Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-18 / 32. szám
2. oldal. Z E M P L E N. Április 18. Képezdei tanárok orsz. közgyűlése. — ápr. 17. Ä tanítóképző intézeti tanári kar folyó hó 14 — 15. napjain tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Sárospatakon, amely közgyűlés a hozzá fűzött várakozáshoz méltóan is folyt le. Emelte a közgyűlés értékét a résztvevők előkelősége, a magas színvonalon álló tanulságos felolvasások és előadások sorozata. A résztvevők többnyire április 13-án délután érkeztek Sárospatakra, kiket a főiskolai és a képezdei tanárikar élén Hódossy Béla igazgató fogadott. Az egész város ünnepi díszt öltött, valóságos zászló-erdő fogadta a vendégeket. A vendégek sorában számos előkelősége volt úgy a magyar tan- ügynek, mint Zemplén vármegye közéletének jelesei sorából. A távolabbról jött vendégek megtekintették Sárospatak nevezetességeit, azután ismerkedő estére gyűltek. Április 14-én d. e. 9 órakor kezdődött a közgyűlés a főiskola imatermében. Ott voltak : Meczner Gyula, vármegyénk főispánja, mint a közoktatási kormány megbízott képviselője, Dókus Gyuláné úrnő, gr. Mailáth József, Beregszászy István tanfelügyelő s az ország különböző jellegű képezdéinek kiküldöttjei; akik közül kiemelkedő neves pedagógusok dr. Katonáné Thuránszky Irén, Geőcze Sarolta, Nagy László, Ribicey Erzsébet, Heger Lujza, Békéi Józsa, dr. Baló József stb. Ott láttuk a főiskola tanári karát is teljes számban Sárospatak intelligenciájával. Dr. Baló József egyesületi elnök jelenti, hogy a kormány képviselőjét Meczner Gyula zempléni főispánt küldöttség hívja meg a gyűlésre. A főispánt riadó éljenzéssel fogadták, valamint Mailáth Józsefet is, majd az elnök magas szárnyalásu megnyitó beszédet mondott, kiterjeszkedve abban a tanítóképzés egész sorozatán átvonuló eszmékre s a változott körülményekre való tekintetből szükségessé vált Javításokra. Üdvözli elsősorban Meczner Gyula főispánt, mint a közoktatásügyi kormány fejének gróf Ápponyi Albert miniszternek képviselőjét. Meczner Gyula főispán az üdvözlő beszédre a következő szép szavakban válaszolt: Nagyságos Elnök Ur! Tisztelt közgyűlés 1 Apponyi Albert gróf vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur hetesek marakodjunk ? Hiszen ameny- nyire én tudom (akkor Kossuthot és Deákot gyakran együtt olvasgattuk) alapelvben a 48 és 67 nem áll ellentétben egymással? Látod azért nem volnék én alkalmas, nem lehetnék gyakorlati a mai politikában, mert csak függetlenségi programmal volnék képes a választóimtól mandátumot kérni, de viszont nem volnék képes azok ellen a hatvanhetesek ellen küzdeni, vagy éppen agyarkodni, akik tudom, hogy velem egyet akarnak, de tiszta meggyőződésük szerint, más módon, mint a negyvennyolcasok. Ha jól emlékszem, ezekről a kérdésekről ő cikket is irt. Nem ugyan ilyen nyíltan. Hiszen akkor ilyesmit megírni bajos is volt. Akkor teljesen félreérthették volna. De arra világosan emlékszem, hogy cikkei a széj- jelhuzó magyarság tömörítését célozták. Ezek a cikkek is ? Hogyan kellett ezeket kikönyörögni. Akart Írni, de a neve nélkül. Szeretett volna erre az útra térni, nem is. Voltak percei, amikor igen. Máskor hallani sem akart róla. Ha pedig néha-néha rászánta magát az Írásra és végzett vele: kedvetlenül ős úgy adta át, hogy szinte kért, hogy ki ne adjam. Ilyenkor mindig azt hangoztatta, hogy őnagyméltóságának nevében és képviseletében szívélyes üdvözlésükért fogadják meleg köszönetemet. Különösen fogadja az Elnök ur azon gyönyörű szavakért, melyekben miniszter őnagymóltóságáról hazafias beszédével megemlékezni, s mélységes gyászomat a t. közgyűlés oly melegen kifejezett részvétével enyhíteni méltóztatott. — Bocsássanak meg nekem, hogy hálámat elfogódott szívvel az elnök ur szavaihoz méltólag kifejezni nem tudom. Önök, kedves hazánknak fő- és székvárosából s különböző vidékeiről azért gyűltek össze ez ős kuruc városban, melynek minden göröngye a dicső Rákócziakról beszél, hol a szellő szabadságról suttog, hogy ez ősi hires főiskola falai közt, mely mindig a hazafiság vára volt a nemzeti és szabadgondolkozás ezen templomában arról tanácskozzanak, miként nevelhessék jobban a nép gyermekeinek tanítását, nevelését teljesítő népíanitó-kart nevelő képezdei tanárok képezését, ezek erkölcsi színvonalának emelését, anyagi helyzetének, társadalmi állásának, tekintélyének biztosítását, öregbítését. Nagy és szép feladatot tűztek önök maguk elé: tanárokat, tanítókat nevelni, képezni, kik mindinkább képesek legyenek a zsenge, mindenre fogékony gyermeki szivekben lángra gyújtani amaz isteni szikrát, melynek melegénél fejlődnek ki az emberi erényeknek legszebb virágai. Tegyék ezt lelkesedéssel, teljes odaadással, nemes példaadással, hogy nevelhessenek a hazának olyan néptanítói kart, mely nagynevű miniszterünk magas szárnyalásu eszméit, hazafiui célzatait megérteni, követni, elérni s biztosítani képes a magyar állameszmében megtestesülő nemzeti irányú nevelés által ; mely irányt ma már csak úgy lehet biztositani, ha a népnevelés a szociális tulhajtások letisztítására is alkalmassá tétetik; mely téren várnak hazafiui nagy feladatok a tanítói karra s ennek folytán a tanárképzésre, hogy a kor szociális iránya is kibékülve a hazafisággal, illeszkedjék, hozzá simuljon a magyar állameszme a nemzeti ügy szolgálatához s útjait nem a sivár koszmopolitizmus, de a termékenyítő hazaszeretet világítsa meg. Midőn szerencsém van önöknek Miniszter őnagyméltósága szívélyes még nem tanult eleget. Sokat akar még olvasni. Holnaptól neki is lát erősebben. E hamleti töprenkedés közben — miután sorsom másfelé kényszeritett — el kellett válnunk. De ki tudja nem volna-e ma a vármegye mellett, az országgyűlésnek is halottja Meczner Gyula, ha az én csábításaim sikeresebbek lehettek volna? Vájjon ki tudja, hogy volna ?... De ha igy lett volna — őszintén megvallva — nem tudnám elképzelni őt valamely párt keretén belül. Mert a pártfegyelmet, a feltétlen, muszka stílusra hajló pártfegyelmet nem respektálta volna. Ilyen kérdéssel egyszer aktuálisan a „Zemplénében foglalkoznunk kellett volna. Megbeszéltem vele a dolgot. 0 egy éppen aznap olvasott történeti anekdóta fel- használását ajánlotta. És valóban, ha ugyan ezt a cikket egyéb okokból nem kellett volna elhagyni, az adott esetben találóbb, frappánsabb választ képzelni sem lehetett volna — a szélsőséges pártfegyelem kigúnyolására. Simonyi óbester egy alkalommal — igy szól az anekdóta — egy orosz generálissal azon vitatkozott, hogy vájjon fegyelem és engedelmesség dolgában a magyar, vagy az orosz üdvözletét általadni, egyszersmind biztositani kívánom önöket arról, hogy őnagyméltósága önök tanácskozását a legmelegebb érdeklődéssel tekinti és kiséri, s a képezdei tanárok erkölcsi nívójának emelését anyagi helyzetének, társadalmi állásának, súlyának biztosítását szivén hordozza. Kívánom, hogy siker koronázza működésűket. A főispán beszédét a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta. Üdvözölte az elnök továbbá gr. Mailáth Józsefet, ki a szociális eszmék nemzeti irányban való terjesztésével már is országos hírnévre tett szert, a tanügyi politika ily nemes bajnokának közreműködése csak áldássá válhatik az ügynek .és dicsőséget szerez munkásainak. Üdvözli Beregszászy István kir. tanácsos tan- felügyelőt, a tanügy e lelkes munkását, a tanítóság igaz barátját. Üdvözli a hires főiskolának tanári karát, vezetőségét. Köszönetét mond a város közönségének ős azt képviselő Bo- gyay Zsigmondnak a szívélyes fogadtatásért és vendéglátásért. Végre a közgyűlés határozatából üdvözlő sürgönyt meneszt gróf Apponyi Albert vallás és közokt. miniszternek, Tóth János államtitkárnak és dr. Neményi Imre osztálytanácsosnak a tanítóképzés nagyérdemű vezetőjének. A felolvasás első tárgya dr. Katonáné Thuránszky Irén képezdei igazgatónő Peres Sándor elhunyt egyesületi elnök, volt képezdei igazgató felett tartott emlékbeszéde. A felolvasó kiváló egyénisége, sajátos nyugodt eleganciája erősen lekötötte a közönség figyelmét. Következett Sáfrány Lajos nagyváradi nőképezdei igazgató felolvasása a psycbologia köréből. A felolvasó előadását élénk tetszés és helyeslés kisérte. Ezután következett a gyűlés fénypontja, gróf Mailáth József előadása: „Mit várunk a képző intézetek hatásától a mi szociális munkánkban“ cimen. A tartalmas és magas szárnyalásu felolvasás ritka szónoki hévvel előadva, magával ragadta a hallgatóságot. Annyi tudást és pedagógiai jártasságot mutatott fel benne, hogy nyomában azon óhaj támadt a közönségben, vajha minden magyar mágnás ily irányban érvényesítené hathatós befolyását a közéletre. Méltó kiegészítője volt e felolvasásnak Geőce Sarolta, ki ezen eszméknek a képezdei tantervben való érvényesítéséről tartott szabad elő adást. katona a különb ? És próbát tettek. Az orosz generalis kinyitja az ablakot, mely alatt hatvan öles mélység tátongott és becsöngeti a kozákját. Egyenesen az ablaknak vezényli és a kozák szó nélkül engedelmeskedik. Kiugrott a mélységbe. Erre Simonyi is becsöngeti a huszárját. A huszár peckesen lépked, de csak az ablakig. — Miért nem megy kend tovább ? — Kiáltja az óbester. Lépj fel a párkányra és ki az ablakon! — Jelentem alássan vitéz óbester uramnak — vágja ki bátran a huszár — már azt a bolondot nem cselekszem. Simonyi megveregette a huszárja vállát, aztán igy szólt a muszka generálishoz : — Látja kegyelmes uram, ilyen a magyar katona ! Engedelmeskedik a lehetőségig, de ha képtelenséget követelnek tőle, felül kerekedik benne a józan ész. Az ilyen okosságot többre becsülöm a vak, a buta engedelmességnél ! Ez a fegyelem ér csak valamit, nem a kozákoké . .. Sokat elmondhatnék még róla. Különösen nemes szerénységéről, a melylyel a képességeit szinte leplezni igyekezett. De azt hiszem ezekkel a Percekig tartó taps és éljenzés honorálta a szép és élvezés előadást, mely után az elnök felfüggesztette az ülést, úgy is későre járván az idő, az ülés folytatását a délutáni órákra tűzve, a közönség a főiskolai tápintézet tágas termében rendezett közebédre vonult. E lap szűk terére való tekintetből a közebédről való tudósításomat a minimumra leszállítva, csak annyit jegyzek meg, hogy az gazdag fogásaival, remek boraival, élénk kedélyhangulatával mélló volt a gyűlés nagy arányához. Szebbnél-szebb dik- ciókban éltették a királyt (főispán), a minisztert, Tóth államtitkárt, Neményi osztálytanácsost, a főispánt, gróf Mailáthot, Beregszászy tanfelügyelőt, a gyűlés elnökét, a felolvasókat, Hódossyt a fáradhatatlan házigazdát. Szál ó Zsigmond és Veres Ferenc szellemes és humoros dikciói egészen felvillanyozták a kedélyes társaságot, Délután adminisztrációt illető egyleti ügyek voltak szőnyegen. Este kitünően siker ült hangverseny, melyen különösen Békéi Józsa hegedű, Héger Lujza és Révfíy Géza zongora, továbbá Kovács Dezső harmonium kitűnő játékai és Veres Ferenc szavalása szereztek nagy műélvezetet a nagyszámú hallgatóságnak. A közgyűlést 15-én folytatták. Szabó Jakab. A gyermeknapok. A gyermeknapok eredménye. Sátoraljaújhely, 1908. ópr. 18. Mint minden évben úgy ez idén is nyilvánosan és részletesen számol be az Orsz. Gyermekvédő Liga helyi elnöksége a gyermeknapi gyűjtésekről s ezenkívül a kereskedőknek a Liga központi igazgatósága adományaikat külön levélben fogja nyugtázni. Amidőn ezúttal a Liga elnöksége őszinte köszönetét mond a szives adakozóknak és gyűjtőknek egyaránt a szép eredményért, lelkes és áldozatkész közönségünk emberszeretetét a legteljesebb elismeréssel emeli ki, mely áldozatkészség mielőbb megtalálja jutalmát azon nemes emberbaráti intézményben, amely a gyermekvédő Liga igazgatóságának kezdeményezése folytán városunkban a megvalósulás stádiumában van. legrejtettebb gondolataival, halála után sem bánhatott el teljes szabadsággal. Aki úgy elzárkózott ezekkel a tépelődésekkel mint ő, akiben a nemes indulatok és célzatok oly mélységes csendben és titokban háborog- tak, aki e töprenkedóseit inkább a fizikai élet forgatagába fullasztotta, semhogy a nyilvánosság foglalkozhasson vele : azt halála után i^ respektálni kell, úgy amint ezt az életben is berendezte maga körül. Kevesen ismerték őt igazán — pedig mindenki szerette. Es talán éppen ez a nagy szeretet parancsolta azt a respektust, hogy csak annyira törődjenek vele és oly oldalról ismerjék, amint ez az ő kívánságának megfelel. így ismertem én őt és azt hiszem kedves barátom, hogy azon kevesek közé tartozom, aki jól ismertem. Ezért kérek helyet a ti oldalatok mellett, hogy veletek együtt gyászoljam egykori szerkesztőtársunkat, aki annál is inkább volt igazán a mienk, mert ebben a minőségében nem a nyilvánosságé, hanem csakis a mienk akart lenni. . . Üdvözöl szeretettel régi igaz hived és barátod Biró Pál. Sirolin «mell az. étvágyat és a testsúlyt megszűnt etía — köhögést, váladékot, éjjeli izadást. 1 Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza AH ellen számtalan tanár és orvos által oapoota ajánlva. JJ>' Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindest« „Boche* eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Boche & Oie. Basel (Svájc.) ff Roehe" Ka piaié orvosi rendeletre a gyógyszertárakba* Ara üvegenként 4.— korona. » " •
