Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-09 / 137. szám
% ZEMPLÉN 3. oldal. December 9. lenleg a cár birodalma. Hogy ha ti- zedrésze csak igaz, mit a hírek hoznak, (mi úgy hisszük, hogy ellenkezőleg áll) még akkor is állíthatjuk, hogy minden képzeletet felülmúlhat az a nyomor, mely ottan keletkezőben van. — Megáll az emberi ész 1 A hosszú ideig lenyűgözött, leigázott, barommódra vezetett alsó néprétegek hogy bilincseiket levetni törekednek, azt minden józan gondolkozó ember könnyen megértheti. Azon sem csodálkozhat, hogy nem keztyüs kézzel fogott hozzá, hanem represszáliákkal élt és él, mert a felszabadulás hevében az állatias ösztön felülkerekedett. Honnan vegyük azonban azt a magyarázatot, hogy a kegyetlenségek egész sora épen a zsidókra nehezedett, a zsidók lakta községekben ütötte fel tanyáját ? A fáma szerint a reakció alattomos működése fel háborította a vértszomjazó csőcseléket és a hivatalos közegek segédkezet nyújtottak suttyomban a szanszkulott tömegnek. — Bármiképen legyen is azonban az indító ok, tagadhatatlan mindenesetre, hogy oly tények előtt állunk, melyek az emberiség könyörületességére szorulnak, a humánizmushoz apellálnak és ennek hathatós közreműködését nemcsak igényelik, sőt jogosan is követelhetik. A tömérdek, koldusbotra jutott, nyomorékká lett család, a véghetet- len sok árván maradt támasz nélküli gyermek sir és könyörög hozzátok emberi lényekhez, hogy könyörüljetek rajtuk. Hatvan (60) községben tombolt a csőcselék és zsidó vérben fürdött nehány napig. Képzelhető tehát, hogy mily mérvű lehet ottan a nyomor, az elkeseredettség, a kétségbeesés. Segély után kiáltanak és ennek hatása nem maradt el! Az egész müveit világ akcióba lépett valláskülönbség nélkül. Angolország, Amerika és Németország gyűjtéseket rendeztek, mindenütt interkonfesszionális bizottságok működnek, melyek élén a főpapság és a társadalom szine-java közreműködik. Tábornokok, egyetemi tanárok, polgármesterek állanak ezek élén, a humánizmus táborába szegődtek és az akciát hathatósan támogatják* — Ne maradjunk mi sem hátra. Mutassuk meg a külföldnek, hogy mi sem zárkózunk el, mi is ismerjük a humánizmus iránti kötelességünket. Budapesten már megindultak az akciók, sőt több vidéki városokból is érkeztek már segélyek úgy, hogy kö- rülbelől vagy 200,000 korona már összegyűlt. A jótékonyságáról ismeretes Zemplén vármegyében létező nőegyletek sorakozzanak és járuljanak hozzá tehetségük szerint és indítsanak ezenkívül gyűjtéseket is. A jótékonyságot iizni emberi kötelesség, ezt mindig az Isten áldása kiséri. g l)r. Tiiomán Dávid. VÁRMEGYE ÉS VAROS )( A közigazgatási bizottság ülése. Zemplén vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 11-én d. o. 9 órakor tartja meg a vármegyeházánál rendes havi ülését. )( Kivételes nösülési engedélyeket nyertek: Ifj. Balogh István nagy kemencéi, Borbincsák József kisráskai, Ihnaczik József parnói, Boncsik János cirókahosszumezői, Hricó Mihály fal- kusi, Marincsák Péter budaházai, ifj. Petró András szilvásujfalui, Sánta János cékei, Milyán István laborc- falvi, Händler Saul cirókabélai, ifj. Vaskó György kozmái, Mihály kó András alsókörtvélyesi, ifj. Makkai Mihály cékei, ifj. Balajthy Lajos mezőzorabori, Dzsupinka Mihály tuskei, Danyó Magéra Miklós kalenói, ifj. Kotulyák András parnói, ifj. Goga György sókuti, Ilykó György csörgői, Kozsely Józef tavarnai lakosok. Nyilt kérdés a T. sátoraljaújhelyi rk. iskolaszékhez. — dec. 9. Tisztelettel kérdezzük: van-e a T. iskolaszéknek tudomása arról, hogy városunk három középiskolájában az előadások délutáni 1 óráig tartatván, az ezen intézetekből hazatérő növendékek csak 7*2 óra tájt ülhetnek ebédhez. A távolabb lakók pedig semmiesetre fél kettő előtt. — Ha van a T. iskolaszéknek erről tudomása, bátorkodunk kérdezni: mi öröme tellik ama félszeg intézkedésében, hogy a felügyelete alatt álló sátoraljaújhelyi rk. elemi fiúiskolában a délutáni előadásokat fél két órakor kezdeti és azokat a gyermekeket, a kik idősebb testvéreikre várni kénytelenek az ebédnél és legfeljebb s/* 2 előtt az iskolába be nem érhetnek, mint későn jövőket onnan a tanítók egyszerűen kiküldik.— Vájjon örömet okoz-e az a T. iskolaszéknek, ha ellentétbe helyezheti magát a többi tanintézetekkel s ahelyett, hogy az egyértelműségre törekednék, folyton különcködik? Ha nem telik öröme az ilyenekben, miért nem volt szives e tárgyban már nem egyszer elhangzott panaszainkat figyelembe venni és a hitközség tagjai által fenntartott iskolánál e különcködő eljárással az iskolafentartó tagoknak bosszúságot és folytonos kellemetlenségeket okozni. Még egyszer ajánjuk szives figyelmébe a t. iskolaszéknek, hogy egy negyedóra alatt megebédelni és az iskolába fölrohani fizikai lehetetlenség; szíveskedjék tehát e roszul sikerült újítását hatályon kívül helyezni. Jól tudjuk, hogy a hitközségi iskolák felett autonom joggal rendelkezik az iskolaszék, — ami elég sajnos, mert a felsőbb hatóságoknak nincs módjukban az ilyen botorságoktól a nagy közönséget megvédeni — de azt meg a t. iskolaszék is tudhatná, hogy az ő hivatása nem a szülők boszantása! Ha a helyzet nem változik, bár sajnálattal, de gyermekeinket kiveszők a saját filléreinken fentartott iskolából. Több szülő. JEGYZETEK a hétről. * Karácsonyi kirakatok. Ha más városokban igy karácsony küszöbén végigsétálunk a nagyobb forgalmú utcákon: lépten-nyo- mon megállásra késztetnek bennünket a kereskedő-üzletek szebb nél- szebb, izlésesnél-izlésesebb kirakatai, melyek szinte csábítják a vevőket a vásárlásra. Másutt a kirakatok rendezésére sokkal nagyobb gondot fordítanak s ha a kereskedő kirakatjának polcait egyszer betölti tárgyaival, nem áll meg a megkezdett utón, de kétszer, háromszor is változtatja azokat, leginkább olyan újdonságokat mutatva be, melyről sejti, hogy közönsége még nem bir arról tudomással. Nálunk Ujhelyben a kirakatrendezésére alig fordít gondot egy pár kereskedő, sőt az, amelyik fordít is, megelégszik azzal, hogy egyszer mutatós kirakatot készit s azután hónapokig nem törődik vele. Pedig kicsiben mindenkor az üzlet belső képét mutatják a kirakatok ; ha ízlésesek ezek: a közönség is bátran rábízhatja magát rendezőik Ízlésére. Ellenben nincs szomorúbb, lehangolóbb látvány, mintha egy kereskedő-üzlet külsőképében is a legrosz- szabb erkölcsi bizonyítványt állítja ki magáról rendezetlen porlepte „auz- lág„-jaival, miken nyoma sincs a gondnak, figyelmességnek. Pedig a kis fáradság és munka, mit a kereskedő kirakatainak rendezésére fordít: nem jár haszon nélkül, mert a közönség akaratlanul is azon üzletet keresi fel, ahol Ízlésesebb, megfelelőbb dolgokat remél vásárolhatni. A mellett pedig az üzletek külső csínja nagyvárosias színezetet ad a városnak, vonzó külsőt az utcának s a legrokonszenvesebb benyomást kelti a szemlélőben. Sátoraljaújhely kereskedői megfogadhatják a jó tanácsot, hiszen annyi előttük a példa, mely bizonyítja, hogy a kirakatok Ízléses rendezése nem hiábavaló fáradozás. Különösen nem az, igy karácsony előtt, mikor minden kereskedő bizton számit üzletforgalmának növekedésére. A magyar njelTért.. Van Zemplén megyében egy csendben, nem nagy feltünéstkeltő emóciókkal munkálkodó egylet, a mely azonban kitartóan halad célja felé s becsületesen teljesiti a kulturmissziót, melyet hivatása teljesíteni. Munkálkodik maga is s jutalmazza, tettre, erőkifejtésre serkenti a munkálkodókat, elismerésével az érdemnek és a szorgalomnak. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő Egyesület ez, melyet a közelmúltban nagy csapós ért elnökének gróf Andrássy Tivadarnak halálával, ki egész odaadással mindenkor hive volt a nemes célokért küzdő egyesületnek. Az egyesület most válság előtt áll, üres lévén az egyesület elnöki széke, honnan a kérlelhetlen halál az ügy egyik legtörekvőbb harcosát szólította el. December 16-án fogja teljesíteni az egyesület ama nagy feladatot, hogy elnöki székébe nemes előd méltó utódát helyezze, ki gróf Andrássy Tivadar emez örökét ép oly nemes intencióktól vezéreltetve fogja majd át venni, mint a mily nemesek voltak amaz intenciók, melyek gr. Andrássy Tivadart az egyesület eddigi elnökét vezérelték, kinél eddig önzetlenebb munkása aligha volt a magyar nyelvnek és a népnevelésnek. Ez az egyesület a mi megyénkben, melyet nemzetiségek beékelődései tarkítanak; oly fontos misszióra vállalkozott és töltött be mindenha, melyet minden müveit s tisztult ízlésű ember mérlegelni tud. És ép eme fontos hivatásából folyólag tekintünk mi éber figyelemmel és várakozással az egyesület december hó 16-án megtartandó díszközgyűlése elé, mely hivatva lesz utódot ültetni gr. Andrássy Tivadar örökébe, ki kövesse a kitűzött irányt a magyar nyelv sikeres terjesztése s a népnevelés boldogabb és szebb jövője érdekében. HÍREK. Pillanatfölvételek. Vonatnál. Kalauz rákiált a harmadosztályú utasokra: gyorsan, gyorsan ! felszállani. Egy anya, ki síró gyermekét kézen tartja, megszólal: Uraml nincs hely. Szíveskedjék ezt a kocsit kinyitni s reá mutat a mellette lévőre. Úgy látom, hogy teljesen üres. De nem is szeretem a nagy füstöt s kis gyerekemnek is árt. De jó fiskális lett volna magából, ugyan jó beszélője van. Sálljon gyorsan fel, különben itt marad. — Kalauz, kalauz! Egy csinos külsejű, de nem sokat Ígérő fiatal ember, karján egy félvilági hölgygyei, kezébe ad a kalauznak egy koronát. Nyissa ki a fülkét. Miskolcig ne is bocsásson be senkit. — Kérem I . . . Mehet! . . . Postánál. Szíveskedjék tekintetes ur e ..csomagot felvenni, mert igen sietek. Öt kis gyermekem van otthon s egy közülök beteg is. — Mérgesen rákiált: Várjon! Nem látja, hogy vannak itt mások is, akik előbb jöttek! majd ha rákerül a sor. A szegény asszony elpirult s várt. Reszketett az izgatottságtól. Folyton hazagondolt, magára hagyott gyermekeire. Istenem! még az orvos űrért is kell mennem s ime itt is mennyit kell várnom. A jelenlevőkhöz fordul: szíveskedjenek megengedni, hogy előbb feladhassam. Kis gyermekem halálos beteg. Tessék! volt a válasz. E pillanatban lépett be Gábor jó jó barát. Szervusz! . . . szervusz! Isten hozott! Oly rég nem láttalak. Légy szives egy pillanatra ! kérlek!... Félóra múlva villogó szemekkel tért vissza a mester s miután egy jó hosszú sürgönyt menesztett barátja érdekében, felvette a szegény asszony csomagját. Nem is futott, de rohant a családi körbe, a lázas kis beteghez. Csókolta, hallgatta szívverését; költötte, de az már nem kelt föl. Onnan mosolygott már le a menyből szegény anyjára, ahol egyenlőség honol. Onnan susogta : köszönöm, köszönöm fáradságod drága jó anyám ... Jegyzői hivatalban. Igen kérem a tekintetes jegyző urat, szíveskedjék nekem a fiam orányában egy folyamodványt meneszteni ehez a kutya... ki ne mondja, mert mindjárt lecsu- katom! Hát — hát... a jegyző ur is . . . Soh’se diskuráljon, most nem érek rá. Jöjjön máskor. De megfizetek tekintetes ur, amennyit kér. — Üljön le, itt a szék. Azonnal kész lesz. Hát már nincs sok dolga a jegyző urnák ? Isten áldja meg 1 Megírja a rektor uram, ha sok dolga van is. Doktornál, űij van. A toronyóra elütötte a 12-őt. Mindenütt sötétség, csak egy faluvégi kis viskóban pislog a mécses. Az anya nagy beteg. A férj elment a doktorért. Csenget. Ki az? . . . Én vagyok tekintetes ur, Bartos István, aki ma fát vágtam. Mit akar? A feleségem nagy beteg, tessék eljönni hozzá. Csak menjen haza, majd korán reggel elmegyek. Nem történik addig semmi nagyobb baj .. . Szomorúan elballagott a szegény ember. Alig hogy elalszik a doktor, megint csengetnek. Ki az? kiált ki dühösen. Gondolván, hogy a szegény ember jött vissza. A méltóságos gróf urék kéretik a tekintetes urat, mert a méltóságának nagy fejfájása van. Mondja meg azonnal megyek! . . . Másnap egy kis harang s a jó férj siratta a szegény asszonyt, a hü nőt. A világ folyása tovább haladt, nem vette észre senki a hiányt, csak a férj s a lelkiismeretlen doktor. — Egyik szívben fájdalmat, másikban lelki furdalást okozott. Iskolában. Tanító ur, Balog Pista lábast vetett s elestem. Jer csak elő Pista! Miért vetettél lábast? Nemde figyelmeztettelek már többször a jó magaviseletre? s ime most megint rendetlenkedtél ? Itt maradsz délben. — Másnap Pista jelenti: tanító ur, Somogyi Berti egy kővel fejbe vágott s a fejem be is fakadt. Ejnye Pista fiam már megint árulkodói? Tudod hogy csúnya az árulkodás ? Hiszen, tanító ur tegnap . . . Na, hallgass! Ülj szépen a helyedre. Gyere csak Berti! Mit csináltál ? A fiú lesüti a fejét s hallgat. Mondd, miért bántottad ? ... A gyerek pityereg .., hát.. . izé ... hiszen ő kezdte ... Soh’se ordits annyira, ülj a helyedre. Máskor jobban viseld magad. Egyik a harangozó fia, másik a tiszteletes űré volt. Hogy melyik volt az egyiké, melyik a másiké, azt könnyű kitalálni. Tüdőbetegségek, nuruioK, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanír és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti c»onux(/olátt. F. lloíímanu-La Kor he & Ce. Basel (Svájc).
