Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-29 / 35. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Április 29. 35 (4730.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njiltíórben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHIiERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. iránti határozatát helybenhagyta ugyan, az építési programmra nézve azonban az egész eljárást megsemmisítette s a vármegye közönségét úgy ez irányban, mint különösen a fedezetre nézve újabb eljárásra illetőleg határozathozatalra utasitotta. Az uj vármegyeház építése s a Kossuth-szobor összekapcsolt ügye tehát megakadván, egyrészről a belügyminiszter rendelete, i másrészről a Kossuth-szobor bizottság ez időszerinti elnökének jelentése folytán kerül most az ápr. hó 30 án megtartandó közgyűlés napirendjén tárgyalás és intézkedés alá. Mind a két ügy, de különösen az uj megyeház építése a kegyeleti momentumoktól eltekintve is, a vármegye minden polgárára nézve eléggé fontos a tekintetben, hogy több nemzedékre kiható megterheltetésről lévén szó, ezen ügyekkel behatóan foglalkozzék. Ezen okok indítottak arra, hogy a vármegye közönségét, illetve a törvényhatósági bizott: ság összes tagjait ápr. hó 23-ára meghívtam avégett, hogy velük a tényállást megismertetve, teljes tájékozást nyerhessenek s a nemzedékekre kiható nagyfon- tosságu elhatározásuknak meg- alkothatására alkalmuk s elég idejük legyen, hogy ekként minden meglepetéstől menten a közgyűlésen kellő megfontolás után adhassák le szavazataikat. Ezzel azt hiszem, hogy a vármegye közönsége iránt csak köteles figyelmet gyakoroltam s erkölcsi felelősségem teljes tudatában a vármegye érdekében cselekedtem. A fentebb megvilágított tényállás alapján mindenki megállapíthatja véleményét és Ítéletét, hogy mennyiben helyt álló Ma- tolai Etelének azon állítása, miszerint „a szobornak a vármegyeház előtti elhelyezéséhez hallgatag én is hozzájárultam volna“ továbbá, hogy „addig mindannyiszor elleneztem volna a szobornak a megyeház elé való helyeztetését“, mihez még csak azon megjegyzésem van, hogy 1906. április 19-ikéig uj vármegyeház építése senkinek sem jutott eszébe, sőt ellenkezőleg az alispán a régi megyeház átalakítására kapott a vármegyétől egyenes utasítást s megítélheti Matolai Etele azon támadásának értékét, hogy „ismét újabb határozatot kivánok hozatni, hogy saját rögeszmémet keresztül erőszakoljam“ és végre megítélheti azon meggyanusitásnak értékét is, hogy „megkerülték a kérdést, hogy kijátszhassak*. A megtartott értekezletre, mint említettem a törvényhatósági bizottság összes tagjait meghívtam. Matolai Etele mégis azt Írja, hogy : „az összeválogatott confer encia cserben hagyta“. A Fin. Hírlapnak az értekezletnek lefolyásáról szóló s Matolai Etele cikkét közvetlen követő közleménye megállapítja, hogy az értekezlet összes szónokai — Matolai Etelét kivéve — a szobornak a napipiac téren leendő elhelyezése mellett szólaltak fel. Ő mégis azt Írja, hogy „a főispán mindamellett, mint a tanácskozás megállapodását mondá A Kossuth-szoborról. — Válasz Matolai Etelének. — — ápr. 29. Matolai Etele „A Kossuth Szobor“ eim alatt a ,Felsőmagyarországi Hírlap“ április hó 25-én megjelent 34-ik számában ok nélkül és méltatlanul támadott meg. Akik a szobor ügyet figyelemmel kisérték, tudják, hogy a vármegye által kiküldött szobor- bizottság, melynek elnöke én voltam, miután Sátoraljaújhely városnak a szobor elhelyezésére alkalmasnak mutatkozó tereit a meghívott Róna József akadémiai szobrász úrral megszemléltette, a művész azon véleménye alapján is, hogy a napi piac-tér a legalkalmasabb, — a szobrot egyhangúlag ezen téren határozta felállítani. Ugyanezt mondotta ki a vármegye közönsége is 1902. évi február hó 18-án 85/4204. szám alatt kelt határozatában. A szobornak a napi piac-téren leendő felállítása tehát nem az én „kedvenc eszmém“ volt s annál ke- vésbbé lehet az én „rögeszmém.“ Sajnálatos pártoskodási versengések után a vármegye közönsége két rendbeli, előző s különösen 150/9407. 903. sz. határozatával ellentétben az insur- gens szobor helyére határozta a szobor felállítását s a kiküldött szobor-bizottságot 28/5521—905. számú határozatában oda utasitotta, hogy a felállítás végett szükséges intézkedéseket úgy tegye meg, miszerint a leleplezési ünnepség már 1906. márc. 15-én megtartható legyen, minek folytán a bizottság a szobor tervezésre a versenypályázatot 1905. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Vármegyei közgyűlések hajdan. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Velem született rósz tulajdonságaim közzé tartozik, hogy az esztendő vége felé átszoktam nézni irataimat. Van ezekközt az iratok közt sok érdekes. Nem mondom, hogy az enyémek érdekesek. Irataim közt pedig édes apám feljegyzéseit tartalmazó sárgult papirosok is vannak, mindenek előtt ezek az érdekesek. Megsárgult papirosokat csókolok meg gyermeki kegyelettel. Azok a nehézkes kézre valló vonások szántottak barázdákat e sárgult lapokon, amelyek — nem tagadom. — alaposan elnáspágoltak engem úgy 34 esztendő előtt, ha vétettem Ciceró ékes nyelvének szabályai ellen. De bárha megcsókolhatnám ma is azt a kezet I Egy lapon eme feljegyzés van: „Az újhelyi útra elköltöttem 30 pfonovember 1-én lejárólag kitűzte, j majd a beérkezett 12 pályaművet 1905. december hóban elbírálván, Gárdos és Barcza szobrászok lettek pályanyertesek, kik a föltételek szerint külön pálya- dijban nem részesültek, de a kivitellel megbizandók és várakozásra nem kötelezhetők. Ekközben köszöntött be a darabont-világ, s a bizottság működésében 3—4 havi késedelmet okozott, még az Írásokhoz sem tudtunk hozzájutni, s a szoborügy szünetelt. A darabont korszak bukása után pedig végleg megakasztotta a szoborépités ügyét azon körülmény, hogy az alispán ur, ki a vármegye közönségétől a régi megyeház s a megvett törvényszéki épületek átalakítása iránt való javaslattételre volt megbízva, ehelyett a vármegye 1906. április 19-én megtartott közgyűléséhez, melyen én részt nem vettem, azon indítványt tette, hogy a régi megyeház s a törvényszéki és fogház épületeinek teljes lebontásával a vármegye uj megyeházat építtessen s a homlokzat hátrább tételével képzendő és létesítendő terület közepére állíttassa fel a Kossuth-szobrot. Ezen indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, de ezáltal egyszersmind a Kossuth-szoborügy az uj vármegyeház építésével összekapcsoltatván, meg is akadt úgy, hogy az 1900. évben megkezdett szoborügy befejezése, illetve a szobor felállítása ez idő szerint még be nem látható időig elodázódott, miután belügyminiszter ur önagyméltósága a vármegyének uj megyeház építése rintokat. Á kotsisnak külön 3 pengő. Fertálly esztendei gyűlés volt, hat napon tartott, két nap meg az ut, oda-vissza“. Ez a dolog mathematikai része. A szellemi nincs följegyezve, azt csak úgy emlékezetből irom meg. Lehet, hogy nem éppen azt amelyikre az iménti számadás vonatkozik, de mindegy, a kor stílusához és a tényékhez teljesen hiveu. Kis fin voltam, mikor a hatvanas-évek vége felé járó időkbeli gyűlésekről édes apám egyet-mást elmondott nekem. Mert hát olyan nehezen vártam őt haza. Tény, hogy várakozó álláspontom „nehézményező tényezője“ a városból hozandó aján dék volt. Ha akkor a tudományos akadémia beválasztott volna tagjai közzé, bizonyára „Emlékirat“-ot csinálok édesapám elbeszéléseiből, de e szerencsétől még egy egész ember- életnyi távolságra lévén, vágyaim összesége és gondolataim tömege a fütyülök és mekegő madáralakokból álló játékszerek körül jegecedett ki. Ennyit azonban sikerült emlékezetem tárházában megőriznem, a melyet összevetve a fent említett sárgult papír számadataival, mint teljesen kialudt fogalmakat ma-holnap nagyapai meseként mondhatnék el modem unokáimnak na volnának. • Meg kell jegyeznem, hogy 1868- ban 30 pengőforint körülbelül felért egy mai százassal. Hol van ma az a tisztelt vármegyei bizottsági tag ur, aki száz forintot áldoz egy újhelyi uira csak azért, hogy a vármegye közgyűlésén részt vehessen 1 ? Hol van az idő, amikor Ujhelyben hat napig tartó közgyűlést nem hagy itt egyetlen bizottsági tag sem; amikor minden korcsma udvar, állás, a bizottsági tagok szekereivel volt ellepve, kocsisaik nótájától hangzottak a korcsmák, — az urak vigadalmaitól pedig a vendéglők? Letűntek, — elenyésztek. Redi- vivusz sohasem lesz belőlük. A gőz és villám korszakában a 600 bizottsági tag közül bejő Ujhelybe 30—40. Ennyi is ritkán. Bizony másként volt ez 1868 táján, a gróf Andrássy Aladár főispán- sága idejében. Akkor nem voltak „rendkívüli“ közgyűlések. Akármi történt is, négy ülésnél többet nem tartott a vármegye egy éven. Amint hogy az esztendőnek csak négy évszaka van, olyan bizonyos hogy a vármegye se ülésezett négynél többször. De ezek azután igazi „közgyűlések“ voltak. A 600 bizottsági tag közül 6 se hiányzott. A nagyterembe nem fértek, hát szavaltak, szónokoltak, okoskodtak a fő- és alispáni folyosókon meg a kapu alatt. Ki hol. De a kötelességnek elég volt téve. A főispán meg déli 12 órakor berekesztette a közgyűlést és „illő tisztelettel“ meginvitálta a bizottsági tagokat egy kis ebédre. Megjegyzem, hogy akkorában a főispáni konyha a vármegyeház egész déli szárnyát foglalta el. Úgy volt berendezve, hogy abban 600 ember részére lehessen ebédet készíteni. Akkor még nem hordták fel „trógere- ken“ a zománcozott halakat innen- onnan, se a csirkéket, hanem ott kopasztották azokat a fehérköpönyeges hajdúk felügyelete alatt a rabok a vármegyeház udvarán. A főispán három napon át adott ebédeket a bizottsági tag urak tiszteletére. Azután Lapunk mai száma 4 oldal.
