Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-10-21 / 85. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Október 17. kívánja a reform megalkotóitól a tiszta hazafiság, a nemzeti becsület ! — okt. 17. A gazdasági cselédtörvény életbelépte. Gróf Andréssy Gyula belügyminiszter most érkezett leiratában tudatja a törvényhatóságok első tisztviselőivel, hogy a mezőgazdasági uj cselédtörvény folyó évi november hó 1-én lép életbe. Felhívja a miniszteri rendelet az alispánokat: hogy a szóban levő uj törvény életbeléptéről mentői szélesebb körben értesítsék a nagyközönséget. Főként a mezőgazdasági munkásokat kell erre az uj törvényre figyelmeztetni, mert ezentúl szolgálatba csak az ennek alapján s rendelkezései szerint kiállított cselédkönyvvel léphetnek. Minthogy pedig a mezőgazdasági cselédek el- szerződésének most van az ideje, azért határozta meg a miniszter nov. 1-ét a törvény életbelépte napjául, mint amely időig a gazdasági cselédek kiválthatják kellő igazolás mellett uj cselódkönyveiket azon községek elöljáróságaitól, ahol legalább egy évig laktak. Rövidebb idei tartózkodás esetén sem tagadhatja meg az elöljáróság a cselédkönyv kiadását, ha a kérelmező személyazonossága kellően igazolva van. — A törvényt érdemi részében annak idején lapunk részletesen is ismertette. A kálvinszövetség. — okt. 17. Végre egy okos szó. Országosan szövetkeznek a katholikusok; szövetkezének a protestánsok is. Á másik fél ellen? Távol legyen ! Ellenkezőleg. Ha nem is katho- likusokkal, de parallel velők: közös célra. Istenért, hazáért: a népjólét érdekében. Valóban itt az ideje, hogy keresztény népünk megértse a kor intő szavát s Kossuth buzdítása szerint „emelje politikáját az eszmények színvonalára“. Egyházkerülete megbízásából Sza- lay József nagybecskereki református lelkész intéz felhívást a hazai protestánsokhoz a szövetkezés érdekében. Az Ur szolgájához illő fenkölt- séggel, távol minden féltékenykedéstől, irigységtől, kicsinyszerü meggya- nusitástól; sőt lelkesedést merítve a katholikusság népszövetségi akciójából : hasonló tömörülésre s tevékenységre hívja fel hitsorsosait. Mint kipróbált eszközökre mutat reá a katholikusok fogyasztási szövetkezeteire, legény s leányegyesületeire, olvasóköreikre, irodalmi társaságaikra, keresztény szociálizmusokra, országos nagygyűléseikre kijelentvén, hogy ugyanilyen intézményekkel kíván erőtőkét gyűjteni s felhalmozni a kálvinszövetség: a hazai reformá- tusság egyháza és a magyar nép jóléte érdekében. S vájjon mi ad impulzust a hazai protestánsok vezető köreinek e felhívásra ? Erre nyíltan rámutat Szalay József lelkes szózata. A veszedelem, mely a nemzetköziek, szabadgondolkozók és a többi merénylők részéről a kereszténységet s hazánkat egyaránt fenyegeti. Már valóban olyan veszedelem ez, melynek elhárítására Magyarország keresztény felekezeteinek egy fálánksszá kell tömörülniük. Ne bolygassuk most egymásnak dogmáit, egyházfegyelmi intézményeit. Ne mérlegeljük egymásnak vagyoni erejét. Tegyünk félre minden kicsinyes féltékenykedést. Csak imént adtuk heroikus példáját önfegyelmezettségünknek, amikor az alkotmány védelmére — mint jó hazafiak — különböző politikai felfogással egy táborrá szervezkedtünk. Miért ne tudnánk hát mink keresztény felekezetek a vallás és haza közös ellenségei ellen egy zászló alá sorakozni akként, hogy legalább az eszközök azonosságát tekintve egységes küzdelmet folytathassunk népünk vallásos érzületének s hazánk épségének megóvása érdekében ? Magyarország a kereszténység elvein épült fel. Ezen elvek termékenyítő s ér- dekkiegyenlitő erejétől izmosodott meg. Az ország létalapját aknázza alá, aki szentségtörő kezét e haza keresztény fiai vallásos hitének kiirtására emeli. Szövetkezzünk tehát katholikusok, szövetkezzünk protestánsok, szövetkezzünk keresztény honfitársak a vallás és hazaellenes merénylők ellen: a vallás, a haza s magyar népünk jóléte érdekében. Jliklóssy István. Évfordulón. — A Kaesztenbaum-iskola fennállásának 70-ik évfordulójára. — Sátoraljaújhely, 1908. okt. 16. Ma hetven esztendeje, hogy városunkban a Kaesztenbaum-iskola megnyílt. Mindig hálával kell visszaemlékeznünk ama jeleseinkre és nemes- lelkű jótevőinkre, kik a hazai tanügynek alapját megvetették s így lehetővé tették, hogy az a fejlődésnek azt a fokát elérje, melyen ma áll. Ezek között nem utolsó volt a Galíciából Zemplén vármegyébe szakadt Kaesztenbaum Márton, ki egész, 262 ezer váltóforintnyi vagyonát jótékony célra szánván, egy Sátoraljaújhelyben létesítendő izr. elemi népiskolára is százezer váltóforintot hagyományozott. Kaesztenbaum Márton, az egyszerű pelejtei zsidó bérlő megvont magától mindent, ami csak nélkülözhető volt, hogy nagy vagyonát, mely szerinte „fáradságos igyekezettel ösz- szetakaritott csekély szerzemény“ volt, a legszentebb célokra áldozza; sőt nem ritkán még a mindennapi kenyeret is megtagadta önmagától, csak hogy közcélokra adakozó lehessen s hogy szegény hitsorsait modern iskola létesítésével, a művelődés eszközeivel — amint ezt a végrendeletében kifejezésre juttatja — „a társaság hasznosabb tagjaivá formálja.“ Ez magyarázza meg a szívós energiát, melylyel vagyona gyarapításán fáradozott, tűrve a gúnyt, bán- talmakat s néha annyi méltatlanul kapott sebet. Midőn a vármegye akkori alispánja, Vay Miklós báró az 1829-ben elhunyt Kaesztenbaum Márton végrendeletéről a megyei közgyűlésnek jelentést tett, egy szemtanú állítása szerint csaknem könyek- re fakadt. „Szégyenkezve állunk itt — mondotta — ha e nagyszerű végrendelet tartalmát olvassuk és szemrehányást tehetünk magunknak, hogy e nemes lelket félreismertük“ . . . A népoktatás ügyét, mint az emberi boldogság megalapításának eszközét, különböző időkben a legkülön- félekép becsülték. A legválságosabb időszakokban közönségesen többet foglalkoztak azzal, mint a rendes korszakokban. Rendes körülmények közt csak a szakszerű pedagógusok törődtek a népoktatás ügygyei, a nemhivatalos pedagógusok tevékenysége rendszerint a rendkívül, a fejlődés forduló pontját jelző időszakokra esik. Ily válságos időszak volt e vidék zsidó népnevelésügyének életében a múlt század első fele, midőn az izr. hitközségek ólén álló kulturellenes férfiak tehetetlensége tettre szólította a haladás barátjait, a nemhivatalos pedagógusokat. A Kaesztenbaum-iskola felállítása ugyanis nagy nehézségekre és akadályokra talált. A haladás ellenségei nem akarták a Kaesz- tenbaum-alapitványt modern elemi iskola létesítésére fordítani. S azért dicsóretremóltó azon derék férfiak tevékenysége, kik nem ijedtek meg a nagy nehézségektől, a sok akadálytól. Sommi fáradságtól vissza nem riadó buzgalommal kér sztülvitték, hogy a Kaesztenbaum-iskola 1838. okt. 16-án megkezdhette áldásos működését s csakhamar a legjobb hazai iskolák sorába emelkedett a minden szépért, jóért lelkesedni tudó tanítók vezetése alatt. A nópnevelés szent ügyének ezen bajnokai nehéz anyagi gondoktól gyötörve végezték nehéz és önfeláldozást igénylő hivatásukat, mert aki akkor a tanítói pályára lépett, az eleve lemondott anyagi helyzete javulásának reményéről és lehetőségéről. Immár 70 éve, hogy a Kaesztenbaum Márton alapítványából létrejött sátoraljaújhelyi izr. elemi népiskola, halad a sikeres tanítás utján s a jövő óv november 28-án lesz 80 éve, hogy a nagy alapitványozó hamvai Pelej- tén, saját birtokán — mert ő ezt kívánta — nyugosznak. A Kaesztenbaum tömeg csak 1856-ban állított nek következtében ez a „tartomány“ most egy egységet alkot Bulgáriával. Az igy megnövekedett birodalom területe 159,820 méternégyzet 3,310.713 lakossal, akik közül 2,600.000 görögkeleti, 22.617 a római katholikus egyház és 643.000 az izlám vallás hive. Á szobránje 158 képviselőből áll, akiknek mindegyikére 20.000 lakos esik. Aktiv választójoga minden 21-ik életévét betöltött állampolgárnak van. A bevételek 1900-ban 84 millióra, a kiadások pedig 83 millióra rúgtak. A hadsereg békelétszáma 1903-ban 52.357 embert tett ki, mig háború esetén ugyanakkor 190.452 embert tudott volna a csatasikra állítani. — Flottája 1903-ban 15 hadi és 1 iskolahajó. Kereskedelme, amelyben főleg Magyarország-Ausztria, Németország, Anglia és Törökország van érdekelve, ez idő szerint aktív. Utóbbi években ipari tekintetben is sokat haladt ez ország, mig földmivelése még mindig kezdetleges. Ez ifjú államnak első fejedelme Battenberg Sándor herceg, kit az első szobránje választott meg 1879-ben. Junius 9-én Tirnavóban leteszi az esküt az alkotmányra, székvárosává Szófiát teszi s az orosz kormány akarata ellenére a tirnovói alkotmány visszaállítására és Kelet-Rumélia visszacsatolására törekszik. Proklamálja a rumól-bolgár uniót, aminek következtében elveszti a cár kegyét, ki őt minden méltóságától megfosztja. Ugyancsak az an- nexió miatt üzen neki hadat Milán király. A 14 napig — 1885. november 13-tól 28-ig — tartó háború folyamán sikerült neki a szerb hadsereget alaposan levernie és visszaszorítania. Már Belgrád megszállása forgott agyában, midőn megjelenik gróf Khevenhüller, osztrák-magyar követ és tudtára adja, hogy a legcsekélyebb további előnyomulás esetén osztrák csapatokkal gyűlik meg a baja. Ez intervenció eredménye a bukaresti béke, amelyet nemsokára a porta és Bulgária közötti megegyezés is követett. Pánszláv és orosz áská- lódások azonban csakhamar I. Sándor lemondását idézik elő. A rövid Sztambulov-aera és számos puccs kísérlet után végre 1887. julius 7-én a szobránje egyhangúlag Kóburg-Ko- háry Ferdinand Miksa Károly Lipót Mária herceget választotta fejedelemmé, akinek sikerült békés állapotot teremteni, a nagyhatalmakkal való jóvisszonyt helyreállítani és országában minden téren igaz jóléttel kapcsolatos hallatlan fejlődést létesíteni. Ferdinánd, mint Ágost szász-kó- burg herceg és a csak rövid idővel ezelőtt elhunyt Klementina orleansi hercegnő — Lajos fülöp francia király leányának — fia, 1861. február 26-án Bécsben született. Összes testvérei közül ő az egyetlen, aki születésére nézve nem francia. Ha még oly közkedveltségnek is örvend második hazájában, Magyarországon az ő nővére, Klodild főhercegnő, ami felejthetetlen József főhercegünk özvegye: mégis csak kevesen tudják nálunk, hogy ő is, valamint idősbik fivére, a Kóburgok ez ágának első- szülötte, Franciaországban látott először napvilágot. Klotild főhercegnő ugyanis Neuilly-ben, Páris szajna- menti népes elővárosában született; Fülöp herceg, a most Aachenben élő Lujza belga királyi hercegnő elvált férje pedig magában Párisban. Ferdinánd katonai pályáját egy osztrák huszárezredben kezdi meg, de 1886-ban saját kérelmére a magyar honvédséghez helyezik át. Már a következő évre esik bolgár fejedelemmé való megválasztása s 1887. augusztus 28-án ünnepélyesen be is vonul Szófiába. Itt kulturális tekintetben előhaladott népet és kitünően szervezett hadsereget talált, amelyet kiváló és dicsteljes hadvezotés, valamint zseniális fejedelem nevelt a fegyelemre és önbizalomra. Az uj fejedelemnek csak az elődjétől megkez- pett utón kellett továbbhaladnia és a már meglévő kultúrintézményeket kiépítenie, hogy ily módon a reábizott népet a kultárának olyan magaslatára emelje, amely a rendelkezésre álló időtartamot tekintve, legfeljebb csak Japánéval hasonlítható össze. E munkájában nagy segítségére volt édesanyja, kinél ritka diplomáciai tehetség és óriási vagyon voltak egyesítve. Az előzőt csak úgy értette értékesíteni Európa udvarainál, akár ez utóbbit a bolgár népnél, amely őt páratlan jótékonysága miatt valósággal szentet megillető tiszteletben részesítette. — Hogy mekkora diplomáciai ügyességgel tudta elhárítani a fia elé minduntalan tornyosuló nehézségeket: azt talán legjobban bebizonyította akkor, amidőn Ferdinánd elsőszülött fiát, a ma már 14 éves Boris trónörököst, a „tirnovói hercog“-et, orthodox rítus szerint keresztelték meg. Ügyesen elhárította fiától a fenyegető exkommunikációt s lehetővé tette, hogy fejedelem fia a többnyire a görögkeleti vallást követő népének kedveskedhessél E mellett az orosz cárt is sikerült Ferdinánd iránt békésen hangolnia. Keresztapa gyanánt a cár szerepelt és nemsokára Oroszország megszűnt ellenezni Ferdinánd fejedelem elismerését. Természetes, hogy most már a szultán sem akadékoskodott, sőt egyszersmind Kelet- Rumélia kormányzását is átruházta a fejedelemre. Mikor Klementina hercegnő, ez a telivér párisi nő meghalt, az egész bolgár nép megsiratta őt, mintha csak ő lett volna.az uralkodó. I. Ferdinánd első házasságát 1893. ápr. 3-án kötötte az akkor 23 esztendős Mária Lujza pármai hercegnővel, az egykor szuverén pármai nagyhercegi család bájos sarjával. A gyengédségénél és egyszerűségénél fogva a bolgár nép előtt oly nagy népszerűségnek örvendő ifjú fejedelemnó négy gyermekkel áldja meg férjét: u. m. a már említett Boris trónörökössel, azután Oyrill „preszlavai herceggel, valamint két csodásán szép hercegnővel, nóvszerint Eudoxia- és Nadesdá-val. Valamennyi gyermek, akárcsak a fejedelmi pár, a trónöröHófehér fehérnemüek, tükör fényes TTT TA T G 17 T T? T3 í* 1 7 gallér, kézelők, kelengyék, pipere- * * -«- O Zi _L _ll IjJ lA Első mlskolozl villamos erőre berendezett tárgyak mosása, vasalása fehérnemű mosó és vegytisztító gyárában Férfi és női ruhák, szövetek, függönyök vegytisztitása leg'joToloan. és legrolcsóToTostn. eszlsözöltetneik: I Sátoraljaújhelyi képviselet: G-ojdits Vilma úrnőnél, kis-tőzsde.
