Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-04 / 19. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Március 4. 19. (4724.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. lfj. MECZNER GYULA, főszerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, fömnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az uj ipartörvény. — márc. 4. II. E lap f. évi 17. számában megkezdettük az uj ipartörvény ismertetését, illetve bírálatát. — Mert hiszen a kereskedelmi kormány, amidőn kifejezetten azzal bocsátotta a nagy nyilvánosság bírálata alá Szterényi e hatalmas müvét, hogy tegye meg ahoz mindenki hozzászólását, hogy majdan mentői tökéletesebb tervezet kerülhessen a parlament elé tárgyalás végett, — akkor feljogosítottnak éreztük magunkat arra, hogy véleményt nyilvánítsunk a konceptus fölött. Ezernyi feljegyzést, apróbb jellegű megfigyelést igénylő ilyen nagy müvet véleményünk szerint minden okos ember először csak általánosságban tekint át s aztán bocsátkozik annak részletes bírálatába. így jártunk el mi is és az első, de felületesnek egészen nem mondható áttekintésnél a máris szemünkbe ötlött hibákat siettünk szóvátenni, kérve azok helyesbítését; mert úgy tudjuk, hogy a kereskedelmi kormány bírálat és hozzászólás s vélemény- nyilvánítás céljából adta Közzé a tervezetet. Első közleményünkben két kérdést taglaltunk. Egyik az, miszerint nem látjuk helyesnek a törvény olyatén szövegezését, hogy abban a miniszternek mint végrehajtó közegnek rendeleti utón felülbirálati és megváltoztatási jog adassék. Másik kérdés az volt, hogy nem tartjuk helyesnek a kisiparosok megoklevele- sitését. Kifogásokat emeltek s felületességen kivül majdnem tudatlansággal is vádoltak meg bizonyos oldalról e közleményünkre vonatkozólag. A vád napvilágot látott a Felsőmagyarországi Hírlap 1908. febr. 29-iki számának vezércikkében. Foglalkozunk a váddal, nem önigazolás céljából, mert arra nincs szükségünk, de azért, hogy bebizonyítsuk, miszerint szofiz- mákkal harcolni ma már igen hálátlan dolog s az ilyen taktikát nem veszi az ember komolyan. Úgy vagyunk a Fm. H. érveivel, mint a Loncsár András cégtáblájával. Aki kiváncsi, hogy mi volt erre felírva, az olvassa el Szabó Endre kiváló Írónknak ,A Szusz“ cimü szatirikus regényét. Bünül rótta fel igen tisztelt laptársunk azt a kijelentésünket, mely szószerint ez; , ... ez a tervezet, melynek a közvélemény máris az „uj ipartörvény“ nevet adta. pedig ez a tervezet még, jól megfontolva, ezen a néven nem nevezhető. Természetes, hogy nem. Hiszen csak tervezet, még pedig olyan tervezet, mely oda van nyújtva az ország lakosságának bírálata elé. Tessék hozzászólani, tessék javaslatokat tenni. Ezek összegezése után a kodifikáló bizottság újból átdolgozza majd ezt a terv-vázlatot és csak azután fog mint törvénytervezet a parlament szakbizottsága elé kerülni. Miért nevezzük tejjját már előre törvénynek ? Semmi jogot nem formálhat ehez, annál ke- vésbbé, mert ez a kifejezés : „uj ipartörvény“ nem is fedi magát a lényeget Hosszabb címét, t. i. „törvényjavaslat az ipargyakorlásáról, valamint az ipari és kereskedelmi alkalmazottak védelméről" — maga ellenfelünk is kifogásolja akkor, midőn cikke 15. bekezdésében azon sóhajtozik, hogy a munkaadókat is védeni kell, mert ezek nincsen- nek szervezve, mig a munkások igen és utóbbiak követelései elől az előbbiek el nem tudnak zárkózni. Ez már okos beszéd, de inkonzekvenciában áll a támadással. Mert ha egy terv vázlatot máris mint törvényt akarunk a köztudatba átvinni, akkor legelső sorban szükséges, hogy annak a vázlatnak a cime ne hagyjon kibúvót. Mert a vázlat nem csak az ipar gyakorlásáról s a kereskedelmi és ipari alkalmazottak védelméről szóló törvény óhajt lenni, de törvény óhajt az lenni az iparosok, a kereskedők s a munkaadók védelme tekintetében is. Már a cim rósz tehát és bár megtévesztésre irányulónak nem tartjuk, de ki kellett rá mondanunk, hogy az „ipartörvény“ nevére számot nem tarthat. Szinte kívülről tudjuk már azt a szöveget, a melyet tisztelt laptársunk az uj ipartörvény-váz- lat védelmére felhoz. Örömmel üdvözli, általános az öröm stb. Ez mind igen szép, ós mi is aláírjuk, mert mi is örömmel üdvözöljük. Mégis mondtuk ezt közleményünk második bekezdésében, szólván ekként: „vajha minden törvénytervezet igy járná meg előzetesen a fórumot, igy kérnék ki a közvéleménynek reá vonatkozó bírálatát és észrevételeit, . . Sőt ezt is mondtuk: „becsületes, helyes eljárás volt.“ (T. i. a tervezet előzetes közreadása.) Joggal kérdhetjük : lehet-e egy tárgyilagos bírálatot akkor rosszhiszeműséggel vádolni s ellene kikelni, mikor maga a tervező kereskedelmi kormány kéri ki arra az ország népének bírálatát, észrevételeit? Nagy fanatizmus szükséges hozzá, hogy amelyek egy oldalról jönnek, azokat minden észrevétel nélkül s feltétlenül jóknak, megcáfolhatatla- noknak valljunk, s a magunk elfogultságát még akkor is iparkodjunk ráoktrojálni másokra, midőn a tárgynak igazságos, tárgyilagos kritikáját maga a tervező kívánja és kéri ki. Nem gondolja-e tisztelt laptársunk, hogy ha csupa dicshimnuszból állana a világ, akkor úgy néznénk ki, mint az olyan zongora, melynek minden billentyűje egyenlő hangot ad. Vájjon el tudná-e játszani ezen a Szózatot ? . . . Szükségtelen bizonyítanunk ezek után, hogy nem felületesen olvastuk el a törvényjavaslatot; annyira nem, hogy cikkünkben Ígéret is foglaltatik az iránt, hogy az egyes szakaszokra is, amelyeket speciál viszonyainkkal szemben alkalmasaknak nem találunk, megfogjuk tenni észrevételeinket. Meg is fogjuk tenni. Egyelőre, mindjárt az első áttekintésnél, a fölpanaszolt két dolog ötlött szemünkbe és iparkodtunk az ellen tiltakozni, mert sérelmesnek találjuk azt, hogy a miniszter a törvények felett rendelkezési joggal birjon, és mert nincs szükségünk diplomás kisiparosokra. Vájjon a gyáros (?) uraktól, akikre hárítja a kisiparos minden baját, — miért nem kíván oklevelet a törvénytervezet? És vájjon nem jöhetnek-e még Kristóffyak a miniszteri székekbe ? Végtelen kárára van hazánknak most is, hogy sok törvény tulajdonképp alig törvény. Jön ellenében miniszteri rendelet, kúriai döntvény, közigazgatási bírósági végzés. A törvény szép, világos szövegét úgy körülírják, hogy ugyan fogas fiskális legyen aki aztán eligazodik abban, hogy tulajdonképpen mi is hát a törvény, mi az igazság ? Lehetne rá eset, hogy ha a jóhiszemű fél a szentesített törvény szövegéhez alkalmazkodik, a rövidet huzza ; megbüntetik mint törvény- szegőt, mert az országgyűlés által hozott, a király által szentesített törvényt keresztül kasul vö- rösplajbászolták mindenféle döntvények, rendeletek, utasítások. Nálunk szinte betegséggé fajult, hogy r indenki akar valami újítást hozni. Pedig a törvény szr : >6 kell hogy szent, sérthe- ' -j elcsavarhatlan legyen. — Ezt magyaráztuk mi előző cik künkben. Hogy pedig okleveles kisiparosokra volna szüksége hazánknak, talán azt sem jól fejtette meg tisztelt laptársunk azzal az érvelésével, hogy diplomás mesterek kreálásával a szociálista, szervezett munkásoknak kiszorítása van tervben. Ez rósz felfogás, mert azok a szervezett munkások ha korlátok elé kerülnek, még szorosabban fognak tömörülni és csak áldatlan belviszály, folytonos villongás lenne a hibás törvény következménye. Ismételjük amit első közleményünkben mondtiMíK ió népoktatást, kellően jkv ermekeket az iparc • ! .i p íejleszteni a tano. esetleg tanfolyamo. ditani elő az önképzést, a? értelmi fejlődést, de ezek ‘ári még mind nem áll be a «. 1 és cipészek diploma szer*, szüksége. Komikusnak, tűi paiasnak találjuk. Végül ne vegye rósz név tisztelt laptársunk,. ha annak .. nézetünknek adunk kifejezést, hogy előttünk fekvő becses lapszámai évek hosszú során át mindenben gáncsoskodtak, mindenhez megtették megjegyzéseiket, — mig az utóbbi időkben mindent kitűnőnek és feltétlenül jónak hirdetnek ezek a hasábok. Csodálatos ez annál is inkább, mert maga a kormány is elismerte az ipartörvény-tervezet kibocsátásával, hogy müve nem tökéletes és hogy annak tökéletesítését a nagy közönségtől várja. Nagy erősségül áll mellettünk a „Vállalkozók és iparosok Lapja“ folyó évi 7-ik számában „Az uj ipartörvény tervezete“ címen megjelent közlemény. Ez előkelő, valóban szakemberek által szerkesztett lap teljesen, mondhatni szószerint igazat ad nekünk. Kinek higyjünk ? — márc. 4. Az uj ipartörvényj avaslatot fogja ismertetni dr. Búza Barna orszgy. képviselő vasárnap, március hó 8-án délután fél 5 órakor a függetlenségi körben. Kérjük az iparosokat, hogy minél többen jöjjenek el erre az ösz- szejövetelre. Az ipariörvénytől függ a kisipar egész jövője, minden egyes iparos boldogulása. Azért nagyon kell vigyáznunk, hogy az az uj ipartör-- vény most már egészen jó legyen. Amit most szétküldött Kossuth Ferenc, az csak arra való, hogy mindenki hozzászólhasson. Tehát most jöjjenek el az iparosok, hallgassák Lapunk in> * oldal.
