Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-11 / 4. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Január 11. hogy negyvennyolcas belügymi­niszter vezeti-e a választásokat ? Tiltakozunk az ellen a fölfogás ellen és tiltakozunk az ellen a gyanúsítás ellen is, hogy gróf Andrássy Gyula aknamunkát akarna folytatni az ország füg­getlenségi törekvése ellen. Az utolsó feladat megoldása előtt ilyen támadással megbontani a harci tűzben és békés munkában megedzett fegyver-barátságot, iga­zán hálátlanság. Különben e kérdéssel lapunk más helyén is foglalkozunk. Itt még annyi megjegyezni valónk van, hogy harmad Ízben utalunk Kossuth Ferencnek, a független­ségi párt elnökének szavaira: „Kormányzást csak a meglevő alapon lehet folytatni“. — Ez a mondás teljesen igazolja gróf Andrássy Gyulát, de teljesen le­rántja Rátkay Lászlót, akinek kiruccanását különben maga a függetlenségi párt sem vette ko­molyan, — sőt elitélte. Ráthay kirohanása. — jan. 11. Rátkay László képviselő az or­szággyűlési függetlenségi párt hiva­talos lapjában, a „Budapestében ne­hány nap előtt jónak látta megtá­madni Andrássy Gyula belügymi­nisztert és fejgetéseiből azt a követ­keztetést vonta le, hogy Andrássy a választói jog reformjának törvénybe iktatása után nem tarthatja meg to­vább miniszteri tárcáját s az uj vá­lasztásokat már függetlenségi belügy­miniszternek kell vezetni. Ugyanaz a hivatalos pártorga- num, a „BudapestS * *, melyben a tá­madás napvilágot látott, kijelentette azóta, hogy a cikket félreértették s hogy a cikk Írója csupán egyéni vé­leményét irta meg, hozzá tévén azt is, hogy „a magánvélemény termé­szetével biró cikkeknek a párt lapjá­ban való megjelenéséből nem követ­keztethető még az, hogy az ily ma­Ödön mosolygott, majd oda ment az ablak alá, felemelte a portörlőt és zsebre tette. Azzal nyugodtan ment tovább. Amikor Lili egy jó félóra múlva ki mert nézni az ablakon; a portör­lőnek nyoma sem volt. Hová lehe­tett ? Talán a föld nyelte el ? De hát ugyan kinek is kellene egy darab ócska feher flanel, egy használt por- törlő ? Majd kér egy másikat, s azzal rendben lesz a dolog. De mégsem, valami úgy bántja, olyan nyugtalan, sírni szeretne, ha rá gondol, de miért ? hát ezért ugyan nem érdemes búsulnia, hisz megesik az mással is, egy kis ügyetlenség, semmi egyébb — aztán meg nem is látta senki . .. Senki? hát Tarcsy Ödön? na hát csak ő látta — de hisz éppen ez a baj. Inkább az egész világ látta volna, csak ő ne, csak ő ne. Eh! de hát mije neki az az em­ber? hisz nem is ismeri, mindössze annyit tud róla, hogy: Tarcsy Ödön­nek hívják s fiatal ügyvéd — na hát ez édes kevés — de nem, még mást is tud: hogy szép, sötét szemei van­nak s mesés kis fekete bajusza. Ez pedig már éppen elég ahoz, hogy egy olyan ideális, bohó kis leány, mint Tárnok Lili — elveszítse a fejét. Nem csak a fejét; a szivét is. És ennek mind most jön a tu­gánvélemónyek a párt hivatalos fel­fogását juttatják kifejezésre.“ Úgy látszik : ezzel az óvatos de- zavuval a Budapest a maga részéről lezárta az ügy aktáit, a párt pedig hivatalosan nem kíván tovább fog­lalkozni egy jelentéktelen magánvé­leménynyel, melynek legfeljebb némi szenzációszerü cicomát, de semmitéle politikai jelentőséget nem adhat az a körülmény, hogy a magános guerilla nem kisebb embert választott ki tá­madásának célpontjául, mint — gr. Andrássy Gyulát. Nem hisszük azonban, hogy ez az „elintézés* megnyugvásával talál­koznék annak a hatalmas tábornak, mely Andrássyt, politikai pártállásra való tekintet nélkül az ország egyik legnagyobb érdemű, leghivatotlabb vezérének tekinti. Sokan vannak ilye­nek az országban, de az első helyet követeljük ezek között magunknak mi zempléniek, kik épp oly büszke­séggel valljuk szükebb hazánkat az Andrássy vármegyéjének, mint amily ritka kitartással követi Bihar az ő detronizált prófétáját még szerencsét­len politikai vállalkozásai után is. Tisza István és — Andrássy Gyula! Szinte nem is kell többet mondani, hogy megértesse az ember azt a különösnek látszó jelenséget, hogy a legorthoxabb 67 es politikust — Andrássyt — a legőszintébb poli­tikai bizalommal lássák és tudják a belügyminiszteri széken — a legorto- doiabb negyvennyolcasok is. Az a különbség, mely e két férfi politikai gondolkozását, egyéniségét és politi­kájuk érvényesítésének eszközeit is elválasztja egymástól, ezt a para­doxonnak látszó állítást is igazolni képes. Mindaz, ami a 67-es politikát évtizedeken át képviselő szabadelvű pártot lejáratta, ami bűn, hiba, téve­dés ennek a pártnak az emlékéhez tapad — hiányzik Andrássy Gyulá­ból. Mindaz a politikai erény: a tör­ténelmi jogokhoz való szívós ragasz­kodás, ezredéves alkotmányunknak rendületlen védelme, szabadságszere­tet, puritán politikai és egyéni jel­lem és gondolkozás; szóval mindaz, ami a 67-es politikát egykor a nem­zet majdnem osztatlan hozzájárulásá­val diadalra juttatta s amely politi­kai erények előtt meg kellett hajolni az ellentétes véleményeknek is, a leg­datára, most, hogy az a csúf portörlő kiesett az ablakon. Hát jól van 1 ha már a szivét el is vesztette, megmutatja, hogy az esze helyén van. Nem fogja többé azt az embert látni. Nem megy az ablakhoz, s ha véletlenül szembe jönne vele; elfordítja a fejét. így, igy lesz az a legjobb ... A szemébe tolakodó kis köny- cseppek másként vélekedtek, de azo­kat gyorsan eltávolította. Es, minthogy a legtöbbször az tör­ténik velünk, amit a legkevésbé óhaj­tunk ; annak a bizonyítására el fogom mondani, mi történt még ugyanaz nap déli tizenkét órakor. Lili félig-meddig beletörődve sorsába, elővette a kézimunkáját s öltögetni kezdett a puha selymen, amikor egyszerre kopogást hall. — Szabad 1 S Uram Istenem! ha a hétfejü sárkánnyal találta volna magát szem­ben, nem ijedhetett volna meg job­ban. Az arca előbb sápadt, majd piros lett, a szive szokatlanul heve­sen dobogott s a hangja megtagadta a szolgálatot. Szerencséjére Tarcsy Ödön nyu- godtabb volt. — Nem csodálkozom, hogy igy megijedt tőlem; rablóval szemben én sem lennék másféle, különben Tarcsy ügyvéd vagyok s éppen ab­ban az ügyben jöttem, hogy hibámat teljesebb mértékben Andrássy Gyulá­ban található fel. És még egy: alig található ma egy másik politikus, aki saját meg­győződését olyan loyalisan volna kész alárendelni a nemzet általános aka­ratának, mint Andrássy Gyula. A maga meggyőződésétől el nem tér soha, elvi álláspontja megmarad, bármiként váltósának is a politikai konjunktúrák; szívós, sőt hajthatat­lan abban, ami egyszer meggyőződé­sévé vállt, de ezt a meggyőződést nemzetére erőszakos eszközökkel rá­kényszeríteni — éppen olyan távol áll az ő egyéniségétől, mint bármi­féle mesterkedésekkel meghiúsítani azt, amit a nemzet legális többsége akar. Gondoljunk csak vissza a ma­gyar vezényszóból fakadt nagy küz­delmeinkre. Andrássynak a magyar vezény­leti nyelv követelése nem tartozott politikai programmjához. És mégis volt-e elhatározottabb, szivósabb po­litikus, aki az ebből támadt válság során nemzetével hűségesebben ki­tartott volna ? Andrássy Gyula egyszer egy nagy tudományos könyvet irt a hatvanhe­tedig kiegyezésről. Az akadémiai meg is koszoruzta a munkáját, — a nagy publikum előtt azonban Andrássy ettől kezdve — valami rejtélyes alakká vált. Egy gróf, aki tudományos mun­kákat ir — vájjon ki lehet az ? És mi lehet abban a vaskos könyvben ? (Könyvet olvasni persze akkor is ke­vesen szoktak még Magyarországon.) A publikumnak az a része, amely ősi ösztönével irtózik a könyvet iró tudósoktól, valami veszedelmes, túlzó liberális doctrinernek sejtette, az igazi túlzók pedig ráfogták, hogy reakci- onárius, hogy „fekete gróf". De eljöttek a nemzet nagy küz­delmének napjai. Andrássy újból a tollhoz nyúlt és a nemzet, most a rövid, világos, klasszikusan szép fej­tegetésekből megtudta, hogy Andrássy a magyar nemzet jogainak leghira- tottabb, legvértezettebb bajvívója. Még pedig nem csak a politikai tudományok intellektuális fegyverei­vel, hanpm a minden szónál szebben beszélő tettekkel is. Majd belügyminiszter lett An­drássy Gyulából. Mint ilyen vezette azt a választást, mely a függetlenségi jóvá tegyem. Lili még nagyobb zavarba jött. — Uram 1 én igazán nem értem önt, miről beszól ? A férfi elmosolyodott. — Hjal vagy úgy? hát tulaj­donképpen nem is tudja ki volt a rabló ? Lássa, most, ha a lelkiisme­retemmel megtudnék egyezni, akkor nem is vallanám be, de az olyan követelő, nem akar tréfálni; el kell mondanom, hogy én, én vagyok a bűnös... — Még mindég nem tudom mi­ről beszól? tőlem nem raboltak el semmit — bisz nem is lenne mit, tette hozzá lemondó, kissé rezignált hangon. A férfi közelebb ment hozzá. — Rá nézett hosszan, melegen — egy­befonódott a tekintetük s a férfi sze­mei beszélni kezdtek : bohó kis leány te, hát azt hiszed szegény vagy ? szegény, te? aki oly szép, jó, fehér- lelkű .. . szegény, te ? aki kincseket rejtesz egész valódban ... szegény, te ? én oda adnám a te szegénysége­dért a lelkem üdvösségét... A mama jött be. — Bocsánatot kérek nagyságos asszonyom, hogy igy, ismeretlenül betolakodtam ide, de egy kissé kü­lönös dolog birt erre. Reggel, amikor az irodába mentem, véletlenül éppen akkor értem az ablakuk alá, amikor ez a portörlő — s itt elővette a gon­pártot absolut többséghez juttatta. Vezette pedig úgy, hogy a nemzeti akarat szabadabban sohasem nyilat­kozott meg, mint ezen a választáson. Mik a praemissái tehát Rátkay- nak ahoz a feltevéshez, hogy ugyan ez az Andrássy ha belügyminiszter marad, a legközelebbi választásokat már nem fogja elfogulatlanul vezetni többé? S hogy ugyanaz az Andrássy titkolt aknamunkán fáradozik és fá­radoznak az ő főispánjai, melynek célja egy uj 67-es többség megala­pozása ? Bizony, bizony semmi, ami a va­lósághoz tartoznék, — hanem költői ábránd volt csupán, amit Rátkay éré* zett s a mely néha nem rimes versek­ben, de politikai cikkekben is meg­nyilatkozik. Hogy a 67-es főispánok mellett a függetlenségi képviselők a várme­gyékben csak operett figurák, ez sem igaz. Ha valahol, itt keliene azt látni Zemplénben, ahol még is csak leg­erősebb talaja van az Andrássy po­litikájának, de ahol azért vannak függetlenségi képviselők is. Kérdezze csak meg Rátkay akár Búza Barnát, akivel egy lapban dol­gozik, akár Meczner Bélát vagy Nagy Barnát, Potoczky Dezsőt és Bernáth Bélát, vájjon operett figuráknak ér- zik-e magukat itthon, az Andrássy vármegyéjében ; vájjon van-e okuk mandátumaikat félteni az Andrássy főispánjának mesterkedéseitől ? Mi nem is válaszolunk erre a kérdésre, nyugodtan rábízzuk a vá­laszt a zempléni függetlenségi képvi­selőkre. De már szinte bővebben is fog­lalkoztunk a jelentőség nélkül való magánvéleménnyel, mint a mennyit igazán megérdemel. Zárjuk le tehát a fejtegetést és zárjuk le avval a kétségtelen igaz­sággal, hogy adjon hálát a független­ségi párt, hogy ha már legyőzhetet­len akadályok miatt nem intézheti számbeli többsége mellett sem önál­lóan az ország kormányzását, egy Andrássy Gyula ül a belügyminisz­teri széken, akinek egész mutlja ga­rancia arra, hogy a választási reform után is az igazi nemzeti akarat fogja a parlamentet megalakítani. dósán összehajtogatott, jól ismert fe­hér flanel darabot — a földre esett. Fölemeltem s természetesen vissza akartam adni jogos tulajdonosának, de az ablaknál senkit sem láttam. Mit tehettem ? magammal vittem. De aztán gondolkozni kezdtem: hisz ez tulajdonképpen még sem helyes s bár mily szépen odasimult is aszta­lomhoz a puha portörlő; el kellett ismernem, hogy ez bizony őszintén szólva, nem más, mint — lopás. S bár mérhetetlenül kedves lett előttem ez a kis darab rongy, mégis csak visszahoztam. — Szívességét nagyon köszönjük uram 1 s hogy móltókópen megjutal­mazzuk a „becsületes“ megtalálót — ma délután, — miután úgyis fogadó napunk van, szívesen látjuk önt is egy csésze theára ... * Az első csésze theát, sok§ más követte. „Már majd egy féléve járt Tarcsy Ödön Tárnokékhoz s még mindég úgy érezte: nincs kellően megjutalmazva. Csak mikor egy szép tavaszi este a Lili ujjára húzta a karikagyűrűt s azt szerelmesen hozzá­simulva először csókolta meg, érezte : hogy megkapta az óhajtott jutalmat. S ha nem az a kis fehér flanel portörlő, talán mind ez nem történt volna ... Sirolitt fmeú az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti s m" köhögést,váladékot, éjjeli izadást. 1 Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J* Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindester „Boche" eredeti csomagolást. F. HoCfinann-La Roche & Cie. Basel (Svájo.) 99 Roche fi Kapáátó orvosi rendeletre • gyígyszefflríSl»* Ara üvegenként 4 — korona, r*--1»—*

Next

/
Thumbnails
Contents