Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-12-02 / 97. szám
1 Sátoraljaujhely, 1908. December 2. 97. (4801.) Harmincbatodik évfolyam. Megjeleni hetenkkit kétsaeí szerdán ós saombakm este. SierbeseMség és kiadóhivata] : Sátoraljaújhely, Főtér 9. »«ám. Telefon: 42. smm. Kézáratokat nem adunk vissza. Njíktérbea minden garmond sorüO fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEBT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az adóreform. i. — dec. 2. A képviselőház a sürgősségi indítvány elfogadása folytán most már délután is tart üléseket. Ennek következtében a Ház pénzügyi bizottsága az egyenes adóreformnak tárgyalását egyidöre elhalasztotta. Ezt a szünetet használjuk fel arra, hogy Wekerle korszakos alkotásáról elmondjunk egyet- mást; foglalkozva a törvényjavaslatokon időközben tett módosításokkal és az azok ellen a közelmúltban felmerült kifogásokkal. Mai egyenes adórendszerünk a régi osztrák adórendszer ittfelejtett maradványa. Még az 1875-ben alkotott adóreformunk is inkább nagyobb állami bevételek aláírására, mint az adóteher igazságosabb és arányosabb elosztására törekedett. Miután Ausztria is átrefor- málta időközben régi elavult adórendszerét s miután a nemzet áldozatkészségének segélyével a magyar államháztartás egyensúlya közel két évtized óta helyreállott, elérkezett annak az ideje, hogy egészségtelen és igazságtalan adórendszerünk, az arányosítás elvének keresztülvitelével szintén átreformáltassék s a mai modern adórendszerek alapjára helyeztessék. Körülbelül tiz éve annak, hogy Wekerle ezt a reformot munkába vétette s egy éve elmúlt már aunak is, hogy a nagy alkotást a képviselőház asztalára letette és nyilvánosságra hozta. Az adóstatisztikai adatgyűjtéseket is számba véve hatalmas munkálat ez, melyen a pénzügyminisztérium egy külön ügyosztálya, Wekerle útmutatásai és felügyelete mellett egy évtizeden át dolgozott hangyaszorgalommal. Itt leszámolhatunk azzal a váddal, hogy a képviselőház pénzügyi bizottsága kellő előkészület és alapos belemélyedés nélkül úgyszólván gőzerővel végez az adójavaslatokkal. Igaztalan ez a vád, mert az adóreform alapelvei évek óta a nyilvánosság előtt forognak s maguk a megszövegezett törvényjavaslatok is, indokolásaikkal együtt több mint egy éve ismeretesek. Behatóan foglalkoztak velük az érdekelt körök, a szaksajtó és napisajtó egyaránt. Es elég idő állván rendelkezésükre gondosan áttanulmányozhatták azt a pénzügyi bizottság tagjai is. Hogy pedig ezek az urak a reform letárgyalását felesleges szófec3érlésekkel nem kivánják késleltetni, ez csak arra vall, hogy tarthatlan adórendszerünknek gyökeres átalakítását a maguk részéről is közóhajnak tekintik. A reform célja, amint fentebb már említettük, az arányos adóztatás. Nem foglal tehát magában még burkolt alakban sem adófelemelést, hanem csak arra törekszik, hogy az egyenes adókból jelenleg származó bevétel igazságosabb elosztás mellett a lehetőségig biztositassék. — Sőt tudva azt, hogy a modern adóreformok mindenütt bizonyos veszteséget eredményeztek, az egyenes adóknál 20 millió koronát meghaladó hiánnyal számol. Nem vagyunk ugyan beavatva az államtitkokba és Wekerlének se láthatunk a leikébe, de aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy a szeszadó felemelésének egyik indokát éppen az képezte, hogy az egyenes adók reformjánál jelentékenyebb hiányra van kilátás. A napisajtó egyes orgánumai még ma is rendszeresen izgatják a közvéleményt azzal az állításukkal, hogy az adóreform határozott emelést tervez az egész vonalon. Eltekintve attól, hogy ezeket a jóslásokat az illető cikkírók mivel sem bizonyítják, mi nem tehetünk egyebet, csak azt, hogy Wekerlének pontos és gondos számításokra alapított kijelentéseit fogadjuk el irányadónak, hogy t. 1. a reform több mint 20 millió korona hiánnyal fog járni, hogy tehát végeredményében összességében sem jelenti az egyenes adók bevételének emelkedését s hasznot az államra nézve annál kevésbbé jelenthet, mert hiszen maga a reform intézkedik, hogy ha az egyenes adók bevétele a 200 millió koronában, vagyis a mai bevételben kontin- gált összeget meghaladná, a többlet a 600 koronáról Wekerle méltányos koncessiója folytán máris 800 koronára emelt adómentes létminimum további felemelésére forditassék. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az összes adózók együttes terhe legjobb esetben is a mai fog maradni, de igazságosabban elosztva, ha pedig többlet lenne azt az állam az adómentes létminimum összegének emelésével visszaadja. Akik ezek előtt a világos argumentumok előtt se hajlanak meg, hanem még folyton azzal rémitgetik a közönséget, hogy a reform nagy adóemelést fog eredményezni, azok igazán ok nélkül és meggondolatlanul rángatják a vészharang kötelét. Pedig kétségtelen, hogy a reform célja az arányos adóztatás. Lássuk már most, minő módokon óhajtja a javaslat ezt a célt biztosítani? Biztosítja először az által, hogy eltörli a legigazságtalanabb és legveszedelmesebb adónemeket : a családtagok adóját mindenütt. Továbbá megszünteti a Il-od osztályú kereseti adót és az általános jövedelmi pótadót; eltörli névleg egészen, érdemileg is részben az I-ső osztályú kereseti adót, a bánya adót pedig megosztja a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója és az általános kereseti adó között. Biztosítja másodszor azáltal, hogy fenntartja, de megjavítja életképes hozadéki adóinkat és pedig a földadót, a tőkekamat és járadék adót, a keresetadók és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adóját. Biztosítja harmadszor azáltal, hogy mintegy kiegyenlítő és kiegészítő uj adóként behozza a progressives alapjára fektetett jövedelem adót, melyet a pénzügyi tudomány és a gyakorlati élet más államokban is célszerű és igazságos adónemnek ismertei. A kath. lelkészek fizetés kiegészítéséről. — dec. 1. Midőn a kath. lelkészek fizetésének kiegészítéséről szólok, lehetetlen, hogy e fontos ügy vajúdása alkalmából gondolataimat ós érzelmeimet nyilvánosságra ne hozzam, mert ezen gondolatok és érzelmek nemcsak egy-két lelkésznek, hanem talán a szerény viszonyok közt élő összes alpapságnak elméjéből és szivéből fakadnak. E gondolatokat és érzelmeket az alpapság elméjében ós szivében a jelen nehéz megélhetési viszonyok érlelték meg. Első gondolataim a közelmúltba szállnak s ön kénytelenül tolul ajkaimra ama kérdés: mi lehet annak oka, hogy a rosszul dotált alpapság fizetés kiegészítése mindeddig nem lett rendezve, holott a fizetés rendezés idejét éljük s a legkisebb hivatalnok fizetése is rendezve lelt. Mi lehet annak oka, hogy a múlt- -ban az illetékes tényezők figyelemre nem méltatták az alpapság sanyarú “helyzetét, talán nem ismerték az alpapság csekély fizetését, melyből mind ez ideig szegényesen és nélkülözésekkel küzdve kellett élnie. Vagy talán az alpapság a maga fontos és többirányú működésével, mely nemcsak az egyházra, hanem az államra nézve is hasznosnak bizonyult, meg nem érdemelte volna silány helyzetének javítását? Eme kérdésekre csak egy feleletünk lehetséges s ez: hogy a jobb sorsra érdemes lelkészkedő papság helyzetével az irányadó körök é ' "k k set törődtek. További gondok a múltba szállnak s kel térnek vissza, é r s az évek folyásával hogy a mi helyzeti ik r -v sőt nehezül, mert az mindennapi megélh zebbé és küzdelmese testáns lelkész-társai zetése már tiz év\ koronára lett kiegész tiz év múltán sem ezek 10 évvel ezelőt Lehetetlen, hog i u ■ helyzet keserű érzek ( ! • r ■ , szén szivünkben, 1 en, ezen keserű emlékek iker hatossá ne tegyék. For nk e. iát a múlttól, mely fájd, » ár hívünkre, lelkünkre. Mit ad a jelen? rosszabb helyzetet tei mi a múltban volt. Mii .* pi mtvré hetésünk rendkívül m hl ..' b - cseléd mikor van, m van, bére túlságos, tie . //ri t elég rossz. Az élein, oil . gén megdrágultak, a ruh: z, . :..t. magas árba kerül, a kül ton emelkednek, csa mi T . > sünk régi, amint az elől ;{ eí 1$ BZÁzaddal meg lett álla] V Clj an a z ma is, azon csekél önb sóggei, hogy az országos i vén zás az asztaláról lehulló cse y r zsákkal — az úgynevezett ál QS31 *élv lyel igyekszik enyhíteni a íg nehéz helyzetét. Mindezek után 1 d 01 lógván lehet évi 1300 koron; 51 i neg Cilii y U legzseniálisabb pénz' yim iter 83 képes ebből kijönni, Sog van is osztaná be kiadásait. Ha mindezen k a bevételekkel együtt u leg' be vetjük, azt látjuk, hogy a m [eg ami »tárj , melyre a bevételek m eze( c, azonnal magasra szökik f a móri eg reá sik karjával szemben mű] a adások nehezednek. Mit jelentsen ez‘ Azon a got hirdeti, hogy az sip a élhetése nincs biztosi Mit igér a jövő? y- ) ígéretekkel van tele, mi un fogják az 1600 kora,,: egészitést akkor, midőn protestáns lelkész-társaink az 1600 kor.-ás minimális fizetés kiegészítést is keveslik, gyü- léseznek és ankelteznek s követelik a mai drága megélhetési viszonyok között a 2400 koronás minimális fizetés kiegészítést. — Mi kath. papok azonban még nagyon távoli dolognak véljük azt,, hogy fizetésünk a minimális 2400 koronáig legyen államsegéllyel kiegészítve, mert biztatásokon kívül egyebet eddig nem láttunk, a tények még nem beszélnek. IgéreteKből megélni pedig nem lehet. Ha a kath. alpapság helyzete rövid időn belül nem javul, félő, hogy ama bámulatos türelem, melyet eddig tanúsított s mely nehéz napjaiban enyhületet és vigasztalást nyújtott, megszűnik s helyébe méltatlankodás és nagymértékű elégedetlenség lép. Reméljük azonban a legjobbakat: a két tényezőnek, a főpapságnak s a kormánynak egyetértő munkássága lehetővé fogja tenni, hogy ezen égeftm» 4 oldal.
