Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-19 / 15. szám
Sátoralj aujhely, 1908. Február 15. 19 (4720.) Harminchatod ik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. If). MECZNER GYULA, főszerkesztő. MAJTENYI GÉZA, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor. negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Házbéma. — febr. 19. Á fővárosi lapok tele vannak panasszal a háziurak slájgerolásai miatt. Ne aggódjanak, — nem maradtunk hátra mi boldog vidékiek sem. Sátoraljaújhely bátran kiállja a versenyt a fővárossal. Bizonyítja a lakbéreknek itteni rendkívüli magasságát az is, hogy Meczner Gyula főispán legelső gondjai közzé sorozta — a Sátoraljaújhelyben alkalmazott köztisztviselők siralmas helyzetét látva, — kieszközölni a kormánynál, hogy e város a II. lakbérosztályba emeltessék. Valamennyit segített volna a helyzeten a kormány e humánus intézkedése, ha őrületes módon nem emelték volna ennek hallatára a lakbéreket. A tisztviselők s általában a más házában való lakásra utalt polgárság már a múlt évben kegyetlen koppasztásnak volt kitéve. Á drágaság igen divatos ma nálunk, gondolták tehát a háztulajdonosok is, hogy ha a kenyér kilogramja 8 krajcárról 18-ra emelkedett, miért ne emelkedhetne hasonló arányban a lakbér is. Szóval beállott az a kellemetlen helyzet, hogy bár a lateiner és kereskedő osztály jövedelme semmivel sem emelkedett, sőt a rósz pénzviszonyok s a kereskedelmi pangáshoz hozzájárult drágaság folytán e tekintélyes szám anyagi teljesítési képessége mondhatni, hogy már a végletekig lett csigázva: mind ezek dacára a háztulajdonosok valósággal rohamot intéztek most a lakók ellen s a házbéreket 15-20 százalékkal emelték. Olyan hely egy sincs ahol kevesebbel, de olyan igen sok, ahol többel. Vannak udvarok, melyekben 3—500 forintra megy az emelés. Kedvező, látszólagos kifogás is akadt most újból. Tavaly azt mondták : emelték a lakpénzeteket, emelhetünk mi is. Az idén azt mondják : a vízvezeték megdrágította a lakásokat. Hihető, hogy jövőre ismét kerül valami. Talán majd a csatornázás. A vízvezeték bevezetése igaz, hogy némi terhet rótt a háztulajdonosokra, de nem olyan mérvüt, hogy azt egyszerre ki kelljen préselni a lakókból. Hiszen ilyen észjárás mellett akár adósságaikat is kivethetnék rájuk egyszerre. Azt pedig elfeledik, hogy vízről kötelessége minden ház- tulajdonosnak gondoskodni; sőt azt is elfeledik, hogy a vízmérő órák beállításával a lakó megfizeti az általa fogyasztott viz árát, nincs tehát értelme annak, hogy megfizesse a felszerelés árát is. Hiszen ha egy éven beveszik azt rajta, akkor joga lenne elvinni azt az általa megvett, megfizetett felszerelést. A háztulajdonosok stájgerolásai azonban nemcsak a lakókat, de a várost is tetemesen károsítják, mégpedig azzal, hogy lakbér emelő hajlamaikkal a betelepülést s igy közvetve a város fejlődését, népesedését, ipari és kereskedelmi forgalmát csökkentik, sőt akkor sem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy a várost természetes fejlődésében meggátolják eme meggondolatlan és indokolhatlan lakbéremelésekkel. Folyton halljuk a panaszokat, hogy Ujhely forgalma csökken, hogy a vidéki városok elviszik az orrunk elől a megélhetés legszükségesebb forrásait. De sohasem szállottunk magunkba, hogy ennek a mi rovásunkra eső vidéki fejlődésnek okait ne csak idegenben, de önmagunkban is próbálnánk keresni. A fejlődésre s idegen forgalmuk növelésére törekvő városok nem megnehezíteni, de minden módon és kigondolható eszközzel elősegíteni iparkodnak az uj elemeknek magukhoz vonását. Felszívni azt, akinek vágya van oda települni, ha arra egyébként érdemesek. Nem idegenítik el maguktól a bekivánkozó elemeket horribilis telepedési dijakkal meg mindenféle sanyargatással s a terhek özönének nyakukba sózásával; nem stájgerolnak lakbéreknél de inkább uj építkezéseken törik a fejüket, hogy ez a két fogalom: kényelem és olcsóság, nemcsak utópia, de valóság is lehessen. Szívesen nyugtázzuk, hogy az újhelyi háztulajdonosok nagy terheket viselnek. De viszont nyugtázzák ők is és ismerjék el, hogy a lakók meg fizetési képességük legvégső határáig igénybe vannak véve. Számot kell vetniök a rósz közgazdasági helyzettel, a folyton fokozódó drágasággal s főként azzal, hogy többet ér a biztos, bár kisebb összeg, mint a rizikó. Azonkívül a törzselemnek, a háztulajdonos osztálynak kötelességei vannak a város mint erkölcsi testülettel szemben is. Hány vidéki uj lakost kaphatnánk be, hány üres lakás népesednék meg, ha a teljesítési képesség korlátain belül tartanák igényeiket azok, kik e tekintetben legfőbb tényezők. Ne kívánják a háztulajdonosok saját terheiket egyszerre, roham lépésekkel áthárítani a lakók vállaira, de vessenek számot a helyzettel s akkor úgy önmaguknak mint városuknak használni fognak. — febr. 19. Á József kir. herceg szanató rium sátoraljaújhelyi bizottságnak tisztikara. Lapunk legutóbbi számában adtuk hírül hogy a József kir. herceg szanatórium egyesületnek Sátoraljaújhelyben is megalakult a helyi bizottsága. A bizottságot Almásy Lajos, a szanatórium egyesület kiküldött tagja szervezte s az alakuló értekezleten fáradozása sikerteljes tény- nyé vállott, amennyiben a helyi bizottság megalakítását az értekezlet kimondotta s egyben megalakította tisztikarát is a következőkben: Elnök : Meczner Gyuláné, társelnök: Dókus Gyuláné, aíelnök: Ambrózy Nándornó, titkár: dr. Bajusz Zoltán, jegyző : dr. Bessenyey Zénó, pénztáros : Kincsessy Péter, ellenőr: dr. Fried Lajosné, orvos: Moskovits Vilmos, ügyész: Ambrózy Ágoston. | Singer Izrael. — febr. 18. Drága és tiszta élet szűnt meg, gyászolva, áldva, szeretve és tisztelve mindenkitől. A hazai tanítóságnak egyik legtiszteltebb és legérdemesebb tagja, az izr. népnevelés és izr. tanügyi irodalom régi, lankadatlan szorgalmú munkásainak egyike — Singer Izrael nyugalmazott tanító és fögirr- náziumi hitoktató f. hó 17 én este 10 órakor jobb létre szenderüit! A boldogult egész életét a tanulásnak és a tanításnak szentelte. Rendíthetetlen jámborságáról, embersze- retetéről és példás jótékonyságáról messzire menő hírben állott. Főleg a pedagógiában és zsidó irodalomban mutatott nagy jártasságot. Részint felekezeti lapokban megjelent dolgozataiban, részint pedig önálló munkáiban kimutatta, hogy a modern pedagógiát és didaktikát már a biblia és talmud tanítják és ez a tudományos felfedezése úgy a zsidó mint a keresztény teológusok részéről a legnagyobb elismerésben részesült. A megboldogult egész életét és áldásos működését felekezeti lapban fogom méltatni. Itt csak azt említem, hogy született Pakson 1828-ban. Héber tanulmányait hirneves rabbiiskolákban, a tanítóképzőt pedig Brünn- ben végezte, hol a műegyetemen a kereskedelmi szaktantárgyait is hallgatta. Szegeden, hol a kereskedelmi iskolában a könyvvitelt és a számtant tanította, mint az ottani izr. hitközségi iskola tanítója 1853—1860-ig, városunkban pedig 1860—1894-ig működött. Akkor a jól megérdemelt nyugalomba vonult Hozzá méltó jeles gyermekei közül Singer Bernát dr. szabadkai főrabbi, Székely Albert dr. sátoraljaújhelyi és Székely Áron dr. szabadkai ügyvéd nemcsak szóval és tettel, hanem tollal is szolgálják a köz- és felekezeti ügyet. • A hitközségi elöljáróság, a Chevra kadisa-egyesület és az iskolaszék az elköltözöttnek nagy érdemeit méltányolván, f. hó 19-én d. u. 2 órakor a nagy halotthoz illő temetést is rendeztek. Az iskolaszék a tanítótestülettel együtt gyászjelentést adott ki. A gyászravatalt a templom és az iskola udvarára vitték, mely zsúfolásig megteíta három hitközség, a hitközségi elöljáróság és iskolaszék tagjaival, az iskolák, egyesületek és testületek képviselőivel. — Gyászbeszédet nem mondottak, mert a megboldogult vég- rendelkezése szerint csak a fia, a fentemlitett szabadkai főrabbi rövid, megható szavakkal ecsetelte az elhunyt életét és a nagy veszteséget, mely halála által bennünket ért. * Nekem kétszeres a fájdalmam. Nemcsak mintaszerű kartársamat siratom Singer Izraelben, hanem lelkemnek felét, őszinte jó barátomat is. Negyvennyolc évvel ezelőtt láttam, hallottam őt először mint a zsenge ifjúság lelkes hitoktatóját iskolánkban. Együtt haladtunk azon a nehéz, rögös utón, amelyet egy tanítónak egy emberöltőn át meg kell járnia és ez a bosszú, sok gonddal és küzdelemmel teli együttműködésünk összeforrt bennünket. Mintaképe volt az ernyedetlen szorgalomnak, a becsületes munkálkodásnak, a legtisztább vallásosságnak, a szerénységnek és a nemesszivüségnek. E szép tulajdonai és hosszas, érdemes irodalmi munkássága fényes betűkkel írják be nevét a magyar-zsidó tanítóság történetébe. Kedves, drága halottunk, örökre el kellett válnunk 1 Becsülettel élted le az éltedet. Ezrek hálás kegyelete áldja nevedet, eszményképe maradsz a puritán, ideális zsidó tanítónak, — ilyen szép halállal csak a nagyok fejezik be a földi életet. Fény nevedre, áldás emlékedre. Knopfler Sándor. * A sátoraljaújhelyi st.-quó izr. anyahitközség iskolaszéke és tantestülete a haláleset alkalmából a következő gyászjelentést adta ki: A sátoraljaújhelyi statusquo izr. anyahitközség iskolaszéke és tantestülete fájdalmas szivvel jelenti Singer Izrael képesített rabbi, az isksz. örökös tísztb. tagja, iskolánk tisztb. igazgatója, nyug. tanítójának és főgimn. hittanárnak, az orsz. izr. tanítóegyesület tiszteletbeli tagjának stb. 1908. febr. hó 17-én élete 80-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytét. A drága halott földi maradványai folyó hó 19-én d. u. 2 órakor fognak az izr. templom udvarából az izr. temetőben örök nyugalomra tétetni. A nemes erényekben gazdag férfiú 60 éven át állott a tanítás, hitoktatás, irodalpm és emberszeretet szolgálatában. Érdemei ott fenn lesznek megjutalmazva; mi kegyelettel fogjuk emlékét megőrizni. fi kisazari református egyház ügye. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja legközelebbi számában egy azari levélíró az ottani ref. egyház és magyarság pusztulásáról elmélkedve, a nagyközönség előtt emel panaszt s mindezért az egyház adminisztrációja tekintetében tett intézkedésemet okolja. Hogy az egyház adminisztrációja tekintetében akként történt intézkedés, amiként a dolog tényleg van — jóllehet én másként véltem a dolgot megoldani — az, az elhunyt lelkész temetésekor ott levő gondnok és a többi azariak határozott kívánságára történt. S hogy emiatt baj volt, a vagy most lenne baj, sem a gondnok, sem a presbytérium, sem a lelkész, sem az egyházközség tagjai közül idáig nálam panaszt nem tett senki. De sőt a papválasztás ügyében, legközelebb is, ez évi január hó 8-án egyházmegyei küldöttség járt az egyházban, amidőn is a hivek nagy számban voltak jelen, akinek panasza volt tehát, illetékes hatóság előtt emelLapnnk mai száma 4 oldal.
