Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-07-15 / 57. szám

ZEMPLÉN. 2. oldal. Meczner Gyula főispán indítvá­nyára felhívják még a vármegye te­rületén levő kórházak megvizsgálá­sára alakított küldöttségeket, hogy kötelességüknek eleget téve, jelenté­seiket mielőbb terjesszék a bizottság elé. Kir. ügyész kijelenti, hogy semmi jelenteni valója nincs. Adóügy. Mauks Endre kir. pénzügyigaz­gató jelentése szerint az államkincs­tár követelése 1S08. jun. 30-ig ’vár­megyénk területén 2.072,708 kor. 82 f. egyenes adó s 62,865 kor. hadmen­tességi dij. Erre befolyt a jelzett idő­pontig egyenes adóban 739,824 kor. 54 f., hadmentességi díjban 3726 kor. Közvetett adókban 120,216 korona, bélyeg és jogilletékekben 78,110 kor. folyt be junius hóban. Jelenti továbbá a kir. p. ü. igazgató, hogy a III. oszt. kereseti adótárgyalások az egész vár­megyében befejeztettek. Lényegtelen emelkedésről lehet csak szó. — A homonnaolykai körjegyzői hivatal jun. hóban leégett s elpusztultak az ösz- szes hivatalos iratok és adókönyvek is, melyek csak nagy munkával s a községek terhére eső nagy költséggel lesznek újból kiállithatók. A k;r. pénzügy igazgatóság közegei jul. 14-én utaznak a helyszínére, hogy alapos meggyőződést szerezzenek mmder-ő' Zemplén vármegye területén 52 köz­ség határában volt jégverés e ny; ron. Ezek közt 34 községben oly sú­lyos a csapás, hogy a földadónak 3[i részben való leírását látja indokolt­nak. (Nagy helyeslés.) Meczner Gyula főispán megjegyzi itt, hogy amennyiben az 1908. évi V. t.-c. alapján a II. oszt. kér. adó tete­mesen apad, a községi pótadó helyen- kint 30—100% emelkedést fog mu tatni. Ajánlja e kérdést a bizottsági tagoknak is tanulmányozásra s egy­ben indítványozza, hogy az alispán hivassák fel, miszerint a pénzügyi számvevőség igénybevételével kime­rítő jelentést tegyen a bizottságnak arról, hogy egyes községekben mily arányban emeli a községi pótadó kul­csot a II. o. kér. adó apadása. Több fontosabb ügyet terjesztett még elő kir. pénzügyigazgató, melyek közt nevezetesebbek : Szerencs köz­ség terhéről a jogellenesen előirt adót töröltetni rendelik; — a gálszécsi ref. tanítói állás javadalmához tar­tozó földek után a volt tanító nem fizette az adót; a behajtást első sor­ban a tanító ellen foganatosítják; Erdélyi András lasztóczi lakos IV. o. kér. adó elleni felebbezését mint el­késettet elutasították. Több fegyver­adó jövedéki bírságot — behajthat- lanság folytán — elzárásra változ­tattak át. Tanügy. Beregszászy István kir. tanfel­ügyelő jelenti, hogy junius hóban 66 iskolát 152 tanteremmel látogatott meg. Három ref. iskolában gyenge az eredmény, egyebütt kielégítő. A megvizsgált 6 óvodában igen szép eredményt tapasztalt. — Sárospatak község folyton halogatja a községi iskola építését. Most a bizottság új­ból meghagyja a községnek, hogy az építést azonnal foganatosítsa. Halpert József várjeszenői állami tanító állo­máshelyéről bejelentés nélkül isme rétién helyre távozott. Fegyelmi vizs­gálatot indítanak ellene. — Lebovics Izsák olaszliszkai izr. tanító javadalmi jegyzőkönyvét jóváhagyták. Több fel­vidéki tanítóra nézve pedig, kik a magyar nyelv tanításában nem jár­tak el kellő buzgalommal, a fizetés- kiegészítő államsegély megvonása iránt tesznek felterjesztést a kultuszminisz­terhez. — 22 tanító államsegély és koipótlék iránti kérelmét pártolólag terjesztik föl. Az érdekes ülés d. e. % 11 óra­kor véget ért, amidőn a bizottság összes tagjai kocsikon kivonultak Páczinba báró Sennyey Istvánhoz E tisztelgő látogatásról lapunk más he­lyén emlékezünk meg. — jul. 15. Gróf Mailáth József s gróf Ha­di k-Barkóczy Endre a kiegyezés vá­lasztott bíróságában. A kiegyezés­ben tudvalevőleg intézkedés foglalta­tik egy választott bíróság alakításá­ról, melynek hivatása a szerződés magyarázata körül előforduló vitás kérdésekben dönteni. A magyar kor­mány e választott bíróság tagjaivá gróf Mailáth József s gróf Hadik- Barkóczy Endre zemplénvármegyei nagybirtokosokat is kinevezte. Választási mozgalmak a Bod­rogközön. Meczner Béla királyhel- meci kerületi képviselőnek főrendi­házi taggá történt kineveztetésével a jelzett kerületbeli képviselői mandá­tum megüresedett. Értesüléseink sze­rint a kerület képviselőjévé úgy a bodrogközi nagy intelligencia, mint annak értelmes magyar népe egvaka- ratulag báró Sennyey Miklós nagy- birtokost óhajtja megválasztani. A bodrogköziek ennél szerencsésebb je­lölést nem is tehettek, mert eltekintve a nevezett báró egyéniségének tevé­kenységétől, társadalmi téren is nagy érdemei vannak, s olyan buzgó mű­ködést fejtett ki úgy a közigazgatási bizottságban, mint a törvényhatósági közgyűléseken, valamint az erdészeti bizottság elnöke s a Tiszaszabályozó társulat alelnöki minőségében, hogy mindenhol kiérdemelte főleg szükebb hazájának, Zemplén vármegye közön­ségének s a Bodrogköz népének hálá­ját és elismerését. Mindenkor és min­denben az vezette: hogy a magyar nép­ért s e néppel együtt dolgozzék. Úgy értesültünk, hogy br. Sennyey Miklós koalíciós függe^enségi programmot vall s mint ilyen utón haladót szívélye­sen üdvözöljük őt és óhajtjuk meg­választatását azzal, hogy Meczner Bélának e kerületben báró Sennyey Miklósnál hivatottabb utóda nem is lehetne. A közigazgatási bizottság br. Sennyey Istvánnál. — jul. 14. Mint lapunk legutóbbi számá­ban jeleztük: avá-megye közigazga­tási bizottsága folyó hó 13-án tartott üli :éből előzőleg hozott határozata folytán, testületileg kereste fel Pá- czinban a Sennyeyek ősi szép kas­télyában a nemeslelkü, fenkölt gondolkozási férfiút báró Sennyey Istvánt, hogy neki a kulturális célt annyira előmozdító, elismerésre méltó elhatározásáért, mely szerint a Pá- czinban felállítandó állami iskola céljává 20.000 koronát és egy igen értékes nagy telket ajándékozott, — köszönetét, elismerését és háláját élőszóval kifejezze. A bizottság tagjai hétfőn dél­előtt 11 órakor indultak Sátoraljaúj­helyből Páczinba kocsin; megérkezé­sük után Sennyey István kastélya fogadójában fogadta a tisztelgő vár­megyei bizottságot, melyet Meczner Gyula főispán, mint a bizottság el­nöke vezetett a báró elé és az ünne­peltet nagylelkű adományáért a kö­vetkező magasan szárnyaló szép be­széddel üdvözölte : Méltóságos ur 1 Azon alkalomból, hogy a pácini állami népiskola létesítéséhez 20,0C0 korona készpénzzel áldozott s az iskola építésére értékes beltelket ado­mányozni méltóztatott, vármegyénk közigazgatási bizottsága, mint a vármegye területén működő felsőbb népiskola’ hatóság elhatározta, hogy eltekint a papirosra vetett holt betű hidegségétől, Méltóságodnál ősei­nek vendégszerelő kastélyában szi­ves engedőimével megjelenve, köz­vetlenül a szív érzéseit tolmácsoló élőszó melegségével fejezi ki hálá­ját és köszönetét. Kedvesen és nagy örömmel jöt­tünk most ide Méltóságodhoz, mert eltekintve a hivatalbeli kötelesség teljesítésétől, mindnyájunkat szi­veinknek legbensőbb érzése a Mél­tóságod iránt érzett igaz tisztelet, becsülés és szeretet is vonzott ide. Méltóságod elhatározása egy fen- költen gondolkozó fő okosságának a kifolyása és egy igazán hazafiui szeretettől áradozó nagy szívnek a megnyilatkozása, melynek nyomán áldás fakad a nemzetre és hazára. Méltóságod hazafiui megfontolt­sága belátta ugyanis azt, hogy en­nek az ezredéves hazának fenntar­tása, megvédése, jövőjének biztosí­tása csak egy hazafiságban, a haza­fiui kötelesség teljesítésére, a pol­gári kötelességek betöltésére oko­san és értelmesen nevelt nép által biztosítható. Ezen gondolat vezette Méltóságodat nagylelkű elhatáro­zásában. De méltóságod elhatározása, ha­zafiui szivének ezen megnyilatko­zása még egy mást is tanúsít, ta­núsítja a legnemesebb érzést, a szeretetek melylyel Méltóságod csa­ládja, családjának minden tagja s különösen Méltóságod is oiöklete- sen viseltetnek ezen ősi föld ked­ves magyar népéhez annak jólétén és boldogulásán munkálkodva. Midőn kifejezzük Méltóságod iránt érzett háPérzetünket, igaz tiszteletünket, nagyrabecsülésünket, szeretetünket és ragaszkodásunkat, engedje meg, hogy ezen érzelmein­ket tolmácsoló szavaimat az egek urához mindnyájunk részéről inté­zett azon forró óhajjal és kéréssel fejezzem be, hogy Méltóságod nagy­lelkű elhatározásának sikerdus ered­ményében sokáig gyönyörködhes­sen s az őseinek földén lakó ked­ves, boldog és megelégedett ma­gyar nép szeretetétől és áldásától övezve, erőben és egészségben még igen sokáig éljeni A szűnni nem akaró általános éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd az ünnepeltet láthatóan meghatotta s meghatva, szives, barátságos sza­vakkal köszönte meg a bizottságnak az üdvözlést és ünnepeltetést. A közig bizottság tisztelgése után a község képviselőtestülete és az iskolaszék is tisztelgett a bárónál, Knopíler Adolf jegyző és a község birájának vezetése mellett, hogy a nemes főurnak ünnepeltetésében részt vegyenek és hálájukat s köszö- netüket kifejezzék, mert a szép ado­mány a község lakóinak boldogulá­sát szolgálja főképen s azért a község, mint erkölcsi testület örök hálával adózik az adakozó ünnepeknek. A fogadás után a báró a kül­döttségek tagjait igaz magyaros ven­dégszeretetéről hires kastélyának asz­talához obódre hívta és látta vendé­gekéi'. Az ebéden résztvettek a követ­kező bizottsági tagok és meghívottak : Beregszászy István, Bernáth Aladár, Bagdy István, Dienes Adorján plébá­nos, Eiserth István, Görgey Géza, Ke- resztessy Lajos, dr. Kontz Endre, Knop- fier Adolf és fia, dr. Löcherer Lőrinc, Lehoczky Endre, Mauks Endre, Ma- tolai Etele, dr. Molnár Béla, Pintér István, gróf Széchényi Ernő, dr. Szir- may István, Thuránszky László. Ki­mentették elmaradásukat gróf An- drássy Sándor és gr. Mailáth József. Az ebéd valóban magyaros volt és a konyhaművészet remekei kerültek az asztalra. A fehér asztalnál sem szűnt meg az ünnepeltetése Zemplén vármegye kedvelt „Pista báró“-jának. Pezsgőbontáskor Meczner Gyula fő­ispán emelkedett szólásra s gyönyörű szavakkal elevenítette fel, hogy az ünnepeknek édes atyja Lajos báró maga a megtestesült szeretet volt; nagyon szerette a jó barátokat s barátságos együttlétet, de különösen jellemezte a nép iránt való szeretet; ez a jellemvonás, ezek az erények átszármaztak fiaira is és első sorban Pista báróra, a Bodrogköz intelligen­ciájának becézett kedvencére s hogy ugyan az a szeretet lakozik a fiú szivében a nép iránt, mint lakozott az édes atyjáéban, ennek bizonysága, Julius 15. hogy a közig, bizottság élő szóval, a szívnek melegével jött köszönetét mondani s a barátságnak adóját le­róni a magyar nép s a haza iránt ilyen páratlan, gondoskodó érzéssel és szeretettel biró férfiú előtt, kiről köztudomású, hogy mindenki által csak szerettetik. Éltette a ház urát, br. Sennyey Istvánt. Majd Beregszászy István tan- felügyelő köszöntötte fel br. ’Sennyey Miklóst és Istvánt. Dr. Molnár Béla a Sennyey bárók édes anyjára ürítette kedves szavak kíséretében poharát. Felkö­szöntőt mondtak még Nagy Barna báró Sennyey Miklósra, mint a bodrog- köz képviselőjelöltjére, dr. Szirmay István, Miklós és István bárókra, Nagy Barna Meczner Gyula főispánra, végül báró Sennyey István házigazda vendégeire ürítvén poharát, elhárította magától az ünnepeltetést, kijelentvén, hogy bár megtiszteltetés, hogy a bizottság hozzá személyesen ment ki, de ha arról győződött volna meg, hogy a bizottság csak az ő elhatá­rozását megy ünnepelni, kitért volna az ünneplés elől, de mert ő nemzete és vármegyéje minden tagja iránt szeretettel, barátsággal viseltetik s arról győződött meg, hogy a bizottság őt mint jó barátot jött köszönteni otthonában, ez az érzés hozta azt, miszerint nem tudott ellenállani annak, hogy hajlékában a jó barátokkal kezet ne szorítson. Az ünneplő társaság a késő esti órákig a legjobb kedvben és hangu­latban Oláh Rudi újhelyi cigány­prímás zenekarának muzsikája mellett vidám poharazás közben éltette a házigazda magyaros barátságát, ven­dégszeretetét és egy felejthetetlen szép ünnepély emlékével távozott a kedvelt „Pista báró“ páczini ősi kas­télyából, melyben lelki szemeink előtt megelevenedett a dicső múlt, mert annak falai között ma is egy olyan hazafiui erényekben gazdag, nemes főur lakik, aki előtt minden igaz, hazafiasán gondolkodó magyar ember­nek tisztelettel kell meghajolnia és szeretettel süvegeim őt, mert minden ténykedéséből áldás fakad a hazára, a jó barátra úgy, mint a nép minden­nemű rétegére egyaránt. Dr. Kontz Endre. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Leégett körjegyzőség. A ho­monnaolykai körjegyzői hivatal helyi­ségét f. évi junius hó 27-én tűzvész pusztította el. Még pedig olyan ala­posan, hogy egyetlen darab hivatalos iratot vagy adófőkönyvet sem sike­rült megmenteni a romboló elein elöl. A buzgó körjegyző Kovács Árpád élete veszélyeztetésével hordta ki fő­leg az adófőkönyveket a rozzant épü­letből, de önfeláldozó munkájában a nép nemhogy segélyére lett volna, de valószinüleg abban a balhitben, hogy ha az Írások elégnek, már adót sem kell fizetni, oda se hederitett a mentéshez. Szomorú jellemzése ez a felvidéki nép elfogultságának. Nem gondolták meg, mily óriási költségbe és zaklatásba kerül, inig az adófő­könyveket újból helyreállítják. Mert ők bizony nem fognak nyerni sem­mit e réven, miután az összes kive­tési lajstromok és egyénenkinti föld­adó kivetés megvan a kir. pénzügy­igazgatóságnál, tehát csak a község vészit, mert az uj főkönyv elkészí­tése s esetleg egy leszámolás ezrekre menő terheket róhat a községek la­kosságára. A kir. pénzügyigazgató- ságtól Sopronyi Károly kir. pénz­ügyigazgató helyettes és Puky Árpád számellenőr tegnap, julius 14-én tar­tottak vizsgálatot a nevezett körjegy­zői hivatal székhelyén s megállapí­tották a szükséges teendőket, az el­pusztult iratok helyreállítása tár­gyában.

Next

/
Thumbnails
Contents