Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-14 / 30. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Április Í4. 30. (4838.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenklnt kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szánt. Kéziratokat nem adnnk vissza. NyilKérben minden garmond sor 80 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kot negyedévre 2.60 korona. —*- Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négysiög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Vámháboru Szerbiával. — ápr. 14. Mégsem mondhatjuk, hogy köztünk és Szerbia közt nem került a dolog háborúra. Ha már a vérontás nem következett is be, a fegyverek összemérésével járó háború elmaradt, legalább gazdasági téren nem maradhatott el az ütközet. A vámháboru folyamatban van s hacsak ismét a jobbik eszét nem veszi elő a nagyzoló szomszéd, hát hónapokig eltart. Mi sem természetesebb, minthogy a rövidebbet itt is ők fogják huzni, méltó büntetéséül rövidlátásuk s politikai éretlenségüknek, mert ezt a csapást is önmaguk zúdították a saját nyakukba, midőn kellő időben elmulasztották legvitálisabb érdekeik gondozását s ahelyett nagyhatalmi hóbortba esve a világpolitika középpontjává akartak feltolakodni. Szerbiával szemben fennállott vámszerződéseink ez évi márc. 31-én lejártak. Az uj szerződések megkötése iránt most már — a háborús láz csillapulván, — a tárgyalások megkezdődtek. Kívánatos, hogy a gazdasági béke a két állam közt mielőbb helyre álljon, mert ha nagy hasznát nem látjuk is a szerbiai behozatalnak, de balkáni kivitelünk igen tekintélyes helyet foglal el külkereskedelmünkben, tehát a szerződésen kívüli állapot reánk nézve sem jár előnyökkel. Nem is hiányzik a jó hajlandóság A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy darab kor (kór?) történet. — íródott a községi- és körorvosok nyugdíj ügyének rendezése alkalmából. — Negyvenhárom évvel ezelőtt hárman mentünk fel Pestre, osztálytársak, jó barátok, mindannyian „kitünően érettek,“ hogy az Alma-Mater emlőin erőt gyűjtve, ifjú reményekből, lelkesedésből szőtt álmainkat megvalósítsuk. Az egyik jogásznak, a másik medikusnak iratkozott be, én pedig tanárjelölt lettem. A jogász vagyonos szülők gyermeke volt; nekem is biztosítva lett egyetemi exisztenciám, mig az ideálista medikus — in spe — teljesen vagyontalan, árva fiú két o. ó. forinttal zsebében s pár tucat pogácsával táskájában, no meg három tarisznyának való szépséges reménynyel per pedes apostolorum vágott neki Pestnek. Á jogász már az első nap be lett protegálva egy előkelő ügyvédi irodába, ahol azért, mert egyetemi tanulmányait kiegészíthette, szép honoráriumot kapott, melyből már magából is vigan élhette világát. Anélkül, hogy csak egy percre is érezte volna mi a szükség, csakhamar ő is neves egyik államnál sem a vámbéke megkötésére s főleg Magyarország már előzetesen is kijelentette, hogy többféle engedményre hajlandó Szerbiával szemben, de odaát ugylátszik könnyebb a lelkűknek ha legalább a látszat kedvéért s a szerb nép szemébe való porhintés célzatával némileg akadékoskodhatnak. Szerbia rendkívül nagy veszteséget szenved az által, hogy Magyarország időközben Romániával lépett kereskedelmi szerződésre. Mindazon gazdasági termékeket, melyeket Szerbia nekünk szállíthat, szállíthatja Románia is, sőt a búza szállítás terén Románia nagy előnyben van, mert hasonlithatlanul du- sabb készlettel rendelkezik Szerbiánál. A jelen vámháboru megszüli tetését jelentő szerződést Magyarország most már nem a tarifába rendszerre, de az úgynevezett legtöbb kedvezmény rendszerére fogja alapítani. A legtöbb kedvezmény rendszere azt jelenti, hogy Szerbiába beviendö áruink hasonló elbánásban részesüljenek, mint azon államok árui, melyekkel Szerbiának kereskedelmi szerződése van. Itt főleg Németország jön elsősorban tekintetbe, melynek számos árura igen nagy vámkedvezményeket engedélyezett Szerbia. Tekintve tehát a távolsági s szállítási, úti viszonyokat, itt Németország áruival szemben a ügyvéd, majd — képzettsége mellett jókora dózis stréberséggel is bírván — országos képviselő lett. Ma automobilon jár egy előkelő pénzintézet fényes elnöki bárójába, hogy nevét aláírja, hogy briliáns fizetését felszedje. Én — a szerényebb igényű filo- sopter — már az első héten egy bankár fiúhoz kerültem, hogy az érettségi vizsgára készítsem; majd egy nevelő intézetben adtam órákat, mi által nem csak szép jövedelemre tettem szert, de szakmámban gyakorlatilag is képezhettem magamat. Az egyetemből is csüstől hullott rám az áldás, mert akkor még kevesen voltunk, kik a tanári pályára készültünk, s majdnem helyünkbe hozták a stipendiumokat. így a négy évi kurzust bevégezve már csinos kis tőkém volt. Vizsgáimat még le sem raktam, már helyettes tanárnak lettem kinevezve, diplomám megszerzésekor — ami dij nélkül lett kiállítva — mint 22 éves ifjú már rendes tanár lettem, majd nehány óv múlva igazgató. Hála nyugdíj intézményünknek, mely a jogosultságot 30 évben állapítja meg, s mely — köztünk legyen mondva tulajdonképen csak 21 év, lévén minden esztendőben összevissza 3 havi vakációnk, nem is számítva a kalendáriumban vörössel jelzett namagyar áruk óriási előnye lenne biztosítva. Szerbiának velünk szemben legfőbb kívánsága a busbehoza- tal kontingensének emelése. Ezt az óhajtását azonban, — noha az reánk nézve is feltétlenül előnyös lenne, — most már a Romániának megadott hason kedvezményekre való tekintettel aligha fogja kormányunk teljesíthetni. Súlyosabb eltérések a két állam között nem forognak fenn. Ha tehát a politikai mezőkön békesség lesz s a tárgyalások zavartalanul folyhatnak, úgy a vámháboru megszűnte néhány hét alatt remélhető, természetesen ha Szerbia ismét nem fog érzékenykedni, de számot vet a helyzettel s inkább elfogad kevesebbet, mint kockáztasson mindent. Engedékenységével önmagának használ s népe jólétét mozdítja elő, makacskodásával — nekünk nem árthat. — ápr. 14. Gyula napi tisztelgések. Folyó hó 12-én, Gyula napján a vármegye tisztikara, segéd- és kezelőszemélyzete, valamint társadalmi köreinkből számosán fejezték ki szerencsekivánataikat vármegyénk főispánja, Meczner Gyula s Dókus Gyula alispán előtt. A vármegye tisztikara e napon szívesen és szeretettel emlékezett meg vezetőiről, akiknél küldöttségileg tisztelegve, bizonyságát adta annak a meleg szeretetnek, nagyrabecsülésnek s ragaszkodásnak, melylyel személyük s munkálkodásuk iránt viseltetik. A tisztikar tagjai elsőben Dókus Gyula alispánnál tettek tisztelgő látogatást a névnapi évfordulón s innen az ő vezetése alatt együttesen mentek Meczner Gyula főispánhoz. Á megjelentek tiszteletét Dókus Gyula alispán tolmácsolta tartalmas, színes beszédben a főispán előtt, közvetítve a vármegye tisztikarának jókívánságait s megemlékezését, mely bizonyságául szolgál annak a ragaszkodó, önzetlen szeretetnek, melynek központjában Meczner Gyula főispán nagyrabecsült személye áll. A beszéd elhangzása után szívélyes éljenzés hangzott fel s azután Meczner Gyula köszönte meg hálás szavakban a tisztikarnak az alispán által tolmácsolt szerencse-kívánságait. Majd belső termeiben barátságos beszélgetésre tartotta vissza a főispán a tisztelgőket, kik indítványára, távirati üdvözletét küldöttek vármegyénk nagynevű fiának, gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek, hozzájuttatva névnapja alkalmából tiszteletteljes jókívánságaikat. Miniszteri kiküldött látogatása a vármegyeház építése ügyében. Lapunk multi számában jeleztük, hogy Jendrassik Alfréd műszaki tanácsos a vármegyeház építése ügyében Sá toraljaújhelybe fog érkezni, hogy itt az illetékes körökkel érintkezésbe lépve az építési ügy alapvető intézkedéseiről tárgyaljon. Jendrassik Alfréd miniszteri kiküldött folyó hó 13 án érkezett városunkba s itt Meczner Gyula főispánnal s Dókus Gyula alispánnal beható eszmecserét folytatott az épitkezéssel összefüggő kérdésekről s a szükséges intézkedósekpokat s üres délutánokat, — már nyolc év óta 6000 korona nyugdíjjal ló6ázom a lábamat, illetőleg, hogy el ne unjam magamat, szórakozásképen itt is, ott is keresek s találok magamnak foglalkozást, mely a tisztességen kívül a konyhára is hoz valamit. így aztán, az élet küzdelmeivel járó izgalmak ismeretlenek lóvén előttem, hatvan évem dacára fiatalos erőben jól érzem magamat s Istennek segítségével remélhetem, hogy még 10—15 évig is jó egészség mellett élvezhetem szép nyugdijamat. Nyugalmas életem egy részét arra fordítom, hogy meg-meglátoga- tom ifjúkori barátaimat, de leggyakrabban a hajdani triumvirátus orvos tagját. Mert, magában értetődik, hogy a medikusból is végre orvos-doktor lett. De milyen küzdelmek árán ? Nem is említve a pályakezdő első napokat, amikor, hol a városliget bokrai, hol az Erzsébet-tór (akkor német szinháztór) padjai tanúskodtak róla, hogy a mi klímánk mellett a szeptemberi éjszakákat még ki lehet bírni a jó isten szabad ege alatt is, — még szerencséjének tartotta, hogy az első félévben az egyetemről fennmaradt pár órája alatt — havi 10 írtért egy vásott nebulóval correpetálhatott. Ekkor már bérelhetett egy ágyat havi 4 frtért s a többi elég volt fűtésre, világításra (lucus a non lucendo) és kosztra (soroksári kenyér, vasár- és ünnepnap pogácsaalma); no meg — luxusról lóvén szó — ebéd és vacsora után gondűző pipájában is vigan füstölt a „Dreikönig.“ Igaz, kaphatott volna ő szegény, jobb „konditiókat“ is, én magam is szerezhettem volna részére akár hányat, de ezek mellett el kellett volna hanyagolnia az egyetemi órákat. Már pedig az orvosi tudományt nem lehet paragrafusok bevágásával elsajátitani. Zsírosabb stipendiumhoz sem juthatott, mert kálvinista volt az istenadta, akkor pedig a legtöbb s legjobb stipendium elnyeréséhez nem az volt az első feltétel, hogy az illető szorgalmas, tehetséges legyen, de hogy a nemes levelén kívül katholikus voltát is dokumentálja. Szakadatlan kálvária járás mellett végezte hát be kurzusát. Diplomájához azonban csak a kurzus bevégzése utáni negyedik évben juthatott, mert a szigorlati dijak (az 5 óv összes tantárgyai után egyszerre) akkor még egy vagyont (4—500 frt) képeztek. Ezt az összeget kellett tehát elóbb megkeresnie, még pedig olyan foglalkozással, melynek mint orvos soha semmi hasznát nem vehette, nemcsak, de a tanulással is csak cum grano salis foglalkozhatott. Lapnnk ssá«a« 4 <sl*l#l,
