Zemplén, 1907. július (37. évfolyam, 58-59. szám)

1907-07-20 / 58. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Julius 20. közgyűlés magáévá téve névszerinti szavazás utján meg is állapította a városi seprősök fizetését. Annak han­goztatásával, hogy közlésünk minden tendenciát nélkülözött, a közgyűlés­ről irt tudósításunk ide vonatkozó részét a valóságnak megfelelőleg ezekben módosítjuk. Iskolai Értesítők. VI. A sátoraljaújhelyi statusquo izr. anyahitközség elemi iskolájának 1906/7. tanévi értesítője 40 oldalon, csinos külsővel jelent meg a tantes­tület kiadásában. Vármegyénk népoktatási intéze­tei közt ez az iskola a legelőkelőb­bek egyike. Tanítótestülete válogatott erőkből s a népnevelői állás magasz­tosságát teljes egészében felfogni és betölteni képes tagokból áll. A vár­megye kir. tanfelügyelőjének a köz- igazgatási bizottsághoz tett jelentésé­ben elmondott dicsérő szavai a leg­illetékesebb kritikai kifejezések magát az intézet szellemi értékét illetően. Az értesítő ügyesen van egybe állítva, közleményei azonban sok kí­vánni valót hagynak fenn, különösen statisztikai szempontból. Vezető cikkét Knopfler Sándor­nak, az intézet évtizedeken át volt jeles tanítójának szenteli. Knopfler Sándor a múlt tanéven vált meg az intézettől, nyugdíjaztatását kérve 45 évi érdemes munkálkodás után. A tömör, jó irállyal s az ünnepelt egy­szerűségéhez méltó és illő tartal­massággal megirt kommemorációban Szabó Jakab tanító rójja le úgy a saját, mint kartársai háláját és elis­merését a volt kollega iránt. Áz 1906/7. iskolai évről egybe állított jelentést Wiener József tanító irta meg. Ha nevét nem irta volna alá a közleménynek, jobb vélemény­nyel lennénk Wiener Józsefről. De stilgyakorlata valóban rettenetes. — Csodáljuk hogy egy, — az iskolában helyét mindenképpen megálló tanító miként vetemedhetik olyan szörnyű­ségekre, melyek a magyar nyelvtan legelemibb törvényeit verik arcul. Nincs terünk a Wiener ur stil- gyakorlatainak teljes részletezésére. Olvassa el aki hozzá juthat az Érte­sítőhöz. — Aki elolvasta, bizonyosan tanácsokkal fog szolgálni az írónak, — jövendő megtartását illetően. Nyakatokért kifejezéseivel nem akar­juk olvasóinkat boszantani, elég ha egyet idézünk, t. i. hogy „a gyerme­kek kedélyképzése céljából kirándu­lást és sétagyakorlást is rendezett az intézet.“ Megáll az eszünk. Ilyet a nagy apánk se pipált még, hogy „kedély- képzést“ „sétagyakorlásokkal“ lehes­sen megcsinálni. Kérjük dr. Goldberger és Szabó Jakab urakat, de engedjenek jövőben helyt intézetük értesítőjében az ilyen „ különlegességeknek. “ Az igazgatói jelentésből kitet- szőleg az iskola növendékeinek száma e tanéven az előzőhöz képest 49-cel emelkedett. Az iskola tantermei a modern pedagógia s a miniszteri tan­terv követelményeinek megfelelőleg vannak felszerelve; — a még hiány­zókat pedig most szerzi be az iskola­szék, hogy a beálló uj tanévre már teljes és kifogástalan legyen a föl­szerelés. Áz iskolának elég gazdag tanítói és ifjúsági könyvtára van, melyeknek gyarapítására és becses tartalmuk értékesítésére a tantestület kiváló gondot fordít. Á vallásoktatásra igen is nagy súlyt helyeznek az iskolánál. Tagad- hatlan, hogy szép a vallásosság és szükséges a vallás erkölcsi nevelés, de az talán mégsem járja, hogy he­tenkint 10 tanóra fordittassék az I. osztályú, 6 éves gyermekek vallás- oktatására. A miniszteri tanterv sze­rint kötelező reál tárgyak oktatására 18 órát fordítanak. Kérdezzük: igaz­ságos és méltányos-e ez az arány? Kérdezzük : nem látná-e célszerűnek a kir. tanfelügyelő, keresztül huzni ezt az embertelen, testet-lelket ölő óratervet? Hiszen igen szép a szép eredmény, de ne menjen az a testi és lelki szabad fejlődés rovására. Á tantestület Schön Helén ki­segítő tanitónő alkalmaztatásával e tanéven már 6 tagból álott. A nép­konyha egyesület igen sok jót tett az iskola szegény tanulóival. Erről lapunk annak idején külön cikkben s részletesen is megemlékezett. Mindent felölelve adja meg az igazgatóság úgy a végzett tananyag, mint a jövő tanévre szükséges tudni­valók tekintetében az éitesitést, il­letve felvilágosítást. Közli az értesítő a növendékek klaszifikációs táblázatait, amelyeket áttekintve igen szép eredményt lá­tunk. Áz intézet 303 tanulója között 131 volt a kitűnő és jelesrendü s mindössze 5 fiú és 17 leány kapott 1—2 tárgyból elégtelen osztályzatot. Meglepő ez az eredmény, de a tan­testület buzgalmát ismerve mást nem is várhattunk. Áz 1907/8. évi beiratások aug. 26—30-án lesznek. Tandíj az I. osz­tályban 24 kor. minden felsőbb osz­tályban 8—8 koronával több. Az is­kola igazgatója dr. Goldberger Izidor lelkész és hittanár. HÍREK. Lavotta sírjánál. jul. 20. Temetőben jártam. Pipacsvirá­gos, szarkalábos temetőben. Jelte­len sírok, alig olvasható irásu, korhadó fakeresztek köztődöngvén egy ósdi, kopott, obeliszk formájú emlékhez jutottam, melyet vad, erdei növények vesznek körül. A bogáncs és a kóró közül ki-kivil- lan a pipacsnak vérvörös szirma s a szarkalábnak kék virága. Áz obe- liszkre, melyet fakó vasrácsozat vesz körül, egy akác ágai hajol­nak, mintha óvni akarnák hótól, széltől, pusztító zivataroktól. Ez a Lavotta sírja I Mikor rátekintettem ez elha­gyott sirhalomra, fájdalom lopód- zott az én szivembe. Elgondoltam, hogy ki volt az a Lavotta, kinek emlékét most csak ez a kopott obe­liszk őrzi, kinek sirhalmára oly szeretetteljesen borulnak az akácfa lombjai, kinek sírját erdei kórók, vadvirágok növik be. Eszembe ju­tottak azok a bus, bánatos meló­diák, melyek korának Orpheuszává tették Lavottát, melyek még most is sejtelmes borongással töltik meg szivünket s annyit beszélnek ne­künk régi időkről, régi szerelem­ről... Annyi sokat beszélt nekem az a pipacsvirágos, szarkalábos sirha­lom. Annyi sok gondolatot jutta­tott eszembe az emlék felírásának pár szava: „Nemes Lavotta János magyar hangmüves és nemzeti nó­ták szerzője porai felett. A hang- müvészi szép mesterségnek meg­tiszteltetése. Meghalt az 1820-ik esztendőben, életének 50-ik eszten­dejében. Itt nyugszik korának Or­pheusza. A magyar nemzeti mu­zsika egyik kedvelője által emelte­tett az 1831-ik esztendőben. Remek tetemek, Isten veletek 1“ Kevés szóval mily sokat mon­danak e sorok. Mennyi gondolatot idéznek fel. . . Ugyan ki lehetett az a „muzsika-kedvelő“, ki emlé­ket emelt a nemzeti nóták szerző­jének, ki oly fájdalmasan emléke­zik meg a remek tetemekről a költő halála után 11 esztendővel ? Nem-e a hűtlen szerető, ki sohasem tudta levezekelni meggondolatlan tettét, ki miatt a költő szive összetörött.*) Az akácfa tetejére egy madárka szállott. Csicsergett, dalolt szomo­rúan, bánatosan. Mintha tudta volna, hogy kinek a sírján dalol, mintha az ő kicsi szivét is meg­töltötte volna az a testet, lelket elemésztő sóvár vágyódás a hűtlen kedves után, mi a Lavotta szivét telité, mi a nagy melódia költő szivét összetörte. Mert fájt a Lavotta szive. Sze­retett sóvár, kielégithetetlen szere­lemmel. Fájdalmát dalba önté s szomorúan szólt a hegedű a hűt­len szerető ablaka alatt. Benne van e dalokban szerzőjük minden ér­zése, minden gondolata ; majd he­vesek és forrók, mint a költő sze­relme, majd pedig a kínszenvedés minden fájdalmát tükrözik vissza mikor a költő nagy bánatáról szó­lanák. Ezek a gondolatok, ezek a fáj­dalmas, édes-bus melódiák jutottak eszembe ott a Lavotta sírjánál, annál a vadvirágos sirhalomnál, a tállyai temetőben. Fábián Béla. — Ügyészségi megbízott kiren­delése. Az igazságügyminiszter dr. Marton Sándor sztropkói járási szol- gabirót a sátoraljaújhelyi kir. ügyész­ség kerületébe ügyészségi megbízottul rendelte ki. — Érdekes kabarét esték. Sátor­aljaújhely város közönségének a kö­zel napokban érdekes kabarét estékre lehet kilátása, ha ugyan a kabarét körút rendezői időközben meg nem változtatják az előirányzott útitervet. Két kabarét társaság jön el hozzánk rövid egymásutánban, s mindkét tár­saságnak olyan neves szereplői van­nak, hogy a kabaretesték valóságos nyári szenzáció számba mennek. Az egyik kabarét társaság szereplői Ház­mán Ferenc, Kápolnay Irén, Gyöngyi Izsó stb. a másiké Komái Berta, Tanay Frigyes s konferenciérjük Somlay Arthur, kit, mint a Kom­játhy társulat egykori hősszerelmesét előnyösen ismert közönségünk/ — Mindkét kabaret-társaság útja eddig valósággal diadalut volt a nagyobb vidéki városokon keresztül s a fővá­rosi művészek mindenütt a legna­gyobb érdeklődés mellett játszottak. Valószínű, hogy a helybeli közönség újra olyan rokonszenves fogadtatás­ban részesítené őket, mint a Pázmán- Kápolnai-Harmath társaságot első itt időzése alkalmával. Az a társaság, melylyel együtt Kornai Berta van körúton : legutóbb Kassán játszott a legnagyobb közönség jelenlétében Kívánatos is, hogy az ilyen művészi turnusból ne maradjon ki Sátoralja­újhely sem, mely nagyon rászorul, hogy kiszoruljanak belőle az arc- piritó brettli kávéházakba fészkelődő •) Ténylegesen a dolog úgy áll, hogy az emléket üjfalusy Mihály, Lavotta egyik tisz­telője emeltette 1831-ben. Szerk. '-----------------------------------------------ő trágárságai s tehetségtelen szerepl alakjainak Ízléstelen erőlködései. — A sátoraljaújhelyi honvéd­zászlóalj a nagygyakorlatokon. A 9, 10, 11 és 12 honvédgyalogezred ez idei nagygyakorlatának színhelye Abauj-Torna vármegye lesz. A 10-ik honvédgyalogezred három zászlóalja, köztük a városunkban állomásozó 3-ik zászlóalj augusztus 18-án indul állomásáról, folyó hó 22-én érkezik Ongára és 23-án szabadgyakorlatban indul Szendrő felé. A négyezred aug. 31-én s szeptember hó 1—4 között tartja meg hadosztálygyakorlatait a Szikszó és Ábauj-bakta közötti terü­leten. A hadgyakorlatokra menetelő 11-ik honvédgyalogezred 3 zászlóalja aug. 22—23-án vonul szabadgyakor­latban át Sátoraljaújhelyben Telki­bányára s Hidasnémetibe, honnan a hadosztály gyakorlatok színhelyére menetel. Zemplén vármegyében azon­kívül a 12-ik honvéd gyalogezred 3 zászlóalja is át vonul Szerencsen, honnan Hernádkércsen s Felsőgagyon átvonulva ér a nagygyakorlatok Te­repére. A nagygyakorlatok előtt még a mi zászlóaljunk visszatér pár napi pihenőre Sátoraljaújhelybe, hogy az­után kipihenten vehessen részt a négy gyalogezred Abaujtorna—vár­megyei gyakorlatán. — Törvénytelen gyermekek tör- vényesitése. Sátoraljaújhely r. tan. várost Andrássy Gyula gróf belügy­miniszter az igazságügyminiszterrel egyetértőleg rendeletileg egy elvi je­lentőségű határozatról értesítette, mely az elismert, de törvényesítettnek ki nem mondott gyermekek jogviszo­nyára vonatkozik. — A rendelet ki­mondja, hogy azok a gyermekek, ki­ket természetes atyjuk elismert, s a kiknek szülei utólag egymással há­zasságra is léptek s ennek megtör­téntét a gyermek születési anyaköny­vébe fel is jegyezték, de akik törvé- nyesitését a belügyminiszter meg nem állapította, sem házassági, sem ha­lotti anyakönyvekben az atya nevén nem nevezhetők, s csakis anyjuk nevét viselhetik. Ha az 1907 év ja­nuár elseje előtt az eddigi joggyakor­lat alapján az atya nevén lennének ily gyermekek bevezetve a halotti anyakönyvekbe s kérdéses lenne, hogy az ily egyén mily néven vezettessék be, akkor az A. U. 55. szakasza 4. pontja szerint, az okmányok alapján megállapított név okmányszerü s az a név, melyen az illető egyén magát nevezte, vagy melyen ismerték, csak az aláírás előtti megjegyzések rova­tába lesz feljegyezve. — Páricsy József temetése. Czi- gánd község érdemes lelkészének hült tetemeit folyó hó 16-án este 11 órakor fáklyafény mellett szállították haza, mely alkalomból Czigánd utcáit a hívek nagy tömege lepte el, végtisz­tességet adva szeretett papjának. Más­nap 17-én, délután volt a temetés. A templomban felállított s koszorúk hal­mazától eltakart koporsó köré nagy számban gyűltek az elhunytnak ro­konai, tisztelői, lelkésztársai. Ott voltak a hívek ezrein kívül báró Sennyey Miklós, gróf Széchényi Ernő és neje, idb. Miklós Béla, Ke- resztury József esperes. A gyász- szertartás alkalmával Ölbey János nagyrozvágyi lelkész mondott meg­ható beszédet. Majd künn a temetőn Fürjész Tamás tiszakarádi lelkész búcsúzott el a megboldogulttól szép szavakban. — Tűz. Abarán vasárnap éjjeli 12 órakór gyulladt ki egy gazdasági épület s 10 ház égett le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents