Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-09-16 / 102. szám
2 oldal ZEMPLÉN. Szeptember 16. amely mindig, mindenkor, e nehéz időkben, nehéz viszonyok között pedig kétszeresen kell, hogy minden magyarnak szivét dobogtassál De mit beszélek én, hogy ide közibetek messze idegenbe hoztuk el Rákóczy szellemét? Magyar földön, magyar testvérek között vagyunk, ahol éppen úgy tudnak nagy fejedelmünkért lelkesedni, mint jó magunk I Ahol úgy tudják II. Rákóczy Ferencet ünnepelni, mint Ti Kedves Barátaink és Atyánkfiái, oda nem kellett az ő szellemét elhozni, itt lebeg az felettetek, itt lebeg az közietek e történeti nevezetességű mezőkön, ahol magasztos életének egykoron bizonyára egyik legszebb napjait élte át. — Itt dobogtatja meg úgy látom valamennyietek igaz magyar szivét! Örömmel jöttünk és örömmel tapasztaljuk ezt. Szivünk minden dobbanásával, lelkünk egész őszinte melegével üdvözlünk tehát Titeket Nógrád- vármegye lelkes szülöttei és kérjük a Mindenhatót, áldja meg minden lépéseteket, áldjon meg mindnyájatokat bőséggel, erővel és egészséggel, hogy gyermekeiteket, unokáitokat is ebben a szellemben nevelhessétek. A magyarok Istenne éltesse Nógrádvármegye lelkes közönségét 1 A képviselőtestületi tagok értekezlete. Sátoraljaújhely, 1905. szept. 15. Sátoraljaújhely rendezett tanácsú város képviselőtestülete a f. hó 18-án megejtendő tisztujitás alkalmából f. hó 15-én d. u. 5 órakor értekezletet tartott a városháza tanácstermében. Szép és méltóságteljes volt ez az értekezlet, melyet több képviselőtestületi tag megbízásából idb. Meczner Gyula hivott egybe és különösen érdekes és tanulságos. Érdekes volt különösen azért, mert a város lejárt mandátumu magisztrátusa iránt álta- tános elégedetlenség nyilatkozott meg, s az értekezleten felszólalók hü tükrét mutatták be a magisztrátus működésének, mely a lefolyt hat év alatt a semmittevést oly ügyesen gru- pirozta, hogy a felületes bírálat lázas tevékenységnek láthatta. Annyi panaszt halottunk ezen az értekezleten, hogy bátran beillett volna bünlajstromnak is. A sok panasz folytán, mely az értekezleten elhangzott: egy fontos határozat mondatott ki, amelyet Írásba foglalva fognak átnyújtani az újonnan megválasztandó polgármesternek, illetőleg tanácsnak, s amely hű tükre lesz az általános elégedetlenségnek s azoknak a mulasztásoknak, melyek a távozó magisztrátust terhelik. Fontos ez a határozat két okból, először, mert kifejezője a távozó magisztrátus hat évi teljesen meddő és eredménytelen működésének, másrészt pedig követendő utat fog kijelölni az újonnan megválasztandó magisztrátusnak a hiányok és mulasztások pótlása tekintetében, melyet a képviselőtestület az uj elöljáróságtól teljes szigorral fog követelni. És mikor a valószínűség amellett bizonyít, hogy a bekövetkező választáson a magisztrátus rekonstruálása nem fog járni nagyobb mérvű személyi változásokkal, valóban szükség van ily határozatra, mert bizony nem valami biztató és reménytkeltő a jövő perspektívája olyan vezérek mellett, a kiknek háta megett szinte halmozva állanak a meddő kísérletek és vesztett csaták. Sajnáljuk, hogy a képviselőtestületi értekezlet határozatának hatályosabbá tételére ki nem mondotta azt is, „hogyha az uj tanács a határozatban felsorolt kivánalmaknak eleget nem tenne, a város visszafejlődik nagyközséggé.“ Azt hisszük, hogy ennek kimondása képes lett volna vért és erőt lehelni a vórnélküli és erőtlen városi szervezetbe, melyet az uj választások előreláthatólag nem fognak felfrissíteni. Az értekezlet lefolyásáról szóló részletes tudósításunk egyébként a következő: Id. Meczner Gyula, az értekezett egybehivója elfoglalván az elnöki széket, szép szavakban üdvözölte a nagy számban megjelent városatyákat s ismertette a mai értekezlet célját. Utána Rose József «emelkedett szólásra és kérte a képviselőtestületet, hogy az al kapitányi állás betöltését ejtse el, s megindokolta, hogy erre szükség nincsen. Id. Meczner Gyula felvilágosította a felszólalót, hogy ezt csak a szervezkedési szabályrendelet módosításával lehet majd később elérni s amennyiben a jelenlegi szabályrendeletben ez állás is szerepel, sőt arra a pályázat is ki lett Írva, azt betölteni kell. Mauks Endre pénzügyigazgató pártolta Rose József indítványát, sőt egyáltalán igen soknak találja a városnál rendszeresített állásokat, mely körülmény csak a tétlenséget fokozza; példát hoz fel állításának igazolására s hivatkozik a városi adóügyi osztályra, melylyel sürü összeköttetésben áll, tizen vannak ezen osztálynál alkalmazva s a legnagyobb fejetlenség uralkodik ; ugyanezt a funkciót Nagyszombat városnál 4 tisztviselő teljesiti kifogástalan precizitással, holott Sátoraljaújhely várost most is egy millió korona adóhátrálék terheli. Dr. Szirmay István felszólalásában panaszkodik azon burkoltságról, melylyel a polgármester az ügyeket a képviselőtestület elé terjeszti, egy- egy ügynek soha sem lehet az ante aktáiról tudomást venni, mert az ügyek mindig kész formában tálaltatnak a képviselőtestület elé, a sok pró és kontra disputákkal telik el az idő s ha szavazásra kerül a sor, leszavaznak, de nyugodt lelkiismerettel nem távoznak, mert a megszavazott ügyet alapjából nem ismerhetik meg. Dr. Búza Barna a város rengeteg restanciáiról panaszkodik továbbá azon csigalassúságról, mely a városnál di- vik. Hónapokig kell a félnek várnia mig ügye tárgyalásra kerül. Nagy hátrányt lát abban, hogy a hivatalos időt délelőtt 8—2 óráig tartják, mert a hivatalnokok 9 órakor jönnek hivatalba és 12 órakor már „zacli-“zni mennek, vissza kell állítani szerinte a régi hivatalos órákat s szigorúbb ellenőrzésre utasítani a polgármestert. Például hozza fel a sátoraljaújhelyi törvényszéket, hol ezelőtt 8 évvel ugyanily késedelmes eljárás követte- tett, mig a jelenlegi elnök vaskezeibe nem vette a hivatal vezetését s ugyanazon személyzettel elérte, hogy ma az itteni törvényszéket ügymenet tekin- tekintetében az ország első törvényszékének meri állítani. Dr. Kossuth János szintén amellett van, hogy a város a felesleges tisztviselőktől meneküljön. Panaszkodik a köztisztaság ellen, felhozza, hogy olyan utcákat mutat, amelyekben a köztisztasági állapotok a legbotrányosabb állapotban vannak, ezeket az utcákat a rendőr nem is ismeri, falunak tekinti, ahova belépni sem mer, mert fél. Ünnepnapokon a részeg és duhajkodó emberek orgiája hallatszik el messzire, de rendőr ez ellen sem tesz semmit mert, mert itt is fél. Áttér a vízvezeték vajúdó ügyére, amelyből hiszi, hogy soha sem lesz semmi. Azóta, mióta ez a kérdés vajúdik, a polgármester furathatott volna 4—5 közkutat, melynek költsége ha 5000 koronába kerülne is, nem lenne áldozat, mert ruházat, egyik másik élelmi cikk nélkül is el lehet lenni, de viz nélkül egy pillanatig sem. Emlékezteti a városatyákat a fenyegető cholera veszélyeire, mely ha ide kerül meleg ágyára talál. A vizhiány- nyal kapcsolatosan felhozza a* általunk is már számtalanszor felhozott „kántor kutat,“ mely még ma is teljesen hasznavehetetlen állapotban van — dacára, hogy az egész utca vízszükségletét volna hivatva ellátni. Grünbaum Simon a hibák főokát a képviselőtestületi tagok nem tőrö- dömségébeü látja, például hozza fel azt a szakbizottságot melynek ő, dr. Búza Barna és Németi Bertalan tagjai s melyben Búzát ritkán, Németit pedig sohasem látta. Id. Meczner Gyula szólalt fel ezután és igyekezett az általános elkeseredést ellensúlyozni, hivatkozik arra, hogy városunk más városokhoz hasonlítva mégis igen szépen haladt, dacára, hogy községi pótadónk most sem több 33 százaléknál; ösze- siti a kívánalmakat. Staut József indítványozza, hogy ezen kívánalmak egy bizottság által írásba foglaltassanak s megemlítésével annak, hogy a képviselőtestület a tanács eddigi működésével semmi tekintetben nem volt megelégedve s igy nyugtassanak át majd az újonnan bemutatkozó városi tanácsnak mint olyan követelések, melyekkel a tanács adós maradt s melyek pótlására a polgármestert a legszigorúbban utasítja, egyszersmind a szervezkedési szabályrendelet renoválását kívánja. Végül elnöklő id. Meczner Gyula bemutatja a városi tisztviselői állásokért pályázók névsorát, amely szerint pályáznak: A polgármesteri állásért: Székely Elek, dr. Bánóczy Kálmán és dr. Le- geza János. Az árvaszéki ülnöki állásért: dr. Bánóczy Kálmán. Gazd. tanácsosnak : Hell Jenő. Közig, tanácsosnak: BogyayBéla. Pénztárosnak : Valkovszky Elek. Pénztári ellenőrnek: Arnótfalvy Emil. Számvevőnek: Szőllőssy Sándor. Alkapitánynak: Jurcsó Ágoston, Kellner Sámuel és Móré Gyula. Közgyámnak : Mitrik Mihály és Sarudy Elemér. I. oszt. írnoknak: Andorkó Gyula, Kleinmann Simon, Richvalszky Fe- rencz, Timkó Gyula, Wieden Ede és Zsihovics Gyula. Számgyakornoknak : Nyeviczkey Antal, Pataky Géza és Szikszay Sándor. Közig, gyakornoknak : Gáthy Géza, Kolozs Elemér és Simsa Ödön. Főorvosnak : Dr. Szepessi Arnold. Alorvosnak: Dr. Stern Armin. Állatorvosnak: Borcsik Gyula. Ezzel az értekezlet esti 772 órakor véget ért. A kolera. — szept. 15. Ezelőtt harminckét esztendővel Ujhely lakosságát a szószoros értelmében megtizedelte az a rémes kór, amely áldozatának beleit gúzsba csavarja s az inferno kínjaival torzítja el az ábrázatot. A zöld szemű szörnyeteg túl tett Azrael leggyorsabb munkáján és Sátoraljaújhely arra a szomorú nevezetességre tett szert, hogy körülbelül itt grasszált a cholera legnagyobb mértékben és a legmeg- átalkodottabb kitartással. Legalább nincs tudomásunk róla, hogy egyebütt is minden tizedik ember meghalt volna a járványban, mint ahogy itt meg- cselekedte. Hajmeresztő epizódokat hallhatunk szavahihető, komoly emberek szájából. Mikor a rettenetes éjjeli transzport a város főutcáján állandóan szállította ki a hullák tömegét — reggelre kelve, össze kellett szedni a túlzsúfolt szekérről éjjel elveszített tetemeket. A hazatérő belebotlott kapuja előtt a cholerában megholt emberbe. A temetés végtisz- tességét sem lehetett megadni. A harangszóra vadultan tágult a szem fehére, rémesen meredt a járókelőre, akit képzeletében fertőzöttnek gondolt. Rettenetes napok voltak. Kínzó nyug- hatatlanság marcangol azért, mióta hire futott, hogy a borzasztó epidémia újból fenyeget. Mert — és ezt mél- tóztassék komolyan venni — a cholera alig találhat európai kőrútjában — ha csakugyan méltóztatik néki körutat tenni — Ujhelynél kedvezőbb tanyára. Sőt azon csudálkozhatni, miért hogy Ujhelyben állandóan nem dühöng a pestis, cholera, bélpoklosság, sárgaláz, rossznyavalya és minden néven nevezendő sorvadás. Ha a Ganges megszűnnék a kórok forrása lenni én hiszem, hogy Ujhely venné át a szerepét. Vagy ha nem, hát akkor az egész bacillus theoria mese. És csudálkozom, hogy mi az ördögnek tenyésztik tudományos kísérletezés céljából azokat a több ezer nagyítással látható apró fenevadakat, amelyek az ember máját, tüdejét, beleit, torkát lepik el s teszik a halál műhelyévé, amikor Ujhely utcái en gros szállíthatják akár a bacillusok öreg apját is. Aki piszkot, bűzt, pocsolyát (még a mai rettenetes szárazságban is) járdán keresztül folyó kloakát s minden fertelmes ocsmányságot, amit európai ember talán el sem hihet, még nem látott és nem érzett, tessék Ujhelybe fáradni. Hát az a sárgás-zöld porfelhő, amelyet a locsolatlan (és locsolhatlan) utca söprése fölver esthajnalonkint, nem-ó a legborzadályosabb merénylet minden élő organizmus ellen ? Levegőnk pestises, de talán van vizünk? No hát kérem én tagadom, hogy ivóvíz dolgában lenne Ujhelynél — ezidő szerint. — nyomorultabban situált város nem Európában, de Bokharában vagy akárhol azon az égtájakon, amelyhez a modern ember a rondaság fogalmát fűzi. Soha példátlanabb felületesség, kárhoztathatóbb hanyagság nem nyilatkozott meg egy város ügyei körül, mint a minőnek Ujhely vizkérdésének elintézésénél tanúi vagyunk. Már májusban jelentkezett a vízhiány. Sürgették is az elöljáróságot szóval, betűvel. Persze, hogy bizottság küldetett ki. Persze, hogy volt viz elég — a bizottság jelentésében. Sürgették egy pár közkút megásatását. Csakhogy — s ez újhelyi szokás — Ígértek vizet, majd ha lészen vízvezetékünk, de kutat nem furattak, mert az — pénzbe kerül. No hát — tisztelet, becsület, — de kereken tagadom, hogy mi érettek lennénk a rendezett taná- csuságra, mert ahol a kupaktanács ehhez fogható, hajmeresztő együgyü- séget müvei, ott egy okos főszolgabírónak módjában van a bajon segíteni. Kiásatja a kutat, megfizetteti a faluval és punktum. Mi pedig tanácskozunk, határozunk és — nincs a népnek ivóvize akkor, a mikor a cholera kopogtat az ajtón. A cholera pedig aligha teszi meg nékünk azt a szívességet, hogy megvárja amig mi elkészülünk. Hiszen ha várna addig, amig nálunk tisztaság lészen, amigtelegendő vizet kapunk, amig higiéniai szempontból legalább némileg tűrhető viszynyaink lesznek, FFNYWFPF^7FTI czikkek és eszközök I Lili I IlLil LbOLíLh B I jutányosán beszerezhetők:------ ------ — -v* HRABÉCZY KÁLMÁN drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér. «
