Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-12-24 / 103. szám
Sátoraljaújhely, 1908. December 24. 103. (4807.) Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség’ és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 30 AH. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. 'minchato ajivuúviCOl MR* Egész évre 10 korona, félévre & kot negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeti seknél árkedvezmény. nemzet karácsonya. Egy évvel ezelőtt, karácsony napjára megjelent lapszámunk vezető cikkében a következőket irtuk : „béke honol a politikai élet terén ; a karácsony meghozta a békét, vajha az uj esztendő meghozná a hasznos tevékenység nyomában joggal várható áldásos gyümölcsöket is.“ Nemzeti kormányunk tevékenységét látva irtuk ezeket a múlt év karácsonyán s tettük fel szinte jogosan az óhajtást, hogy az 1908. esztendő áldásos gyümölcsöket teremjen nemzetünk politikai életében. Megtörtént ez is. Alig emlékezünk vissza egy oly esztendőre, mely tevékenységben dusabb, hasznos munkálkodásban termékenyebb s a magyar nemzeti érdekek megvédése és előmozdításában kimagaslóbb lehetne mint az az esztendő, melyre a mostani karácsony ünnepén igaz örömmel tekintünk vissza. De a múlt csak alap a jövőhöz. A nemzet karácsonyához valójában az utóbbi napok eseményei adják meg a teljesebbnek Ígérkező reményt, hogy végre nemzeti önállóságunk s magyar hazánk életében olyan események történnek a küszöbön álló uj évben, melyek méltán töltik el lelki örömmel karácsony napjára a hazafiui gondoktól aggódókat s biztosítást nyújtanak a régen várt jobb jövő elérhetéséhez. A ma széliében hangzó fuzionális jelszavak már magukban nagy reménységgel, mégpedig jogos reménységgel tölthetnek el bennünket az iránt, hogy az uj esztendő termékeny lesz a magyar állami és nemzeti érdekek előmozdítása és nemzeti önállóságunk kiépítése tekintetében. Ámde a mélyebben gondolkodókat a fuzionális jelszavak még nem elégitik ki teljesen, mert az adott helyzet figyelembevételével a mai parlamenti pártok fúziójánál többet kíván a nemzet, hazánknak ha nemzeti önállóságát akarja kiépíteni, többre van szüksége. A helyzet csak az uj évet követő napokon fog teljesen tisztázódni, úgy hogy január 18-ra, midőn a képviselőhöz újból összeül, már úgy pártok mini egyedek tisztábba lesznek a követendő irányzattal. A képviselőknek most alkalom nyílik kerületeikben a közhangulatot alaposan kiismerniök s részben tapasztalatokkal gazdagodva, részben utasításokkal ellátva, legjobb belátásuk szerint megfogják találni azt az utat, melynek követését tőlük a nemzet közvéleménye elvárja. Magában a pártok kebelében is tisztázódik addig a helyzet s tekintettel arra, hogy a fúziót egyik vagy másik érzékenyebb gondolkozásu ember elvfeladással látná kapcsolatosnak : máris bizonyosra vesszük, hogy a fúzió helyett a sokkal üdvösebb uj kialakulás jön létre, amely törli a múltakat, tiszta lapot ad a honatyák kezébe s erre fogják felírni azokat az óhajtásokat, amelyek valójában és igazán a nemzet közóhajtásai, mert a nemzet sokat tanult a legutóbbi idők eseményeiből is és kell, hogy a nemzet végre ne töredékekben s ne árnyalatokban, de egy egységes, erős, minden körülmények közt életképes parlamentben bizakodbassék. Mindenki gróf Andrássy Gyula politikai bölcseségétől s önzetlen hazafiságától várja egy olyan uj Programm kidolgozását, amely nem fúziót, de ennél sokkal többet teremt, egy egységes programm alapján létrehozandó uj pártalakulást. — Hogy ez az uj pártalakulás aztán a nemzet zömét s a parlament szinejavát felöleli, azon kételkedni sem lehet s ebben a reményben van márma a magyar nemzetnek ha még nem is teljesen örvendetes, de nagyon reményteljes karácsonya. Abban a reményben, hogy a közel jövő méhéből áldásos együttműködés születik meg hazánkra: magyar nemzetünk ez idei politikai karácsonya eléggé kedvezőnek mondható. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. 9 holnapi höltőhhöz. Irta: Fejes István. Ti holnapi költő-bugók, A kik még ma nem is éltek, Félre tőlünk! mert nem tűrjük, Hogy a hazát ti verjétek. A ki költő mifidörökké, Egynek volna arra jussa’, Hogy hazáját, melyért meghalt, Ostorával megcsapdossa. Ha a fényes csillagokból Még ez az egy visszatérne, S lángostorral a kezében Köztünk járna, köztünk élne: Még ez a Nagy ránk sújthatna, Hogy a mért ő sírba szállott, Még a magyar ma sem bírja, Azt a nagy, szent szabadságot. De hazáján ezt a szégyent Ő se tenné, hálát szegve, Hogy a hol a pora nyugszik, Azt a földet ő is verje. ~-----:—:~r ,j. 'V'»»!»bíí em»~uiíj'. A miért ő Segesvárott, Vérét ontva, meghalt egyszer, Újra halna a hazáért, Nem is egyszer, de ezerszer. És meghalna áldást zengve, Mig ti, ki ma nem is éltek, Már előre azt bongjátok, A mi nem dal, hanem vétek. De ha költő nem volt még itt, A kinek nincs honszerelme, Holnap sem lesz, mert nincs köztünk, Ki titeket felszentelne! Lapunk 12
