Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-07-27 / 81. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 27. őfelsége Nagyméltóságodat miniszterelnökké, Lányi Bertalan urat igazságügyminiszterré, Vörös László urat kereskedelemügyi- Kristóffy József urat belügyi-, Bihar Ferenc urat honvédelmi-, Lukács György urat vallás- és közoktatásügyi, György Endre urat földmivelésügyi- és végül Kovacsevics István urat Horvát-Szlavon-Dalmátországi tárca nélküli miniszterré legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott, a pénzügyminisztérium, valamint a legmagasabb személye körüli minisztérium vezetésével Nagyméltóságodat bízván meg. E leiratban Nagy méltóságod arra is kér bennünket, hogy kormányzati tevékenységében támogatásunkban részesítsük. Vettük továbbá Nagyméltóságodnak Budapesten 1905. évi julius hó 12-én kelt és valamennyi törvényhatósághoz intézett intő szózatát. Ősi szokásainkat követjük és törvényben biztosított jogunkkal élünk, midőn együttes tárgyalás alá vevőn a két kormány-leiratot, azok felett hozott határozatunkat Nagy- méltóságoddal az alábbiakban közöljük. Elhatároztuk ugyanis a következőket : Mi, Zemplén vármegye th. bizottsága Nagyméltóságodat és miniszter társait Magyarország független felelős minisztériumának el nem ösmerjük, nem támogatjuk, intő szózatát figyelembe nem vesz- szük és a törvényes ellenállástól magunkat sem intő szózatok által eltérittetni, sem — ha az is bekövetkeznék — a törvénytelen erőszak által elriasztatni nem engedjük. Amily komoly és meg nem másítható ez az elhatározásunk, ép oly komolyak és súlyosak az okok, melyek bennünket erre az elhatározásra vezéreltek. Magyarország független, szabad és alkotmányos ország. Ami inás szóval annyit jelent, hogy ezt az országot csak saját akarata szerint lehet és szabad kormányozni. Nagyméltóságod maga kijelenti intő szózatában, hogy kormánya parlamenti többségre nem támaszkodik ; beösmeri tehát, hogy ez a kormány nem a nemzet akaratának a kifolyása; ez a kormány Magyarországot nem a nemzet akaratából, de a nemzet akarata ellenére kormányozza. — Ezt a kormányt tehát mi, a független és szabad Magyarország alkotmányos kormányának el nem ösmerhetjük. Tisztelettel hajiunk mi meg Urunk Királyunk alkotmányos fejedelmi jogai előtt és hódolattal elképzelet lett előttem. Megvallom, egyszer sírva fakadtam az irigységtől, midőn egy parasztemberpár verekedésének szemtanúja voltam. A férfi elverte a párját s utána durván magához ölelgette s csöndesen kérdezte: hát szeretsz Kató? De aztán elcsendesült bennem minden. Cimborája, jó pajtása lettem a férjemnek anélkül, hogy wertheri fájdalmakkal gyötörtem volna a lel- kemet. A szőke, vékony asszony buza- kék szemeit lehunyta: — Nem is tudjátok fiam, hogy hideg külsőm mennyi temperamentumot takar. Mikor asszony lettem, gyötrő vágygyal kívánkoztam a forró szenvedély után, amiről a napkeleti költők dalolnak, vagy amiről a Provence vagy Andalusia minden fűszála mesél. Troubadourt kerestem a férjben, egy idealistát, aki lelkemet megérti s megtanít arra a szerelemre, a mely egyedüli kutforrása a boldogságnak. Elrepültek az évek a fejem fölött anélkül, hogy találkoztam volna azzal az eszményi szenvedélylyel, melylyel Romeo sóhajtott fel az erkély-jelenetben a bűbájos Júliához. Én is álmot temettem. A harmadik asszony hideg, okos ösmerjük, hogy őt illeti meg a kormány kinevezésének joga. — Abból azonban, hogy a kormány Ő felségének bizalmával dicsekedhet és hogy kinevezése az alaki jog szempontjából meg nem támadható, a kormányzás törvényessége még nem feltétlenül következik. A törvényesség ugyanis a közjog terén, egy az alkotmányosság fogalmával. Már pedig mióta nemzetünk a rendi alkotmány helyébe a népképviseletet, a nemzettől gyakran idegen dicasterialis kormányzat helyett a parlamenti felelős kormányzást iktatta a törvénybe, alkotmányosnak és igy törvényesnek csak az a kormány nevezte magát és a nemzet is csak azt tartotta annak, mely képviselőházunk többségének kifolyása volt s mely minden tekintetben kötelezőnek fogadta el a többségi elv összes folyományait, tehát azt is, hogy a többség ellen kormányozni nem lehet. Nagyméltóságod intő szózata is emlegeti a többségi elvet és a saját feladatát akként jelöli meg, hogy az mindössze abból áll, hogy a képviselőház többségét a kormány átvéletére bírja. Jogászi műszóval élve, Nagyméltóságod intő szózata is egy félbeismerés tehát ahhoz a tételhez, hogy kormánya nélkülözi a törvényesség egyik főfeltételót. — Csakhogy a törvényesség olyan különös valami, hogy az csak akkor van meg, ha annak egyetlenegy feltétele sem hiányzik. De ha még megengednők is, hogy a kormány fogantatása törvényes volt, ki kell mondanunk, hogy tettei az első pillanattólkezdve a folyton törnyeinkbe ütköznek. Csak fél igazság az, amit az intő szózat bevall. Ez a kormány nemcsak parlamenti többség nélkül, de egyáltalán országgyűlés nélkül kormányoz, Első tette is az volt, hogy felfüggesztette a törvényhozás működését és kivonta magát az országgyűlés ellenőrzése alól. Kérdjük, e tette után honnan veszi a jogot, hogy minket alkotmányvédő határozatainknak megsemmisítésével fenyegessen. Hiszen ez a jog az 1886. évi XXI. t.-c. 19 és 06. §§-ai világos értelme szerint csak azt a kormányt illeti meg, a melynek eljárása ellen a képviselőháznál kereshetünk orvoslást. Ha tehát Nagyméltóságod a törvényhozás ajtajait bezáratta, ha a képviselőház törvényes határozataival nyílt vitába bocsátkozik és az országgyűlés tilalmával nem törődve vezeti az ország kormányzását, úgy bizonyára önmaga fosztotta meg magát attól, hogy tettekintettel nézett René szép arcára. — Leány! Téged meg fog zavarni ez a sok szentimentális beszéd. Hallgass reám és tanulj józan realizmust. Á huszadik században nincs helye a beteges ábrándozásnak. Tudod-e mit hittem tökéletes boldogságnak ? Ha én egy férfit megkinoz- hatok. Kegyetlen cél? Meglehet, de ezt szomjazta a lelkem. Zsarnoka akartam lenni a másik zsarnoknak. S mint Nero meg Caligula gyönyörködni tudtak az áldozatok sóhajaiban, úgy égett az én lelkem is a gyönyörtől, midőn a „teremtés urát“, azt a hitvány rabszolgát lábaimnál heverni láttam. Selyemcipőm taposása kegyetlenebb volt, mint a harcistenének csatakiáltása. Lelkek vérzettek el. Nem szerettem soha — de ezerszer láttam őrjöngő szerelmet ébredni. Végig éltem legszebb éveimet pazar földi jólétben, egy krözus férj oldalán, körülrajongva, megimádva, irigyelve és — sokszor megátkozva. Tehát nincs boldogság! A szép asszony bársonyos pillája lezárult s nagy, fényes könycsepp szivárgott ki a szemekből. Mennyi csalódásról, önámitásról beszéltek a gyöngyszemek. A leány mereven nézte ezt az érteit alkotmányos és törvényes kormány intézkedéseinek tekintsük és mint ilyeneket kötelezőknek ismerjük el. Harmincnyolc évvel ez előtt midőn az 1867-iki törvények alapján akkori kormányunk 0 Felsége és az országgyűlési többség bizalmából átvette az ország ügyeinek vezetését, szintén kaptunk mi egy intő szózatot. Ebben azt olvassuk, hogy a szabadság végeredményében nem más, mint az önkormányzat és az önkormányzatban a nemzetnek oly kincse rejlik, melyet minden körülmények között meg kell őriznünk. Kegyelmes Ur ! Mi ehhez az intő szózathoz tartjuk magunkat ma is és nyugodt lelkiismerettel fogunk kitartani alkotmányunk védelmében, melyet szivünknek mélységes fájdalmára azok ellen a férfiak ellen kell védelmeznünk, kik magukat magyar kormánynak nevezik. Kimondjuk végül, hogy e feliratul az egyes minisztériumok élén álló többi kormány közegeknek kinevezését tudató külön leiratait is elintézettnek tekintjük. A feliratot a vármegye th. bizottsága lelkesedéssel, egyhangúlag fogadta el. Tartalékos katonák behívói. Elnöklő főjegyző ezután bejelenti, hogy a másik kérdés, mely felett határozni kell s amelyet a százas bizottság a rendkívüli közgyűlés elé utalt: a közös és a honvéd tartalékos katonák behívó jegyeinek kézbesítése feletti határozathozatal. E tárgyhoz Matolai Etele ny. alispán szóit hozzá s a törvényre támaszkodva bizonyította, hogy azokat a behívókat, melyek a törvényes fegyvergyakorlatra szólanak kézbesíteni kell, azokat a behívókat azonban, melyek oly célból küldetnének, hogy azok a meg nem ajánlott újoncok helyét pótolják: a hatóságok ne kézbesítsék. Helyesnek látná még azt is, hogyha ezek a behívók posta utján küldetnek el, a hatóságok figyeljenek, hogy a behivottak annak ellene ne szegüljenek, nehogy emiatt őket kellemetlenség érje. S ilyen irányú indítványt tesz, melyet felolvasott s mely lényegileg ugyanaz, amit dr. Szirmay István főügyész a százas bizottság ülésén is indítványozott, a százas bizottság azonban ezt a mai rendkívüli közgyűlés elé utalta. Kossuth János dr. hasonszellem- ben szólalt fel s igen szép beszéddel fejtette ki, hogy a törvényhat. ne lépjen ki a törvényesség sáncai közül, mert az 1888. évi 18. t.-c. világosan precizirozza, hogy mikor és minő dekes asszonyarcot, ezt a párduc termetet s mintegy segítségül kereste a háziasszonyt. Ella gondolkozva nézett ki az alkonyba s nem is fordult a társasághoz, midőn nagyon csendesen mondotta: — Ezek az asszonyok nem mondanak igazat. Szerettek s voltak boldogok. De már ezt elfeledték s most letagadni akarják azt, a mi egykor örömkönyet fakasztott a szemükben. Hallgass ide René. Száműzd szivedből azt a sok mérget, amit most magadba szívtál. Ne hunyd be a szemed s ne ábrándozzál. Hanem tarsd résen a szemedet, légy ébren mindig, hogy megtaláld a párod, az igazi férfit. Nem a félistent, de a legjobb, legnemesebb embert. Aki nem térdel koldusmódra előtted, aki nem szaval hozzád dithyrambust, de nem is brutálisan durva vagy kegyetlen, aki nem áraszt el pazar jóléttel, nem csinál belőled bálványt vagy odaliszket, hanem dolgozik éretted, fárad éretted, lelkét megnyitja előtted. A ki társának, egyenlő párjának néz téged, a ki eszesebb, jobb, mint te, de nem érezteti fölényét veled, a ki nem eped egy csókért s mégis meg tudna halni teéretted. Ha erre a férfire ráakadsz, szolgálatra hívhatók be a tartalékosok. Hozzájárult a Matolai Etele indítványához s azt pártolja. Dr. Kovács Gábor és Bernáth Béla szólaltak még fel az indítvány ellen, kérve a th. bizottságot, hogy a tartalékos katonák behívóit ne kézbesítse. Gr. Andrássy Gyula felszólalása. Az igy megindult vitát gróf Andrássy Gyula felszólalása zárta be, ki a közgyűlés egyhangú óhajának engedve emelkedett szólásra. A nagy fontosságú beszéd jelentőségével s kiválóan fontos voltával cikkünk bevezető részében foglalkozunk, itt csak arra szorítkozunk, hogy Andrássy Gyula gróf tartalmas felszólalásának főbb, kimagaslóbb helyeire hívjuk fel újból a figyelmet. A nagytekintélyű politikus szólásra emelkedvén, kijelentette, hogy csak röviden akar hozzászólni a vitát előidéző tárgyhoz. Beszéde további folyamán kimondja, hogy ámbár a kormány törvénytelen, de olyan intézkedéseitől, melyek a törvény alapján nyugosznak : a végrehajtást megtagadni nem lehet, mert akkor megakadna a közigazgatás egész menete, hiányozván a felső forum működése. Miután a rövid tartamra s határozott időre kibocsátott és fegyvergyakorlatra szóló behívók törvényesek és az ujoncmegajánlási jog kijátszására nem alkalmasak, elfogadja Matolai Etele javaslatát, hogy ezek kézbesittessenek ; a szolgálattételre határozott időtartam megjelölése nélkül szóló behívók alapján a kormánynak módjában állana a hiányzó létszámot kiegészíteni, azoktól tehát a kézbesítés megtagadható. Kérte a közgyűlést, hogy ilyen értelemben határozzon. A nagyhorderejű beszédet a vármegye bizottsági tagjai nagy figyelemmel hallgatták meg s az úgy részeiben, mint egészében teljes helyeslésükkel találkozva, azt egyhangú, lelkes éljenzéssel tették magukévá s elfogadván, a közgyűlés gr. Andrássy Gyula rokonszenves éltetésével ’/H2 órakor véget ért. Az ülés jegyzőkönyvét nyomban hitelesítették. Újhelyi dolgok. — julius 27. Konstatáljuk, hogy az állomáson levő automaták, tekintettel a a mai ex-lexes időkre, elveszik a pénzt, de nem adják meg érte a kiirt ellenszolgálatait. A mérleg oszlop mutatóakkor megtaláltad a boldogság ösvényét ... és ... és — folytatta a leány — akkor lesz részem a legszebb, legtisztább örömökben, midőn tudom, a férjem lelke az enyém, midőn minden nappal, amit leélek jobban és jobban érzem, hogy szeretem, az övé vagyok. Sietek is el körötökből, hogy valahogy itt ne Medjem ezeket a bibliai aranyos szavakat. Isten veletek. A leány karcsú, erős alakja el is tűnt már az ajtó függenyei mögött, mikor a négy asszony még mindig utána nézett. A három asszony nézése csalódást, keserűséget, dacot árult el, csak a háziasszony nézett nyugodt derűvel maga elé s azt gondolta: — Szegény, bohó kis leány 1 Te még tudsz hinni, a mit mi már rég elfeledtünk. A négy pár fényes asszonyszem újból lecsukódott, a lelkűkre újból bágyadt álmodozás ült. Kint is alko- nyodott, mint a hogy ezekben a szivekben is lealkonyodott a boldogság napja régen, hogy soha többet fel ne ébredjen.
