Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-14 / 22. szám
Sltoraljaujhely, 1908 Március Í4. 22 (4727 ) Harminchatod ik évfolyam. 's Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, FStór 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. 11]. MECZNER GYULA, főszerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre & kor. negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó alán 2 fill. Petit bőtöknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Légy üdvözölve szabadság szent napja, virradásod hatvanadik évfordulóján! Két emberöltő múlt el, mióta a rendiség helyébe az egyenlőség lépett s az alkotmányos élet terére bevonult minden osztálya e haza népének. Közben voltak viharok, mert hiszen szabadságot és egyenlőséget soha sem volt könnyű munka kivívni; — de ezek a viharok csak arra taníthattak meg minket, akik most 60 év után tekintünk vissza a dicső kezdetre : hogy átok fekszik azon a nemzeten mely össze nem tart; de erős és örökéletü az a nemzet, amelyik tömören, vállvetve munkálkodik saját életének meghosszabbítására. Nagy igazság ez, a történelem tanúskodik mellette évezredekkel. Olyan tanú, akit megvesztegetni nem lehet. Egy leigázott nemzetnek láncait elszaggatni, a szabadfejlődését gátló bilincseket magáról lerázni, mindenkor világtörténeti esemény volt. Es csodálatos, hogy a nemzetek életében az ilyen események rendszerint március havához fűződnek. Mintha a természet ébredésével a lélek is ébredne : a téli álomban tespedett népeket rendszerint márciusi események emelték ki a rabszolgaságból és öntöttek ereikbe uj vért. A lelkek és szivek mélyén forrongó vágyak megizmosodva, rendszerint márciusban öltöttek testet. Trónok dőltek halomra, Cézárok estek el gyilok alatt e rügyfakasztó időben. Minden nyomon a népek szabadsága sarjazott ki, minden márciusi küzdelem eredményes volt az elnyomottakra, minden nemzet arany betűket irt történelmébe márciusi eseményekről. A mi szabadságunk s tulajdonképpeni alkotmányos nemzeti életünk is márciushoz fűződik. 1848 március 15-ike emelte ki a porból az elnyomottat, tette szabaddá a sajtót, egyenlővé e haza polgárságát. Ur és paraszt közt leomlott a válaszfal, az alkotmányos élet s az egyenlőség sáncaiba bevonult az eddig onnan kiüldözött tömeg is. Ezekre gondolva van előttünk, a két emberöltő utáu élők előtt igen nagy becse annak a márciusnak, mely évszázadok bilincseit törve össze, tényleg szabaddá tette nemzetünket. Március 15-én mutatta meg a magyar nemzet, hogy nem szolgaságra, de szabadságra született, ezen a napon bizonyította be, hogy a szabadságért feláldozni képes életét is, — de rabigát tovább nem tűr. Légy üdvözölve azért szabadság szent napja I virradásod évfordulóján! Egy átkos végzet vörös fonálként húzódik át a magyar nemzet történetén. Hiszen a szabadság nyers fiai voltunk mi már Ázsia pusztáin is. Csaba székelyei inkább elvérzettek, hogysem szabad népből szolgákká legyenek; az utolsó nemzeti király gyászos végével a nemzet szine-java adta életét Mohács mezején a szabadságért; — az 1848/49-iki szabadságharc félisteneket mutat fel e nemzet fiai között, akik előtt nem volt becses sem kincs, sem család, sem a világ semmiféle csábitó eszköze, csak egy volt szent: a szabadságszeretete, a Haza! És dacára ennek a szinte páratlanul álló nemzeti tulajdonságunknak, az a bizonyos vörös fonál mindig ott húzódott keresztül élettörténetünköu, ahol már a teljes megujhódást s az igazi nemzeti feltámadást reményiettük volna. Mikor kiküz* döttük igazainkat, vagy leigáztuk elleneinket, akkor a helyett, hogy önerőnk gyarapítására egyesültünk volna, — egymásközt kezdtünk civakodni. Átok fekszik rajtunk, mert nem tudunk összetartani. Van egy jó tulajdonságunk: az, hogy veszély idején egyetértünk. Ennek a jó tulajdonságunknak legfőbb erőpróbája volt 1848, de közelebbről 1905 és 1906 is. És dacára ennek a velünk született, ugymondhatni nemzeti jótulajdonságunknak, mégis átok vert meg, mert ha elvonult a vihar csak pillanatra is : már vége a nemzeti egyetértésnek. Már széthúzunk, pártokra ősziünk, mindenki a maga igazát vitatja s a saját esze után megy, úgy hogy erőink tömörilését még soha sem voltunk képesek kellőleg érvényre juttatni. Abbau a pillanatban, mikor elmúlt fejünk felől a veszély, már marakodunk egymással, egymasközt. Igaz, hogy ha nyakunkon a veszedelem, akkor egyesülünk; csodákat művelünk, megtörhetök nem leszünk soha. Oh 1 de mit ér ez a jó tulajdonság, ha mondhatni teljesen ellensúlyozza azt gyarlóságunk ?! Hol volnánk ma, ha a 60 év előtti nagy nap tanulságait levonjuk s vállvetve munkálkodunk namzeti életünk megerősbitésére. És hol lehetnénk csak tiz év múltán is, ha ma felhagynánk a széthúzással, levonva végre-valahára a múltak nagy tanulságait, öntudatra ébrednénk s egyek leuoéuk a szabadságszereteteu kívül a hasznos, nemzeterősitő munkálkodásban is 1 Vájjon mikor következik el, — és vájjon elkövetkezik-e valaha ez az idő ? Nehéz helyzetben vagyunk jelenleg is. Oly nehéz helyzetben, hogy szinte csodálatos, miszerint a hullámok még össze nem csaptak nemzeti életünknek a nagyvilág tengerén hányatott sajkája felett. Ellenségekkel vagyunk körül véve kint is, bent is. Kívül az osztrák nyoinorgat, bent a horvát, oláh, szerb, tót, pólyák, meg egyéb jövevény, akit saját vérünkkel oltalmaztunk ellenségtől, saját kenyerünkkel tápláltunk nyomorúságában, akiknek hazát, jogvédelmet biztosítottunk, bent ezek fenekednek ellenünk s állják útját békés fejlődésünknek. Van-e valaki hogy áttekintve ezt a mai szomorú helyzetet, még kedvet kapjon a szertehuzásra ? Van-e magyar állampolgár, akinek a szaqadság, egyenlőség és testvériség e szent ünnepnapján megne dobbanna a szive s önmagába szállva el nem határozna, hogy ezután kerülni fogja a pártoskodást, a szertebuzást, mert ha meg nem javulunk, jövőnket, hazánk életérdekeit tesszük kockára. Az utóbbi 2 óv eseményei megmutatták, hogy különböző politikai hitvallás mellett is lehet sikeresen kormányozni és a nemzet javára együttműködni. Bűnös, gonosz munkát végez, aki ennek az egyességnek a megbontására törekszik, pedig újabban már mind nagyobb számmal ütik fel fejüket a széthúzás férgei, hogy megbontsák a mai állapotot. Gonosz munkájukat ha siker kísérőé, a nemzet ismét Mohácshoz jutna. Gondolkozzunk a szabadság e szent ünnepén s térjünk ki a csábitó hangok elöl, melyek mai egységünk megbontását célozzák. Tépjük el most azt a bizonyos vörös fonalat, ne éktelenitse már folyton nemzetünk történetét. Nagy munka áll előtünk. Bök üdvös álkotást hozhat létre a mai kormány, ha a nemzet bizalmával támogatja. Legyen ez a hatvanadik március 15-ike az a nap: amely végre meghozza az egyetértést e széttagolt, «széthúzó nép leikébe 1 Lapunk mai Nzáma 8 oldal.
