Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-24 / 24. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Március 24. tások kötelező voltát március 1-től kezdve kimondja, megadván a törvényben biztosított azon jogot a törvényhatóságoknak, hogy ahol ez a jelzett naptól keresztülvihető nem lenne, ott f. évi junius 1-ig halasztást kérhessenek. E kérelem legkésőbb május 20-ig terjesztendő fel. — Többek hozzászólása után a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a halasztás iránti kedvezménynyel élni nem kíván, de kívánja a szóban levő törvénynek a legkisebb termelőtől a legnagyobb borkereskedőig való szigorú végrehajtását, mint olyan törvényét, mely a bortermelés és kereskedelem igazi érdekvédelme. Blz&lomnyllvánltás a földmlvelósügyi miniszternek. Dr. Búza Barna szépen konstruált beszédben adja elő, hogy az uj bortörvény ellen nemcsak egyes érdekeltek részéről intéztettek hirlapi támadások, de — dicsérettel szólva a kassai kereskedelmi és iparkamaráról, mint kivételről, — az ország többi kamarái szintén támadólag léptek fel ellene, holott mint a tapasztalatok máris bizonyítják, ez a törvény igazi védelme termelőnek és kereskedőnek egyaránt. Hálával lehet mindenki e törvény megalkotásáért, mely hogy rósz állapotokat szüntet meg, semmisem bizonyítja inkább, mint a panaszkodók egyéniségei. Inditvány&zza, hogy dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek e nagy horderejű törvény megalkotása tekintetében kifejtett áldásos tevékenységéért a törvényhatóság köszönetét fejezze ki. Á közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy Darányi Ignác földmivelésügyi m. kir. minisztert az uj bortörvény megalkotása körül kifejtett tevékenységéért felira- tilag üdvözli, neki háláját és elismerését fejezi ki s kéri őt a törvény szigorú végrehajtására. Á közgyűlés eme határozatát az összes törvényhatóságoknak megküldi hozzájárulás végett. (Nagy helyeslés.) Számadások. A vármegye közigazgatási s gyám- pénztári, — 1908. évről szóló — számadásait vizsgálta még felül s hagyta jóvá a közgyűlés, mire az idő elő- haladottságára való tekintettel elnöklő főispán az ülést déli 12 órakor felfüggesztette s folytatását délután 3 órára tűzte ki. — márc. 24. Meghívó. Az országos Gyermekvédő Liga t. tagjait van szerencsénk folyó évi március hó 26-ik (péntek) napjának délután 3 órájára a vár- megyeháza nagytermében tartandó közgyűlésre _ tisztelettel meghívni. — Tárgy: 1. Évi jelentés. 2. A gyermeknap szervezése. Különösen kérjük a nemes cél iránt érdeklődő hölgyeket, szíveskedjenek a közgyűlésen minél számosabban megjelenni. Sátoraljaújhely, 1909. márc. 22. Dókus Gyuláné, elnöknő. Ueczner Gyula, elnök. Zempléniek a földművelési miniszternél. A bodrogközi községek közül többnek megbizottai tisztelegtek legutóbb Darányi Ignác földművelésügyi miniszternél báró Sennyey Miklós orszgy. képviselő vezetésével. A küldöttség tagjai a Tisza és Latorcamenti községek lakosságának kérelmét terjesztették elő, mint amely községek évről-évre nagy károkat szenvednek a vizáradás miatt. Sürgős és hathatós intézkedést kértek árviz- szabályozási szempontból, nehogy a lakosság a kivándorlás által segítsen szomorú helyzetén. Darányi Ignác miniszter megnyugtatta a küldöttséget, hogy rövid idő alatt a legszélesebb körű intézkedéseket teszi meg, minthogy a veszélyeztetett árterületre vonatkozó védelmi tervek a minisztériumban már készen vannak. A küldöttség megnyugvásáéi vette a miniszter válaszát s azután még R&- kovszky György és Kvassay Jenő miniszteri tanácsosoknál is tisztelgett. fi bodrogköziek jelebbezése. — márc. 23. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat újabb befektetésekre kölcsönt óhajt felvenni, melyből előbbi tartozásait is fedezve, a fennmaradó ösz- szeget gátvédelmi munkálatok kiterjesztésére fordítja. Á társaság eme határozatát egynéhányan a földmive- lésügyi miniszternél megfelebbeztók s vélekedésük szerint a nagyobb hatás elérhetése kedvéért a felebbezést ki is nyomatták és nagy számban szétszórták a bodrogközi kisgazdák között. A dolog teljes megvilágítása céljából közöljük br. Sennyey Miklós orszgy. képviselő, bodrogközi nagy- birtokosnak szerkesztőségünkhöz intézett sorait, mint olyanokat, melyek a legilletékesebb kézből erednek, mert levélíró maga is évtizedek óta foglalkozik a Tiszaszabályozó Társulat ügyeivel, a melynek különben alel- nöke is. A levél szövege a következő: Tisztelt szerkesztő ur l Kérem legyen szives e soroknak becses lapjában helyt adni. A „Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat“ folyó évi február 9-én egy határozatot hozott, melyszerint régibb kölcsöneinek törlesztése mellett egy újabb 9 milliós kölcsönt vett fel a Magyar Földhitelintézettől. Ezen határozatot néhányan meg- felebbezték s miután felebbezésükben olyan vörös színekkel festik ki a társulati dolgokat 8 olyan állításokat kockáztatnak, melyek cáfolatlanul maradván, a közönség szélesebb rétegeit is könnyen tévedésbe ejthetik, szükségesnek tartom azon feleb- bezésre az alábbiakban reflektálni. Előre bocsájtom, hogy közismert törvények, szabályok és határozatok idézését mellőzöm, mert azokat bárki megtalálhatja, számbeli összegeknél csakis kerek számokra hivatkozom, mert azok teljes tájékozást adnak úgy is. Ezzel rátérek a tárgyra. Minden komoly alapot nélkülöző, teljesen légből kapott állítás az a felebbezésben, hogy a társulat egyetemére ezen 9 milliós kölcsönből, 6 millió 900 ezer korona külön teher háramlik, mert a dolog igy áll: Ezen uj 9 milliós kölcsön által a társulat terhe kevesebb lesz 275.600 koronával s a törlesztési idő kitolatván (elfogadom bár nem egészen úgy van) 16 évvel a társulat egyeteme ezen 16 évi kitolatás által megterheltetik ugyan egy összeggel, melynek értékét azonban a készpénzben nyerendő mintegy 900 ezer korona, a földhitelintézeti tartalékalap, a fennálló hátralékok összege, mindezeknek azon egész törlesztési időre felszámítandó kamatja (haszna) teljesen fedezi; az évi annuitás kamatja pedig mintegy 13 ezer koronával kevesebb lesz, ami az ellenértékbe szintén beszámítandó. Ä társulat vezetősége ezáltal abba a helyzetbe hozza a társulatot, hogy mindazon feltétlenül szükséges és a minisztérium által régen végrehajtani szorgalmazott munkálatokat, melyek a költségvetésben évenkint szerepelnek végrehajthatja anélkül, hogy az érdekeltségre annyira súlyos újabb kivetéshez forduljon. A beépített tőkék likvidálása újabb adóvisszatérités elérése céljából ez idő szerint még nem érvényesíthető s csak az uj adókataszteri kiigazítás befejezte után lesz foganatosítható. De ez nem volt feltétele az ideiglenes adómentesség megállapításának is úgy, hogy elérhető volt ez akkor, mikor még az adóvisszatérités emelésére nem volt meg a megfelelő alap ; ezek az adómentességek már úgyis megszűntek. A maximális megterheltetés megállapítása ugyanazon fentebbi előfeltételhez van kötve. Legnagyobb kifogásuk a felebbe- zőknek a teherviselési kulcs ellen van s ezt olyan hangon tárgyalják, hogy csodálkozva kell minden higgadt embernek körülnézni, kik azok akik ellen ezt az elkeseredett harcot folytatják, mert 25 év óta érdeklődvén a társulati ügyek iránt, ezeket a veszedelmes ellenfeleket én soha se- holsem láttam. Senkisem állítja és nem állította soha, hogy egy tökéletes teherviselési kulcs létezik és azt erről sem állította; a társulat egyeteme mérlegelve azon óriási költségeket és felelősségteljes hosszú munkát, melyet egy uj teherviselési kulcs megállapítása igényel, élve autonom jogával megmaradt azon az állásponton, hogy a jelenlegi teherviselési kulcsot kissebb hibái dacára a viszonyoknak még mindig eléggé megfelelőnek tartja és nem hajlandó a társulat egyetemére azon esetleges kis változások kedvéért az uj osztályozás terheit ráróni. Ez a tényállás e körül, ehez senkisem köti magát, tessék az ellenkezőt elhatározni és a következményeket viselni, senkisem akar kitérni előle. De ne gondolják felebbezők, hogy azon: „állati és növényi maradványokkal, a gazdai kihasználha- tás szinte kimerithetlen forrásaivá tett területek“, olyan nagyot nyomnak majd más vidékek javára a latban, mert ezeknek a kihasználása sokkal több tudást, tapasztalatot és tőkét igényel, sem mint azokat olyan egyszerűen az ő felfogásuk szerint Kánaánbeli földnek lehetne első látásra minősíteni; pedig ezek viselik jelenleg is a legmagasabb terhet. Még csak egy pár kifejezésre, melyek a felebbezésben bőven szikráznak, kell néhány megjegyzést tennem. Szövetkezett nagybirtokosok csoportjáról beszél és itt leszögez egy (az adómentességre vonatkozó már fentebb megcáfolt) tételt. Ebből akarja bizonyítani, hogy ime itt a nagybirtokosok kizsákmányolják a társulati előnyöket a maguk számára, elragadtatásában saját fényes argumentumai felett elfelejtkezik arról, hogy menynyire Iekicsinyli a Bodrogköz intelligens népét azzal, hogy őket mint szorultakat, könnyelműeket és tapasztalatlanokat állítja oda, akiket majd ő vesz pártfogásába. Az indokolatlan vádak oda vetése nagy szociálista frázisokkal fűszerezve, semmiesetre sem lesz alkalmas arra, hogy a Bodrogköz higgadt népét félrevezesse és megtévessze. Tudja az jól, hogy azok a dolgok, amelyeket itt a társulat aránylag nem nagy megterheltetéssel létesített, nagy jelentőségűek és azoknak haszna messze felülmúlja a rájuk fordított költségeket, de azt is tudja: hogy mindezen eredményeket csakis kitartó munkával, kölcsönös bizalom és egyetértéssel tudtuk elérni és csakis ilyen alapon tudjuk azokat még tovább is fejleszteni és megerősíteni Őszinte tisztelettel: Br. ’Sounyoy Miklós. Levél a szerkesztőhöz. — márc. 23. Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Mint a »Zemplén“ lap több évi előfizetőjének véghetetlen örömet okoz nekem az, hogy a mi Bodrogközünk grófja, Mailáth Józsefnek, a most megindult „Sátoraljaújhely“ cimü lapban kétségbevont s megtámadt jótékonyságát, nemeslelküségét, közvetlen tapasztalatom alapján állíthatom a lap igen tisztelt olvasóközönsége elé. Azt mondja ugyanis nevezett uj lap február hó 1-sei számában „Panaszok a Bodgrogközről“ cimü cikkében a mi grófunkra vonatkozólag: „Aztán nagyon szeret jótékonykodni, főleg ha az pénzébe nem kerül“ . . . Nem tudom, hogy csíki Rigó Béni — a kit nincs szerencsém ismerni s hiszem is, miszerint álnév ez — honnan meríti értesüléseit? De annyit határozottan állíthatok, miszerint ezek homlokegyenest ellenkeznek az én személyes tapasztalataimmal! Én, ki Tiszakarádon lakom azon idő óta, mióta gróf Mailáth ezt az uradalmat megvette, (t. i. a tiszakarádit), őt egészen más, kedvezőbb s mondhatom, az igazi oldaláról ismertem meg. Alig hogy átvette az uradalmát, egyházi főbb hatóságaink, de főkép Zemplén vármegye tanfelügyelője Be- regszászy István, népességünk megszaporodása miatt a 3-ik tanítói állomás felállítására kényszeritettek bennünket. Az általunk is szükségesnek látott ügyben nem ellenkeztünk, de oly akadály állott előttünk, mely miatt nem tudtuk azt megvalósítani, mert nem volt belsőségünk, hol az iskolát felépítsük. A végső 'szükség érzete a gróf úrhoz vitt, ki kérésemre egy helyet adományozott teljesen ingyen egyházunknak, hol most már iskola- épületünk pár éve kiépítve díszesen áll. Most újabban, az idő vasfoga miatt elavult s lakhatatlan lelkészlakást s egyik tanítói lakást kellett újra építenünk. Hozzá fogván az építkezéshez, bizony többe kerültek azok, mint mi gondoltuk s igy következett reánk az a szomorú való, miszerint nem leméit, főleg el nem viselhető adósságba kellett verni magunkat. Midőn ezen siralmas állapotunkat a kegyelmes urnák értésére adtam s egyházamat kegyelmébe ajánlottam, nemes szive sugallatát követve 2000 (kettő ezer) koronát juttatott folyó hó 15-én kezeimhez. Az ilyen magamagát megdicsérő cselekedethez nem kell kommentár; úgy előbbi, mint ezen újabb adományozása nem szorul külön magasztaláéra, mert mindkettő beszél, hangosan beszél I .. . Elmondhatom, miszerint velünk most a kegyelmes ur valóságos megváltói munkát cselekedett, mert most már ebből a bőkezű adományból egyházunk zilált anyagi viszonyait rendezhetjük. így tett velünk ez a főur, a fe- lekezetiesség korlátain felül emelkedve s igy tenne ő, hiszem másokkal is, ha ügyükben, bajukban hozzá fordulnának. Hogy hozzá méltó, felkölt gon- dolkozásu neje őkegyelmessége is épen ilyen s a Bodrogköz szegény népének — felekezeti különbség nélkül — valóságos jóltevő angyala, ezt azt hiszem nem kell bővebben előadni e lap igen tisztelt olvasói előtti Tudósitó soraimat azoo hő óhajtással zárom: Adjon az Isten minden vidéknek, minden egyháznak ilyen pártfogókat, nekünk pedig Bodrogköz lakosainak tartsa meg az emberi életkor legvégsőbb határáig a mi grófi párunkat! Tiszakarád, 1909. március 19-én. Filrjész Tamás, ref. lelkész. * Megnyugtathatjuk levélíró urat, hogy az ilyen alaptalan támadásokkal s azok forrásaival a nagyközönség már teljesen tisztában van s azokat értékük szerint mérlegeli. VÁRMEGYE ÉS VAROS. Az 1909. évi költségvetés. — A Zemplén tudósítójától. — — márc. 23 Sátoraljaújhely rendezett tan. város képviselőtestülete folyó hó 22-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgyát az 1909. évi költségvetési előirányzat tárgyalása képezte. Jelenvoltak Miklóssy István, Ma- tolai Etele, Isépy István, dr. Búza Barna, dr. Chudovszky Mór, Kincsessy Péter, Halász József, Reichard Lajos, Zombory János, Fuchs Jenő, Hericz Sándor, dr. Lichtenstein Jenő, Ár- mágyi János, Szedlák János, Grün- baum Simon, Horváth József, Róth Bernát, Reichard Gyula, Kraus Lipót, Ligeti Ignác képviselőtestületi tagok s a tanács hivatalbeli tagjai közül
