Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 30. szám
Harminchatodik évfolyam. Sátoraljaújhely, 1908. Április íí. 30. (4735 ) Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — * Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. em menthette meg az életnek a véges tudomány, nem az enyhe, életadó délszaki levegő, nem öt határtalan szerető családjának féltő gondja, aggódása s a csillagok Urához küldött számtalan esedezése. Úgy végeztetett el, hogy ne találjon meghallgattatásra annyi, őt igazán szerető szív őszinte óhajtása: hogy szenvedéseitől megváltva adja vissza az életnek a gondviselés. Az égi bíró a másik megváltást rendelte számára: bevezetvén az élet veszedelmekkel telt vizéről hajóját az örök béke és nyugalom hullámmentes, morajtalan révébe, mely előtt még a bánat s szomorúságtól kétségbeesetten is az Isten akaratában való alázatos megnyugvással áll meg az ember. A „Zemplén“ szerkesztősége is fájdalommal, szomorúsággal s mély megillető- déssel adja tuctafi, hogy IFJ. MECZNER G^ULA ft „ZEMPLÉN" FŐSZERKESZTŐJE folyó évi április hó 9-én, 33 éves korában Budapesten elhunyt, de egyúttal az isteni rendelkezésben való megnyugvással is, mert ránézve az ő keresztjére, eszünkbe jutnak a kereszten kiszenvedett Názáreti ama szavai: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied!* E szavak adnak erőt az Isten végtelen bölcsességébe bizó sziveknek : fájdalmuk elviselésére s ezek adnak nekünk is a változhatatlanba való megnyugvásra. Szeretett főszerkesztőnk hült hamvait folyó hó 11-én d. u. 3 órakor fogják a ref. egyház szertartásai szerint Sátoraljaújhelyben, Zemplén vármegye székházából átadni az örök nyugalomnak. Sátoraljaújhely, 1908. évi április 9-én. Áldás és béke lengjen hamvai felett! — ópr. 11. A Gondviselés keze némelykor oly rettenetes csapást mér családokra, társadalmakra és jóbaráti körökre, hogy csapásának súlyát feledni soha sem lehet. Zemplén vármegye székházának ormán április 9-én d. u. 3 órakor megjelent a gyászlobogó. Mikor onnan, erről a helyről látjuk a sötét szövetnek lengését, már eleve megdöbbenünk, mert bizonyos, hogy az árbocra vont fekete szövet egy-egy kiválóságunk örökös távozásának szomorú hírnöke. Április 9-én délután még nagyobb volt ez a megdöbbenés a szokottnál; mert arra a kérdésre: ki halt meg? kit gyászol a vármegye? azt a lesújtó feleletet kaptuk, hogy ifjú Meczner Gyula nincs többéi Alig három évtizedet élt át. Ezt a rövid időt két dologra szánta: tanulásra és munkára. Kitünően töltötte be hivatását minden téren. — Férfi volt már gyermek fővel is. ügy nevelték, olyan iskoláját járta az életnek, hogy helyét megtudta állani nemcsak a kívánalmakhoz mérten, de várakozáson felül. És ez tette őt azzá, ami marad mindnyájunknak örökre: feledhetlenné. Sze- retetreméltósága, szolgálatkészsége, munkakedve, ügybuzgósá- ga, csak ezek a tulajdonságai voltak nagyobbak, mint — testi ereje. Megtört. Nem ide való volt. Szinte nyög az ember gondolkodó lelke a fájdalom súlya alatt, miért kellett ennek elmennie ily korán? Nem ide való volt. A jók, az igazak, a nemesek hazája már nem e föld többé -.. ? Félre még e kegyetlen fájdalom közepeit is e sötét képek kel. Hiszen ha alkotni akarunk ilyeneket, hát nem kell messze mennünk. Szálljunk el gondolatban annak a családnak a körébe, mely reményeinek teljességét siratja az ifjú hősben, ki élete végéig munkás tagja volt a társadalomnak, hűséges hive kötelességének, dédelgetett kedvence családjának és ismerőseinek. — Szálljunk el lélekben a sátoraljaújhelyi köztemetőbe. Szülői bánatot, jóbaráti fájdalmat, részvétkönyeket enyhíteni — vágyunk; óh! de itt, ily irtózatos csapás mellett ez szinte lehetetlen feladat. Nem ad enyhülést a család szemefényének elvesztése után a megtört agg apának, a gondos, szerető jó édes anyának, a hűséges testvéri szívnek semmi vigasztalás. A kebelbarát nem feledi hű társát, a napi élet néma szemlélője, még a teljesen érdektelen fél sem tér közömbösen napirendre az ilyen irtózatos csapás hallatára. Fájdalmunk, bánatunk közös, annál inkább ez esetben, mert ifj. Meczner Gyulát, amikor a szülői szív végtelen fájdalma, a baráti érzelem kegyelete nehéz könyek közt kiséri végső útjára, ugyanakkor a közélet is gyászol, mert a közigazgatás egyik előkelő főtisztviselőjén kívül benne a minden szép és nemes iránt érdeklődő szivet tanulta megbecsülni és szeretni. Kultur törekvéseiről az ifjab- bik Meczner Gyula régóta hires volt. Már t. i. azóta hogy a közéletben szerepelni kezdett. Ambicionálta magának azt, hogy eszméit közzétegye, jótanácsaival másokat támogasson, a becsületes, igazságos toll harcosainak segélyére legyen. Ezért, ilyen nemes ösztönöktől vezéreltetve vállalta el a Zemplén fő- szerkesztői tisztét is. Jól tudja mindenki, hogy a főszerkesztőnek nem a cikkirások képezik feladatát, de az eszmei és erkölcsi irányítás. Ezen a téren vált ki a korán elhunyt jeles ifjú erő és ezért végtelen fájdalom reánk nézve is az ő elvesztése, mert immár nélkülöznünk kell azt a logikus, okos, mélyen megfontolva gondolkodó komoly főszerkesztőt, aki ha belátogatott a redakcióba, ott tőle mindig csak azt hallottuk, hogy tiszteljük a szólás- és sajtószabadságot, tehát mondjuk ki nézeteinket nyíltan, becsületes emberek módjára s ne veszekedjünk senkivel másként, — mint az érvek fegyverével, tehát úri ember módjára. De mondott még ő mást is ilyen alkalmakkor. Vagy 8 hónap óta mindig hangoztatta : fiuk, rosszul áll az én dolgom ! Ezzel betegségére célzott. De nem hitte senki a legutolsó percekig, hogy az életvidám, derék fiatal embert egy vesebaj kipusztitsa abból a környezetből, hol mindenfelől csak a legmelegebb szeretet ölelte át. Nagy veszteség Meczner Gyula elhunyta a sárospataki járás kö zönségére nézve is. Rendkívül előzékeny, kedves modorú, igazi jó fiú volt. Szorgalmas tisztviselő, hűséges sáfár a rábizottakban. Mutatja óriási népszerűségét az az általános fájdalom, mely a hiób hir nyomában megyeszerte megnyilatkozott. Haza hozzák. Itt fogja pihenni örök álmát közöttünk, itt ebben a földben, melynek lakói őt ma megsiratják, azután sokáig megemlegetik, mert ezt a földet s ennek lakóit ő is oly kimond- hatlanul szerette. Babért teszünk koporsódra korán elköltözött főszerkesztőnk. A szív mélyéből fakad annak a babérnak gyökere. Szeretettel, kegyelettel gondolunk rád, mig követni nem fogunk. Azokhoz pedig, akiket távozásod legközelebbről s legfájdalmasabban érint, — még vigasztaló szavunk is alig lehet. Hát van-e mód, van-e lehetőség egy rettenetes, soha helyre nem hozható csapásban vigaszt nyújtani ? Gyenge ehez az emberi részvét annál inkább, mert magunk is a fájdalom terhe alatt siránkozunk. Kedves, feledhetlen jóbarátunk, volt főszerkesztőnk, Isten veled 1 * Betegsége. Ifj. Meczner Gyula duzzadó életerejét ezelőtt nyolc hónappal támadta meg a súlyos kór. A betegség orvul s teljes vehemenciájával támadt a 38 éves fiatal emberre, elvonva őt a társaságtól, melynek dédelgetett, kedvelt alakja volt, elvonva hivatalától, melynek terjedt ügykörét példás buzgó- sággal, lankadatlan szorgalommal látta el, s elvonva mindazoktól, kik kedves, szerény, mindenkit lebilincselő egyéniségének sugaraiban annyiszor s oly szívesen fürödtek meg. Ifj. Meczner Gyulát, az őt rajongásig szerető családja azonnal a leggondosabb ápolás alá vette, orvosok kezelésére bízták s mindjárt betegsége kezdetén Abbáziába küldötték, bajára enyhülést találandó. Még akkor senkisem gondolt arra, hogy az életerős ifjúnak betegsége ily megdöbbentően végzetesen fog lezáródni. Sőt, mintha enyhülést is talált volna az enyhe éghajlat alatt. A remény azonban hiábavalónak, meddőnek bizonyult. Hazajövet a kór — vehemens vesebaj — újból teljes erővel támadta meg s itthon dr. Chu- dovszky Móric orvossal rendszeres s állandó orvosi kezelés alá vétette magát. Á téli hónapokat itthon töltötte az „Erzsébet“ közkórház igazgató-főorvosa, dr. Chudovszky Mór gyógykezelése alatt a kórházban, hol kiterjedt ismeretsége révén szobája mindig telve volt látogatókkal, az ő hozzá meleg rokonérzést táplált barátok, ismerősök s tisztelők egész seregével. Eközben ifj. Meczner Gyula feledte kínzó baját, s aranyos kedélye újból megnyilvánult, mint akkor, mikor életereje teljes birtokában volt. Betegsége azonban feltartózhatlanul vált mindig súlyosabbá, s március hóban San Remóba ment. Ez volt a szenvedéstől meggyötört, szánandó ifjú utolsó kísérlete egészsége visszanyerésére. Itt rokkant meg az egykor oly daliás férfi, kit végtelen szomorúsággal látott mindenki összeesni, — ifjúkora nyarán. Atyja sógorával, dr. Bessenyey Zenóval San Remóból maga mellé, Abbáziába vitette szeretett fiát, kit az ut fáradalmai végleg elcsigáztak. Atyja látva a közelgő veszedelmet, végső kísérletül Budapestre küldte Lapunk mai száma 10 oldal. Ifj. Uíeczner Gyula.
