Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-12-05 / 135-136. szám

2. oldal. ZÉMP L É N. December 5. után családjuknak tisztességes kenye­ret tudtak adni. A hívatlan boldogítók megsaj­nálták e tisztes emberektől a kenye­ret s részint ígéretekkel, részint fe­nyegetésekkel most egy bizonytalan jövő elé állítják őket. Ma reggel már a koalíciós lapok közül a Pesti Napló a Neues Bp. Abendbatt, a Magyar­szó, Magyar Állam, A Polgár, a Füg­getlen Magyarország, a Budapesti Hírlap, A Nap és a Kis újság nem jelentek meg. Az összes szedők, ön­tők,gépmesterek, korrektorok felmond­ták a szolgálatot. így akarják a köz­véleményt azon az oldalon elnyomni, ahonnan folyton az a szó hangzott: hogy követeljük az általános, titkos választói jogot, mint a népnek őt megillető jogát; ezt a jogot csak a parlamentális, alkotmányos alapon álló kormány kezéből és nem tör­vényen kívüli adminisztrátoroktól fogadjuk el. A kik hivatvg lennének a sajtó- szabadság megvédelmezésére még éle­tük és vérük áldozata árán is segéd- zet nyújtani; akiknek csak a sajtó ad megélhetési egzisztenciát, azok ma­guk emelnek első sorban fegyvert annak lerombolására! Minő szatíra ! Minő ellentét! Nem tudjuk elképzelni, micsoda vakság kell ahoz, hogy ez, a magát politikailag érettnek nyilvánító tömeg nem tudja a határvonalat megvonni a jog és a túlkapás fogalma között. A Budapesti Hírlap s még több fővárosi lap nyomdáját a nemzetkö­ziek megostromolták, a gépeket ösz- szetörték, sőt ember-vérrel is szeny- nyezték be jogok után kaparászó ke­züket. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. Tény, hogy Kristóffy neve emléke­zetes marad sok időkig. Hogy mi­ként : azt a történelem bírálja el. — dec. 6. Dókus Gyula díszpolgársága. Az alkotmányhü alispánt, Dókus Gyulát, mint tudva van, városunk díszpolgá­rává választotta. Sátoraljaújhely pél­dáját újabban Szerencs, Tiszakarád, Sztropkó és dec. 3-án Kis- és Nagy- cigánd községek is követték, kik a vármegye törvénytisztelő első tisztvi­selője iránti ragaszkodásuknak a leg­szebb módon, a szeretet és együttér­zés kinyilatkoztatásával adtak kifeje­zést, amidőn Dókus Gyulát díszpol­gárukká választották. A felsorolt köz­ségek példáját tömegesen követik Zemplén összes községei. Főispán beiktatás Kassán. Gróf Pongrácz Ferenc, Abauj-Torna vár­megye uj inegyefőnökének beiktatása tok mást, csak azt hogy: kerüld azt a leányt és igyekezz elfeledni. II. De a kis kadét nem fogadta be a tanácsot, sokszor órákig eljárt a házok előtt, hogy egy pillanatra is láthassa azt a kedves, szép leányt aki kisérő árnya lett s boldog volt ha a köszönését mosolyogva fogadta. Szegőéknél találkoztak néha. Sze­gő Gizi talán megsejtette a kis ka­dét néma szerelmét, mert gyakran intézte úgy a dolgot, hogy ha a kis kadét hozzájok jött, pár perc múlva már Iványi Margit is ott volt, vagy a délelőtti sétákon is, a mikor ő Margittal a zongora tanártól jött — Beukő Béla mindig hozzájuk csatla­kozott s csupa véletlenből mindig Margit ment a baloldalon. Termé­szetesen a kis kadét az ő oldalánál ment. Szegőók az ezüst menyegzőt ün­nepelték. Nagy társaság jött össze; a kis kadét is ott volt. Egész éjjel Margittal foglalkozott. Egy hosszú keringő alatt nagyon elszéúült a le­ány, a nagy szalonban igen meleg volt, a szárnyas ajtók nyitva voltak s ők kimentek az erkélyre. (Vége köv.J tegnap, december hó 4-én folyt le a kassai vármegyeházbau. Mindenben hasonló volt az újhelyihez. Nem hiába hoztunk kimeritő tudósítást az itt történtekről, Kassán is tanultak be­lőle és teljesen a II. kiadásban adták le az itteni színjátékot. — Csendőr­fedezettel, katonai pusk»művessel tö­rették fel a tanácstermet, 2, azaz osztr. ért. kettő bizoltsági tag jelen­létében esküdött örök hűséget gróf Pongrácz a magyar alkotmánynak; fekete zászlókat húztak fel, abcugolás- tisztelte az erőszak lovagjait és — rendzavarás nem történt. Szóval kép­zeljék el szives olvasóink nov. 27-ét Kassán dec. 4-én második kiadásban. — A főispán eskütételén jelenvolt két bizottsági tag: Schmidt tb. fő­szolgabíró és Szákrajda nevű ur. Előb­bit, minthogy a vármegyei tisztikarból senki sem jelent meg, gr. Pongrác egyidejűleg tb. vármegyei főjegyzővé is kinevezte, vele a jegyzőkönyvet felvétette, hitelesíttette, sőt önmagát meg is éljeneztette. Nem vethetünk egymásnak a szemére semmit. Zem­plén és Abauj, mint jó szomszédok­hoz illik, teljes egyértelműséggel jártak el. Erőben, együttérzésben rej­lik a hatalom ! Megyei tisztviselők fizetése. Aka­dálytalanul, minden intrika ellenére is megkapták a zemplénvármegyei tisztviselők december havi fizetésüket még nov. 30 án, az alispánhoz be­nyújtott bólyegtelen nyugtáik ellené­ben. A pénz a 100-as bizottság ke­zelése alatt álló alapból lett kiutalva, amely alap most a gróf Andrássy Gyula főúri bőkezűségét dicsérő ado­mánynyal együtt olyan összegre emel­kedett, hogy a nemzeti ellenállás buzgó harcosainak, vármegyénk tiszt­viselői karának egzisztenciája már is hónapokra biztosítva van. Addig bi­zonyára eltart ez az alap, mig a már most lengedező béke-szellők elűzik a borút s felragyog újból a jog-, tör­vény- és igazság napja. Ha pedig, előreláthatlanul, még huzamosabb időn át grasszálna az erőszak, úgy e vár­megye hazafias közönsége tudni fogja kötelességét, mert az eddig követett útról bizonyára le nem tér. Nyilatkozat. Rosznáky Gyula posta és táv. felügyelő ur, mint a sátoraljaujhelyi postahivatal hivatal- vezetője az alábbi nyilatkozat közzé­tételére kérte fel lapunkat: Végszó. A Felsőmagyarországi Hírlap 97. szá­mának 4-ik oldalán megjelent nyi­latkozatomnak a szerkesztőség által hozzáfűzött megjegyzésére végszóként a következőket jelentem ki: Szaszák Bertalan, ki nem altiszt, hanem a közönséges és ajánlott levelezés kézbesítővel megbízott postaszolga, sem rendeletemre, sem kérésemre, sem pedig hallgatólagos beleegyezé­semmel nem két napon át, hanem egy óráig, egy percig sem segédke­zett a főispáni titkárnak. Aki ezt ál­lítja, de föltótien hitelességgel be nem bizonyítja, azt rágalmazónak jelentem ki. — Szaszák Bertalan levélhordó önként adott nyilatkozatát dr. Szé­kely Albert ügyvéd urnái, mint a támadó lap szerkesztőjéhez letéve bárki megtekintheti. — Sumics György napidijas szolgát illetőleg már előző nyilatkozatomban kijelentettem, hogy a főispáni titkár ur felkérésére folyó évi november 21-éu este általa elho­zattam a főispáhi postát és hogy ezen tettemben csak a legnagyobb elfo­gultság találhat hibát. — Mihalovics Miklós egyáltalában nem posta alkal­mazott és azt hiszem a kir. p. hivatal szolgaszemélyzete elsősorban tilta­koznék az ellen, hogy ő posta- és táv. szolga volna. Szegény feje amolyan tedd ide, ledd oda aprópénzből élős­ködő,humanizmusból eltartott küldönc. Végül nem áll ama gyanúsítás sem, hogy a tértivevényes leveleket a pos­ta kikerülésével egyenesen a címzet­teknek vitték volna, mert azokat pos­takönyv mellett szabályszerűen fel­adva a levélhordók kézbesítették. — Ezen ügy megvilágítása céljából sem most, sem jövőben több mondani valóm nincs. Az ítélkezést pedig az elfogulatlan olvasóközönségre bízom. Sátoraljaújhely, 1905. december hó 3-án. Rosznáky Gyula, posta-és táv. felügyelő. Mit kívánunk? (A város legújabb korszakából.) — dec. 5. Egy képviselőtestületi tag ur „A város újabb korszakából“ cim alatt, három közleményben nagy rész­letességgel fejtegette e lap hasábjain, hogy mit kíván e város közöns%é- nek némely része ; mit adhat a város, mik a tennivalók még s a hiányok orvoslására mimódon törekszik a ta­nács. Feltárta a haladást, amely vá­rosunk életében kétségtelen és csak­nem rohamosnak nevezhető, de egy- uttal leckét is akart adni a haladást kívánók egyrészének. Méltányolom és kellően mérle­gelni is tudom a cikkíró ur állításai­nak súlyát, és éppen azért, a dolgok teljes megvilágítása céljából vállal­koztam arra, hogy egy-két állítására vonatkozólag többek nézetét kifejt­sem. A képviselőtestületi tag ur há­rom közleménye közül a két utóbbi­ban már egészen más hangon beszél mint az elsőben. Talán maga is be­látta, mikor első cikkét nyomtatás­ban olvasta, hogy ez első közlemé­nyében a szigorú tárgyilagosságtól eltért. Két utóbbi közleménye már egészen más irányú, de mind a mel­lett az elsőnek élét habár elvenni kívánta is, — ez nem sikerült egé­szen. Az első közleményből idézem a képv. test. tag ur eme szavait: „A Zemplén fekete tábláján folyton pa­naszok jelennek meg azok tollából, kik a városi terhekhez vagy nem, vagy alig járulnak, de a kényelem minden nemét élvezni óhajtanák, ter­mészetesen az adózók rovására.“ — „Üti a Mihaszna Andrásokat és a rendőrség fejét*. — „Jobb világítást követel, betonjárdát kíván félreeső utcájában is.“ Ezekre leszek bátor szerény észre­vételeimet megtenni. A Zemplén fekete tábláján min­denkor olyan közlemények és olyan tendenciával jelentek meg, amelyek csakis közérdekűek és egyesek ké­nyelmét nem szolgálták. Legutóbb például „Újhelyi dolgok“ cim alatt, majd dr. Chudovszky Mór „Egészsé­günk“ cim alatt megjelent vezércik­keinek intencióit csak szándékosan lehet félremagyarázni. Hogy időnként városunk rendőr­ségének egyet-mást figyelmébe aján­lottunk, ez még nem ütése a rendőr­ségnek, hanem közérdekből erkölcsi kötelessége volt megírni annak, aki megírta. És hogy valóban hasznos szolgálatokat tett a cikkek Írója vagy Írói a közügynek, kitűnik abból, hogy az újítások és a jobb rend érdekében tett alkotások és intézkedések egész seregére mutathatunk rá e „fekete tábla“ kifüggesztése óia; mert azt soha sem vontuk kétségbe, hogy sem városunk tanácsa, sem a rendőrség soha sem zárkozott el hasznos és üd­vös újítások keresztülvitelétől, ha azt alapos megfontolás után a közügyre jónak látta és azokat a város finán- ciális helyzete lehetővé tette. A most említettek soha sem vették rósz né­ven, ha valaki egyes hiányokra rá­mutatott, a nagy nyilvánosság előtt tárta fel a sérelmeket és azok orvos­lását kérte. — A szigorú tárgyilagos­ság hangján beszélni soha sem volt bűn, mert az egész társadalom egy véleményen úgy sem lesz soha s az ellentmondásokból az arra hivatottak kitudják venni, mit kíván egyik-má­sik, mi a teendő és a még meglevő hiányokat miként lehet közmegelé­gedésre pótolni. Sok szolgálatot tettünk felszóla­lásainkkal e város polgárságának, — ezt letagadni nem lehet; — a felszó ialókat ezért kárhoztatni kár lenne; Különösen egy dolgra kérem fel a képv. t. tag ur szives figyelmét. Azt-mondja, hogy a legtávolabbi ut­cák szegény lakosainak jár a szájuk, jobb világítást, jobb járdát követelnek. Kérem, az emberben, még a sze­gény emberben is meg van az a bo­lond ösztön, hogy ha már él, hát szeretne még élni. Kicsinyelni, gú­nyolni kár a legkisebbiket is, mert nem lehet mindenkinek a főutcán háza. Hány szegény szülő nem küld­heti hiányos öltözékü gyermekét is­kolába a ronda sár miatt, mig a képv. t. tag ur — ha vannak gyermekei ~ betonjárdán küldheti őket télen-nyá- ron. — A kisember is ember; a szív­telenség vagy gőg nem hozza az em­bereket egymáshoz közelebb, de nö­veli az őket elválasztó falakat. Es hogy e falakon idővel ki töri be a fejét, azt a nagyok már most is lát­hatják. A jobb világítás igazi megvilá­gítására egy példát hozok félj mely december 2-án éjjel játszódott le a külváros egyik rosszul megvilágított részében. A jelzett éjjelen ugyanis valami jókedvű betörő társaság három utcán garázdálkodott, legalább hat helyre betört és legalább 10 ablakot bevert. Elsősorban levert 2 villanylámpát. Így a pokoli sötétségbe burkolt utcá­kon munkájuk megvolt könnyítve. Azt jól tudja a képv. t. tag ur is, hogy a külvárosokban negyedkilomő- terre van egyik lámpa a másiktól, pedig ha egy-egy külvárosi utca kö­zepére egy-egy olyan ivlámpát ten­nének fői, amilyen a főutcán fölös számmal van helyenkint, akkor an­nak a hat megkárosított embernek már nem kellene jobb világítás után sóhajtozni. Es ha az a két lövés, melyet a betörők egyik helyen tettek, családapát, vagy anyát ölt volna meg véletlenül: nem támadnának-e né­mely városi atyáknak lelkiismeret- furdalásai amiatt, hogy bizony ku­tyába se veszik ők a kisebbeket. Ha éntőlem, aki szegény ember, külvárosi lakó vagyok, elviszi valami gaz kompánia azt a hízott malacot, melynek megszerzése, etetése jófor­mán a saját tányéromból vette ki a falatot, — az ón családom koplal, nyomorog egy éven át. A főutca la­kóitól nem vihetik el, mert ott rendőr is van, ivlámpa is van, betonjárda és nagy zárt kapu is van. Pedig jö­vedelmünk arányban mi kicsinyek is épen úgy hozzájárulunk a köz­terhekhez, mint a képv. t. tag ur. Hogy közadóuk kevesebb mint az övé, az természetes, mert a mi asztalunk is hasonlithatlanul sová­nyabb. De ha ezt a tételt forszíroz­zuk, akkor azt is el kell ismernie, hogy nekünk, teherviselési képessé­günk arányában e város tizedrész annyi előnyt sem nyújt, mint a na­gyobbaknak. Elhamarkodott volt az első köz­leménye a képv. t. tag urnák. A má­sik kettőben melyet örömmel olvas­tunk, már egészen más talajon, reá­lis alapon áll. Még lesz alkalmam e tárgyban nézeteimet bővebben is kifejteni. KUlvúrosi. Betörők garázdálkodása. — dec. 5. December hó 2—3-ika közötti éjjelen városunk Nagyuj-, Kisuj- és Vágóhid-utcájában több helyen kísérelt meg betörést valami gaz kompánia, mely kísérletezésük, eltekintve a ki­sebb rongálásoktól, érzékenyebben csak Kukoly Pál Nagyuj-utca 141. szám alatt lakó csizmadia mestert ká­rosította meg. Éjjel 1 óra tájban a Schweighoffer János és a Fisch Mór kapui előtt álló oszlopokról a betörők dorongokkal leverték a villanylámpá­kat s a sötétség leple alatt először a Fisch Mór boltjába akartak betörni, de észrevétetvén innen elmenekültek «

Next

/
Thumbnails
Contents