Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-25 / 131. szám
4. oldal. ZEMPLÉN. November 25. Egyáltalában van-e miről beszélni? ez a kérdés. És nagyon sajnos, hogy e kérdésnek jogosultsága van itt, egy olyan városban, melynek előkelő ízlésű közönsége van s kultur város benyomását teszi, őszinte sajnálkozással kell bevallanunk, hogy városunknak nincs irodalmi élete. Pedig vannak Íróink elegen s talán meg volna a közönség részéről is a jóakarat ahhoz, hogy terjedt szárnyat bonthassanak az irodalmi törekvések. S volna körünk is, a „Kaziuezy-kör,“ mely eminens istápolója lehetne ezen törekvéseknek. Mi hibázik tehát? Hibázik az a bizonyos mozgató erő, mely felkelti az ambíciót, hibázik Íróinkból a testületi, egyesülési szellem, mely hogy mást ne említsek, Eperjesen és Kassán oly nyomósán jut kifejezésre. Csupán a hírlapjaink hasábjain látjuk együtt az Írókat, mert máshol ugyan hol is láthatnók őket együtt? Könyvesboltok kirakataiban évek hosszú során nem látjuk helyi szerző müvét, a „Kazinczy-kör“ felolvasó estélyein is oly ritkán olvas fel valamit helyi szerző. A „Kazinczy-kör“-t már abovo úgy alakították meg, hogy irodalmi szakválasztmányába nem vették fel a helyi lapok munkásait. Pedig vannak Íróink. Nagy számmal vannak. Alikor a „Kazinczy-köru megalakult, Matolai Etele alispánnál értekezletet tartottak a sátoraljaújhelyi irók egy kérdés eldöntése felett s akkor láttuk és vettük észre igaz örömmel, hogy mennyien vagyunk. És ha ezek mind egyesülnének csak arra, hogy egy-egy munkájukat egy határozott időben megjelenő „Sátoraljaújhelyi Almanach“ részére adják : nem görditenének-e egy követ ahoz az épülethez, melynek neve: Sátoraljaújhely irodalmi élete ? Egy követ, az alapkövet ? S nem volna-e ez a találkozás kedves és előre várt az újhelyi közönségre nézve? s nem lenne-e ez a vállalkozás anyagi tekintetben is reális ? Csak meg kellene kísérelni, mi nem hisszük, hogy ne lenne sikere az Almanach ügyének, mely eklatáns bizonyítéka volna annak, hogy hiszen mi is élünk, létezünk és dolgozunk. HÍREK. Krónika. — nov. 25. Színház dolga, város dolga, Telefon vagy vízcsatorna, Rongyva-meder rendezése Csalogány-ut kövezése Termei a törvényháznak, Azok ügye, akik fáznak: Nem érdekel engem, téged . . . Politika, mely most éltet. Politika hullámzása Politika utazása, Ki hazafi, ki ment által ? Kit öntnek le záptojással? Ki van Bécsben, ki van Pesten ? Mit beszélnek azok ketten ? Most csupán ez, ami izgat, Téged, őt s mindannyiunkat. Fontos dolgát abbahagyja Fiú, leány, apja, anyja, Nagyapó és unokája Gyámleány és annak gyámja, Ipa, vő és sógorasszony Özvegyasszony, férjesasszony: Politika, haza gondja Tart mindenkit izgalomba. Politika van estére Ebédnek is ez van délre, Uzsonnára, vacsorára, Tizórára is ez járja, Jut belőle zacli-sörhöz öt órai szóda fröcscshöz, S picolóhoz cukor helyett Szintén politikát tesznek. Eljövendő főispán ur! Fogadja hát szóm tanácsul: Ne szerencséltessen hétfőn Minek jönne közzénk épőn?! Unjuk már a politikát Nem kell nekünk rá az „auflág“ Ne jöjjön hát ön „feltét“-ül, Megesszük mi „feltét“ nélkül. * Piaci élet Ujhelyben. — Történik Sátoraljaújhely város napi piacán, rendőrségi asszisztencia mellett. Szereplők : őnagysága és a kofa. — — nov. 24. Őnagysága: Hogy adja nekem ezt a csirkét ? Kofa: (valamitmormog.) Őnagvsága: Mennyiért ? Kofa: Mondtam már. A kettőért. Őnagysága: Két korona? Drága lesz az lelkem. Kofa: Korona? Hát még mi az istennyilát nem ? A forintért, nem a koronáért! Őnagysága: Két forint? Ugyan lelkem, hova gondol ? Kofa: Ha nem tetszik : tegye le. Őnagysága: De csak enged valamit belőle? Hiszen ez hallatlan ár! Kofa: Nem is magának való a’. Uriasszonyoknak való az gyöngyöm naccsága. Őnagysága: Hát adok érte 3 koronát. Kofa: (nézi az eget.) Ónagysága: Hát mit szól hozzá ? Kofa: Hát azt, hogy menjen a naccsága a dolgára, ne bosszantsa az embert. Mert tudja meg, hogy ha én kijövök a flegmából hát akkor . . . (dühösen) Fel is ut, le is ut. Őnagysága: (csendesítve a kofát) No, édes lelkem kár heveskedni. Hát adja vagy nem adja? Kofa: A teremtésit a világnak ! Mondtam már, hogy nem adom alább. Minek akkor csirkét nézni, ha nincs pénze a naccságának. Ha valaki kódis naccsága, akkor ne vegyen csirkét. Őnagysága: (ingerülten) Hallja lelkem, ne lármázzon úgy, mert megtalálja velem járni 1 Kofa: (toporzékol) Már minthogy én? Ejnye azt a virágzóját a hervadójának ! Fogja be a száját a naccsága s ne gázoljon az én tisztes becsületembe, mert ha én a képére sétálok, hát akkor még a holta napjáig is emlegetni fogja, hiába ilyen puccos dáma,, Őnagysága: (az inzultusok hallatára szótlanul, megdöbbenve áll) . . . No várjon, megmondom az uramnak, a . . . rendőrnek . . . a . . . (elfúl a keserűségtől.) Kofa: Törődöm is én az urával, mikor én a tisztességömet védem. Az én becsületem is becses . .. meg osztán ki a maga ura, tán az uj főispány ... azut a rendőrséget ne is emlegesse, mert ott ismerik az én becsületességemet. Hívtam én ide magát? Hívta a szőrös macska, felőlem mehet akár a pokolba az ilyen kódis nacesága. Őnagysága: (ájuldozik.) A rendőr: (mosolyog.) — th. — Személyi hir. Dr. Fischer- Colbrie Ágoston, a kassai róm. kath. egyházmegye segédpüspöke rövid tartózkodásra városunkba érkezett. — Kinevezés. A vall. és közokt. m. kir. miniszter Skvarla Sándor benkőfalvai róm. kath. tanítót a dé- nesujfalui állami iskolához rendes tanítóvá kinevezte. — Esküvő. Fényes esküvő volt folyó hó 11-én Szerencsen. Vadászy Pál honvédfőhadnagy esküdött örök hűséget Apostol Emmuskának, özv. Apostol Istvánná leányának. — Hivatalos órák a városnál. A város képviselőtestületének egy nemrég hozott határozata folytán a városnál a folyó év december 1-étől megváltoznak a hivatalos órák. Ezentúl ugyanis, a mi nehány városatyának nem volt kedvére, a reggel 8 órától délután 2 óráig tartó munkaidő elmarad s a helyett most (éppen jókor, a mikor tekintélyes összeget fog majd a villanyvillágitás a sötét téli délutánokon fölemészteni) behozzák a détutáni munkaidőt is. A polgármester ezt az újítást a következő szövegű falragaszokkal fogja a közönség tudomására hozni: „Hivatalos hirdetmény. A képviselőtestületnek határozata alapján elrendeltem, hogy a városházán a hivatalos órák 1905. évi december 2-tól kezdődőleg megváltoztattassanak. Ennek folytán értesítem a közönséget, hogy a hivatalos óra minden ügyosztályban november, december, január és február hónapokban az előadói személyzetre nézve reggel 9-től déli 12-ig, délután 3-tól 5 ig. A segéd és kezelő személyzetre nézve ugyanezen hónapokban reggel 9-től déli 12 óráig, — délután fél három órától 5 órárg, a többi hónapokban pedig reggel fél kilenc órától déli 12-ig, — délután fél három órától 5 óráig tart. A pénztárba befizetések reggel 9 órától déli 12 óráig, kifizetések délután 3-tól 4 óráig fognak foganatosíttatni. Feleknek az iktatóba és irattárba délelőtt 10 órától 12-ig lehet tudakozódni, iratokat a polgármester engedélyével megtekinteni. Az előadó urakkal értekezni csak délelőtt 10 órától 12-ig lehet. Panaszok mindennap reggel 9 órától déli 12 óráig vétetnek fel. Szünnapokon a hivatalos óra reggel 9-től délelőtt li-ig tart, ez idő alatt csak soronkivüli ügyek vétetnek fel az erre kirendelt tisztviselő által. A midőn ezen változtatást a közönség tudomására hozom, egyben felkérem, hogy a felek részére rendelt időt betartani szíveskedjenek, mert ezen időn túl jelentkező el fog utasittatni. Sátoraljaújhely, 1905. november 23-án Székely Élek polgármester. — Katonaság—csendőrség. A folyó hó 27-ére, hétfőre tervezett főispáni installációra a csendőrségen kívül két század huszár is városunkba érkezik. A katonaság folyó hó 26-án délután 2 óra 1. perckor érkezik a nagy állomásra Bassler Rudolf alezredes parancsnoksága alatt. A 200 huszáron kivül 12 tiszt is jön, akik magánházaknál lesznek elszállásolva. Csendőr eddigelé százon felül van városunkban. — 4 szocialisták gyűlésének epilógusa. Múlt számunkban jeleztük, hogy a magyarországi cipész- és csizmadia-munkások sátoraljaújhelyi szakcsoportja november 26-án gyűlés tartására engedélyt kórt a rendőrkapitánytól. Dr. Bánóozy Kálmán, a rendőrkapitány helyettesítésével megbízott h. polgármester a szakgyü- lés tartására vonatkozó bejelentést nem vette tudomásul s az engedélyt megtagadta abból az indokból, hogy Sátoraljaújhelyben a kedélyek a politikai viszonyok miatt lulizgatot- tak s alaposan lehet attól tartani, hogy a közhangulattal ellentétes elveket hirdető munkáscsoportok gyűlése, a gyülekezés és szétoszlás s ennek folyama alatt feltartóztathat- lanul kitörő legkisebb tüntetés is a közbiztonság és közrend megzavarását idézné elő. Az is oka ezenkívül a gyűlés betiltásának, hogy a legközelebb, folyó hó 18-án tartott általános szociáldemokrata népgyülés után, — amelyben a cipész-csizmadia szakcsoport is részt vett, — tilalom dacára énekelve és tüntetve a Széchenyi- térre vonult a résztvevők egy csoportja. Ehhez hasonló felvonulás és tüntetés pedig különösen a másnap, hétfőre összehívott közgyűlést megelőző izgatott állapotban könnyen összeütközésre adhatna alkalmat, amit megelőzendő, a város nyugalma és közbiztonsága érdekében a gyűlés tartása a jelen alkalommal megengedhető nem volt. — Elment meghalni. Rudi József szerencsi kir. járásbirósági Írnok rég lappangó és sorvasztó betegségével Ujhelybe vágyott. Erősen hitte> hogy Öt az újhelyi kórházban ki- gyógyitják. Felesége teljesítette is kívánságát. Jól felöltöztette és elindult vele. A vonatból is szépen leszállította, felült mellé egy bérkocsiba, de itt már tovább nem bírta a nagybeteg. Útközben hátrahanyatlott és meghalt. Nem tudta meglátni élve azt a nagy kórházat, ahová vágyott. Mint halott, most annak a halottas kamarájában fekszik. A szorgalmas és becsületes hivatalnok feleségét két kis gyermekkel és öreg nyomorék édesanyját hagyta Szerencsen. — Gonosz testvér. Ifjú Jurkó János mátyásházai földműves gondtalanul végezte lakásán munkáját. Egyszer csak beállított pitvarába test- véröcscse, Jurkó András és odaszólt bátyjához: „Jer csak ki bátyám egy kissé az udvarra “ — Jurkó János mit sem sejtve, kiment az udvarra és mialatt öcscsét kérdőre vonta, hogy mit keres pitvarában, — a gonosz testvér bátyjához ugrott és a kezében volt szőlőojtó-késsel végighasi- totta bal karját. A szenvedett sérülés következtében az idősebbik Jurkó vértől borítva nyomban összeroskadt. Azonnal lakására vitték és mert sérülése a nagy vérvesztés folytán is igen súlyos volt, még aznap a helybeli közkórházba szállították. A gonosz lelkű, vérengző testvér ellen megindították a bünfenyitő eljárást. — Alakuló közgyűlés. A sátoraljaújhelyi kereskedelmi alkalmazottak, egyletüknek megalakítása céljából vasárnap délután 3 órakor a „Club“ kávéház külön helyiségében gyűlést tartanak, melyre az érdekelteket ez utón is meghívja a szervező bizottság. — Zemplén Vármegye Monográfiája. — A Budapesten, és pedig a „Magyarország Vármegyéi és Városai“ e. irodalmi vállalat szerkesztésében készült nagy könyv, Zemplén Vármegye Monográfiája, e napokban elhagyta a sajtót, s most már rövid napok múltán eljut a hatalmas és szép könyv a mű előfizetőinek birtokába. Addig is, mig róla tüzetesebben szólani módunkban lesz, itt közöljük a könyvnek tartalommutatóját, amint következik : Előszó. Irta : Andrássy Gyula gróf. — Természeti viszonyok. Irta: Búza János. — Zemplén várm. községei. Irta: Vende Aladár. — Sátor- alja-Ujhely. Irta: Púpay Ernő. — A vármegye népe. Irta: Virter Ferenc. — Mezőgazdaság, állattenyésztés. Irta: Mailáth József gróf. — Szőlőmívelés, gyümölcstermelés. Irta: Kossuth János dr. — Erdészet, vadászat. Irta: Mailáth József gróf. — Vizszabályozás. Irta: Mailáth József gróf. — Közoktatás. Irta: Beregszászy István. — Törvénykezés. Irta : Gál Lajos. — Irodalom, tudomány. Irta: Horváth Cirill dr, — A róm. kát. vallás szervezete. Irta: Szokolszky Bertalan. — A gör. kát. vallás szervezete. Irta: Miklóssy István. — Az ág. ev. vallás szervezete. Irta: Korbély Géza — Az ev. ref. vallás szervezete. Irta: Péter Mihály. — Az izraeliták szervezete. Irta: Székely Albert dr. — Őstörténet. Irta: Reiszig Ede dr. — Zemplén vm. története 1815-ig. Irta: Reiszig Ede dr. — A legújabb kor 1849-ig Irta: Matolai Etele. — A legújabb kor 1849—1905. Irta: Dongó Gy. Géza. — Zemplén nemesi családai. Irta: Reiszig Ede dr. — A gazdagon illusztrált, szövegében 600, képmellékleteibcn 100 oldalra terjedő, disz kötésű műnek ára 20 kor. Megrendelhető : „Magyarország Vármegyéi és Városai“ címnél Budapest, VII. Al- mássy-tér 2. Megjelenés után Lőwy Adolf sátoralja-újhelyi könyvkereskedőnél is. — A Monográfiát annyival is inkább ajánljuk folyóiratunk olvasó- közönségének anyagi pártfogásába, mert az, nem egy fejezetében, gondos összefoglalása az Akk. évfolyamaiban itt is ott találtató történeti adatoknak. — A betörök nyomán. Megírtuk, hogy Weisz vendéglős „Nyul“-hoz címzett korcsmájában a minap betörők jártak és nehány 100 korona ér’
