Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-08-05 / 63. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 5. tek az igazgatóság, számvevőség s adóhivatal összes tisztviselői Mauks- nál s átnyújtottak neki emlékül egy tömör ezüstből készült cognacos szer­vizt s egy kristály üvegből, ezüst be­téttel készített dohányzó készletet. A cognacos tálcába e szavak vannak bevésve: „Sátoraljaújhelyi pénzügyi tisztikar, őszinte szeretete jeléül, 1908. aug. 1.“ A masszív ezüst kancsó 6 kis pohárkával valóban művészien szép. A bevésést gyönyörű góthikus betűkkel Hercz Dávid helybeli vés­nök készítette. A nagyobb értéket képviselő ajándéktárgyakat a tiszt­viselői kar mint már fent említettük, aug. 1-én adta át a távozó főnöknek, kihez Sopronyi Károly helyettes­igazgató intézett búcsúbeszédet. Mély meghatottságot keltett Mauks válasza, aki kijelentette, hogy fájdalmasan esik neki a hozzá oly hűségesen ragasz­kodó s oly kötelességhü tisztikartól búcsút venni. De a sors másként in­tézkedett, utaink elválnak. Este 8 órakor gyülekeztek a szín­házban a bankettre felrándult vidé­kiok a helybeli előkelőségekkel együtt. Nyolc óra után nehány perccel érkezett meg Meczner Gyula főispán, kit a már jelenvoltak őszintén szívé­lyes éljenzéssel fogadtak. Hasonlóan éljenzés fogadta Mauks Endrét is, mikor veje Oberschall Pál jogakadé­miai tanár kiséretóben a terembe lé­pett. A megjelent vendégek ezután el­helyezkedtek az asztaloknál. A fő­asztal főhelyén Mauks Endre ült, jobbján Meczner Gyula főispánnal s balján Fornszek Béla kir. törvény- széki elnökkel. A főasztalnál foglal­tak helyet dr. Oberschall Pál, Dános Miklós műszaki tanácsos, Eiserth Ist­ván kir. főügyész, Diószeghy János miniszteri s. titkár, Gortvay Aladár főszolgabíró, Keresztessy Lajos tör­vényszéki biró stb. Kiss Ödön h. polgármestert az asztal végétől fogták karon s vitték át a főasztalhoz dr. Búza Barnával együtt, hol megélje­nezték őket. A többi asztaloknál foglaltak he­lyet azután Mauks Endre nagyszámú barátai, ismerősei, tisztelői, a helybeli kir. pénzügyigazgatóság, számvevő­ség s a kir. adóhivatal tisztviselői kara. A színházban telítettek a ban­ketthez, mivel kint hűvös, esős idő volt. Közel másfélszázan foglaltak helyet az asztaloknál. A zenét Jónás Jancsi sárospataki zenekara szolgál­tatta s úgy ez mint a vacsora álta­lános tetszésével találkozott az intelli­gens közönségnek. A Kovacsisné által terítékre hozott ételek jók, a kiszol­gálás kifogástalan, a bor hamisítatlan volt. Vacsora közben legelőször Mecz­ner Gyula főispán emelkedett szó­lásra, aki mint e vármegye közigaz­gatási életében elsőrendű munkás, a leghivatottabb is volt arra, hogy vázlatot adjon a távozó kir. pénz­ügyigazgatónak itteni 16 éves műkö­déséről. Á jellemrajz amit a főispán Mauks Endréről adott, méltó büszke­ségét képezheti ez utóbbinak. A ha­talmas éljenzéssel fogadott szép be­széd után dr. Kvirsfeld László kir. pénzügyi titkár, mint a tisztviselők hivatalos szónoka, mondott nagy ará­nyú, mélyen átgondolt s kitünően előadott búcsúbeszédet a távozó fő­nökhöz. Mauks Endre úgy a főispán, mint a tisztviselők nevében búcsúzó dr. Kvirsfeld beszédeire nagy meg­hatottsággal, huzamosabban válaszolt. Szép szavai mélyen megindították a jelenlevőket. Kitűnő humora azonban itt is felcsillant, amint beszéde végén ezeket mondotta: „Búcsúzom végül az adózó közönségtől s óhajtom hogy utódom legalább is annyi tapintattal nyírja le aranygyapjukat, mint aho­gyan iparkodtam ón tapintatos és kí­méletes lenni e vármegye adózó kö­zönségével szemben.“ Nagy hatással beszélt ír ég dr. Búza Barna orszgy. képviselő s Eiserth István kir. ügyész, majd Mészáros Bálint pozsonyi kir. pénzügyi tiszt­viselő, ki humoros beszédével keltett élénk derültséget. Elmondotta, hogy az uj főnökért jött s könyeket látni. Á kitünően sikerült vacsora mel­lett éjjeli egy óráig időztek el a meg­jelentek s akkor vettek búcsút, most már valóban búcsút, Mauks Endrétől. Iskolai Értesítők. VI. A sátoraljaújhelyi statusquo izr. elemi iskola 1907—8. tanévi értesí­tője 30 oldalas füzetben, értékes tar­talommal jelent meg. Hogy a tantes­tület melyik tagja állította össze, az nincs jelezve a füzeten. Az értesítő első közleményét dr. Goldberger Izidor rabbi irja, kegye letes szavakban emlékezvén meg a folyó év tavaszán elhalt Singer Izra­elről, ki a szóbanlevő iskolának év­tizedeken át volt buzgó tanítója. A szív igaz melegével megirt sorokból az a végtelen és nem könnyen enyé­sző tisztelet szólal meg, mely méltán illeti az érdemesek emlékezetét. Az iskola igazgatójának évi je­lentése elég tömör s az intézet bel- életót kellően megvilágítja, de sajnos, irály tekintetében nem kifogástalan. Az iskolának 140 fiú és 147 leány növendéke volt, kik amint a klaszi- fikációs táblázatból s majd az össze­sítő statisztikából kitűnik, szinte pá­ratlan szorgalommal tanultak. — Az iskolaszék tagjai nagy kötelességtu­dással jártak el nemes tisztükben s gyakran megjelentek az előadások meghallgatása- és ellenőrzésére. Találunk az értesítőben több olyan közleményt, melyek csak közvetve sőt némelyikük még igy sem tarto­zik az elemi iskola adminisztrációjá­hoz. Ez azonban nem von le az ér­tesítő szellemi értékéből, mert meg­ismerteti a laikust több közérdekű do­loggal. A jótékonyság valósággal csodá­kat müvei s nagyon megkönnyíti az iskolába járó gyermekek helyzetét. A szegény gyermekeket ruházó egyesület számos apró honpolgárról gondosko­dott, a népkonyha pedig ismert áldá­sos intézményével messze földön pá­ratlanul áll. 118 napon át látta el a népkonyha ebéddel a szegény tanuló­kat s mindeme kiadást egyedül a hitközségi tagok jótékonysága és emberszerető buzgósága fedezte. Az iskolaszék elnöke dr. Roboz Bernát, alelnöke dr. Reichard Sala­mon. Tagjainak száma a két lelkész­szel együtt 12. A végzett tananyag kimutatását örömmel Iá juk az értesítőben, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az I. osztálynál heti 9 órán tanítják a hit­tant. Minthogy a törvény szerint elemi iskolában a heti tanórák száma 26-nál több nem lehet, kérdezzük: miként lehetséges az állami tanterv­ben előirt tananyag teljes elvégzése, ha maga a hittan 9 órát köt le a 26-ból, amit különben az I. osztály­nál redukálni is szokás. Mintha maga a tantestület is el- rómült volna a hittani órák nagy számától, a többi osztályokban már nem tünteti azt föl. Valószínű, hogy ha az I. osztályban 9, akkor a IV. ben legalább 18 lesz hetenkint. Szép a vallásosság, kell is, hogy a gyerme­kek Isten félelmében és vallásos ér­zületben növekedjenek, de a reál tár­gyak rovására nem lehet a hittan tanítását egészen a tulságba vinni. A tankönyvek igen jól vannak megválasztva. Elsőrangú pedagógiai íróktól tanul a gyermeksereg. Azoktól, akik legjobban ismerik az ő lelkivi­lágukat s értelmi képességüket. Örömmel pihen meg szemünk a klaszifikációs táblázaton, a melyben vajmi sűrűn fordulnak elő az egyesek. Ritka intézet, ahol ilyen létszám mel­lett 49 kitűnő s 75 jeles rendű tanuló legyen. Az általános jó osz^ályzatuak száma 75, az elégségeseké csak 42. Osztályt alig kell néhánynak ismé­telnie. Az elemi iskola ügyéhez egyá- talán nem tartozik s minthogy ma­gyarázatot nem ad az értesítő, nem értjük miért foglal abban helyet a főgimnázium hittan anyaga. Ez lehet hitközségi ügy vagy közérdekű jelen­tés, de ebben a füzetben magyarázat nélkül nincs helyén. Itt elemi isko­láról van szó, a füzetnek tehát csakis az elemi iskola ügyeit lehet tárgyalnia. Inkonzekvens ha másként cselekszik. Az ügyes összeállítású füzet azt bizonyítja, hogy ez az intézet kiváló vezetés alatt áll s népoktatásunk te­rén az elsőrendű tényezők közzé tartozik. y. hírek. Orvgyilkosság Tőketerebesen. Meggyilkolt gátfelügyelő. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1908. aug. 2. Egy rémes orvgyilkosságnak hire jut hozzánk Tőketerebesről, melynek Trapli Lajos a „Felsőbodrogi Viz- szabályozó Társulatinak gátfelügye­lője az áldozata. A rémes gyilkosság körülményei kiderítésére megindult széleskörű nyo- mozatnak már is van annyi eredmé­nye, hogy kétségtelen tényként meg­állapította, hogy Trapli Lajos bosszú­nak esett áldozatul s rablógyilkosság szándéka, ténye ki van zárva. Trapli Lajosban több mint 30 éven át érdemesen munkálkodó gát­felügyelőjét veszítette el a társulat s igy a haláleset hire még megrendi- tőbb, még szomorúbb. A vizszabá- lyozó társulat érdemes munkásának halálesete megrendítő arányaiban nő a haláleset rémes körülményei által, melyeket a megindult hivatalos vizs­gálat leend hivatva teljesen felderí­teni. Tőketerebesen általános és őszinte részvét nyilvánul meg az orozva le­gyilkolt tisztességes, munkaszerető, becsületes és pontos társulati tisztvi­selő hozzátartozói iránt, s a rejtélyes eset sok találgatás, szóbeszéd tárgyát képezi Tőketerebesen s környékén, hol az orozva legyilkolt gátfelügyelö általánosan ismert alakja volt a tár­sadalomnak. A szenzációs gyilkosságról s kö­rülményeiről következő értesüléseink­ben számolunk be. Tőketerebes, aug. 3. (A Zemplén telephon tudósítása.) Folyó hó 1-én Tőketerebesen rémes gyilkosság történt, mely a városban és vidékén érthető izgalmat okozott. Folyó hó 2-án reggel 8 óra tájban ugyanis meggyilkolva találták Trapli Lajost a Felsőbodrogi Yizszabályozó Társulat gátfelügyelőjét a terebesi határban, lakásától alig egy kilomé­ternyire fejszecsapásoktól összezúzott fejjel. Trapli Lajos gátfelügyelő folyó hó 1-én esteli 8 óra tájban kukoricza földjének megszemlélésére indult. Lehet, hogy ezen szemleutjának be­fejeztével, mikor haza felé indult: támadt reá orozva gyilkosa, ki fejsze­csapásokkal leteritve s fejét össze­zúzva, megölte. A szerencsétlen gát­felügyelő az ütések következtében meghalt. Trapli Lajosnak egész éjszakán át való távolmaradása a háztól fel sem tűnt, mert gyakran szokott Bánóczon látogatást téve elmaradni s igy családja most is azt hitte, hogy bánóczi ösmerősénél tölti el az éjjelt. Csak másnap, f. hó 2-án találta meg reggel 8 óra tájban egy Barkó János nevű parasztgazda Trapli Lajost vérben fagyva az országúton. Kopo­nyája fejszecsapásokkal annyira össze volt roncsolva, hogy agyveleje kilocs- csant. A támadás hátulról, orozva történhetett, mert a talajon küzdelem nyomai nem látszottak s igy való­színű, hogy a szerencsétlen ember védekezés nélkül, mit sem sejtve, már az első, orvtámadás, az első csapás után tehetetlenül összeesett. A csapás oly erős volt, hogy a legyil­kolt posztókalapjának foszlányai az agyvelőbe hatoltak. A parasztgazda a meggyilkolt emberben felismerte Trapli Lajost s a szomorú hírrel azonnal elindult Trapli Lajos családjához, a hol a végzetes hir képzelhetőleg megdöb­bentő s fájdalmas hatást keltett. Az elterjedt hir csakhamar fel­lármázta a községet, a hatóságokat s a terebesi, málcai, nagymihályi csendőrőrsöket haladéktalanul értesí­tették a szenzációs gyilkosságról, melynek alig van párja a felvidék bünkrónikáiban. Később megérkezett Garbinszky Sándor nagymihályi já- rásbiró, Widder Márk járásorvos s a helyszíni szemlét megejtve: a szeren­csétlen véget ért töltésfelügyelő hul­láját beszállították Tőketerebesre, ahol a hulla rendőri boncolását ejtették meg, megállapítván a halálnak fejsze­csapások következtében keletkezett okát. A vizsgálat kiderítette, hogy a gyilkosság bosszú müve s rablógyil­kosságról nem lehet szó, mivel a meggyilkolt tárcájában 200 korona pénzét meglelték. Trapli Lajos meg­gyilkoltatása tehát csakis bosszú müve lehetett s ez irányban van vezetve is a vizsgálat a lelketlen tettes szemé­lyének felderítése végett. Trapli Lajos 63 éves, közszere­tetben s közbecsülésben álló férfiú volt, aki több mint 30 éven át volt a Felsőbodrogi Vizszal ályozó Társu­lat buzgó, érdemes gátfelügyelője. — Nején kívül 3 gyermeke van, kiket a csapás mély gyászba borit. A család iránt a legszélesebb körben érthetően nagy és kiterjedt részvét nyilvánult meg. Impozánsul nyilat­kozott ez meg az elhunyt gátfel­ügyelő tegnap, f. hó 3-án tartott te­metésén, hol óriási embertömeg rész­vételével tették a halottat nyugvó helyére. Az eset ma is izgalomban tartja a várost s környékét s lehetetlennek tartják, hogy a gyilkos elkerülje a földi megtorlást, mely teljes erejével fog lecsapni a lelketlen bűnös fejére. A munkácsi nagy betörés tettese Sátoraljaújhelyben. — Saját tudósítónktól. — — aug. 4. Folyó hó első napjaiban egy nagy­arányú betörő banda feje Sztricsenicz Mátyás betörő tolvaj tett Sátoraljaúj­helyben látogatást azon célból, hogy a Munkácson elkövetett ékszerlopás­ból eredő ékszereket itt elzálogosítsa. A betörő tolvaj azonban majd­nem rajtavesztett ezen a pénzügyi manipuláción s az ékszerek hátraha­gyásával alig sikerült saját bőrét megmenteni s egyelőre biztos helyre elmenekülnie. Az esetről következő tudósítást adjuk: Folyó hó elsejére virradó éjsza­kán Munkácson nagy betörést köve­tett el ismeretlen tettes éjjel 1 és 2 óra között Weisz Áron, Májer Főutca 5. sz. alatt lakó munkácsi fűszer s vegyeskereskedőnél. A bolt udvarra néző ablakának vassodronyát feltörve : a tettes a boltba jutott s az ott lévő Wertheim szekrény zárába biztos s tapasztalt kézzel lyukat fúrva: azt feltörte s onnan több, nagyobbrészt gyémánt s brilliáns ékszert vett ma­gához s azután megszökött. A. vakmerő betörő után valóságos hajsza indult meg s ebben együtt működnek az összes nagy városok rendőrségei. A munkácsi nagy betö­rés tettese a betörés elkövetése után mindjárt hajnalban vonatra ült s Sátoraljaújhelybe utazott a lopásból szerzett ékszereket elzálogosítandó.

Next

/
Thumbnails
Contents