Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-11-11 / 125. szám
2. oldal ZEMPLÉN November 11. az, hogy nem állott megakadályozásukra más eszköz rendelkezésükre. Ausztriának célja a közös hadsereg extenziv és intenzív kifejlesztése csak azért, hogy az egységes összbiroda- lom eszméje tényleg megvalósuljon. Az 1867. évi XII. törvénycikket, mely a közös hadsereg magyar részét magyar hadseregnek nevezi, soha nem vették komolyan és szószerint Ausztriában. Ez náluk csak annyit jelent, hogy Magyarország köteles a közös hadsereget kiegészíteni, de arról, hogy ebben a kiegészítő részben Magyarország külön és független államisága kidomborodjék, hogy ennek szelleme igazán magyar legyen, — erről hallani sem akart. Hasztalan vártuk rengeteg vér- és pónzáldozatainkért, cserébe nemzeti önállóságunknak szellemben és a külső jelvényekben nyilvánuló elismerését; olyan eszközhöz kellett tehát folyamodnunk, mely érzékenyen sújtja Ausztriát s kényszeríteni fogja annak elismerésére, hogy a közös hadsereg magyar pénz- és véradó nélkül semmire sem mehet. Ez az eszköz volt az obstrukció, a költség- vetés és ujoncmegszavazás megakadályozása. Ekkor azután nyilvánvalóvá lett, hogyan gondolkoztak eddig felőlünk nyíltan és titokban az osztrák katonai, udvari és politikai körök. Hallani som akartak a nemzeti követelésekről. Önálló államiságunkat látszólag elismerték ugyan, de mert az állam biztosítéka a hadsereg, ettől akartak bennünket megfosztani. Amilyen a sereg szelleme, olyan az állam. A sereg szelleme osztrák, tehát az egész birodalom is egy és oszthatatlan osztrák birodalom. Annyira ostobáknak azonban ne tartsanak bennünket odaát. Minisztereket kaphatnak ugyan e gyalázatos cél elérésére, — de nemzetet nem. Egyelőre hajlandó lett volna a nemzet a katonai reformok kikapcsolásával lehetővé tenni a kormánynak törvényes működését; de attól fogva, hogy nyilvánvalóvá lett e kérdéseknek szoros összefüggése hazánk különállásával, függetlenségével: elsősorban ennek a rendezését óhajtja a nemzet kívánságának megfelelő módon. A mi felfogásunk szerint az 1867. évi kiegyezésnek főprincipiuma hazánk független önállóságának elismerése. S ha nem az volna, újra meg kell azt erősíteni, de addig, mig ez meg nem történik, nincs alkotmányos, nincs törvényes élet Magyarországon. Megakasztjuk saját parlamenti éler: ■ ■ - i ■ 2. Mit akar maga a játék végén a szőrös majommal? Menjen a fenébe a szőrös majommal 1 Különben szubbolok mindent és contrázom a szőrös majmot. 1. Hát essen le a székről. Re- contra szőrös majom. 2. Minden hirschkontra és szub- kontra szőrös majom. 1. Hirsch a majomnak is. 2. Szóval: adhat ki. 1. Először legyünk tisztában. Maga bemondta a kvintet, cassát, túlit (gondolkozik . . .) igen meg a gromobojt s a szőrös majmot. 2. (Dühösen) Szőrös majmot ön mondott 1 Hiszen én hirschkontráz- tam. 1. Igaz, igaz. Szóval: bemondta a gromobojt, a zsázsát, én contráztam. 2. És a túli és az ultimó és a cassa és a csikós nadrág. 1. (Hülyén.) Igaz. Ezeket is bemondta. Szóval: contra és túli, az ultimó, a zsazsa, a csikós nadrág, recontra gromoboj, azaz a gromoboj hirschkontra, az én vannakom recontra, a nagy togó szubkontra. De mi van a voláttal ? 2. Szubkontrázva van! 1. Ki mondta be a szubot. tünket, de érzékenyen sújtjuk Ausz- riát is s be kell ismernie, hogy gálád játékuknak vége s respektálniok kell függetlenségünket minden téren. Ha a hadseregnél a nemzeti kívánságok teljesítése lehetetlenség, akkor a nemzetnek nincs joga saját hadseregéhez, akkor az nem a mienk s nem szolgálja hazánk, hanem azon állam érdekeit, amely azt dirigálja. Szeretik hangoztatni, hogy ez felségjog; de kérdés, van-e joga a felségnek nyilvánvaló jogtalansághoz ? Mit szólnának ahhoz Ausztriában, ha a felség azt kívánná, hogy a közös hadsereg szelleme és nyelve magyar legyen? Ugy-e akkor nem takaróznának a felségjoggal, hanem megtámadnák azt. Hát ilyen az a bizonyos jogbölcseletileg kimutatott felségjog. Csak addig jogos és törvényes ez a kifejezés: közös hadsereg, mig az egységes birodalmi sereget nem jelent. Már pedig a mostani gyakorlat azt mutaja. Ilyen közös hadsereg alakításához pedig a magyar nemzet soha hozzá nem járult s annak léte- sülését mindenkor meg fogja akadályozni. Csak akkor jogos a közös hadsereg elnevezés, ha jelentése ez: szövetséges osztrák és magyar hadsereg. Ez megfelel és csak egyedül ez felel meg annak a közjogi helyzetnek, amelyben Ausztriával vagyunk. Ezért nem szabad tehát engednünk a nemzet jogos követeléseiből egy betűt sem. Vagy — vagy! Itt nemzeti önállóságunk forog végveszedelemben. Azt mondják, a magyar szellemnek és érdekeknek untos-untig eleget tett már akkor a király, amikor a tisztképzésben a magyar nyelvnek is teret engedett s a magyar nyelvű érintkezést megengedte a katonai és polgári hatóságok között, a magyar tiszteket pedig vissza fogja helyezni a magyar ezredekhez. Nem, ez nekünk nem elég. Nem ezrednyelv a magyar, ezzé redukálni nem engedjük, hisz akkor csak annyi jogosultsága van, mint akármely nemzetiség nyelvének. Tót sereg, szerb sereg nem létezik; de magyar sereg igen ; vagy miről szól az 1867. évi XII. törvénycikk. Kívánjuk tehát, hogy ez a magyar sereg nemzeti szellemben érvényesüljön is. Nem a közös vezényleti nyelv fáj odaát, ezen csak tultennék magukat, hanem a kettős szellem. Ha megkövetelik a magyar tisztektől a német nyelv tudását, épen úgy megkövetelhetnék a német tisztektől a magyar nyelv tudását s ak2. Hát én ? 1. Tehát: szóval: a vannakom rekontrázva, a csikós nadrág... azaz, hogy nincs tök alsója, akkor contra túli, contra ultimó, a volát az hirseh- kontrázva, a tök alsó nincs nála, akkor kontra uhu, a szőrös majom ... azt bemondta. Megkontrázta. Szóval a Fedák zsazsa hirschelve ... (J veszti a fejét, bután a 2 hoz.) Hát kérem, hogy is állunk? 2. (Nevet.) N’ná hiszen ez oly egyszerű. Nézze. Én bemondtam a kvint cassát ezt contrázta, igen de nem contrázta az ultimót, a cassát recontráztam s az ultimót s a szőrös majmot, meg subbolta a Fedák zsázsát, az uhu tisztán áll, de én bemondtam a nagy togót is. A nagy togóval együtt a kis mogult is, sőt a legkisebb togót is. Ezeket maga rekontrázta szub, hirsch, tök . . . Nagy togó . . . Szőrös majom . . . (megőrül.) 1. No hát tisztába jöttünk. Bemondom a cassát. .. meg a piccoló kapucineremet. 2. (Őrülten.) Kontra kapuciner. 1. (Hülyén.) Rekontra. Németh Pál. kor ugyanaz a vezérkar és egységesen vezényelhetné mind a két sereget. Igen, de ezt a „mind a két“ szót nem akarják elismerni, pedig ez még vita tárgyát sem képezhetné, ha van a törvényeknek reális értékük. Kívánjuk tehát nemzeti önállóságunknak nyelvben, szellemben és jelvényekben való kidomboritását a közös hadsereg különálló magyar részében. Ezt azonban a kormány nem ígéri. A magyar szellemnek részletekben való érvényesülése nekünk nem elég; a magyar nyelvnek ezred- nyelvvé való degradálása súlyos sérelem : a jelvénykérdést tárgyaló bizottság pedig még nem döntött, ösz- sze sem ült s talán nem is ül összo: — igy tehát a kormány katoni pro- grammját a nemzet csak visszautasíthatja. Mivel pedig ez a jelenlegi kormány tulajdonképeni célja, tehát nem engedjük megszavaztatni sem az ujoncemelést, sem a rengeteg katonai reformköltséget. Idegen hadsereghez nem járulhatunk úgyszólván minden erőnket meghaladó vér- és pénzadóval. Eladnánk függetlenségünket, meggyaláznánk nemzetünk szabadságát és méltóságát. VÁRMEGYE ÉS VAROS )(A közigazgatási bizottság ülése. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án délelőtt 9 órakor ülést tart. )( Yárosi virilisták. Sátoraljaújhely város legtöbb adót fizetőinek az 1906. évre szóló névjegyzékét a kiküldött bizottság folyó évi november hó 16-án veszi tárgyalás- illetve kiigazítás alá. Az érdekelteket kik az összeállított névjegyzék ellen bármi címen felszólalással vagy panasszal kívánnak élni, a névsort egy beállított bizottság elnöke figyelmezteti, hogy a kiigazítás határnapján a városház tanácstermében jelenjenek meg. Az idevonatkozó hirdetmény szövege a következő: Értesítem az érdekelt feleket, hogy Sátoraljaújhely rend. tan. város képviselőtestülete a legtöbb adót fizetők 1906. évi névjegyzékének összeállítását, illetve kiigazítását az e célra megválasztott küldöttlég a városháza kistanácstermében 1905. évi november hó 16-án délután 2 és fél órakor kezdi meg s esetleg a következő napokon ugyanazon időben folytatja. Sátoraljaújhelyben, 1905. évi november hó 8-án Matolai Etele, bizottsági elnök. )( Pályázat körjegyzői állásra. A sárospataki járás főszolgabirája pályázatot hirdet a Luka és Vajdácska községekből alakult körjegyzőségben rendszeresített körjegyzői állásra; ezen állás 1600 kor. törzsfizetés, 400 kor. lakbér, 400 kor. irodaáltalány, 150 kor. irodaszolga tartási általány és 300 kor. úti általánynyal van rendszeresítve. Pályázati kérvények folyó évi december 14-éig nyújtandók be. A választás folyó évi december 16-án lösz Vajdácskán megtartva. )( Kövezetvámszedési jog bérbeadása. Tokajban a kövezetvámszedési jog 3 egymásután következő évre feltétlenül, 8 év és 10 hónapra feltételesen bérbe fog adatni. A bérbe adás folyó évi november 27-én a község házánál megtartandó nyilvános árverés utján fog megtörténni. )( Pályázat segódjegyzöi állásra. A butkai körjegyzőségben rendszeresített segédjegyzői állásra hirdet, pályázatot a nagymihályi járás főszolgabirája. Ez állás javadalmazása 1000 kor. Pályázati kérvények f. évi nov. hó 23-áig nyújtandók be. Választási határidő 1905. nov. 28. Szilánkok. — nov. 11. Az okt. 28-iki számban már említettem volt, hogy dr. Székely Albert a Fm. H.-ban „Közéletünk élénkítése, baráti ismeretség ..cim alatt cikket irt, melynek pendantja, hogy a keresztények a zsidókat lenézik és csak akkor közelednek amazokhoz, ha tőlük valamit várnak vagy kérnek. Cikkíró bizonyára régebben volt kész e thémával, csak az alkalomra várt, hogy azt közre is adja. Azt meg kell adni, hogy a cikk roppant alkalmas időben jelent meg és felette aktuális 1 ? No de mindegy, megjelent vonatkozással és célzással ama felhívásra, melyet városunk és társadalmunk egyik mozgató alakja a városi képviselőtestületi tagokhoz intézett. Főszerkesztő ur cikkét a következő tapasztalati példákkal is tarkítja: a cikkíró — dr. Székely — egy alkalommal képviselőnkkel együtt róták a várost, közben találkoztak és szóbeszédbe ereszkedtek egy előkelő úri emberrel; ez az ur fölszólította Búzát, hogy szólítsa őt urambátvámnak, mig ellenben dr. Székelyt föl nem szólította. 2. Keresztény hölgyek egy bálból jövet azt mondták, minden jó lett volna, csak ne lett volna oly sok zsidó. 3. Keresztény fiatalemberek egy táncmulatságban sorsot húztak, hogy a jelenvolt zsidó lánynyal melyik táncoljon? 4. A zsidók által meghívott férfiak az adott jó ételeket megeszik, a pompás borokat (ha ugyan nem műbort kapnak ?) megiszszák, de az asszonyoknak kezel nem csókolnak stb. Megvallom nem tudom, vájjon cikkíró csak kissé kedélyeskedni akart-e, festve vig képecskéket komoly és komor keretben, vagy igazán komolyan gondolta és vette közleményének minden szavát? Ne hogy Hamletként töprengnem kelljen, hogy válaszom eltalálja-e az igazit, hát legyen szabad előbb kissé tréfálkoznom, mely tréfálódzás előre is jelzem, nem lesz minden igazság nélkül; befejezésül pedig egy kicsit komolyan is beszélhetünk. Székely Albert (majd Eleket Írtam, mert ez Albertnél is sokkal Al- bertebb!) tehát azt Írja, hogy a zsidók és keresztények között nincs meg a kellő érintkezés, mert a keresztények valósággal lenézik stb. a zsidókat. Ámbár nem vagyok ügyvéd, de sajnos még csak nem is jogász, még is megpróbálom kissé belekontárkod- ni az ügyvédők mesterségébe, hogy védekezzem dr. Székely Albert mázsás vádjai ellen. Kérem szépen, úgy Székely Albert, mint a vele egy nézeten lévők alapos tévedésben vannak, mert a mi asszonyaink és leányainknak egyedüli vágyuk, hogy zsidó asszonyokkal és leányokkal barátkozhassanak, továbbá asszonyainknak az is nagy vágyásuk, hogy keresztény udvarióikat végre zsidó gavallérok helyettesítsék; a leányok egyedüli óhaja, hogy zsidó gavallérokhoz mehessenek férjhez. — Nos, mindezek dacára miért nincs meg a kívánt keveredés és vegyülés, sietek kimondani, hogy ennek kizárólag a zsidók az okai. A keresztény asszonyok bármennyire szeretnének a zsidó asszonyokhoz közeledni és velők barátkozni, ez ha egyéb miatt nem, hát abból az egy okból ki van zárva, hogy a toiletteket illetőleg a zsidó hölgyek oly luxust fejtenek ki, hogy mellettük a keresztények úgy festenek, mint mikor az úrnőt a szobalánya kiséri. — Nem rég láttam pl. egy szegény helybeli kereskedőnek a feleségét egyszerű utcai toilettben. Véletlenül egy másik kereskedővel beszéltem, ki említette, hogy e szegény asszony ruhája és kalapja 340 koronába került. Hát igaz, hogy okos ember szemében a ruha nem teszi az embert, de elvégre melyik asszonynagy választékban és jutányosán kapható HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (DROGÉRIA.) Sátoraljaújhely, Főtér. \
