Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-07-11 / 56. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Julius íí. NAA^yí!1^ >A^U ^ "3a5 J- 'J V5^L'..' 56. (4760 ) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérbeu minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. ..... Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Aratás.- jul. 11. Kaszapengés, sarló csengés váltja fel a mezőségek egyhangúságát. Hosszú sorban vonulnak az ebédethozó gazdasszo- nyok ki a szántóföldek felé, ízletes ételekkel ellensulyozan- dók a munkában kifáradtak veríték-veszteségeit. Pacsirták és fürjek vére festi pirosra a buza- szár tövét, mert ez már vele jár az aratással. A fészel őrző öregek s a repülésre meg képtelen fiatalok guillotin alá kerülnek ott a sűrűségben. A kasza éle elveszi ártatlan életüket. Hasonlók ahoz a földrr ivelőhöz, aki épp oly szeretetté;! ragaszkodik kicsiny családi fészkéhez mint ők, — a gazdának legjobb barátai, — de jön egy jégverés vagy egy tűz s a munkás ember minden reményének vége. Le van nyakazva ő is. Sajnos, az idei goromba nyár időjárása igen sok kisgazdát nya- kaz le a mi vidékünkön. Igazán nőm lehet hozzájutni, hogy va- lahára egy jó esztendő, egy tisztességes, jó termés lenne. Hol egy, hol más mindig kárt vall. Ez éven például Sátoraljaújhely vidékén a jég irgalmatlan pusztítást tett a kalászos növényekben. Az alsó járásokban a takarmány termést ölte el A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levél. A »Zemplén« számára irta: S. Lőw Róza. Marienbad, 1908. jul. 9. Kedves szerkesztő uram, édes kollegám! Itt is csak magának meséljek, múzsán nak éljek ? A csodavarázsu, meseszép, örökifjú Marienbádon ? Elképzeli, mit kíván tőlem ? El ? Hogy a szörnyen kurta éjszakát végig vir- rasszam. Hogy utána összegyűrt áb- rázattal, fáradtan nyújtózkodó tagokkal lépjek ki a többi viruló ruganyos emberek közé a Kreuzbrunn kolóniádra ott szédülni lankadtan, hol mások (még fehér szakálluak is) élénken verik a tündér harmoniáju zene taktusait. Rokkant katonák kokettül pengetik sarkantyúikat suhogó, illatos asszony tünikék mögött. Álmatag kedélyek tüzet szórnak szemük végéből, csöndes emberek hangosan kacagnak, falusi gazdákból városi gent- rik lesznek és én e tarka zsongásban, az élet e mámoritó zajában álmosan, álmok nélkül elaludjam ? Ne kívánja. Minden e szép milieuben üdít, lelkesít, kedvre dérit, vért pezsdit. a szárazság, a felvidéken a drót féreg pusztit az eddig ott még csak ritkán látott dús vetésekben. Itt a takarmány termés is kifogástalan hozamot Ígérne, — ha nem lennének záporesők, a melyek lehordják a lejtős talajról, vagy a Labore és Ondóvá völgyében beiszapolják a füvet. Szóval sehol sincs boldogság, seholsem kifogástalan a helyzet, minden vidéknek megvan a maga csapása, melynek nyomán felsír a nép s reményvesztetten, megtörtén bámul a bizonytalan jövőbe. — Kapás veteményeink még jól állanának megyeszerte, ámde a krumpli nem kenyér, sem nem pénzforrás. így a többi is. A szőlők szintén igen sokat szenvedtek a rósz időjárástól s Ígért szép termésüknek helyenkint harmadát sem hozzák be. Pedig hogy mi a magyar népnek az aratás s hogy milyen várakozások fűződnek hozzá, azt úgy véljük : nem szükséges fejtegetni. — Ha van még valami talizmán, mely ideköti elkedvetlenedett munkás népünket, az egyedül a föld s annak gyümölcse, aranykalásza. Ezért él, ezért rajong, ezért vándorol tengeren túlra is, hogy ott pénzt keresve hacsak valami kis darabka földet is szerezhessen itthon, melyet a magáénak mondhat s melynek termését olyan gyönyörüségMert vidám, szép és jó itt minden. A fiatalság kópét hordja. Azt tárja elénk. Nagyszellemü embertől kér- dém: Miért, hogy úgy szeretik e fenyvesövezte, színes világot? Mert a szép az örök ideálunk, feleié. Szép, szép e zöld csipkékkel körülszegett, márványpalotás nagy világváros. — Hogy virul benne a fény 1 Vakít luxusa, fénylik rendje, üdit tisztasága. Hogy zajlik benne az életi Ez városa. Hát még hol vegyem kicsi, gyönge toliamba a tündórerőt, mely- lyel megközelítően lepingáljam erdők bübáját, igéző szépségét, zsibbasztó hangulatát, bársony sima utait fel a magasba ; hol emberkacaj, súgás bugás édes muzsikája, zene hangjaival varázsolják hangossá erdőnek méla csendjét. Hogy ne álmodozhassunk meddőn, hanem éljük, élvezzük fenékig az élet kínáló italát amint kívánjuk: Gyógyvízben? Melegen pezsgő ambroziusban ? Jégbe hütött tejszín kávéban ? Szerelemben ? Repkedő könnyedséggel kusszuk a meredeket, mert repül, dobog az aggastyán szive is. Még bimbó is nyílik gomblyukában. Még mohó szemmel, vágygyal is nézi a más mókáit . . . Ót órakor kel az otthon lustái- kodó. Még sem készül el esteli tizenegyig. Akkor is ott hagyott még gél aratná le, ha adna az a föld megfelelő termést a ráfordított muuka ellenértékének megfelelően. Sajnos, az ellenszolgáltatás igen gyarló, a mostoha évek egymást követik, s a magyar föld már nem honorálja a verejtékes munkát azzal a bőséggel, amely- lyel omlott rá az a drága gyöngy: a munkás ember verejtéke, sok helyütt könyhullatása is. Közterheink évről-évre rohamosabban szaporodnak. A stag- náció minden téren észlelhető, sok tekintetben már aggasztólag. A lelkiismeretlen emberek által szított sztrájkok rémitően visszavetették az ipari munkát s őrü- letessé fokozták a drágaságot. Mit használ most a magas munkabér, midőn uj búzáért 22 kor. 50 fillért Ígérnek falun a kereskedők ? Tessék jólakni csak kenyérből is. Látjuk itt Ujhelyben például, hogy építkezés egyáltalában nincs, az iparosok csak lézengenek műhelyeikben, sem az ülő nem cseng, sem a bárd nem kattog. — Semmiféle iparágnál nincs munka. Ez a szomorú valóság azonban tettre serkent, fokozottabb munkára késztet. Az idei aratásnál már számolnia kell a gazdaközönségnek azzal a körülménnyel is, hogy egy olyan uj időszak előtt áll, amely közgazdasági, kereskedelmi és ipari életünket teljesen sokakat szerte, künn. És nem nyugodt a lelke, hogy az a másik még mulat. O meg aludjék ? Autók tülkölése, villamosok csengetése, gummikereküek halkitott dübörgésének altató danája ringat álomba, amint hozzák, viszik az élvvágyó népet. E vig élet forgatóban aludnám biz én moortól, mámortól részegen, de a fenségesen szép Ivaiserstrassén hömpölyög a fényesen hullámzó, káprázatosán ékes korzó közönség. Egy szerelmes férfi épp szépének mondja elragadtatva: Nézze édes, ez utca csudálatosságát: Fóloldala a városi kultúra haladásának képe. Féloldala a romantika élőképe. A modern, elegáns asszony illő kerete ez. Ott pedig amint az éppen összefolyt eső vizében a villanylámpák fénye imbolyog, lássa, ez a huszadik század romantikájának osillogása: „Villanyfény a sárban.“ Imigyen mélyednek el egymás gondolataiba, érzésébe. Mintha e hemzsegő világ reájuk nézve nem léteznék. Megsimogatják egymást nézésükkel, ujjaikkal. Még titkos csók is kerül kézre, vállra ott, hol legsűrűbben hömpölyög a selymes áradat. E kedveseknek kedves Marienbad. Ürítik itt a szerelem poharát versenyt a Kreuzbrunnéval. De legislegátalakitja majd az önálló vámterület életbeléptével. Ezzel a gondolattal is meg kell nem csak barátkoznia, de jó eleve beélni magát a helyzetbe s elkészülnie arra, hogy az önálló vámterület életbeléptetésével beállandó uj korszak az első átmeneti időkben főként a gazdálkodással foglalkozó közönséget fogja legerősebb próbára tenni. Hogy ezen átmeneti idő terheit kibírhassák a gazdák, előre szervezkedésre van szükség és olyan szolidaritásra, amilyen mondhatjuk még nem volt ebben az országban. Harcolnunk kell majd a külfölddel s főleg kedves szomszédunkkal Ausztriával. Agrár állam lévén első sorban, igen természetes, hogy a földmivelés produktumai viszik a főszerepet abban a nagy harcban, melyet közgazdaságilag leendő megfojtásunkra egész bizonyossággal meg fog kísérlem a sógor ellenünk. De ha már mostantól készülődve nem szolgálhatjuk ki érdekeinket a falánk szomszédnak, akkor még lehet reményünk, hogy lesz még itt, ezen a magyar földön is aratás valamikor. Évtizedek fáradságos, nagy munkája után jutottunk el odáig, hogy gazdasági önállóságunk legalább elvben ki van mondva. — Idő kell hozzá, hogy ez az önállóság faktummá is váljék. De jobban az erszényeket sok, derék férj szívfájdalmára. Az itt fürdőző férjek nem busák. Erdők utain űzik a színesen száll- dosó lepkéket naplementének aranyfényében. Hajnali álomban meg illatos rózsákról álmodnak, melyeket csokorba fűznek reggeli üdvözletül (és kárpótlásul) feleségeiknek. Á bűnbánó férj csokra rendesen nagyobb a többiekénél. De hitvesi szeretet is nyújt fehér, piros rózsaszálakat gyöngéden cirógató asszonykézbe. Élet, élei, élet itt minden fűszálban, gondolatban. Az éjjeli csillagzat a ránk boruló égboltozaton is biztatva kacsingat ezerszemü szikrázással. Á hold képének sincs az a komolyan intő vonása, ami otthon, a mely elmúlásról, jövő életről mesél. Hulhat itt a csillag. Nem gondolja láttára senki: Meghalt valaki, Ejh I Eltűnő, futó csillag volt az, mely párjához sietett forró szóra, édes Ígéretre a titkokat, vágyakat lehelő, hüs erdőben is izzó sötét éjszakában. Élet fakad itt álmok nyomán. A halál az ott ólálkodik késői, lelkiismeretbeli furdalások ébredésénél, életenergiák fogytánál, a forró lehellet az utolsó csók elmúlásával. Nemcsak az élet kellemeire rendeztek itt be mindent buja módon. Hasznára, erősítésére is válik az emBENZINMOTOROK, GŐZLOKOMOB1LOK, UTIMOZDONYOK. GŐZCSÉPLŐGÉPEK, ARATOGEPEK, „LOSONCZ1 DRILL“ VETÓGEPEK, RES1CZA1 ACZÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZESEK, STB. STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, jjuSapest, Váci-körut 32. Lapunk mai száma 6 ddal.
