Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-11 / 4. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Január 11. hogy negyvennyolcas belügyminiszter vezeti-e a választásokat ? Tiltakozunk az ellen a fölfogás ellen és tiltakozunk az ellen a gyanúsítás ellen is, hogy gróf Andrássy Gyula aknamunkát akarna folytatni az ország függetlenségi törekvése ellen. Az utolsó feladat megoldása előtt ilyen támadással megbontani a harci tűzben és békés munkában megedzett fegyver-barátságot, igazán hálátlanság. Különben e kérdéssel lapunk más helyén is foglalkozunk. Itt még annyi megjegyezni valónk van, hogy harmad Ízben utalunk Kossuth Ferencnek, a függetlenségi párt elnökének szavaira: „Kormányzást csak a meglevő alapon lehet folytatni“. — Ez a mondás teljesen igazolja gróf Andrássy Gyulát, de teljesen lerántja Rátkay Lászlót, akinek kiruccanását különben maga a függetlenségi párt sem vette komolyan, — sőt elitélte. Ráthay kirohanása. — jan. 11. Rátkay László képviselő az országgyűlési függetlenségi párt hivatalos lapjában, a „Budapestében nehány nap előtt jónak látta megtámadni Andrássy Gyula belügyminisztert és fejgetéseiből azt a következtetést vonta le, hogy Andrássy a választói jog reformjának törvénybe iktatása után nem tarthatja meg tovább miniszteri tárcáját s az uj választásokat már függetlenségi belügyminiszternek kell vezetni. Ugyanaz a hivatalos pártorga- num, a „BudapestS * *, melyben a támadás napvilágot látott, kijelentette azóta, hogy a cikket félreértették s hogy a cikk Írója csupán egyéni véleményét irta meg, hozzá tévén azt is, hogy „a magánvélemény természetével biró cikkeknek a párt lapjában való megjelenéséből nem következtethető még az, hogy az ily maÖdön mosolygott, majd oda ment az ablak alá, felemelte a portörlőt és zsebre tette. Azzal nyugodtan ment tovább. Amikor Lili egy jó félóra múlva ki mert nézni az ablakon; a portörlőnek nyoma sem volt. Hová lehetett ? Talán a föld nyelte el ? De hát ugyan kinek is kellene egy darab ócska feher flanel, egy használt por- törlő ? Majd kér egy másikat, s azzal rendben lesz a dolog. De mégsem, valami úgy bántja, olyan nyugtalan, sírni szeretne, ha rá gondol, de miért ? hát ezért ugyan nem érdemes búsulnia, hisz megesik az mással is, egy kis ügyetlenség, semmi egyébb — aztán meg nem is látta senki . .. Senki? hát Tarcsy Ödön? na hát csak ő látta — de hisz éppen ez a baj. Inkább az egész világ látta volna, csak ő ne, csak ő ne. Eh! de hát mije neki az az ember? hisz nem is ismeri, mindössze annyit tud róla, hogy: Tarcsy Ödönnek hívják s fiatal ügyvéd — na hát ez édes kevés — de nem, még mást is tud: hogy szép, sötét szemei vannak s mesés kis fekete bajusza. Ez pedig már éppen elég ahoz, hogy egy olyan ideális, bohó kis leány, mint Tárnok Lili — elveszítse a fejét. Nem csak a fejét; a szivét is. És ennek mind most jön a tugánvélemónyek a párt hivatalos felfogását juttatják kifejezésre.“ Úgy látszik : ezzel az óvatos de- zavuval a Budapest a maga részéről lezárta az ügy aktáit, a párt pedig hivatalosan nem kíván tovább foglalkozni egy jelentéktelen magánvéleménynyel, melynek legfeljebb némi szenzációszerü cicomát, de semmitéle politikai jelentőséget nem adhat az a körülmény, hogy a magános guerilla nem kisebb embert választott ki támadásának célpontjául, mint — gr. Andrássy Gyulát. Nem hisszük azonban, hogy ez az „elintézés* megnyugvásával találkoznék annak a hatalmas tábornak, mely Andrássyt, politikai pártállásra való tekintet nélkül az ország egyik legnagyobb érdemű, leghivatotlabb vezérének tekinti. Sokan vannak ilyenek az országban, de az első helyet követeljük ezek között magunknak mi zempléniek, kik épp oly büszkeséggel valljuk szükebb hazánkat az Andrássy vármegyéjének, mint amily ritka kitartással követi Bihar az ő detronizált prófétáját még szerencsétlen politikai vállalkozásai után is. Tisza István és — Andrássy Gyula! Szinte nem is kell többet mondani, hogy megértesse az ember azt a különösnek látszó jelenséget, hogy a legorthoxabb 67 es politikust — Andrássyt — a legőszintébb politikai bizalommal lássák és tudják a belügyminiszteri széken — a legorto- doiabb negyvennyolcasok is. Az a különbség, mely e két férfi politikai gondolkozását, egyéniségét és politikájuk érvényesítésének eszközeit is elválasztja egymástól, ezt a paradoxonnak látszó állítást is igazolni képes. Mindaz, ami a 67-es politikát évtizedeken át képviselő szabadelvű pártot lejáratta, ami bűn, hiba, tévedés ennek a pártnak az emlékéhez tapad — hiányzik Andrássy Gyulából. Mindaz a politikai erény: a történelmi jogokhoz való szívós ragaszkodás, ezredéves alkotmányunknak rendületlen védelme, szabadságszeretet, puritán politikai és egyéni jellem és gondolkozás; szóval mindaz, ami a 67-es politikát egykor a nemzet majdnem osztatlan hozzájárulásával diadalra juttatta s amely politikai erények előtt meg kellett hajolni az ellentétes véleményeknek is, a legdatára, most, hogy az a csúf portörlő kiesett az ablakon. Hát jól van 1 ha már a szivét el is vesztette, megmutatja, hogy az esze helyén van. Nem fogja többé azt az embert látni. Nem megy az ablakhoz, s ha véletlenül szembe jönne vele; elfordítja a fejét. így, igy lesz az a legjobb ... A szemébe tolakodó kis köny- cseppek másként vélekedtek, de azokat gyorsan eltávolította. Es, minthogy a legtöbbször az történik velünk, amit a legkevésbé óhajtunk ; annak a bizonyítására el fogom mondani, mi történt még ugyanaz nap déli tizenkét órakor. Lili félig-meddig beletörődve sorsába, elővette a kézimunkáját s öltögetni kezdett a puha selymen, amikor egyszerre kopogást hall. — Szabad 1 S Uram Istenem! ha a hétfejü sárkánnyal találta volna magát szemben, nem ijedhetett volna meg jobban. Az arca előbb sápadt, majd piros lett, a szive szokatlanul hevesen dobogott s a hangja megtagadta a szolgálatot. Szerencséjére Tarcsy Ödön nyu- godtabb volt. — Nem csodálkozom, hogy igy megijedt tőlem; rablóval szemben én sem lennék másféle, különben Tarcsy ügyvéd vagyok s éppen abban az ügyben jöttem, hogy hibámat teljesebb mértékben Andrássy Gyulában található fel. És még egy: alig található ma egy másik politikus, aki saját meggyőződését olyan loyalisan volna kész alárendelni a nemzet általános akaratának, mint Andrássy Gyula. A maga meggyőződésétől el nem tér soha, elvi álláspontja megmarad, bármiként váltósának is a politikai konjunktúrák; szívós, sőt hajthatatlan abban, ami egyszer meggyőződésévé vállt, de ezt a meggyőződést nemzetére erőszakos eszközökkel rákényszeríteni — éppen olyan távol áll az ő egyéniségétől, mint bármiféle mesterkedésekkel meghiúsítani azt, amit a nemzet legális többsége akar. Gondoljunk csak vissza a magyar vezényszóból fakadt nagy küzdelmeinkre. Andrássynak a magyar vezényleti nyelv követelése nem tartozott politikai programmjához. És mégis volt-e elhatározottabb, szivósabb politikus, aki az ebből támadt válság során nemzetével hűségesebben kitartott volna ? Andrássy Gyula egyszer egy nagy tudományos könyvet irt a hatvanhetedig kiegyezésről. Az akadémiai meg is koszoruzta a munkáját, — a nagy publikum előtt azonban Andrássy ettől kezdve — valami rejtélyes alakká vált. Egy gróf, aki tudományos munkákat ir — vájjon ki lehet az ? És mi lehet abban a vaskos könyvben ? (Könyvet olvasni persze akkor is kevesen szoktak még Magyarországon.) A publikumnak az a része, amely ősi ösztönével irtózik a könyvet iró tudósoktól, valami veszedelmes, túlzó liberális doctrinernek sejtette, az igazi túlzók pedig ráfogták, hogy reakci- onárius, hogy „fekete gróf". De eljöttek a nemzet nagy küzdelmének napjai. Andrássy újból a tollhoz nyúlt és a nemzet, most a rövid, világos, klasszikusan szép fejtegetésekből megtudta, hogy Andrássy a magyar nemzet jogainak leghira- tottabb, legvértezettebb bajvívója. Még pedig nem csak a politikai tudományok intellektuális fegyvereivel, hanpm a minden szónál szebben beszélő tettekkel is. Majd belügyminiszter lett Andrássy Gyulából. Mint ilyen vezette azt a választást, mely a függetlenségi jóvá tegyem. Lili még nagyobb zavarba jött. — Uram 1 én igazán nem értem önt, miről beszól ? A férfi elmosolyodott. — Hjal vagy úgy? hát tulajdonképpen nem is tudja ki volt a rabló ? Lássa, most, ha a lelkiismeretemmel megtudnék egyezni, akkor nem is vallanám be, de az olyan követelő, nem akar tréfálni; el kell mondanom, hogy én, én vagyok a bűnös... — Még mindég nem tudom miről beszól? tőlem nem raboltak el semmit — bisz nem is lenne mit, tette hozzá lemondó, kissé rezignált hangon. A férfi közelebb ment hozzá. — Rá nézett hosszan, melegen — egybefonódott a tekintetük s a férfi szemei beszélni kezdtek : bohó kis leány te, hát azt hiszed szegény vagy ? szegény, te? aki oly szép, jó, fehér- lelkű .. . szegény, te ? aki kincseket rejtesz egész valódban ... szegény, te ? én oda adnám a te szegénységedért a lelkem üdvösségét... A mama jött be. — Bocsánatot kérek nagyságos asszonyom, hogy igy, ismeretlenül betolakodtam ide, de egy kissé különös dolog birt erre. Reggel, amikor az irodába mentem, véletlenül éppen akkor értem az ablakuk alá, amikor ez a portörlő — s itt elővette a gonpártot absolut többséghez juttatta. Vezette pedig úgy, hogy a nemzeti akarat szabadabban sohasem nyilatkozott meg, mint ezen a választáson. Mik a praemissái tehát Rátkay- nak ahoz a feltevéshez, hogy ugyan ez az Andrássy ha belügyminiszter marad, a legközelebbi választásokat már nem fogja elfogulatlanul vezetni többé? S hogy ugyanaz az Andrássy titkolt aknamunkán fáradozik és fáradoznak az ő főispánjai, melynek célja egy uj 67-es többség megalapozása ? Bizony, bizony semmi, ami a valósághoz tartoznék, — hanem költői ábránd volt csupán, amit Rátkay éré* zett s a mely néha nem rimes versekben, de politikai cikkekben is megnyilatkozik. Hogy a 67-es főispánok mellett a függetlenségi képviselők a vármegyékben csak operett figurák, ez sem igaz. Ha valahol, itt keliene azt látni Zemplénben, ahol még is csak legerősebb talaja van az Andrássy politikájának, de ahol azért vannak függetlenségi képviselők is. Kérdezze csak meg Rátkay akár Búza Barnát, akivel egy lapban dolgozik, akár Meczner Bélát vagy Nagy Barnát, Potoczky Dezsőt és Bernáth Bélát, vájjon operett figuráknak ér- zik-e magukat itthon, az Andrássy vármegyéjében ; vájjon van-e okuk mandátumaikat félteni az Andrássy főispánjának mesterkedéseitől ? Mi nem is válaszolunk erre a kérdésre, nyugodtan rábízzuk a választ a zempléni függetlenségi képviselőkre. De már szinte bővebben is foglalkoztunk a jelentőség nélkül való magánvéleménnyel, mint a mennyit igazán megérdemel. Zárjuk le tehát a fejtegetést és zárjuk le avval a kétségtelen igazsággal, hogy adjon hálát a függetlenségi párt, hogy ha már legyőzhetetlen akadályok miatt nem intézheti számbeli többsége mellett sem önállóan az ország kormányzását, egy Andrássy Gyula ül a belügyminiszteri széken, akinek egész mutlja garancia arra, hogy a választási reform után is az igazi nemzeti akarat fogja a parlamentet megalakítani. dósán összehajtogatott, jól ismert fehér flanel darabot — a földre esett. Fölemeltem s természetesen vissza akartam adni jogos tulajdonosának, de az ablaknál senkit sem láttam. Mit tehettem ? magammal vittem. De aztán gondolkozni kezdtem: hisz ez tulajdonképpen még sem helyes s bár mily szépen odasimult is asztalomhoz a puha portörlő; el kellett ismernem, hogy ez bizony őszintén szólva, nem más, mint — lopás. S bár mérhetetlenül kedves lett előttem ez a kis darab rongy, mégis csak visszahoztam. — Szívességét nagyon köszönjük uram 1 s hogy móltókópen megjutalmazzuk a „becsületes“ megtalálót — ma délután, — miután úgyis fogadó napunk van, szívesen látjuk önt is egy csésze theára ... * Az első csésze theát, sok§ más követte. „Már majd egy féléve járt Tarcsy Ödön Tárnokékhoz s még mindég úgy érezte: nincs kellően megjutalmazva. Csak mikor egy szép tavaszi este a Lili ujjára húzta a karikagyűrűt s azt szerelmesen hozzásimulva először csókolta meg, érezte : hogy megkapta az óhajtott jutalmat. S ha nem az a kis fehér flanel portörlő, talán mind ez nem történt volna ... Sirolitt fmeú az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti s m" köhögést,váladékot, éjjeli izadást. 1 Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindester „Boche" eredeti csomagolást. F. HoCfinann-La Roche & Cie. Basel (Svájo.) 99 Roche fi Kapáátó orvosi rendeletre • gyígyszefflríSl»* Ara üvegenként 4 — korona, r*--1»—*
