Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-25 / 8. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Január 25. gyón fontos kérdésekre már ebben az gyűlésben kiterjesztessék a szigorított házszabályok hatása, nehogy a nemzet kárát lássa engedékenységének. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Ismeretlen hadkötelesek. Bodnár József, Csabók István, Nagy András, Sulminszka Pál, Viland István tokaji, Bene András erdőbényei, Hu- sóvszki Mihály, Varga Mihály olasz- liszkai, Kajata György tolcsvai hadkötelesek tartózkodási helye ismeretlen. Ki valamit felölök tud: jelentse az illetékes főszolgabírói hivatalnál. )( Kiírták az eszmei pályázatot. Azon indítvány, melyet annak idején egész terjedelmében ismertettünk s melyet a város képviselőtestületének Kiss Ödön h. polgármester tett Sátoraljaújhely város építkezési kérdéseinek megoldására: immár testet öltött abban a pályázati hirdetményben, melyet a város tanácsa kiirt. A pályázat, mely sikerülte esetén hivatva van a város összes függőben levő építkezési kérdéseit megoldani: rövid határidejű ugyan — április hó 1-én jár le — de tekintve a kérdés rendkívüli fontosságát s a megoldás halaszthatlanságát teljesen indokolt. Az u. n. eszmei pályázatban kiirt feltételek szerint mód fog kijelöltetni a pályázók által arra nézve, hogy az igényeknek megfelelően, de gazdaságos s jövedelmező módon miként lehetne megoldani városunk vajúdó, gyors megoldásra váró építkezési kérdéseit. Ezek pedig a következők: az összes városi hivataloknak (rendőrség, tűzoltóság, gazdasági hivatal is) megfelelő helyiségekkel való ellátása, hangverseny, bálterem, casinó helyiségek felállítása szálloda, vendéglő építősével kapcsolatban, uj színház építése, a Vörös ökör s régi kórház — Ezerötszáz korona eltört tükrökért 1 Hallatlan 1 — Az. Úgy történt, hogy a korcs- máros is részegnek tétetvén magát, közibünk ült s ő csapta az első poharat a falhoz — piros posztót mutatott nekünk — olyan kedvet kaptunk, hogy ami abban a teremben volt, azt izzé-porrá törtük, vége felé már a vaskályhának estünk neki, azt akartuk az ablakon kidobni. Persze hogy másnap aztán megkaptuk az ezerötszáz koronás számlákat. De higyje meg, van az efféle vad mulatozásban valami leirhatatlanul, valami kifejez- hetetlenül jó — afféle csiklandoztató érzés jár nyomán egy-egy olyan repülő pohárnak. A leány nem válaszolt, csak ostorával játszott, csapkodta az utszéli bokrokat, fákat, de arcának kifejezése kicsinylést, megvetést árult el. Majd halkan dúdolni kezdett. — Magának aranyos, igazán rossz a kedve; kitanultam, hogy amikor dudol, bántja valami — mondá Kozma s a leányhoz hajlott s karját rá fonta derekára. A leány idegesen elkapta magát, megrántotta lovának kantárszá-át s előre vágtatott. A nap már melegen sütött, szinte jó volt, hogy sürü lombu erdőbe értek. Kozma menyasszonya után vágtatott s szorosan melléje állott. — Gertrud ne haragudjál, nem teszem többé. ígérem neked, hogy ez éjjel tivomyáztam utoljára — mondá s vörös, vérrel aláfutott szemei még vörösebbek lettek s egyszerre őrült, épületeinek jövedelmező kihasználása. Ez építkezések a régi s uj városház, színház, Vörös-ökör s régi kórház telkein lennének megoldandók. Örvendetes volna, ha a kiirt pályázat sikerre vezetne s az indítványozó Kiss Ödön h. polgármester e szerencsés megoldási módja által városunk építkezési kérdései megoldhatók lennének. )( Megüresedett állások. Abutkai segédjegyzői állásra Bajusz Andor nagymihályi főszolgabíróhoz folyó hó 28-ának déli 12 órájáig adandók be a pályázati kérelmek. Javadalmazás 1000 korona. — A magyarizsépi szülésznői állás elnyerésére február hó 7-ikéig, a gesztelyi szülésznői állásra február hó 5-ikéig adandók be a pályázati kérelmek a gálszécsi, illetve a szerencsi járás főszolgabirájához. )( Árverés a szolgabirói hivatalban. A sátoraljaújhelyi szolgabirói hivatalban a felhalmozódott elkobzott tárgyakat, nagyobbrészt lőfegyvereket február hó 7 én d. e. 11 órakor fogják elárverezni. híre k. 9 nemes vetélj. Villandék mutatványa. — jan. 25. Moral. Mindenki védelmezze érdekeit, de e védelem ne legyen támadás mások jogos érdekei ellen. A lisztes: Jo napot, jo napot, kezeket csokolom. A cilinderes: Jo napot. Játsz- szunnk vallamit. Jatszszunnk valla- mit az uhelli koezoenségnek. A lisztes : Jo. Mit játszszunk ? A cilinderes: Varos játszszunk. A lisztes: Jo. Mi oz ? A cilinderes: Mágga majom, mágga marhha, ezt sem tudja. S mágga varos attya? Hát én varos vaggyom. Saárospatak vaggyom. S én marr akarom. A lisztes: Mit akkar ? A cilinderes: Jaárásbiróság akleküzdhetetlen vágy fogta el, a duzzogó leányt lóhátról megcsókolni. Mámora mintha a gyors lovaglás s a meleg által még fokozódott volua. Hátra nézett, váljon a közelben nincs-e valaki, aztán hirtelen a leányhoz hajlott: — Csak egyszer édes, aranyos ... — Ma nem . . . Semmi esetre, egy kis büntetés nem fog ártani . . . Kozma rekedten felnevetett: — A büntetésről jut valami eszembe. Egy pompás, vig történetke. Ez éjjel hallottam, a mi helyzetünkre kitünően ráillik. Elmondom. A történetke nagyon sikamlós, nagyon pajzán volt, Kozma csak mámoros, beszámíthatatlan fejjel mondhatta el. — Ne folytassa ! Megtiltom 1 — kiálltott a leány energikusan, lángba borult arccal. — Hisz a vége, csak a vége ér valamit; azt el nem mondani és meg nem hallgatni bűn lenne I — mondá Kozma nevetve s tovább beszélt, de mikor a végső, csattanó szót kimondta, arcán már ott égett a leány ostorcsapása. Kozma, mint aki álmából hirtelen felébred, arcához kapott s mire magára ocsúdott, Gertrud már messze hazafelé vágtatott. Még egyszer-két- szer látta kalapjának finom fátylát a bokrok között megvillani aztán nem látott és nem hallott semmit. Megfordította lovát s lassan ő is haza lovagolt. — Isten bizony úgy érzem makarom. Marr mosstakkarom. Meggyek főispán, meggyek miniszter, mindenhova meggyek. A lisztes: De én azt marr most meg nem engedni fogok. A cilinderes: Höhö jo, naggyon jó. Csak mággara én nem adok. Én medjek. A lisztes: Mágga nem ad rám ? Jo, nággyon jó. Csakhogy én azt nem megengedni fogok. En Saátor- aljaujhely vággyom. Én nem engedek neked foejloedést. Nem vággyok fákutytya. É,n aláásni fogok neked foejloedés. Én ütni foglak bár vérzik tolle a szive (üti, veri, dögönyözi.) Ne neked jaárasbiróság. Igygy marr jo. Legygyen most szommoru. — Ne neked akarni jaarasbirosag, ne neked deputácionsz. (pofozza) A cilinderes : Jaj nekem Saarospa- tak. Hogygyan lebhesek most varos, foejloedo varos ? Üt, ver, cibbál en- gemet. A lisztes : Én szommoru vagyok, hogy ütni keli tégedet, mággat, Verrzik tölle a szive, de láttod Saárospatak, minek neked jaarasbiroság ? Mosst faj neked béliül nadrágodba. Minek akkarsz nekem artani ? , A cilinderes : Én neem akkarok. Én csak mosst marr foejloedés akkarok. A lisztes: Akkor nem vaggy komoly varosattya. Minek ez a dol- log. Különben én is foejloedés akarok (újra neki esik, rúgja a hasát.) A cilinderes: Mit ütsz mágga engemet? Ez arrulás. Inkab akkarj magadnak te is vallami. Menjel főispán, miniszter, ban, akkarhova s akkarj te is jaarasbirosag magadnak. A lisztes: Nekem nem kell jaarasbirosag. Nekem van jaarasbirosag. Én csak akkarok, hogy ne leggyen neked. A cilinderes: Miért ? A lisztes : Merrt, ha lesz : nekem nem lesz foejloedés. A cilinderes: (feláll a földről, a hol á másik cibálta) Miiit ? Neked van jaarasbirosag s te ütsz engemet merrt akkarom, hogy nekem is leggyen. Te hazzaarrulo... Te alaaso. Te sirasso. Te mágga. (Ütni kezdi) Te foejloedés akkarsz s nekem nem engam, mint egy megvert kutya — mormogta fogai között, mikor otthon lováról leszállót!. . . * Másnap már az egész kis város arról suttogott, hogy Kozma jegygyűrűjét vissza kapta. Hogy miért ? — azt senki sem tudta. Fischer Gertrud csak akkor tudta meg, hogy tettét elhamarkodta, mi • kor a lovász, akit Kozma gyűrűjével a városba küldött, saját gyűrűjével tért vissza. Napokon keresztül, szótlanul, dobogó szívvel remélte, hogy Kozma hirt ad magáról, hisz elvégre szereti s ő volt a hibás. Es akik szeretik egymást azok könnyen tudnak megbocsátani — ő sem haragszik már ... De hasztalan reménykedett. Kozma a prude német leányt megboszulandó — ez az okos férfiak logikája — még az nap, mikor gyűrűjét vissza kapta, a harmadik megyébe utazott s egy más leánynyal váltott jegyet.. . * Fischer Gertrud társalkodónőjével Németországból tért haza. Buttkán abba a vasúti fülkébe melyben ő ült, egy dada kis gyermekkel szállt be. Gertrud az ablakon keresztül hallotta, hogy egy férfi utasításokat adott a dadának: — Vigyázzon, itt leszek a negyedik kocsiban, ha valamire szüksége lesz, szóljon a kalauznak s ha a gyermek felébred, etesse meg. — Jól van, nagyságos ur! — válaszolt a dada s felszállott. gedsz foejloedés? Csak neked szabad emelked nekem nem? Haat ha akkarsz hassadat nevelni, szerezzél be magadnak 2sirocska, husocska, tesztacska akárhol de hadjál béke az én hassamat. Te lattor. (dögönyözi.) A lisztes: Jaj nekem Saátor- alja 1 Milyen igazsagtalanság essik meg rajtam. Saarospatak nem engedi, hoggy ruggjam a hassába. — Neepgyüelees foggok csinálni. Nem akkarok zsirocska, husocska máshonnan szerezni az én hassamba, csak Saarospatak hassabol akkarom kivenni. A cilinderes: Nem fogok engedni. A lisztes: Miitt ? Te nem engedsz metszeni hassadat, hogy etel kiveggyem belölle? Akkarod, hogy ehen halljak ? Miijen igazsagtalansag ez kedves koezoenseg 1 Uddgye miijen igazsagtalansag ? (kesereg s mikor látja, hogy a közönség szánalom helyett nevet rajta, meg van győződve, hogy hozzá mindenki mostoha).-th. — Tavaszi napok. Pár nap óta az időjárás állandóan enyhe Sátoraljaújhelyben, de nemcsak itt, hanem, mint lapunknak a megye több községéből Írják — megyeszerte. Valósággal tavaszi napok köszöntöttek be s a hőmérsék nappal, különösen a déli órákban fagypont alá száll. Énnek az eredménye azután, hogy városunk utcáiról lassankint tűnik el a hóréteg s a felhalmozódott hó folytonos olvadásban van. Az enyhe, kellemes időjárás nagy örömet szerez mindazoknak, kik hosszas, kemény téltől tartottak, s különösen a szőlősgazdáknak, kik korán megkezdhetik a munkát. Lehet azonban, hogy csalatkozni fogunk, s az időjárás újra zordra, téliesre változik s még egyszer kiönti dühét és erejét, mig megadva magát elismeri a mind melegebben reánk tűző Nap őfelségének hatalmát. . . E helyen említjük meg- hogy kellő gonddal kellene hozzálátni a hóréteg eltakarításához nemcsak az utcákon, de a vízlefolyásokban is, hogy az olvadás vize helyet találhasson a lefolyásra s ne szoruljon ki a gyalogjáróra, melyen néhol egész tócsákban áll jelenleg. Gertrud kíváncsian nézte az egészséges, tarka ruhába öltözött paraszt asszonyt, aki az alvó gyermekkel óvatosan ült le, de alig, hogy elhelyezkedett s a vonat mozgásba jött, értelmes szemeivel ránézett Gertrudra s beszélni kezdett. Elmondta, hogy a kicsikével a nagymamától jönnek, ahol a nagyságos asszony — Isten nyugosztalja, áldott jó lélek volt — egy év előtt gyermekágyban meghalt. — A nagyságos ur nem akar a gyermek nélkül meglenni, most tehát egy időre hozzá megyünk. Nem is tudom, hogy leszünk meg nála. Gertrud, bár a hosszú úttól igen fáradt volt, mosolygott, tetszett neki az asszony közvetlensége. A gyermek felébredt s alig, hogy az álom eltűnt szemeiből, kíváncsian körül nézett, de a legjobban Ger- trudot nézte, mintha egy éves agyacs- kájának emlékezetében kutatott volna valamit. Gertrud rá mosolygott s abban a pillanatban a gyermek gagyogni, nevetni s apró kezeivel ha- donázni kezdett, de Gertrud felé is húzódott. — Uram Isten, azt hiszi, hogy a nagynénje, aki gondozta, akit bizonyára édes anyjának is hisz. Oh szegény szentem, szegény kis bogaram, édes kis árvám 1 — beszélt a dada s szemei könynyel teltek meg. — Azt mondják a nagyságos ur elveszi a kisasszonyt s a kisasszony mégis csak anyja lesz, ha nem is édes. A kisasszony is szőke s szakasztott igy viseli a haját, mint nagyTüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofuiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomag'olást. F. Hoffm&nn-La Boche & Cie. Basel (Svájc.)
