Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-12-05 / 135-136. szám
Satvraijaujhely, 1905. Decemhsí 5. 135-136. (4489.) Harmincharmadik évfolyamMegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sitoralja-Ujliely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Percnyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona félévre 6 kői negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit brtünél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Uj áramlatok. — dec. ö. Sok mindent jövendölnek most a politikai szintéren magukat otthon levőknek képzelő urak. Az egyik egész biztosra veszi a koalíció közeli felbomlását, a másik legalább is három uj párt megalakulását látja az ismeretlenség homályából kibontakozni; a harmadik szakadást, a negyedik erőszakot, az ötödik szilen- ciumot jövendöl. És igy tovább. Kétségtelen, hogy a helyzet kezd átalakulni, vagy mondjuk igy: az ismeretlen fogalmak kezdenek kialakulni. Az alkotmánypárt megszületése alaposan megváltoztatta a politikai szinteret. Lehetetlennek vélt dolgok válnak lehetségesekké, a legsötétebb szint képzeltek előtt is dereng a hajnal világossága. A kibontakozásnak elvi akadálya nincs, a formai nehézségek pedig egy politikailag érett nemzet közéletében soha sem képeztek ledönthetetlen vá- ’aezfalakat. Azzal mindenki tisztában van, ogy kibontakozás egyedül a s alapon lehetséges és hogy di nyelvkérdésnek még el- isa sem jelentene valami atő veszedelmet, ha a nem- Özgazdasági téren jutna első jón az őt megillető előnyökhöz, llitólag a király most jogo- tkar adni a magyar népnek. ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A kis kadét. l^TZemplén" számára irta : Főnyi Ilonka. ™ igy hívta mindenki. Pedig mats, vékony alakjához sehogy sem 'tt ez az elnevezés, de régibb neve ez már, még a hadapród iskolá- uevezte el egyik tanára. Kedves, més, szolgálatkész, jó íiu volt s erette mindenki; nem is hívták sonkásként. csak : a kis kadét s ez kecéző név rajta maradt akkor is, .jikor már kikerült az ezredhez s az oldalán hosszú kardot viselt Kedvence volt itt is mindenkinek s az étkezdében ha összegyűlt a rendes kompánia, mindig azon mulattak, hogy a kis kadét még most is elpirul, ha egy merészebb leányka véletlenül a szemébe néz. ü ilyenkor csak mosolygott s egy-egy elmés mondásával nevetésre bírta a többieket is. De egy idő óta nagyon szótlan lett a kis kadét. Ritkán mosolygott s a rá vonatkozó megjegyzéseket figyelmen kívül hagyta, nem törődött sem mivel s ő volt mindig az első, aki az étkezdéből távozott. Sőt a,bécsi lapok mai hire szerint aí trónörökös is az általános titkos választói jog hívének vallja magát. Igaz, hogy ezt az előbbi állítást még csak Kristóffyék eresztették meg, de nem lehetetlen, hogy úgy van. Nos hát: mi befolyással lehetne az uralkodó ebbeli elhatározása a békés kibontakozásra? Vájjon hátráltatja-e azt? Vájjon újabb barrikádnak tekinthetö-e az a 67-es alapon álló pártok politikai téren való haladása utján ? Egyáltalán nem. Kétségtelen, hogy a függetlenségi 48-as párt számbelileg ma minden pártok felett áll. 180-at meghalad a tagjainak száma. De kétségtelen az is, hogy ez imponáló politikai erejű párt, vezérének tegnapi kijelentései, igen nagy horderővel bírnak s a kibontakozást megkönynyitik. Nagyon fontos és okos dolgok azok amiket Kossuth Pereuc mondott s a melynek egy kiemelkedő részét itt hozzuk: Azt azonban elvileg abszurdumnak tartom, hogy a koalíció fölirata egy megváltozhatatlanul kőbe vésett tízparancsolat, melyen akármiképpen változzék is a helyzet, változtatni nem lehet. Igen is lehet, a koalíció köz- megegyezésével. Ami pedig a függetlenségi párt álláspontját illeti, azt önmaga állapítja meg és egybehívandó értekezletén meg is fogja állapítani. Feltűnt mindenkinek s egyszer ebéd után, hogy éppen menni akart, megszólitja Lenkey százados: — Ne siess kis kadét, beszélni akarok veled. — Parancsára kapitány ur! — Na csak hagyd a formalitásokat, most nem vagyunk a gyakorló téren, de bizalmas körben s te nem is a kapitánynyal de Lenkey Viktorral, én pedig nem a kis kadéttal, de Benkő Bélával beszélek. S azzal helyet mutatott, a kadét pedig szollá iul ült a kapitány mellé. Lenkey atyáskodó hangon, szeretettel szólt hozzá: — Légy őszinte hozzám, mond el mi bántja a lelkedet. Régóta figyellek már s észrevettem, hogy bus, hallgatag vagy. A mig beszélt, a tisztek kardot kötettek és elmentek, egyedül maradtak. A kis kadét félresimitotta homlokáról hullámos szőke haját, nagy kék szemével a kapitányra nézett, aztán halk hangon mondotta: — Beteg vagyok, a szivem, lelkem fáj . . . — Szerelmes vagy kicsi, na ez nem olyan nagy baj, azt hittem, ennél sokkal komolyabb, pénzügyek, A koalíciós megállapodás az, hogy a koalícióban minden párt megtartja elvi álláspontját és csak is a közös akcióra alakult a koalíció s nem másra. Az a fenyegetés, hogy valaki kilép a koalícióból, üres fenyegetés. Ha a nemzeti küzdelemben együttes erővel tovább részt akar venni, nem lép ki; és ahhoz, amit a koalíció határoz, csakúgy alkalmazkodni fog, mint ahogy a legnagyobb önfeláldozással tette ezt eddig a függetlenségi párt. Jegyezze meg jói mindenki, hogy a függetlenségi párt (tehát sem vezére, sem egyetlen tagja) nem ejtette el soha a nemzeti követeléseket, de nemcsak ezt nem, hanem ismert elvei közül egyiket sem. De még kevésbbé lehet ellentét nemzet és király közt ott, ahol a 67-es alapon állók óhajtják a kibontakozás fonalát legombolyítani. A politikai élet súlypontja a a 67-es alapon álló pártok közé esik. Habár ezek most tagoltak, apróbb, kisebb jelentőségű dolgokban egymással közösséget nem vallanak is, de ez csak idő leges tünet, mely a politikai élet fejlődése folyamán sulylyal nem bir, miután a fökérdésben az egyetértés teljes, az összhang nem bomlott föl. Ha egy uj koalíció támad, a 67-esek szövetkezete, ebben a vezérszerep kétségen kívül az alkotmány pártnak jut. Hogy úgy a néppárt, mint az ujpárt és a volt szabadelvű párt tulnyorendezetlen viszonyok; hála Istennek, hogy nem az, ezen majd csak segítünk ; beszélj, mondj el mindent. A kis kadét beszélni kezdett: — Nem szóltam még erről senkinek, sokkal szentebb előttem ez az érzelem, hogy sem beszélnék róla. Talán meg sem értenének, kacagnának, mulatnának azon, ami a lelkem álma, egyetlen érzelme. Szeretek egy leányt. Ártatlan, hófehér, mint a liliom és szerény, mint az ibolya. A véletlen hozta az utamba, a sors, az Isten keze, vagy tudom is én mi, de érzem ennek igy kellett lennie, nekünk találkoznunk kellett, mert mindketten álmodtunk erről a percről. A Szegőék zsurján láttam először. Egyszerű fehér batiszt ruhában, hajában egyetlen szál fehér rózsával, nem volt rajta semmi ékszer, csipke, szallag; mégis feltűnt nekem, mégis őt néztem mindig, mert ő volt a legszebb és én attól a perctől kezdve meg vagyok babonázva. A hófehérsége, gyermekes naivsága ejtett rabul és én amikor először megfogtam a kezét, tudtam hogy ezentúl egy utón kell járnunk, mert ha nem, meghalok utána. Amig beszélt kigyult az arca, a szemei ragyogtak és határozott, fórmórésze is csatlakozni fog hozzá, azon ma senkisem kételkedik. Ha nem csatlakoznának, felelősek a nemzet előtt az erők szét- forgácsolásáért, mert sem a Fe- jérváry kormány törvényen kívüli élete, sem a teljes és túlhajtott radikálizmus nem nyug tátják meg népünket ma az iránt .• mi lesz a jövőben. Bojkott, sztrájk és rombolás. — dec. 5. Az egyesült ellenzék politikai nézeteit valló és hirdető lapokat a nemzetközi szocialisták legújabban akként akarták elnémítani, hogy mindazon lapok illetve nyomdák ellen, ahol nem az ő szájuk ize szerint beszélnek, kimondották a bojkottot. Ellenzéki lapot nem szednek, a munkásokat a nyomdákból különféle es&- közökkel kitessékelték és igy arra utaznak, nogy a közvélemény ők legyenek egyedül. Eltekintve ez eljárás nem eléggé jellemezhető mivoltától, előttünk az egész dolog úgy tűnik fel, mintha például két ember két különvéleményt hangoztatva, olyaténképen akarja megoldani a kérdést, hogy az egyik legyűri a másikat, betömi a száját s azután ő maga ordít és elakarja hitetni a világgal, hogy ők most ketten beszélnek. Kezd a dolog — minden szomorú volta mellett is — a nevetségesség felé hajolni. A kormány kétségbeesett kapkodásában ehez a legvégső és elég silány eszközhöz fordult már. Családos emberek ezreit teszi nyomorultakká, földönfutókká, akik tisztes, becsületes munkájuk fias vonásai azt bizonyították, hogy komolyan beszél. — Hát ennyi az egész? Hisz ez nem is baj, ezért nem kell búsulnod. Ismerkedj meg a családjával aztán kérj engedelmet, hogy vizitelhess, a többi magától jön; csak bátran, hisz katona vagy s annak nem szabad visszarettenni semmitől, különösen, ha szivéről van szó. Á kis kadét elutasító mozdulatot tett. — Sokkal nehezebb mintsem gondoltam. Özvegy édes anyja van, aki elvből nem fogad katonát a házánál. Szegőné mondta, közeli, rokonok, ő beszélte hogy nagyon előkelő család, de könnyelmű volt a /érj s igy tönkre mentek. — Ez már baj, hát szegény leány ? — Nagyon szegény; az édes anyja varrással keresi kenyeröket. Lenkei százados felsóhajtott, aztán szemoruan mondta a kadétnak: — Ismerős történet — az én életemben is előfordult egy ehez hasonló epizód. Szép volt a leány, szerettük egymást, sok bánatos órám volt miatta, de végre mégis csak elfelejtettem. Nehezen, nehezen, de lehet feledni — neked sem mondhanagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk mai Máma 4 oldal.