Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-18 / 32. szám
Sátoraljaujhely, 1908. Április Í8. 32. (4737.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyilttérhen minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelés szerkesztő, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 üli. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Politikai húsúét. i — ápr. 18. Amint örök nevezetességű marad a magyar történelemben Deák Ferenc hires húsvéti cikke, a mely 1867-ben a kiegyezést alapozta meg, — épp oly nevezetes a politikai életben a hu3vét 1906 óta, amely esztendő hus- vétja söpörte el tudvalevőleg az önkényuralom már már veszedelmessé s nemzetrontóvá fajult rendszerét, megtörve az abszolút felfogást és uralomra juttatva a koalícióban egyesült pártok kebeléből közös megegyezéssel s ^ nemzet egyértelmű-hozzájárulásával alakult uj, nemzeti kormányt. A husvét nálunk ez idő óta szinte fogalommá vált. Jelentőséget nyert a politikai életben, mert olyan események fűződnek a tavasz e legnagyobb ünnepéhez, mintha maga az ünnep fogalma szimbolizálni kívánná azt, hogy a természet ébredtével a nemzetek életében is kikelet ideje jő és van feltámadás még a reménytelennek vélt idők folyamatából is. Nemzetek élete nem semmisülhet meg könnyedén ; jogos igények abszolút rendszerekkel sem tiporhatók ma már sárba. A népek joga erősebb a monarchák privát kedvtöltéseinél, az igazság erejének a feltámadásban ha csak eszményileg is, de meg kell nyilvánulnia. Két év előtt, — az 1906-iki husvét alkalmával uj korszak kezdődött Magyarországon. Nyugodtan lehet rá mondani az eddigi tapasztalatok alapján, hogy a tisztesség s a nemzeti ujjáébre- dés korszaka. Mert nagy dolog az a szertehuzásáról hires magyar nemzetnél, hogy politikai hitvallás tekintetében különböző alapon álló pártok egy emberként tömörüljenek abba a táborba, mely előtt a trikoloron sem évszám, sem régi jelmondat, sem semmiféle hagyomány nincs felírva, de igenis felvan Írva egy uj fogalom s egy uj jelszó : küzdelem a magyar nemzeti érdekekért. Ilyen küzdelemre vállalkozott a koalíció kebeléből alakult kormány, támaszkodva az összes pártok hazafias érzületére, támogatására és számitva becsületes törekvéseikben segédkezésükre. A kormány e feltevésében nem is csalódott s rendkívül nehéz feladatában hűséges, kitartó csapatként áll mögötte 48-as és 67-es politikai hitvallású táhor egyaránt. Hogy ilyen módon mily eredményekhez juthat nemzetünk, azt ma is, két év után még csak a jövő perspektíváján át szemlélhetjük ; de ez a perspektíva feltétlenül biztató képeket tár élőnkbe s igy jogos az a feltevésünk, hogy a koalícióban egyesült pártok munkássága s harmonikus együttműködése feltétlenül megfogja teremni mindazon gyümölcsöket, melyeket a magyar nemzet közóhaja várakozásteljesen és alapos reményekkel fűzött a koalizált pártok s a mai kormány tevékenységéhez akkor: amidőn bizalmával nemcsak tüntetőén megajándékozta mindkét faktort, de e bizalmat dacára minden ellentörekvéseknek, fész- kelődések és áskálódásoknak, máig is megtartotta, sőt joggal mondhatjuk, a nemzet ezt a bizalmát szivében még erősbitette is vezetőivel szemben, mert látja hogy az alapozás nagy munkájában oly tevékenységet fejtenek ki s oly helyes utón haladnak, hogy ez az ut végre mégis csak közelebb fog hozni bennünket Magyarország függetlenségéhez. A lefolyt két esztendő alatt egész tömegét alkotta meg a parlament a koalíciós kormány lázas tevékenysége alapján az üdvös törvényeknek. Ha minden igényt még nem tudott kielégíteni, ha minden óhajt eddig nem válthatott is be, azért sem kormány sem parlament nem kárhoztatható. Gondoljunk vissza az elmúlt negyven év stagnációjára, amely nagy idő alatt nem történt lényegében annyi, mint történt most, a pártok összhangzama is ott volnék köztetek és veletek együtt segítenék megörökiteni egy nagy vármegye egész közönségének osztatlan részvétét. De emellett hozzájárulni ehhez az emlékezéshez olyan adatokkal, melyeket ma már nyilvánosságra lehet hozni, de amelyek nélkül azt hiszem alig is lehetne hű képet adni arról, hogy tulajdonképpen milyen volt Meczner Gyula — a fő- szerkesztő. Csak természetes, hogy mindezekről az életében beszélni nem lehetett, mert csupamerő dicséret lett volna róla, ezt pedig ő utálta, nem tűrte, megvetette, mint minden caf- rangot. De azért sem lehetett beszélni mindezekről, mert nem szívesen bíbelődött olyasmivel, ami fölött egyelőre napirendre tért. így hát természetes, hogy egy idő után, mikor le kellett mondanom arról, hogy a politikai pályára csábíthassam, én is felhagytam a kapacitáséval. Ekkor igy végeztünk : — Tehát nem. Ez az utolsó szavad. — Nem az utolsó. De egyelőre ne beszéljük róla. Azóta sohasem is beszéltünk többé errői: én azután nemsokára el is kerültem tőletek. De most is él bennem a meggyőződés, hogy a mai közélettos működése folytán rövid idő alatt s ne feledjük azt sem, hogy az újításoknak és a magyar nemzeti önnállóság előmozdítását célzó törekvéseknek olyan halmazata vau munkába véve, hogy ha ennek csak egy része is megvalósulhat a mai parlament öt éves életideje alatt, már akkor is fényesen igazolva lesz az a bizalom, melyet a nemzet előlegezett a kormánynak. Hátha még horvát, szerb, tót és egyéb jövevény nem hátráltatta volna gonosz intrikájával a tulliberális házszabályok védelme alatt a parlament s a kormány tevékenységét, hol állanánk akkor ? Bizony igen sokkal előbb. Újabb időben, dacára minden okvetlenkedésnek, a nemzet józan ítélete letör minden áskáló- dást, mely a koalíció s a kormány ellen irányul. A nemzet zöme bizik vezéreiben. Ezért a mai husvét alkalmából, mely a nemzeti ujjáébredésben igazi feltámadási ünnep, azzal a tudattal ünnepelünk, hogy bár mifident megvalósítani még nem lehetett, de egészen helyes utón járunk arra nézve, hogy a magyar nemzet minden jogos igényei eljussanak a megvalósuláshoz s elkövetkezzék mielőbb történeti életünkben is az igazi husvét, a magyar nemzet önállóságának nagy feltámadása. ben kevés fiatal erőnek van olyan sok nemes és szép kvalitása erre a pályára, mint amioőkkel ő birt. Nem volt ugyan sem szónok ember, sem kiképzett publicista: de a felfogás tisztasága, az Ítélőképesség zavartalansága, a gyors átlátás és érzékének nobilitása predesztinálták nemcsak az irányitó főszerkesztői állásra, hanem predesztinálták volna az ekszponál- tabb politikai pályára is, különösen a meggyőződése befolyásolhatatlansága miatt. Igaz ugyan, hogy ezzel a tulajdonságával csak olyan időben, mint a nemrég lezajlott nemzeti ellentál- lás, lehetett alkalma előtérbe is lépni, de normális időkben ez a tulajdonság látszólag inkább lehet hátránya, mint előnye a modern politikusnak. De csak látszólag. Mert valójában az ilyen fajtájú politikusok számarányától függ a nemzetek igaz erejének modulációja. Ebből a szempontból jellemző, hogyan indokolta előttem, hogy minden csipkedéssel szemben (amely az ő negyvennyolcasságára célzott) miért tart ki rendületlenül olyan lap élén, a mely nem negyvennyolcas. — Nem értem — mondta ilyenkor — miért volna jó, mire való az, hogy negyvennyolcasok és hatvanKALAP ÉS URIDIVAT ÜZLET! Szenes JLipót Sátoraljaújhely, Főutca (a Szakácsy cukrászda mellett.)-------------------------V Borsaiíno olasz, Jameson angol, Habig P. 8 C. és Pichler Antal gráci halapgyárah Egyedüli raktára Ajánlja nagyválasztéku, legjobb minőségű uridivat áruit u. m.: legújabb divatu kalapokat, finom férfi czipők, fehérnemüek, nyakkendők, zsebkendők, esernyők, utibőröndők, bőráruk stb. mindennemű uridivat cikkek különlegességeit. Kizárólag jó áru! ~ = jMérsékelt szabott ár 1 = Lapunk mai száma 14 oldal. A ZEMPLÉN TARCAJA. Ifj. Meczner Gyuláról. — Levél a szerkesztőhöz. — Budapest, 1908. ápr. 12. Kedves Gyula I Ölvasom szomorú gyászjelentésteket. Helyesebben: a gyászjelentésünket. Mert hogy nagy idő óta elkerültem tőletek, azért én mindenkor a tiéteknek is érzem magam. Ma csakis a tiéteknek. És szinte átérzem a tehetetlenséget, mikor gyászjelentést irtok olyasvalamiről, a mit az egymásra rovott betűkkel nem is lehet kifejezni. Itt csődöt mond a stilus: minden szó botlik, a hang erőtlen, a kifejezések színe fakó. Itt már a tehetetlenségben végsőt vonaglik az érzelem is. Á döbbenet első pillanata után a befejezett és megmásíthatatlan tény mintha minden hurt megszakított volna bennünk. A .rezignáció, az erőtlenség mintha mázsás sulylyal ülné meg a lelket, mert minden hiábavaló . .. Pedig szinte hihetetlen. Mintha csak álom volna az egész. Hogy azt a daliás szép legényt, aki rettenthetetlen volt mint egy középkori bayard lovag, ily gyorsan, alig a harminc- kettedik esztendején túl, ravatalra dönthette a halál? Hihetetlen. Mert hiszen csak úgy látszott, hogy játék minden, valamelyes ördögi tréfa, — hogy a legderekabb huszártisztek egyikét, aki csak nehány hónappal azelőtt- még úgy forgatta a kardot, mintha minden izmában elpusztíthatatlan ruganyosság élne, — egyszerre csak egy buta kór kikényszeríti a Monte Caggió alá, hogy védekezzék a hideg szél ellen . . , Pedig hát a megmásíthatatlan valóság az, hogy vége. Befejeztetett. San Remo olajfái alatt sem volt menekvés. Amint az életben ő nem ismert tréfát, hanem egy-kettőre egyenesen, férfiasán cselekedett, úgy végzett vele is egy szélrobam. Kidöntötte ezt a sudár jegenyét, mintha ezen a duzzadó erősségen a képességeit akarta volna fitogtatni . . . De hagyjuk a zúgolódást. Ennek a hangnak skálái már csak disszonanciát vegyítenének a részvét ünnepélyességébe. Pedig ezt az ünnepélyességet, amint csak igazi férfiúnak ez kijár, ő a legtiszteletreméltóbb értelemben kiérdemelte. Ebből az ünnepélyességből akarom kivenni én is a magam részét. Úgy mintha
