Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-12-24 / 103. szám
D ecember 24. ZEMPLÉN al El fog jönni. És erre a gondolatra sötét lett egyszerre minden; a csillogó karácsonyfa, a lobogó lángu gyertyács- kák — a sok kedves meglepetés — sötét lett az egész világ; mert a halál gondolata olyan sötét, olyan végtelenül szomorú. Az ablak alatt vékony gyermekhangon énekelni kezdett valaki: „Pásztorok, pásztorok örvendezve Sietnek Jézushoz Betlehembe! Máskor mi is elénekeltük a szent estén együtt mind a négyen a testvérek : most szomorúan, lehajtott fejjel hallgattuk végig. Máskor olyan jóleső öröm, megelégedés töltötte be a szivünket, most elfordultunk, nehogy észrevegye a másikunk a fájó könycseppet. Sohasem volt még olyan szomorú karácsonyunk. És most ismét karácsonyeste van. A béke, szeretet ünnepe. A földre jött az Isten Fia, hogy segítsen a szenvedő embereken. Jóságos kezével végigsimitja a beteg homlokát, letörli a siró könyét; enyhülést, vigasztalást ad a b^teg léleknek, balzsamot a fájó szívre, igen, igen ma nem szabad sírni, ma örülni kell, hisz nagy, szent, örömünnep ez: a földre szállott az Üdvözítő. És én mégis úgy érzem: hogy köny van a két szememben; égő, fájó könycsepp. Győzelem. Győzelem: Emelt fővel hagytam el a teret. S mégis: nem fogott el a győzelmi mámor... Ahogy kiformáltam előre a tervet, Úgy történt meg minden e nagy délutánon. S ahogy fokról-fokra beteljesült minden, Minek megtörténtét már előre láttam, Mint kifacsart citrom, olyanná lett szivem : Bosszút nem csak rajtad, magamon is álltam 1 Szépen fest a férfi erős akarattal, S nevetséges látni, amint csuszik-mászik ... No, én erős voltam; arcom tele daccal. — Hogy nem tudtam akkor, e dac mivé válik 1 — Csak még egyszer mindent újra csinálhatnék! Nem szégyelnék hozzád sírva — rimánkodni, Csúszva könyörgeni: Te bocsáss meg azért, Hogy nem tudtam neked én megbocsátani. Jaj, hogy ez nem lehet 1 Nincsen újrakezdés Akkor kemény voltam; s bár nyögök alatta, Csak folytatom tovább, mig e szinészkedés Önérzetem ha van, halálra nem marja .. - Hányszor találkozunk! Húz hozzád a szivem Úgy szeretnék esdni: Legyen úgy mint régen 1 Látom, bus szemedben felcsillan a remény. És én ottan hagylak szótlanul, kevélyen. Az én fagyos arcom a poklot takarja. Ha belátnál, szánnál, vagy borzadnál tőle .. . Akkor győztem rajtad, most szivem akarja, Győzd le akár százszor, csak ments ki belőle 1 Légy egyszer te erős, ha már én nem tudtam, Mikor kellett volna, egyszer gyenge lenni ... Ha még egyszer győzök, örökre elbuktam; Nem tudnálak soha, soha elfeledni. Sinistra Stella. A csodaszer. Irta: Mokné, Féreghy Gizella. A tárgyalóteremben mély csenddel, szinte visszafojtott érdeklődéssel várták a védőügyvéd beszédét. A magas, sovány jogtudós végig- simitotta szürkülő haját és erős, nyugodt hangon kezdett beszélni: — Védencem, Bárdy Béla önmagá: jelentette fel a bíróságnál, az emberi vétkek leghitványabbikával: hitves gyilkolással vádolva önmagát. Bűnének ismeri, hogy ifjú, szép nejét előre megfontolt szándékkal, méreg által megölte. Mint jogásznak ismernem kell a törvény- tönyv minden passzusát s igy azt is kell tudnom, hogy vádlottra az igazságszolgáltatás súlyos büntetése vár, annál is inkább, mert vádlott nem is védekezik és nyugodtan várja a megsértett társadalom ítéletét, szigorát. Midőn Bárdy vádlottat védni akarom, csupán ennek a drámának hű történetét fogom elmondani. Hanker gyárosnak egyetlen gyermeke volt Mária, Bárdy doktor szomorú végű hitvese. Midőn védencem, mint (érő jelentkezett, a gyáros tudomására adta, nincs kifogása bár a házasság ellen, mert ismeri leánya érzelmeit, de kötelessége a kérőnek tudomására adni, hogy leánya, anyja betegségét örökölte s hogy az ifjú szervezet egy halálos (ór csiráit rejti magában és ezért jobbnak véli, ha a szeretők lemondva egymásról, szivük sebét gyógyítani iparkodnak, mert a házasság csak elősegítené a kór elhatalmasodását. Védencem akkor harmincnégy éves volt, orvosi hírnevének tetőpontján. Midőn az öreg gyáros feltárta a férfi előtt ezt a szomorú valót, Bárdy, ki ideálisan, lelke egész hevével szerette a szép leányt, nem tudott az elválás gondolatába beletörődni s könyörögve szólt a gyároshoz: — Orvos vagyok uram, a hízelgő világ a „tudós“ címmel tisztelt meg. Ezreket gyógyítottam, ezreket mentettem meg a biztos haláltól. Imádom pályámat, szeretem a szenvedőket, tudásom legszebb jutalma a meggyógyultak vagy hozzátartozóik hálakönnye és köszöneté. De, ha Máriát nekem adja uram, nem szolgálom többet az emberiséget, lemondok az ezrek gyógyításáról, mert egyetlenegy lénynek akarom szentelni tudásomat, életemet. Adja uram nekem leánya kezét és én nemcsak az isteni csodában bizom, de tudásom erejében is, midőn hinni akarom, Mária egészséges lesz, ha én ápolom, én szeretem. Az öreg gyárosnak nem volt többet ereje „nem“-et mondani és leánya nemsokára Bárdy hitvese lett. A tudós idejét nejének szentelte, a kit e boldog szerelem asszonynyá varázsolt s a ki győzedelmeskedni látszott a természet logikáján. A férj nyugodtnak, derültnek mutatta magát, hivatásával felhagyott és egyedül nejének élt. Senki sem tudott arról, hogy mikor a boldog asszony édesen álmodva pihen, a férj kilopózik, dolgozószobájába zárkózik s hajnalig virraszt retorták és lombikok, orvosi műszerek és tudományos könyvek halmazai között. Kereste a csodaszert, melylyel a betegség lappangó csiráját neje szervezetében megölhetné. Az éjszakai tanulás, a természe titkaiban való kutatás megviselték a daliás férfit. Asszonya virult, üde volt, mint a hajnali naptól felcsókolt virág és a szegény ember megfakult arccal, megviselt idegekkel küzdött a rém ellen, mely boldogságát veszélyeztette. Jött egy nedves, hideg ősz. A fiata asszony levert, halavány lett. Bárdy közeledni látta a veszélyt, melytől úgy rettegett és éjszakái búvárkodásaiban szenvedélyes követelésekkel ostromolta az Eget: mutassa meg neki a bölcsek kövét, vagy vezesse az életforráshoz, hogy ifjú hitvese csodával megszabadulhasson a titkos kórtól, mely oly hamar szakította le az arcról az üde rózsákat és mely elvitte azoknak a szép szemeknek meleg, tiszta fényét. Novemberben láz jelentkezett. Bárdy Béla elhatározta, enyhébb légre viszi kedvesét. Volt egy kicsi, gondozott birtoka Erdély bércei alján, századok óta családi fészek volt az a régi udvarház, melyben Bárdy született s mely gyermekéveinek édes-bus színhelye volt. Ezt a meleg, szeretett családi tusculumo eladta az orvos s vitte ifjú asszonyát Sicilia napsütötte partjára, hol a tenger gyógybalzsamot lehel és a buja természet uj életet, uj erőt igér. Egy kicsi tündérlakot bérelt ki a férj, hasonlatosat az egyezeréj mesepalotáihoz. Ebben a bájos otthonban becézte, kényeztette, szolgálta asszonyát a szegény tudós, aki hiába kutatott a csodaszer után, hogy megmentse Má Mint orvos tudta, neje csak neh y lónapig élhet és ezt a nehány hónapot oly széppé, vidámmá, gondtalanná tudta varázsolni, hogy Mária könnyezve, túláradó érzelemmel csókolgatta azt a férfi cezet, mely oly simává egyengette, oly kellemessé tette élete útját. A szó legnemesebb, legszebb értelmében: szeretett boldog asszony volt, a ki az örök tavasz napjában fürdött, borostyán és myrtusz- ligetekben andalgott és a tenger melódiáinál, férje vállára hajlva szőke fejecskét, hunyta álomra szemeit. Naplójának sűrűn teleirt lapjai bizonyítják, hogy a föld legboldogabb asszonyának tartotta magát. A férfi éjszakánként itt is virrasztóit. De már nem gyógyító orvosságot keresett, íanem mérget. Gyorsanölő, fájdalmat nem okozó mérget, mely bűbájos álmokat teremt és úgy visz át azokba az ismeretlen régiókba. Gyönyörű februári alkonyat volt. Mária jázmin lugasban pihent, arcán tüzrózsák égtek, keble oly gyorsan pihegett mint egy sebzett madárka keble és szeme csodálatos, földöntúli fénynyel tekintett a tenger lágyan hullámzó felületére s hallgatta az illatterhes erdő suttogását. Az elképzelhető legszebb szicíliai napbúcsú volt. Bárdy kezében tartotta asszonya forró kezét. Tudta, Mária most áll betegségének forduló pontján, ezentúl kezdődnek az óriási fájdalmak, melyek hetekig is eltarthatnak és hogy javulásra, gyógyulásra nincs többé remény. Az erős férfi, ki ezreket látott szenvedni, nem tudta megszokni azt a gondolatot, hogy ez a gyermekasszony kínlódjék, gyötrődjék. Meg akarta gyógyítani. A felesége testi szenvedéseit a maga erős leikébe akarta átültetni. Letérdelt asszonya mellé. — Van egy csodaorvosságom Máriám. Meggyógyulsz tőle. De csak úgy, ha hiszel benne. Ezt az orvosságot én kerestem ki számodra. Akarod bevenni ? Akarod, hogy megszűnjék a lázad, a szenvedésed? Az asszony édes bizalommal, halavány mosolylyal nézett a férje elborult szemeibe s úgy válaszolt: — Gyógyíts meg Bélám, ha szeretsz. Itt élni ebben a napos honban, a te oltalmad alatt oly jó, oly szép. Hiszek orvosságod gyógyító erejében 1 A férfi színtelen arcán bátorító mosoly futott végig. — Mert életemnél, lelkem nyugalmánál is jobban szeretlek, azért gyó- gyitlak meg! Reszkető kézzel vállához ölelte hitvese fejét és nehány fehér cseppet öntve egy kis pohár vízbe, a nő mosolygó ajkaihoz emelte azt. Mária egy hajtásra megitta az „orvosságot“, a csodaszert. A férfi szorosan keblén tartotta asszonya fejét, átölelte törékeny alakját és végtelen szeretettel nézett, lelkét beletéve ebbe a nézésbe, az álmosodó szemekbe, a mosolyra nyílt ajkakra . . . Mire a csillagok felgyultak és az esti szellő végig borzolta a tenger felületét : Mária már gyógyult volt, nem élt. Mig az ifjú beteg lelke édes álmoktól környezve a jobbik hazába költözött, a férj barna haja hófehérré vált. Nehány végtelennek látszó perc aggá tette az ifjú férfit. S most itt áll Bárdy doktor, az emberi bűnök Iegaljasabbjával: gyilkossággal vádolva magát és kérve a megsértett társadalomtól bűne méltó büntetését. A törvény „bűnöst“ lát benne, a paragrafusok nem menthetik őt föl, mert „egy védtelen nőt ölt meg, a hitvesét, a ki jó, hű asszonya volt.“ Nem mint törvénytudós, de mint érző ember „mártírt“ és nem bűnöst látok a vádlottban, a ki önzetlen szeretetből vett magára oly keresztet, mely földig sújtja. Önmagát büntette meg kegyetlenül, midőn földi szenvedésektől mentette meg a bálványozott asszonyt, a kiért hivatását elhagyta, vagyona utolsó fillérét is odaadta. A mindentudó Teremtő ítélkezzék fölötte, mert csak ő volt tanúja a férfi önfeláldozó szeretetének. Krisztusi zeretetet ncem, __j ------U1.U11IUI Ui Az ügyvéd szavait mély csönd követte. Az esküdtek lehajtott fejjel ültek a zöld asztal előtt. A karzaton a hallgatók között, a csönd nehány pillanatát sajátságos moraj váltotta fel: mintha egy óriási kebelből százak sóhajtása szállt volna éghez. A részvétnek, megértésnek és megbocsátásnak ez a sóhaja, megérintette a vádlott lelkét. Fehér fejét felemelte, biráira nézett, ajkai megremegtek és két nehéz könycsep végiggördült sovány, halavány arcán. Temető . . . temető van a szivemben, Szép halottak temetője, Pedig nem rég piros rózsák Mosolyogtak ki belőle. Virágos kert mivé lettél, Temetővé fehéredtél Sok szép fehér liliomtól, Sok szép fehér koszorútól. Farkas Andor. e^1^^ Széphalom a költészetben. Mi, Zemplén megyéhez tartozók, büszkék lehetünk arra, hogy a költő, Kazinczy porai e megye porával egye- sültek. Szomszédságunkban van az a gyönyörű és nagyhírű sirkert a melyet magasztossá tesz a nagy nyelvesz-kolto sirhalma. Dicső gondolatokkal, nemes érzelmekkel szemléljük azt. Hisz nemcsak a halálával lett lakóhelye, hanem életében is az volt. E szent hely az irodalom székhelye volt egykor. Legelőkelőbb költőink zarándokoltak ide, hogy Kazinczytól ihletet nyerjenek, oktatásban, buzdításban részesüljenek. A ki pedig nem jöhetett, ahhoz innen levelek mentek, tanulságos epistolák, eszmékben gazdag sorok, a hazáért es a haza szent nyelve érdekében írva. A sírnál eszünkbe jut a nagy ^odaírni eszünkbe jut, hogy Kazinczy áltál lett nyelvünk a müveit nyelvek köze so rozva és hogy kit e hantok takarnak, szabadelvű eszméiért, fenWtt gondol- kodásáért, a hazához való ragaszkodásáért a kufsteini börtön levegőjét kellett szívnia. És végre eszünkbe jut,.hogy oly ember hantjánál állunk, kLs mával az emberiségnek példát mutathat, ki az összes nyugati nyelveket megtanulta, hogy a nagy ,emb.er^á7 lemébe behatolhasson, ki sok száz levelet ir, hogy célját elöbbre vihesse ki a börtönben sajat vérével fordítja Os siánt. Az egyszerű sirdomb többet be szél, mint azok az emléktárgyak, reli- quiák a költő múzeumában. Mindezek köztudomásúak és mégis kedves dolog leírni. De nem Kazinczyt akarom cikkemmel méltatni, hanem régi és mai lakóhelyét,: Széphalmot, a mely a régi és a mai költészetnek egyik kedvenc tárgya. Es bár e keretben az erre vonatkozó irodalom teljes egészeben nem méltatható, azt hiszem a további kutatásra és az érdeklődés felkeltésére irányt jelölök, ha 1-2 magyar költő idevonatkozó müvét tárgyalom. Elsősorban érdekes a nagy költőnek, Kazinczynak „Széphalom“ c. költeménye. A ki élettörténetét nem ismeri eléggé, a ki nem tudja azt, hogy hogyan érezte magát költői rezidenciájában, az e költeményből megtudhatja. Már az első két verssor elárulja: „E viliig minden zugolyói közt, oh Széphalom, nékem te nevetsz leginkább.“ Csakugyan e kies helyet legjobban szereti a világon. Itália olajfáinak tövében sem érezte oly jól r igát, n v .Oh foeadi csendes kebele mai.
