Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-18 / 23. szám

2. oldal. ZEMPLÉN Március 18. A sátoraljaújhelyi orth. izr. hitk. népiskola is méltó módon ün­nepelte a márc. 15-iki nagy nap 60. évfordulóját. Az ünnepség a „Hym- nus“-sal kezdődött, mely után Ale­xander Vilmos iskolaszéki elnök meg­nyitó beszédet, Oárdos Mór tanító pedig gyakorlati tanítást tartott a nap jelentőségéről. A közös ünnep. Sátoraljaújhely város közönségé­nek „közös ünnepe“, melyen való megjelenésére Dókus Gyula, várme­gyénk méltán népszerű alispánja hívta fel Sátoraljaújhely város közönségét: társasvacsora keretében lett megtartva a vármegyeháza nagytermében este 8 órakor. Ez a társasvacsora fejezte be vá­rosunkban az ünneplések sorát olyan impozáns epilógusaként a napnak, melyre mindenkor felemelő lesz és marad a visszaemlékezés. A vármegyeháza nagytermében felállított alakú asztaloknál ott volt Sátoraljaújhely város majdnem teljes férfiközönsége, hogy részt kér­jen magának az ünnep fényéből s egyúttal emelje azt. A hazafias érzés, a kegyelet, a hála egybehozta szék- házunk nagy termébe vallás-, társa­dalmi- s párt különbség nélkül mind­azokat, kiknek városunk közéletében súlya, szerepe van. Csak a beteg s jelenleg Abbá­ziában üdülő id. Meczner Gyula fő­ispán nem lehetett jelen, de hogy tá­volmaradását városunk közönsége nem magyarázta félre; annak eklatáns bizonysága azon üdvözlő sürgöny, melyet dr. Búza Barna orszgy. kép­viselő indítványára az ünnepen egybe­gyűltek a főispánnak elküldték, őt ragaszkodásuk s szeretetükről bizto­sítva, mert meg van arról győződve mindenki, hogy ha a főispán nem beteg: ezen az ünnepen is épenugy ott lett volna velünk, mint ott volt, mikor kemény próbára lett téve a megpróbáltatások napjaiban mindenki, ki oly rendithetlenül védte megtáma­dott alkotmányunkat, mint ő. A társasvacsora keretében lezaj­lott közös ünnepnek voltak megható, kiváló részletei. Szír may István dr. lelkes felköszöntőjére, amelylyel Ma- tolai Etelét köszöntötte fel: köny gyűlt a szemekbe, s templom benyo­mását keltette fel a megye székhá­zának nagyterme, mikor a jelenvoltak felállva énekelték el a magyar nem­zet imádságos Hymnuszát. A társas vacsorán különben akkora, szinte példátlanul nagy számú közön­ség gyűlt egybe, hogy a jelenvoltak számára nemcsak a nagyteremben, de a főispáni s alispáni kistermek­ben is fel kellett teríteni. Jelen voltak : Dókus Gyula, Forn- szek Béla, Matolai Etele, Búza Barna, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Királygyilkosságok. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — A világtörténelemben eddig pá­ratlanul áll a portugál királynak s egyidejűleg trónja örökösének is meg­gyilkolása. Tényleg, — alkotmányjogi értelemben — nem egy, de két ki­rály meggyilkolásáról lehet itt szó, mivel a trónörökös pár perccel tovább élt mint atyja; abban a pillanatban tehát, mikor Károly király halála be­következett, fia tényleges és törvény­szerű uralkodója lett az országnak. Hogy meddig élt, meddig uralkodott, az jogilag az időben számit; és a történelem kénytelen lesz Károly után fiát is, mint Portugália királyát fel­említeni. Ebből a gonosz tettből folyólag, mely ha a kizsarolt s alkotmányától megfosztott nemzet felháborodásával némileg menthető volna is, de hu­manisztikus szempontból elrémitő ese­mény, egész irodalom fejlődött ki újabban az iránt, hogy mikor, kiket, mely államok uralkodóit tette el a Lengyel Manó, Beregszászy István, Pintér István, dr. Szirmay István, dr. Hornyay Béla, Képes Gyula, Schmidt Lajos, dr. Kontz Endre, Éhlert Gyula, Farkas Andor, Hönsch Dezső, Kin- csessy Péter, Thuránszky László, Isépy Zoltán, ifj. Bajusz József, Cha- náth Miklós, Evva Ödön, Székely Imre, dr. Roboz Bernát, dr. Adriányi Béla, Vágó Gyula, dr. Haas Bertalan, Szőllősi Arthur, dr. Davidovics Jenő, dr. Kovaliczky Elek, Csapó Lajos, dr. Füzesséry Dezső, Mauks Endre, Yalkovszky Elek, Kun Frigyes, Pi- lissy László, Spotkovszky Károly, Isépy István, dr. Kellner Soma, Pi- lissy Béla, Dómján Elek, Marton Já­nos, dr. Csizy Béla, Reichard Gyula, dr. Isépy Tihamér, Berzaviczy Béla, Harsányi Gyula, Zettin Ignác, Schön Hugó dr., Molnár Gyula, Zombory János, dr. Szepessi Arnold, Gnädig Lipót, Hericz Sándor, Bessenyey Zenó, dr. Bajusz Zoltán, Czakó Ignác, dr. Fried Samu, Chotvács Herényi József, Szeszlér Ödön, dr. Kasztriner Árpád, Kellner Sámuel, Hönsch Dezső, Oláh István, Hegedűs Győző, Reichard Ar­min, Dános Miklós, Behyna Kálmán, Zinner Adolf, Rimay Lehel, Horváth József, Szőllősi Sándor, Szalay Béla, Főző József, Friss Heiman, Réz Gyula, dr. Klein Károly, Pallay József, Reichard Dénes, dr. Hodosi Kiss Ernő, Danyicskó István, Kulits János, Szappanos Imre, Boronkay László, Moldoványi Géza, Malárcsik József, Osváth Dezső, Bánóczy Kálmán, dr. Lakatos Dezső, Rácz Miklós, Túrái János, Wieland Aladár, dr. Füzesséry Zoltán, Ligeti Jenő, Bajusz Ernő, Barna Géza, Matyi Béla, Poláuyi Gyula, dr. Markovics Manó, Somody István, Landsman Adolf, Nagy An­dor, ifj. Dongó Géza, Kapu Gyula, Yárady Géza, s az itt feljegyzetteken kívül is még mintegy száz főre te­hető ünneplő közönség társadalmunk minden rétegét nagy számban képvi­selten. A karzatot díszes és előkelő hölgyközönség foglalta el úgy, hogy nem tévedhetünk sokat, ha az összes, egybegyült ünneplő közönség számát háromszázra tesszük. A közvacsora során az első ha­tásos felköszöntőt Dókus Gyula al­ispán mondotta a hazára, majd Búza Barna emelte poharát, lelkes, tüzes beszéd kíséretében a haza független­ségére. ügy a Dókus Gyula, mint Búza Barna beszéde élesen elitélte a ma­gyar sajtó amaz elemeit, melyek rosszakaratú, tendenciózus támadá­sokkal kísérlik megbontani a szövet­kezett pártok közötti egyetértést. Dókus Gyula költői lendületű s a hölgyekre mondott újabb felkö­szöntője után dr. Szirmay István népharag gyilkosság utján az útból. Igen érdekes és tanulságos ez az iro­dalom kivált reánk magyarokra néz ve, mert mi vagyunk az egyedüli nemzet, mely a királygyilkosok sta­tisztikájában nem szereplünk. Ü8 ér­dekes még azért is, mert éppen a mi nemzetünket érte boldog emlékezetű Erzsébet királynénk meggyilkolásával a legnagyobb csapás, midőn magát a jóságot, a nemzetnek bálványát s egy igen igen sokat szenvedett vértanú asszonyt ölt meg az emberi elvete­mültség, kárt okozva ezzel milliók­nak és országoknak s egyátalán sem­mit sem használva annak az eszmé­nek, mely a királygyilkosságok in­dító okaként szokott szerepelni. Az uralkodók elleni merényletek száma oly nagy, hogy alig van esz­tendő, melynek folyamán a történe­lem ilyet föl ne jegyzett volna. Azért joggal és igen találóan mondatja Sekszpir VIII. Henrikkel, — mint egyik színdarabjának főhősével — e szavakat: „A fejedelmek köntösének bíborát nemcsak az alattvalók, hanem maguknak a királyoknak vére is se­gített vörösre festeni.“ Hát biz ez igy van. Nehéz ke­nyér még a királyok kenyere is. Ná­reflektálva Dókus Gyula s Búza Barna beszédeinek ama részére, mely a ten­denciózus sajtóval foglalkozott, ki­emeli, hogy ezektől nincs mit tartani, mert a kutyák ugatnak, de a kara­ván halad, az olyan kis kutya pedig, mely Búza Barnát ugatja meg itt Sátoraljaújhelyben : komoly számba igazán nem vehető. Azután minden­kit könyekig megható beszédben Ma­tolai Etelére emeli poharát. Hericz Sándor mondott azután a múltakra való visszaemlékezéssel szép toasztot Dókus Gyula alispánra, a jelenvolt közönség érzelmeit hűen tolmácsolva a közszeretetben álló, népszerű alispán iránt. Farkas Andor a város közön­ségére, Matolai Etele, majd Túrái János Búza Barnára mondottak fel­köszöntőket. A lakoma során a távollevő id. Meczner Gyula főispán iránt szépen nyilvánult meg az általános tisztelet s szeretet akkor, mikor a jelenvoltak egyhangú lelkesedéssel fogadták el Búza Barna orsz. képviselő amaz in­dítványát, hogy a betegsége miatt távollevő főispánt e közös ünnepről táviratilag üdvözöljék. A főispánnak küldött üdvözlő táviratot, valamint a főispán válaszát lapunk más helyén közöljük. A lakomát özv. Kovacsics Ig- náczné szervírozta kifogástalanul s annál nagyobb elismerésre, mert azon az előjegyzetteken kívül mintegy 50 résztvevővel több jelent meg s mégis sikerült az ügyes vendéglősnek min­denkit kielégíteni jóizü konyhája köz­ismert főztjeivel. A vacsora a legvidámabb han­gulatban folyt le Oláh Rudi muzsi­kája mellett s a márciusi ünnepsé­gek méltó befejezéseként az éjféli órákban ért véget. * fi vidék ünnepe. Beérkezett tudósítások alapján számolhatunk be egyszersmind most a vidéken lefolyt amaz ünnepségek­ről is, melyek a magyar nemzet nagy ünnepét mentői fényesebbé óhajtották tenni. Az általános kép az, miszerint nincs ennek a vármegyének egyetlen eldugott zuga, nincs olyan félreeső kisközsége, hol a szabadságszeretet s a hazafias érzés virágokat ne hajtott volna. így is van ez jól, ennek igy kell lennie, mert szabadságszeretet nélkül nincs egy nemzetnek létjogo­sultsága. Szerencsen az 1848. március hó 15. 60 éves évfordulóját Szerencs nagyközség közönsége is méltóan és luk érvényesül főleg az a régi jó mondás, hogy jobb alacsony kunyhót szabadon, mint fényes palotát ret­tegve lakni. Ha a világ egyik legnagyobb emberénél, Julius Cézárnál kezdenénk a legyilkolt imperátorok felsorolását, akkor nem tárcát, de cikksorozatot kellene írnunk, történeti tanulmány jellegével. Most csak a legközelebb múltról szólunk, az 1850. év óta elő­fordult király, illetve államfő gyilko­lásokról. Elég szép szám vonul el előttünk igy is. Nagy jele annak, hogy a szeretett népek nem mindig rajongtak valami nagyon felséges és fenséges gazdáikért. De még érthető lenne ; ha abszolút uralkodókkal szem­ben az ellenszenv fönn áll is. Cso­dálatos az, hogy mondhatni sürü egymásutánban esnek áldozatul a legdemokratikusabb berendezésű álla­mok fejei, a gyikosok golyóinak vagy tőrének. Sokan rajongnak a köztár­sasági kormányformáért; ime az ese­mények bizonyítják, hogy ez sem le­het valami elragadó és az emberek összeségének érzésével egybeillő, mert éppen a szabadnak nevezett Ameri­kában s a nagyon felvilágosultnak tartott Franciaországban fordultak magasztosan megünnepelte. Már a korai reggeli órákban mozsárlövések jelezték az ünnepi évfordulót. A ref. és gör. kath. templomokban ünnepi és ünnepélyes istentiszteleteket tar­tottak, hol a közigazgatási és állami hivatalok tisztviselői és hivatalnokai kivétel nélkül mind megjelentek. A közigazgatási tisztviselőket Oortvay Aladár járási főszolgabíró, mint a rendező nagybizottság elnöke disz- magyarban vezette, mig a kir. járás­bíróság hivatalnokai Kőrössy István kir. járásbiró vezetése mellett jelen­tek meg. Déli egy órakor Bányay János kanonok ünnepi ebédet adott, melyre Szerencs nagyközség közön­ségének előkelőségei és kitűnőségei mind hivatalosak voltak és melyen meg is jelentek. Az első ünnepi be­szédeket Oortvay Aladár és Bernáth Béla orsz. képviselő mondották. A délutáni ünnepség 4 órakor vette kez­detét, melyen dr. Kovács Gábor öt negyed órás tartalmas, hasonlatokban gazdag, szép, hazafias ünnepi beszé­det mondott. A délutáni ünnepély dalokkal kezdődött és végződött s volt hazafias szavalat is. A fáklyás­menet zenével esteli fél 7 órakor vette kezdetét és tartott csaknem egy teljes órát. Este a nagyszálloda dísz­termében bankettre gyűltek össze, a melyen 35 úrasszony, leány és 60 férfi vett részt. Itt az első hatalmas ünnepi beszédet dr. Szilva Béla mon­dotta. Beszéltek még Kun Zoltán le- gyesbónyei ref. lelkész, Simon lap- szerkesztő és Horváth pónztárnok. A gálszécsi kaszinó március idusa alkalmából társas vacsora ke­retében ünnepelt. Ez alkalommal dr. Molnár Béla kaszinói elnök, Ihnatko Emil gör. kath. esperes, Péter Mi­hály ev. ref. lelkész és dr. Goldber­ger Ignác ügyvéd méltatták a nem­zeti ünnep történelmi jelentőségét. Vasárnap délelőtt 10 órakor a ref. templomban is tartatott ünnepi isten- tisztelet. Péter Mihály ref. lelkész hathatós beszédben ismertette a sza­badság napja nagy eseményét. Dél­után az izr. elemi iskolában tartatott gyermek-ünnepély, amelyen az isko­lás gyermekek alkalmi szavalatokkal gyönyörködtették a szép számban megjelent intelligens közönséget. — Schvarcz Ignác dr. iskolaszóki elnök szép szavakban adott kifejezést a zsidóság hazafias érzületének. — Az állami iskolában úgy a tanköteles gyermekek, mint az ifjúsági egyesü­let tagjai előtt Andor Pál iskolai igazgató-tanitó szép beszéd keretében ismertette a nagy nap jelentőségét s a gyermekek hazafias szavalatokat adtak elő. Az Erzsébet szállodában pedig a polgárság közvacsorával ün­nepelt, ahol Sztankó Ernő tartott alkalmi felolvasást. elő aránytalanul nagyobb számmal az államfők meggyilkolásai, mint a monarkiák vagy akár abszolút álla­mokban. De lássuk magát a történelem feljegyzéseit, melyekre most különö­sen azért terelődik a közfigyelem, mert az alig múlt február hónap ugyan bővelkedett államfők elleni merényletekben. Hogy a portugál ki­rályt és utódját egyszerre megölhet­ték, úgy látszik ez a siker bátorí­totta föl a többi fanatikusokat is, mert néhány nap múlva már a perzsa sah, majd ugyanazon a napon az argentiniai köztársaság elnökének ko­csija alá dobtak bombát. Vér folyt özönnel, akasztófák is fognak majd sorakozni, de a két utóbb említett államfő egyelőre megmenekült. Ár­tatlan, békés járókelők vére folyt részben a bombák, részben a katonai fegyverek golyói után. A múlt század közepe óta a kö­vetkező államfőket sikerült a politi­kai összeesküvőknek kivégezni: III. Károly pármai herceget 1854- ben meggyilkolta Cara Antónia. — 1860-ban egy száműzött montenegrói megölte Daniló fejedelmet. — A sza­bad Amerikában, a demokratizmus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents