Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-08-29 / 94. szám

Sátoraljaújhely, 1905. augusztus 29.

94 (4449.)

Harmincharmadik évfolyamMegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhiratal: Sátoralja-Ujlaely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ilj. Meezner Gtyula dr. Percnyi Józsei

főszerkesztő. íimunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó uli'a 2 üli. Petit betűnél nagyobb, avagy dUx- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centin, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél érkedvezmény.

Vadállatok.

— oug. 29

Az ember, ha rossz lesz: képes rosszabb lenni a tigrisnél, vagy hiénánál. Ezek a vadállatok nem falják fel s nem teszik egymást nyomorékká még a legnagyobb éhség idején sem; mig az ember képes oly gonoszságokra, melyek hallatán ökölbe szorul a legjámborabbnak a keze is és reszket a dühtől.

Paclavszka nevű galíciai községben búcsú volt. A koldusok elmaradhatatlan tömegében egy nyomorék kis fiú is fetreugett, alamizsnáért könyörögve. Egy paraszt asszony is dobott egy pár fillért a nyomorék kis fiú kalapjába, ez ránéz az asszonyra s felsikolt:

— Édes anyám!

Az asszony jobban megnézi a gyermeket s elájul. Valóban az ő kis fia volt, kit mint virgonc, ép gyermeket loptak el a koldusok három év előtt s tették nyomorékká.

A tömeg összefutott, életre hozták az ájult asszonyt s tőle és a kis koldusgyermektől mihamar megtudták a valót. Csak nehezen sikerült a vén gazembert megkötözni, ki a gyermek összekoldult filléreiből élt kényelmesen s bekísérni a csendőrőrsre. Itt bevallotta, hogy ő lopta el 3 év előtt a kis fiút, akinek lábát egy gerendára támasztotta, azután

deszkát tett rá, melyre ráugrott s a kis ártatlan teremtésnek lábát négy helyen törte el.

De ezt még keveselte. Mikor a gyermek rettentő kinok után némileg magához jött, nyakát vagdalta meg s a vágott sebekbe valami kenőcsöt tett, mely éktelen és soha nem gyógyítható ki növéseket okozva, a fiúcskát valóságos torzalakká változtatta.

Van e vadállat, mely ilyenre képes? Van-e a büntető Istennek annyi ostora, amennyi az ilyen gazemberre elég? Van-e a büntetőtörvényben annyi §-us, a mennyit az ilyen akasztófavirág megérdemel ?

Nincs.

Egy-két hónapra bezárják, ott az állam kihizlalja, azután megy és újra kezdi bestiális gaztetteit.

Annak a szegény anyának fájdalmát ki Írhatja le; annak a nyomorékkátett fiúcskának tönkre silányitott életéért ki ad elégtételt.

Dániában ez év szept. 8 án életbe lép a botbüntetés. Olyan emberekkel szemben fogja a bíróság alkalmazni, akik durvaságot, erőszakoskodást követnek el gyengébbek ellen. Milyen jó lenne ha nálunk is behoznák ezt a törvényt. De sok veszekedés, túlkapás szűnne meg, de sok vásári- és másfél kolduson hegedülnének jó huszonötöt! Mert nyomorék gyártók vannak ám hazánkban is, nem csak QaliciáA ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Aradon.

A „Zemplén" számára irta : dr. Kossuth János.

II.

Alkonyat táján pillantottuk meg száguldó vonatunkról Aradnak a búcsúzó nap sugaraiban ragyogó tornyait.

A városhoz nem messze balról, amerikai méretű, hosszú ablaksorokkal berótt óriási gyárépület tűnt szemünkbe, melyre az estalkony halványodó fényében sűrű gőz terité fakó fátyolát. A feketére füstölődött impozáns kémények bosszú árnyékot vetettek már, mikor vonatunk a közelében elrobogott. Á Neumann-féle szeszgyár az, mely a kontinensen a legnagyobb. Vajha egyébb gyárunkról is elmondhatnék azt.

Mert nem mindenik gyár áldásos ám! Hiszen, ha a spirituszt az ipar dolgozná fel és nem a magyar inná meg pálinka formájában, örülni tudnánk a roppant méretű gyárnak. De igy a kéményeiből fölszálló sötét füst sötét gondolatokat ébreszt. Mi-rémes találmány az, melynek segélyével az Isten-adta kenyér-mag, a tápláló gabona méreggé változik, mely lassan öl, áldozatát a pokol kínjaival marcangolja, barommá aljasitja s még az ártatlan ivadékra is förtelmes bélyeget nyom. Ä beléndek, a nadragulya, a bolonditó csalmatok a rémes boszorkánykonyha eme rettegett plántáinak leve ártatlan nedű a bóditó kotyvalékhoz képest, melyet a szeszgyár zegzugos pároltató szerszámján keresztül fejtenek hordóba s tesznek félliteres palackokba az alkoholista elé.

De hát. . . mikor olyan jól fizetnek azért a pálinkáért. Azután meg „nincsen se jó, sem rossz, csak a felfogás teszi azzá“. Ennek a hamleti principiumnak szerez érvényt az állam is, mikor megmutyizza a snapszgyár- tás hasznát szeszadó képében. Mert sok nagy bankó ömlik az ördög emo konyhájából az adópénztárba. Csaknem kétmillió korona évenkint. Hogy aztán mennyi vérbeborult szem, hány bevert fej, minő ijesztő mértéke az erkölcsi elaljasodásnak, a barommá siilyedésnek, a koldusbotra jutásnak szolgáltat gyászos egyenértékűt azzal törődjenek a szentimentális antialkoholisták. A nagy snapszgyáros millió«at előlegezvén, fügét mutat az ethikai princípiumoknak. Pénz beszél. Aztán

bau. Egy hasonló eset Mária- pócson történt, ottan ismert rá egy anya nyomorékká tett fiacskájára, de ott a népitélet rög- tönös volt s a lelketlen gazembert, ki a kis fiút nyomorékká tette: a tömeg agyonverte.

A koldus-hadnak ma már alig 10 százaléka áll igazán munka- képtelenek- vagy önhibájukon kívül szerencsétlenül jártakból. Az emberi furfang jövedelmező üzletággá tette a mások jószívűségére való utazást s könnyű szerrel lopják ki zsebünkből az alamizsna filléreket; mert aki kéregét s igy hazugsággal keresi meg kenyerét, midőn azt tisztes munkával is megszerezhetné, az épen olyan gonosz, mint az útonálló, aki íiz:kai erőszakot alkalmaz a mások vagyona ellen. Sőt az előbbi még gonoszabb, mert a szivre appelál, a humanizmust szólaltatja meg embertársában s gaz módon hazudik, hogy könyörllletet keltve, magának kényelmes és gondtalan életét biztosítson.

A falukon, sőt a városok kültelkein is, valóságos istencsapás a henye, korhely és tolvaj koldushad. Elvétve akad köztük igazán alamizsnára utalt szerencsétlen. Sátoraljaújhelyben például, a külvárosi utcákon nincs nap, hogy 20—30 ne ténferegne a házaknál. A hatóságok is tehetetlenek velük szemben, mert egy ezred rendőrség kellene csumeg eléggé előkelő üzlettársa van. Ha azt Dem genirozza a dolog, akinek pedig olyasféle hivatása is volna, aminőről az álmodozók firkálnak, mit törődjön vele ő. Non ölet. Pénz, pénz és megint pénz. Eskomtálni mindent nagy percentre. Ezt diktálja a kor szelleme. Legyen az veríték, vér, mukaképesség, izom, ideg, utolsó betevő falat, a párna a beteg gyermek feje alól, emelkedettebb felfogása emberhez méltó fogalmaknak. Aki megérti a kor szellemét és a beteges érzékenység nyavalyája nem zsibbasztja meg a hajhász, energiáját sokra viheti. Gazdagság, tekintély, előkelőség, befolyás ömlik a szerencse bőség szarujából. Ráadásul a kutyabőr is — tariffa szerint. Az állam pedig! Építtet fegyházat és tébolydát, a növekvő szükség mértékéhez képest és tart kivándorlási ügynököket. Mert, hát illik valamit vissza is adni a haszonból.

Egyébbiránt Lombroso nemsokára bővebben és meggyőzőbben fog e téma fölött értekezni. De kiket győz meg? Azokat bizonyára nem, akik a pokolvarat kiirthatnák. Hiszen az állam retteg az abstineneiától legjobban. A korhelység kapitális.

Megérkeztünk.

pán e célra, hogy képes legyen a sok csavargót megrendszabá- lyozni.

Igen szép az irgalmasság, a legszebb erények egyike ; az is igaz, hogy annak az egri kanonoknak, aki azt mondta hogy: „inkább száz gazember éljen vissza jószívűségemmel, mint egyetlen, igazi szegénytől megtagadjam az alamizsnát“, szintén nemes szive volt, ámde az óvatosságot nemcsak a saját zsebünk érdeke parancsolja, hanem a közérdek is.

Legyünk figyelemmel különösen a vásárok- és búcsúkon kolduló nyomorék gyermekekre s ha lehet, kutassuk a forrást; azt hiszem a paclavszkai esethez hasonlót még akárhányat találhatunk hazánkban is.

A hatóságokat pedig arra kérjük, tegyen meg minden lehetőt a koldusügy ellenőrzésére. Sok kellemetlenségtől mentheti meg a lakosságot és sok heverő korhelyt szoríthatnak munkás életre.

VÁRMEGYE ÉS VAROS.

Rendkívüli vármegyei közgyűlés.

Sátoraljaújhely, 1905. súg. 29.

Zemplén vármegye f. hó 29-én délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a törvényhatósági biz. tagok gyér számban voltak ugyan képviselve, de a jelenvoltak mindvégig kitartó érdeklődéssel kisérték a közgyüSármezey Endre, az alföldi gazdasági vasút derék igazgatója, az európai kaliberű szakember fogadott bennünket. Híven utazásunk céljához, amint podgy ászunk breviter et confuse hordár kézbe került, nyomban hozzá fogtunk a tanulmányozáshoz. Mert van ám mit nézni Aradon az állomáson is annak, aki látni és tanulni akar.

Egy soknyilásu, magas sínekkel behálózott épületbe mentünk, amely gépjavító műhely s a munkából kifogott motorok színje. Egyben a betonból való építkezés igazi remeke. Lényegében drótkalitka betonnal bemázolva. Hanem szilárd, mintha gránitból volna kifaragva, szubtilis mint egy játékszer — persze a Gullvier méretei szerint — és elpusztíthatatlan. Mindenik nyílásában ácsorgott — hol egy beteg masina — melyet emelőgép fülelt le, hol egy legújabb mintájú francia motor. Némelyik az utóbbiak közül még alig volt „tűzben.“ Fényesre mázolt oldalait tükörnek is használhatja az az emberséges géplakatos, aki a szomszéd sínpáron — vulgó mütő asztal — leszerelve tehe- tetlenkedő rokkant motor fogaskerekei közt végzi az operációt.

Vezetőnk rövid velős mondatokba

FFMYIIFPF97FTI c zik kék És eszközök

I 111 I 1111 Lv £m Lb I 1 jutányosán beszerezhetők:

ZzTTTTr,..: .............-zz- = -v* HRABÉCZY KÁLMÁN»drogériájában Sátoraljaújhely, Főtér, -v*

Lapunk mai száma 4 oldal.