Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-29 / 9. szám

Sátoralj aujhely, Í908. Január 29.

©. (^=71-3:.)

Meg jelen hetenkint kétszer

szerda és szombat este.

Szerkesztőség: és kladóhlratal: eátoradja-'CJ'jtiely, zótér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. HyUttérben minden garmond sor 80 611.

POLITIKAI HÍRLAP.

ttj. Meczner ®vuia Majtényi Géza

főszerkesztő fömunkatárs.

Harminchatodik évfolyam.

Előfizetési ára:

Egész ívre 10 korona f‘ évre 5 kor negyedévre 2.50 kor.

— Egyes szám ára 10 fillér. —

Hirdetési díj:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó útit 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések -ermérték szerint egy négyszög centim, Titán fi fill — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

Stagnálás.

Néhány szó Sátoraljaújhely város képviselőtestületéhez.- jan. 29.

(É.) Ebben az egy idegen szóban egy jobb sorsra érdemes vidéki városnak tiz éves története van kifejezve.

Sátoraljaújhelyről van szó, a mely mióta rendezett tanácsú város lett: a stagnálásnak valóságos mintaképévé vált. Nem történt itt semmi egyéb az utóbbi évtized alatt, minthogy város és polgárság eladósodott. Ezen a téren bámulatos rekordot értünk el. De hogy a fejlődés terén csak egyetlen tekintélyes lépést is tettünk volna, azt a legjobb akarattal sem lennénk képesek bebizonyítani. Amit megcsináltatott még nagyközség korunkban boldog emlékezetű Ujfalussy Endre biró, azon élősködünk ma is. Sem kövezés, sem járda készítés, sem csatornázás terén, szóval egyetlen olyan téren sem történt semmi, amely valóban mindenkinek hasznára váló közügy lenne. Ami az építkezés terén való haladást illeti, azt nem Írhatjuk a tanács számlájának javára, mert az épületekbe fektetett és még fektetendő milliókat a merészen kísérletező városi polgárság fogja kinyögni, mely a város közhatósága részéről még annyi támogatásban sem részesült, hogy saját pénzén, díszes palotái elé becsületes járdát kaphatott volna.

A vízvezeték lenne eddig az egyetlen s nagyobb értékű alkotás, mely a rendezett tanács érájához fűződik. Jól meggondolva azonban a dolgot, arra a tapasztalatra jövünk, hogy ez a bár üdvös és régen óhajtott intézmény sem fog kedves emlékeket támasztani lelkűnkben, mert erős terheket ró városra és magánosokra egyaránt.

Nagyobb szabású közkisérle- tezések voltak még a régi kórháznak s a „Veresökörnek“ megvétele. Hogy nyertünk-e velük, azt a jövő fogja megmutatni, de csak akkor, ha a mai letargikus álomból felébredünk s a cselekvés mezején nem kísérletezők és éveken keresztül stagnálók, de valóban „tettekkel tényezők“ leszünk.

Egy városnak azonban a fejlődése s előbbrehaladása nem abban merül ki, hogy középitke- zés és vagyon szerzés vagy adósság csinálás terén mekkora rekordot ért el; hanem életrevalósága abból tűnik elő, hogy

mit tettek vezetői a város kereskedelmi, ipari s általán közforgalmának emelésére. Mert a forgalom emelkedése az, amely magában rejti a fejlődést s ezzel a vagyonosodást és igy természetszerűen a város folytonos előbbhaladását.

Sajnos, nálunk éppen ezen a téren nem történt a rendezett tanács uralma alatt semmi. Ha bokáig gázolunk a járdának nevezett helyeken a pocsolyában; ha port kell nyelnünk egész nyáron át az utcák hiányos tisztogatása miatt; ha közpénzen vett épületeink rondák és össze- düléssel fenyegetnek : ezek még helyrehozhatók volnának. De a forgalom emelése érdekében teendő lépések elmulasztása meg- bocsáthatlan bűn. mert az semmi más, mint a város életfejlődéséből egy bizonyos korszaknak elvesztése.

Keserű szavak, nehéz vádak ezek, de igazságukat letagadni nem lehet.

Huszonkét évvel ezelőtt 1886- ban jártam Munkácson. Akkor 8000 lakosa volt e zig zugos, elég rendetlen kis városnak. — Jött azonban egy uj magisztrátus ; jött a rendezett tanács. És mi történt Munkácson ? abban a kis városban, mely sem törvényszékkel, sem közhivatalok özönével nem dicsekedhetik, amely nem megyei székhely, csak két kisebb rendű hivatala van : szol- gabiróság és járásbíróság. De van lakosságában s főként vezető köreiben ambíció és a fej lődés iránti törekvés maximáli- tása. Sátoraljaújhelynek 1886-ban 13 ezer lakosa volt, Munkácsnak 8 ezer. Ma van Sátoraljaújhelynek 18 ezer s Munkácsnak 16 ezer lakosa ! Micsoda haladás ez, mily óriási energia, mily buzgalom működhetett, itten s mily hanyagság áll szemben nálunk ezzel a fejlődéssel. Munkácsnak szépen rendezett sugár útja, gyönyörű utcái, uj színháza, kitűnő járdái vannak ma és vannak középületei mellett nagyvárosias szép házai és a nagy forgalom mellett folyton vagyonosodé polgársága. — Ez történt Munkácscsal 22 év alatt — ez történik mindenhol, amely város hatósága nem sajnálja a forgalom emelése céljából a legnagyobb tevékenységet kifejteni.

Sátoraljaújhelyt ha éppen meg nem ölte is, de hátravetette a nemtörődömség, a vezető körök közönyössége egy félszázaddal. Ugyebár, ha minálunk volna annyi katonaság, mint Munkácson, egészen más lenne kereskedelmi és ipari forgalmunk; majd jobban betartana ide a vidék népe, amelyet nem hangzatos szónoklatokkal, de tények erejével lehet egy életrevaló városnak magához vonzani.

Semmit sem tettünk éppen mi Újhelyiek, akik pedig igen kedvező előviszonyok közt élünk, — városunk fejlődése érdekében. Egy ilyen kitűnő vasúti gócpont, megyei székhely s a hivatalok egész seregével biró város összetett kézzel bámul az élelmesebb szomszédra. Csak panaszkodni tud, de cselekedni nem.

Jegyezzük meg, hogy egy város fejlődése nem jön meg Önmagától ; ahoz tettre készség kell s a város lakosságának boldogulását egyedül az ipari és kereskedelmi forgalom tokozása mozdíthatja elő.

Cselekedjünk e szerint. Mégpedig mielőbb és alaposan cselekedjünk, mert valósággal elrettentő például iktatjuk ide a következő hivatalos kiadványt:

„Sátoraljaújhelyben 1907. év december hó 17-én megtartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve. 432/14597. szám. Polgármester jelenti, hogy november hó 4-ik napjára a jogügyi bizottságot az elnök ülésre összehívta, az elnökön és jegyzőn kívül azonban egy tag sem jelent meg. Felhívja a képviselőtestület az összes bizottságok tagjait, hogy az egyes ügyek gyors elláthatása céljából az üléseken szorgalmasan jelenjenek meg. Kelt mint fent. Kiadta: Pataky Miklós, főjegyző.“

Amely város hatósága, vezető emberei ennyit törődnek a köz- ügygyel, — az a város el van veszve.

— jan. 29.

Gróf Audrássy Gyula ünneplése.

Nagyon szeretik hangoztatni a mai kormány ellenségei, hogy gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ellen a függetlenségi párt aknamunkát folytat, mert saját emberét akarná e legfontosabb tárca birtokába juttatni. E híresztelésekből semmi sem igaz. A koalíció s a kormány tagjai közt teljes összhang uralkodik. E napokban, midőn a házszabály revízió került párttanácskozás elé, s e tanácskozáson egyes képviselők aggályaikat fejezték ki, Andrássy kijelentette, hogy szívesen engedi át helyét másnak. A pártértekezlet erre tüntető és meleg ünneplésben részesítette a minisztert, amelynek az az értelme, hogy a függetlenségi párt teljes bizalommal viseltetik gr. Andrássy Gyula iránt s jó kézben látja nála a választói reform sorsát.

A Gyermekvédő Ligáról.

Irta : Dr. Kontz Endre.

— jan. 29.

A gyermekvédelem ügye hazánkban csendesen, de nagy mértékben fejlődik, hogy ez igy van, tekintsünk vissza csak a 10 óv előtti időre s a fejlődés szembeötlő.

Az 1898-ik évig a gyermekvédelem szempontjából egyetlen rendelkezés volt, amire támaszkodni lehetett, az 1886. évi XXII. t.-c. 145. §-a, amely szerint minden község tartozik gondoskodni a területén levő elhagyott szegény gyermekekről Hogy a törvénynek ezen §-a miként lett végrehajtva s hogy vált be, azt csak azok tudhatják, akik látták s figyelemmel kísérték a községi szegény gyermekek sorsát, kiket koldulásra kényszeritett a hatóság, hogy megélhessenek.

1898-ban a betegápolási alapról szóló törvénybe felvétetett egy rendelkezés, hogy a hét éven alóli gyermekeknek gondozási költségeit az országos betegápolási alap viseli. — Ez már egy nagy lépés volt, amely bővebb anyagi forrást nyitott a gyermekvédelemre, de még sem volt elegendő; mígnem Széli Kálmán teljes jóindulattal karolva fel az eszmét, 1901. évben megalkotta a gyermek- védelmi törvényeket. Az 1901. évi VIII. és XXI t.-cikkek életre hívták az állami gyermekmenhelyeket s igy megadatott a lehetőség, hogy a községek terhein, amennyire az állam anyagi ereje megengedi, könnyítve legyen s ne lássunk annyi kolduló gyermeket ajtónk előtt, s ne lássunk annyi nyomorgó és szenvedő elhagyott árvát, kik a teljes elzüllés feló sodortattak az életviharban s növelték a proletárok s a börtönök lakóinak számát.

Négy évvel később a gyermek- védelmi törvények meghozatala után már az állami gyermekmenhelyek sem voltak teljesen elegendők az elhagyott gyermekek befogadására, mert hiszen nemcsak 7 éves koráig kell a gyermeket gondozni. Ez azonban az államra rendkívül nagy terhet róvna s igy a 7 éven felüli elhagyott gyermekeket a községeknek kell gondoztatni és érettük a költséget viselni; tekintve azonban, hogy az ilyen gondozási költség a községet tetemesen megterheli, ezeken az állapotokon óhajt segíteni a Gyermekvédő Liga mint országos társadalmi intézmény, amely a hivatásos állami gyermekvédelmi intézményeket a társadalommal kapcsolja össze, és társadalmi utón a társadalom áldozatkészségének segítségével siet a községek támogatására azzal, hogy épen a legszegényebb osztályból kikerülő elhagyott, züllött gyermekeket gondozásába veszi és a társadalmi utón gyűjtött tőkéből az ilyen gyermekeket nevelteti s igy a községek terhét magára vállalván, ezeken anyagilag segít.

Hogy milyen célszerű és nemes hivatásu intézmény a Gyermekvédő Liga, annak bizonyságául elég felemlíteni, hogy 1906. évi február hó 26-án alakult meg és ma már 52217 tagja van, tehát ennyi ember vállalta magára azt a szép cselekedetet, hogy évenként egyszer — a gyermek napon — jövedelmének bizonyos százaLapunb mai száma 4 oldal.