Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-15 / 14. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Február 15. legfőbb ága a hitel- és áruszövetke­zetek létesítése, a kirendeltségnek. Á hitelszövetkezetek számát 14-gyel, a hitelszövetkezeti áruraktárak számát 9-cel szaporította egy év alatt úgy, hogy most 125 hitelszövetkezet s 46 áruraktár áldásos működése védi és segélyezi a népet. Érdekes, hogy e hitelszövetkezetek már eddig közel 4 millió koronát forgatnak kölcsönké- pen a nép között, de üzletrészek s betétek címén már eddig is egymillió- hétszázezer korona folyt be hozzájuk. Vármegyénkben eddig a szinnai járás négy községe volt olyan sze­rencsés, hogy a kirendeltség jóté­kony, segitőkezét érezhette. Kelen, Harcos, Ugar és Utcás községekben szervezett hitelszövetkezeteket, me­lyek mind tágabb körű tevékenysé­get fejtenek ki. Szervezés alatt áll vármegyénk homonnai és mezőlaborci járásának több községében is a szö­vetkezet, és remélhető hogy a jövő évi beszámolónál már Zemplén vár* megye említett vidékbeli községei nagyobb számmal fordulnak majd elő. A tanügy terén sem maradt tét­len a kirendeltség. Megkereste a ho­monnai kir tanfelügyelői kirendelt­ség vezetőjét, hogy jelölje meg ama községeket, ahol állami iskola szer­vezésére legnagyobb és legsürgősebb szükség van. Most a tanügyi ható­sággal vállvetve törekszik majd a népoktatási ügy fejlesztésére. Ha még megemlítjük, hogy a kirendeltség a népet ingyen látja el jogi tanácsokkal, puhatolja és üldözi az uzsora eseteket s minden módon és alkalommal segítségére iparkodik sietni az eddig oly elhagyatott tót és ruthén lakosságnak: akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy vármegyénk felsővidókének úgy gazdasági mint kulturális életében legközelebb ör­vendetes változások fognak bekövet­kezni. fi rabsegélyző egylet közgyűlése. — febr. 15. Ä társadalom humanizmusa nagy jó akarattal karolta föl azon intéz­ményt, melyet Eiserth István kir. ügyész az utóbbi időkben létesített s iparkodott vármegyénkben mentői szélesebb körüleg terjeszteni. A rab- sególyző egyesületek ma már majd­csak nem minden törvényhatóság székhelyét képező városban megala­kultak s azok védelmét és hathatós támogatását a társadalom számkive­tettjei mind nagyobb számmal veszik igénybe, mert a jótékonyság s az igazi humanitárius érzéstől áthatott emberek olyan állapotba hozták ez intézményeket, hogy azok áldásos működésűkben mind többeket része­síthetnek. Oltalmába veszi az ilyen nemes intézmény társadalmi utón azokat, kik a büntető törvénykönyv­vel ellentétbe jöttek, de oltalmába veszi és még nagyobb gonddal istá- polja esetleg magukra hagyatott, ár­tatlan hozzátartozóikat is, kiknek kereset forrást nyit, a megvetetteket protektorátusa alatt munkához s igy tisztességes megélhetéshez juttatja. A büntetésüket kiállott bűnösöket pedig támogatja és útbaigazítja mind­addig, mig rendes keresethez nem jutnak. Erkölcsi értelemben óriási hord- ereje van az ilyen intézménynek. — Társadalmi előítéletek lerombolásáról van itt sző, a humanizmusnak a maga becsületes tisztaságában s nem az álarcoskodás köpenyében való megnyilatkozásáról. Eiserth Istvánt nagy elismerés illeti e nemes munkájáért. Agitációja oly nagy e téren s az ügy iránt ak­kora előszeretettel viseltetik, hogy már iskolát , teremtett eszméjének kultiválására. Éppen e napokban vet­tük a hirt, hogy Pécsett is megala­kította Sárospataky József kir. ügyész a rabsegélyző egyesületet. — Sárospataky József a reális segítésre vonatkozó munkálatokra, a segélyző egyesület megalakítása s a helyes segítés mikénti foganatosítására ki­tűnő iskolázottságot itt nyert Eiserth István mellett, akitől az eszme gya­korlati kivitelét tanulta el és ültette be jelenlegi székhelyén. Ezt kitérőleg csak azért hoztuk fel, hogy beigazol­juk, miszerint a jó ügyek igazi ön­zetlen munkásainak tevékenysége hullámszerüleg hat szerte és felöleli az elhagyatottat, segít ott, ahol arra igazán szükség van. Á zemplénvármegyei rabsegélyző egyesület első rendes közgyűlését tartotta meg febr. 9-én d. u. a vár­megyeház nagytermében, a jó ügy munkásainak élénk érdeklődése mel­lett. A közgyűlésen Sátoraljaújhely város szőlőbirtokosai jelentek meg. Eiserth István elnök az ülést meg­nyitván s az egybegyűlteket üdvözöl­vén, felolvastatja az egyesület választ­mányának jelentését, mely részben a megalakulásról, részben a már ki­fejtett tevékenységről szól. A jelen­tés maga egy kiválóan szép tanul­mány, amely olvasmányként is be­cses műnek lenne nevezhető. Felem­líti, hogy az egyesületnek régibb alapokból 380 kor. vagyona volt; az újabb adományozások s a tagsági dijak biztosítják a segélyre szorul­taknak a lehetőségig való támogatá­sát. Felsorolja egyenkiut az eddig kiutalt segélyezési eseteket, amelyek szinte meghatóan szép bizonyítékai nemcsak az emberszeretetnek, de az igazán mély belátásnak is. Kinyo­matta az egyesület alapszabályait s azok számos példányát elküldötte a vidékre is. A könyvelés és levelezés­sel Török Miksa kir. ügyészségi Ír­nokot bízta meg'évi 80 kor. tiszteletdij mellett. Kincsessy Péter pénztáros elő­adja, hogy az egyesületnek 15 ala­pitó és 228 rendes tagja van. Tag­díjaikat csaknem kivétel nélkül be­fizették s az egyesület vagyona most 1000 koronán felül van. Három tagú számvizsgáló bizott­ságot választott még a közgyűlés, dr. Hornyay Béla, Kun Frigyes és dr. Piskóthy Ferenc személyében. Ä Katinszky Géza elhalálozásával meg­üresedett választmányi tagsági helyre pedig Schmidt Lajos rendőrkapitányt választotta meg. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. De mi azzal fejezzük be közlemé­nyünket, hogy egyetlen egy ügyvéd — dr. Búza Barna volt jelen a gyű­lésen. Pedig Sátoraljaújhely város ügyvédi karánál ez az intézmény igazán nagyobb érdeklődéssel is ta­lálkozhatnék. fi vasúti állomás elhelyezése. Kérészy Gyula v. mérnök memoranduma. — febr. 15. Buzdító és figyelmeztető cikkeink kezdik megteremni a várt üdvös gyü­mölcsöket. Illetékes körök, hatóság úgy mint a vezető szerepre hivatott polgári elem mind sűrűbben mozdul meg és fokozódó ambícióval látott hozzá az „eredményes tevékenység­hez“. így van ez helyén, igy fogunk valamit elérhetni. Mi már évek előtt, újabban pe­dig akkor, midőn a kereskedelmi kormány amaz elhatározásának hirét vettük, hogy a sátoraljaújhelyi vasúti pályaudvarok kibővítésére igen tete­mes összeget irányozott elő, felvetet­tük a kérdést, hogy pályaudvarok rendezése csakis úgy lesz helyes, ha ezek által nemcsak a város szabad fejlődése nem gátoltatik, de a száz­ezrek befektetésével határozottan elő­segittetik. Úgy látjuk, hogy teljesen egyetért ebben velünk Kérészy Gyula sátoraljaújhelyi városi mérnök, aki újabban éppen ezt az igenis fontos kérdést alapos tanulmány tárgyává tevén, munkára inti a város vezető köreit abban az alább szószerint le­közölt előterjesztésében, melyet to­vábbi intézkedés végett a polgármes­terhez most nyújtott be. Megvagyunk győződve arról, hogy a nagy szakértelemmel és okos elő­relátással irt tervezet nem téveszti el hatását, hanem nagyon is méltány­lásra fog találni az illetékes körökben. A városi mérnök memoranduma szószerint a következő : Polgármester ur / Élénk figyelemmel kisérve min­den oly mozgalmat, mely városunk fejlődését érinti s ennek érdekében felhasználható: aggodalommal láttam, hogy a m. k. államvasutak nagyará­nyú beruházási munkálatait nálunk oly módon tervezi végeztetni, mely a város fejlődését semmiképen sem volna képes elősegíteni, holott ezen munkálatok helyes csoportosítása ál­tal épen egy jelentékeny impulzus volna adható a város nagyobb ará­nyú és helyes irányú fejlődésének. Erőteljes vidéki gócpontok léte­sítése elsőrendű nemzetgazdasági ér­dek. Ezeknek helyes kiválasztása és fejlődésüknek elősegítése az első lé­pés ezen nagy érdek előmozdítására. A közúti és vasúti forgalmi vonalak összetalálkozása, melyeknek folytán városunk már régi idő óta igen nagy vidéknek kereskedelmi központját ké­pezi, mind oly tényezők, melyeknél fogva városunk egyenesen predesti- nálva van arra, hogy észak-keleti Magyarország egyik legjelentékenyebb ily góczpontjául szolgáljon s ilyenül kijelöltessék, annyival is inkább, mert egy nagy s történelmi múltjánál fogva a legelőkelőbb vármegyénk egyiké­nek székhelye s geográfiai fekvésénél fogva is egyrészről egy nagy kiterje­désű vidék forgalmi központjául van hivatva szolgálni, másrészről nemzeti szempontból az itt kezdődő tótság térhódításai ellen a magyarságnak igen szükséges és erős őrszeméül szolgál. Az újabb időben a városok fej­lődése mondhatni a vasutak fejlődé­sével s részben azok által vett na­gyobb lendületet. Városunkra nézve azonban a vasút eredetileg rendkívül elhibázott elrendezésénél fogva nem lehet oly hatással, mint különben ily nagy forgalmú vonalak összetalál- kozási pontján azt várni lehetne. A múltak hibáit nem rekriminálás cél­jából említem fel s nem keresem an­nas okait, hanem annak az óhajtá­somnak akarom egyrészről jogos vol­tát, másrészről minden tekintetben helyességét bizonyítani, hogy ezen a visszás helyzeten, mely a vasút ter­mészetes fejlődésére és üzemére is rendkívül káros, minél előbb és mi­nél gyökeresebben segíteni legfőbb ideje volna, sőt most kínálkozik azaz alkalom, amelyet ha kellőleg megra­gadni elmulasztanánk, méltán siny- lenénk meg örökre nem törődömsé ■ günket és akkor alig lehet reményünk arra, hogy városunk kellő irányban és kellőképen fejlődhessék. Nem kell sokáig magyaráznom, hogy a fő állomás elhelyezése a hosz- szant épült város egyik végében nem felelhet meg sem a város érdekeinek, sem a vasúti üzem követelményeinek. Közvetlen a hegy alatt történt vá­gány elhelyezése pedig egyenesen elzárta a város ezen irányba való fejlődésének lehetőségét. Á gépjavító műhely sokáig azzal a reménységgel kecsegtetett, hogy városunk fejlődé­sében jelentékeny tényezőként fog szerepelni s idővel megfelelően fej- lesztetni fog. E helyett azonban meg­döbbenéssel kell tapasztalnunk, hogy a telep rossz elhelyezése miatt annak fejlesztése majdnem lehetetlen, szűk volta miatt pedig még az előbbeni üzem is jelentékenyen redukáltatott s a legközelebbi múltban is az eddig oda utalt kocsi parknak jelentékeny része elvonatott. Ä város kiterjedéséhez képest a gyártelepi megállóhely az a pont, a melyen úgy a teher, mint a személy­forgalom érdekében a főállomás el­helyezendő lett volna. E helyett azon­ban itt csak egy őrház használtatott fel állomásul, amely mellett a rend­kívül nagy helyi személyforgalom va­lósággal ázsiai módra bonyolittatik le. Az itteni tarthatatlan állapotokat a legklaszikusabban jelemzi az a sze­mély torlódás, amely heti és országos vásárokkor oly mérvet ölt, hogy a kiküldött rendőr sem mer a pénztár előtti szűk előtérre menni, ne hogy agyon nyomják. Felesleges azt is in­dokolni, hogy egyébb tekintetben sem felel meg ez a megállóhely a jogos igényeknek. Óhajtandó, hogy az állomások, illetve felvételi épületek minden te­kintetben megfelelő elhelyezést nyer­jenek, továbbá, hogy a gyártelep fokozatos kibővítése lehetővé tétessék s a jelenlegi üzem körül-belül két­szeresének megfelelő üzemhez már most kibővittessék. Az a többször megkisérlett s a város érdekeinek kétség kívül legjobban megfelelő megoldás, hogy a főállomás a gyár­telep mellé vitessék át véleményem szerint a vasútra nézve kivihetetlen vagy legalább is jelenlegi nagy állo­másba befektetett nagy vagyonnak érték csökkenésével rendkívüli áldo­zatot kíván. A csapi fővonalnak ide- irányitása szintén alig kivihető. Ennél fogva a nagyállomásnak meg kell maradnia, de azt semmi irányban fejleszteni nem tartom helyesnek, mert arra az állomás elhelyezésén kívül a terep viszonyok sem alkalma­sak. Helyes és a város jogos igényei­nek is mindenben megfelelő megoldás tehát csak az volna, ha a gyártelepi állomás is rendelkező állomássá át­alakíttatnék és kiépíttetnék és min­den szükséges kibővítéssel ez az állomás fejlesztetnék. Itt kellene a köralaku fütőházat felépíteni, a gyár­telep kibővítéséről is ezen munkála­tokkal kapcsolatban kellene oly mó­don gondoskodni, hogy a szükséges uj vágány hálózat a jelenlegitől kelet felé annyival kijebb építtessék, hogy a gyártelep további fejlesztésére kellő terület ahoz hozzá csatoltassék. Kiválóan alkalmas volna ez a hely az esetleg szükséges rendező pálya­udvar kiépítésére is, a minek itt elhelyezése, mint az észak-keleti ma­gyarországi vasúti forgalom legfőbb központjában föltétlenül indokolt volna. Ezen a helyen és ily módon véglegesen megoldatnék a pályaudva­rok rendezési kérdése és nem volna kénytelen a máv. évről-évre acciden- taliter erőszakos megoldásokkal min­dég csak ideiglenesen segíteni a foly­ton fel-felmerülő bajokon és hiányo­kon. A javasolt vágány eltolással kapcsolatban szépen megvalósítható a szomotori törvényhatósági utón a városnak létérdeke által követelt ut aljáró létesítése is. Az általam helyes­nek vélt. vágány eltolást az ezen beadványhoz mellékelt katonai térké­pen vázlatosan feltüntettem. Lehetetlen azt be nem látni, hogy előbb utóbb ezt a gyökeres megoldási módot fog kelleni a máv-nak alkal­mazni s ha ez igy van lehetetlen tétlen nézni, hogy ismét milliókat szándékoznak a közel jövőben a nagy állomásnak Patak felőli végén beépí­teni s ez által még nehezebben meg­valósíthatóvá tenni a régen óhajtott s®Jugy a vasútnak mint a városnak Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számlakii tanár és orvos irtai naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindest« „Boche- eredőt! csomagolást. F. Hof&aanm-La Roch« & Cie. Basel (Svájo.)

Next

/
Thumbnails
Contents