíttassák le. És a „ha te úgy, én is úgy“ álláspontjára helyezkedve, most már az következik, hogy az általános kereseti adó is kontingen- táltassék és pedig csupán 26 millió koronában, azzal a hozzáadással, hogy ha nagyobb lenne a bevétel, az általános kereseti adó kulcsa is szállittas- sék le.

A pénzügyi bizottságot a földadót illető hivatkozott határozatára az az aggodalom indította, hogy a földadókataszter revíziójának keresztül vitele után a földadó a mostani 74 millió koronát esetleg jóval meghaladhatja. Garanciát kívánt tehát arra nézve, hogy az állam a földadóból ezután se kíván 74 millió koronánál többet bevenni. És Wekerle ezt a garanciát készséggel meg is adhatta, mert az összhangban ál! az adóreform egyik főelvével, hogy az adók ne emeltessenek, s mert a földadó kataszter revíziója után a kataszteri tiszta jövedelemben egy évek hosszú sorára biztosított, állandónak tekinthető kivetési alap fog rendelkezésre állani. Ezzel szemben a keresetadó alapját képező jövedelem az állandóság jellegével nem bir. Az duzzad, vagy apad, az adóerkölcs nagyobb vagy kisebb megnyilvánulásai, a természet vagy üzleti forgalom, nemkülönben az egyéni tevékenység hullámzásai és esélyei szerint. Ebből a körülményből az a következés állna elő, hogy jobb években le lehetne kontingentálás esetében szállítani a kereseti adókulcsát, a következő esetlegesen rosszabb évben azonban ismét fel kellene emelni. Ez a játék a kereseti adó kulcsával sok ódiumot hárítana a kormányra, de ellenkeznék a helyes adórendszer ama követelményével is, hogy az adókulcsoknak hosszabb időre terjedő állandósággal és változatlansággal kell bírnia.

Ezekből láthatják az üzletkörök, hogy lehetetlenséget kívánnak akkor) mikor a kereseti adónak az adókulcs esetleges leszállításával kapcsolatos 26 millió koronában való kontingen- tálását szorgalmazzák. Lehetetlenséget kívánnak annál is inkább, mert a kereseti adókulcsa 10% ról 4, illetve 5% ra is már abban a reményben szállíttatott le, hogy az adóerkölcs kisebb kulcs mellett fokozódni s a tényleges jövedelem bevallására vezetni fog. Minthogy azonban ennek a reménynek teljesülése ma még nagyon is bizonytalan, képtelen kívánságok elfogadásával az amúgy is kétséges pénzügyi eredményt kockára tenni nem lehet.

Másik vesszőparipájuk a keres- delmi és ipartestületeknek az a követelés, hogy a kereseti adókulcsa szállíttassák le 3% ra. E követelés teljesítése is a lehetetlenségek sorába tartozik.

Amikor az általános kereseti adónak 28 millió koronában való kon- tingentálását és a hiánynak pótadó alakjában való kivetését Wekerle a kereskedelmi és iparkamarák kívánságára elejtette, s amikor az adókulcsot 4%, illetve 5%-ra mérsékelte, az engedékenységben elment a legszélsőbb határig, mert valóban nagy kérdőjelet képez, hogy a valódi kereset bevallása arányban lesz-e ezekkel a jelentős koncessziókkal ?

A kereskedelmi és iparkamarák egy régebben beadott feliratukban egy milliárd (1000 millió) koronát felülhaladó összegre becsülték a hazai kereskedelem és ipar évi jövedelmét, most már ha meggondoljuk, hogy ezzel a horribilis összeggel szemben átlagosan csak 160 millió korona jövedelem esett kereseti adó alá, s ha meggondoljuk, hogy a jövedelem eltitkolások valószínűleg úgy mint eddig, ezentúl is csak az általános kereseti adónál lesznek a leg- gyakoriabbak, igazat kell adnunk a pénzügyi bizottságnak abban, hogy nagyon közel fekszik a valószínűséghez, hogy jövőben is a kereseti adó lesz a legenyhébb adónemünk. Mindezeknél fogva, még lejebb menni az adókulcscsal képtelenség.

Ezekben ime, tárgyilagosan reá világítottunk a kereskedelmi és ipar- testületek legfontosabb kívánságaira, s kimutattuk azok ingatagságát és teljesithetlen voltát. Azt pedig, hogy az ország egész közönségét érintő adóreformot egyes orgánumok és testületek folytonosan az osztályérdekek szembeállításával tárgyalják, határozottan kárhoztatjuk és elítéljük.

JKagyarország külpolitikai helyzete és a hatalmak politikája. *)

— Két cikk. —

Irta: Bencslk Iréné.

I.

— jan. 10.

Külügyminiszterünk javaslatának, mely szerint a konferencia programmja a hatalmak között előzetesen tárgyal- tassék meg Orosz- és Ángolország részéről történt elfogadása által, az annexió folytán keletkezett nemzetközi bonyodalom elérkezettnek látszik immár viszontagságos utján ahoz a határhoz, ahol a kibontakozás kezdetét veheti.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy most már ki van zárva a háború eshetősége, hanem csupán annyit, hogy most e tárgyalások során fog végre eldőlni a háború vagy béke kérdése, amit viszont az a körülmény dönt el, hogy meddig mennek a hatalmak Szerbiával szembeni támogatásukkal és hogy mennyire leszünk mi hajlandók a Szerbia és Montenegró érdekében felállított követelésüket teljesíteni. S azt hiszem, e pontot illetőleg nem lehet vélemény különbség Magyarországon arra nézve, hogy ez csak nemzeti méltóságunk teljes megóvása mellett, de Szerbia előiti meghátrálásunk s igy megalázásunk árán semmiesetre sem történhetik ; mert nem lehet egy nagyhatalom szerepe, magától a háborút egy olyan kis államnak tett engedmények által, amelynek semmivel sem tartozik, igyekezni elhárítani.

S igazán csodálatos, hogy ezt a hatalmak nem látják, hogy kétszínű játékukkal, melylyel folyton a béke fenntartását hangoztatva, Szerbia követeléseit támogatják, — reánk lehetetlen helyzetet, illetve szerepet oktrojálva, — mily ellentmondó s igy lehetetlen politikát űznek.

Pedig a helyzet kibontakozásának kulcsa a nagyhatalmak kezében van; mert rajtuk, egyedül az ők ma- guktartásán múlik a háború vagy béke kérdése, s igy azért a felelősség minden súlya is kizárólag őket fogja terhelni; miután Szerbia a ha• A külpolitikai helyzetnek hirtelen, nem vért fordulata, mely hazánk és Törökország között gyors megegyezést teremtett: természetesen aktualitáson kívül helyezi most már ezen január hó 10-ikén hozzánk juttatott cikket. Tekintettel azonban a cikk eszmemenetére, gazdag tartalmasságára, mely a kérdés alapos áttanulmányozásáról és ismeretéről tanúskodik: nem találjuk teljesen céltalannak és érdektelennek még ez idő szerint sem közreadni. Szerk.

talmak támogatása nélkül nem remélhetvén nevetséges és arcátlan követeléseinek meghallgatását sem, már rég csöndes volna, ami nem lesz mindaddig, mig valamelyik hatalmat háta mögött érzi. Tehát, ha a hatalmak súlyosnak látják a helyzetet s őszintén óhajtják a békét, vonják meg Szerbiától mindennemű támogatásukat, amelylyel ők idézik elő a bonyodalmakat, s ők fogják előidézni a háborút, nem mi; bár ha jönni fog, nem rettenünk tőle vissza, mert Szerbiával könnyen elbánunk, európai háborútól pedig nem tartunk, mivel annak lehetőségében egyáltalán nem hiszünk. Hiszen, ha sorba vesz- szük a Szerbiát támogató hatalmakat, lehetetlen más meggyőződésre s a helyzet másféle megítélésére jutnunk. Anglia fegyveres támogatása annyira ki van zárva, hogy arra gondolni sem lehet.

S aki figyelemmel kísérte e nemzetközi kavarodásban a Balkánon közvetlenül nem érdekelt Franciaország magatartását, az tisztában van azzal, hogy épp oly kevéssé várható ez Franciaország részéről is, amelynek színtelen, tartózkodó magatartásából világosan kiérezhető, hogy az egész dolognak nemzetközi ügygyé való felhívásán s a szerbek arcátlanságán való bosszúságának nyílt kifejezésétől csak az orosz szövetséges iránti tekintet tartja vissza, s esze- ágában sincs Szerbiáért tettleg a kis ujját is mozdítani. S Oroszország pedig csak az imént jelentette ki ország-világ előtt hivatalosan, hogy fegyveres támogatására Szerbia nem számíthat. Ki lenne tehát a harcra is kész segítőtárs ? Olaszország talán, amely a mi szövetségesünk, s amelynek hads rege ez idő szerint nem lévén sikeres harcra képes helyzetben, már szintén elhárította magától egy esetleges európai háborúban való részvétel veszedelmét, s amely már e pillanatban is a szicíliai katasztrófa által egy vesztett háborúval felérő csapással van sújtva? Bár a háború kérdését előre nem látott körülmények is befolyásolhatják, ezt a feltevést is mindenesetre legalább is nagyon valószínűtlennek kell tartanunk.

Sőt még azt sem hisszük, hogy a kettős monarkia és a szerbek között történhető komoly összeütközés egy részleges, a Balkánra kiterjedő háborúra vezessen, amely esetleg a hatalmak beavatkozását is maga után vonhatná. Mert hiszen a Balkánon elsősorban Törökországnak saját jól felfogott érdekében kerülnie kell a háborút, s hogy Szerbiával pedig épenséggel nem lehetnek az érdekei, ezt már be is bizonyította a szerb részről keresett és felajánlott szövetkezés elutasításával. Románia mindenesetre megőrizné bölcs semlegességét, Bulgária pedig Szerbiával szemben csakis a mi részünkön lehetne. A szerbek és montenegróiak okozhatnak kellemetlenségeket s megpróbálkozhatnak guerilla harcokkal, de mivel mi azt fogjuk tudni megfékezni és visszaszorítani, egyáltalán nincs meg a valószínűsége annak, hogy ezek a szerb portyázások lángba boríthassák a Balkánt.

Nincs azonban kizárva az, hogy mi végre is megsokalván a szerbek folytonos, kihívó provokálását, átlépjük a határts bevonulva hatalmunkba kerítjük Szerbiát. Az állatok természetrajzában, ahol minden a megszokott rendszerint történik, a macska szokott játszani az egérrel; az emberek természetrajzában előfordulhatnak talán olyan rendellenességek, hogy az egér játszók a macskával, de bármilyen nyugodt, békés és türelmes legyen is a macska, végre mégis csak megunja az egér cincogását s boszantóan hencegő incselkedését, megharagszik és bekapja az egeret.

S ez a megoldás a hatalmaknak valószínűleg még az annexiónál is ke- vésbbó volna kedvükre, amennyiben az általuk nekünk szegzett fegyver igy visszafelé sülne el, mert ha mégis

akadályoznák esetleg Szerbia megsemmisítését, (amire Szerbia is számit és épiti politikáját) azt semmiesetre sem akadályozhatnák meg, hogy mi a ránk kényszeritett háborúból győzelmünk folytán teljes kárpótlással s hatalmi tekintélyünk és súlyúnk tetemes megerősödése és meggyarapodásával kerüljünk ki.

Ha pedig mégis megtörténne az a nagyon valószínűtlen eset, hogy a hatalmak győzelmünk megakadályozása végett készek volnának vérüket és pénzüket is áldozni Szerbiáért, úgy az a legrövidlátóbb politika lenne a világon. Mert a harcra is kész támogató — minden hivatalos kijelentés dacára — csakis Oroszország lehet s nem állhat érdekében a hatalmaknak

— esetleges vereségéről nem is szólva

— ha legyőzve a kettős monarchiát, uralmát még nagyobb területre kiterjesztené, vagy ha csak pozícióját a Balkánon tetemesen megerősítené. — Valamint ép oly kevéssé okos politika az, amely minket gyöngíteni s a tőlünk kicsikart engedményekkel,

— itt, egy óriási szláv birodalom szomszédságában — kisebb szláv államokat megerősíteni igyekszik, tömörülésüket elősegíti s támogatásával

— tekintve annak a valószínűségét, hogy elszigetelten Oroszország ám exponálná magát, olyan helyzetet teremt, amely a kis szláv államoknak a nagyhoz való közeledését s mintegy fenhatósága alá helyezkedését vonja maga után, mi végeredményében mind az anyaország érdekeit szolgálja.

Ezzel ép ellentétben, a nagyhatalmak egyedül helyes politikája csak az lehet, ha azon az exponált pontján Európának, amelyre minket a gondviselés helyezett, minden felmerülő kérdésben az őszinte jóbarát önzetlenségével áll mellénk, akik nem vagyunk oly erősek, hogy nekik bármi tekintetben is árthatnánk, de elég erősek vagyunk arra, — ha erőinket szét nem forgácsolják — hogy a szlávság közzé ékelődve, feltartóztassuk és megakadályozzuk — amit e lépésünkkel (az anektálásnál) is tettünk — hogy a szláv tenger huHámai összecsapjanak és elborítsák fel Euió- pát, mely esetben csakugyan felbillenő az oly sokat emlegetett s a hatalmak által oly féltve őrzött európai egyensúly.

Hiszen most is, ennek a féltékenyen őrzött egyensúlynak a képzelt megbillenése okozza az egész nemzetközi bonyodalmat, mert a hatalmak szertelen versengésükben nem bírják megemészteni, hogy a Balkántól, amely a törökök ügyes sakkhuzása folytán kisiklott kezükből, nekünk — bár régi jogcímünkön — mégis maradt valami; bárha az nem is jelent újabb térfoglalást s igy a legcsekélyebb eltolódást sem s csupán a régi, tényleges állapotok fenntartása folytán még uj előnyöket sem, sőt az elvi nyereséggel szemben álló határozott tárgyi vesztesség : a szandzsák és egyéb jogunkról való lemondás következtében még balkáni pozíciónk megerősödését sem. Mi hát az oka, a nagy, nemzetközi kavarodásnak. Igazán ráillik, hogy „sok zaj, semmiért" !

Ügyvédek kenyérharca.

— jan. 16.

Budapest után talán Ujhely az ügyvédek eldorádója. Alig múlik el egy hónap, hogy egy uj ügyvéd itt le ne telepedjen s a nagyközönség, mint a csillag az uj holdat úgy ra- jozza körül az ifjú lángészt, aki kitüntetéssel (mert mindnyájan kitüntetéssel tettük ám le) tette le az imént az ügyvédi vizsgát.

A jó kliensek — tisztelet a kivételnek — a régi ügyvédnek adósok maradnak, akár a börtönből mentette ki őket, akár évek hosszú során át lelkiismeretesen szivén viselte anyagi érdekeit, a legrutabb hálátlansággal, szó és ok nélkül ott hagy-