Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-28 / 120. szám
Sátoraljaújhely, 1905. Október 28. 120. (4474.) Harmincharmadik évfolyam. . , .».'UATTliTTr! Megjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8átoralja-X7jlaelyf lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill,, vastagabb betűkkel 8 üli. Njllttérbea minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Msczcer Gyula főszerkesztő. dr. Percnyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész ívre 12 korona félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ütőn 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 3 üli. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Veszedelmes kísérlet. — okt. 28. Egy osztrák lap azt az újabb eszmét vetette fel, hogy ameny- nyiben a megegyezés a király és a magyar parlament többsége között meghiúsult, lépjenek érintkezésbe bizottságok utján Ausztria és Magyarország parlamentjei. Az osztrák lap eszméje némely ellenzéki lapnál és politikusnál állítólag viszhangra is talált, hajlandóság mutatkozik az ellenzék egy részénél arra, hogy a parlamenti bizottságok intézzék el a vitás kérdéseket s állapodjanak meg a közös ügyeket szabályozó törvény revíziójában, ami röviden azt jelenti, hogy a magyar nemzet követei álljanak össze az osztrák urakkal és velők, legádázabb ellenségeinkkel hozzák létre a békét. Szükségesnek és helyesnek tartjuk, ha azon népek és nemzetek melyeknek közös céljai vannak, egymást támogatják s tudjuk, hogy a jót bárhonnan is jön nem szabad visszautasítanunk, de mert világos, hogy az említett lap célja nem más, mint megszabadítani Ausztriát a magyar válság következményeitől, a kísérletet veszedelmesnek tartjuk. Túlságos árat kellene fizetnünk, hogy Ausztria rendbe jöjjön. Mert mi célja lehet az Ausztriában fogam- zott eszmének? Semmi más minthogy a két parlament megbízottai első sorban a legszükségesebb kérdésekkel, — költségvetés, njonc- megajánlás, kvóta, delegáció stb. — biztosításáról gondoskodjanak, a többi reánk fontosabb kérdések majd csak azután következzenek. Ezt a nagy árat mi nem vagyunk hajlandók Ausztriának megadni, mert állami függetlenségünk és törvényhozási szuverenitásunkról lemondani nem fogunk senki kedvéért. Ha a magyar parlament szemközt áll királyával, ez egészen az ő belügye s minden idegen befolyástól menten kell e fontos kérdésekben tanácskoznia és határoznia. Azért bízunk benne, hogy az ellenzék közkatonái e veszedelmes kísérletnek fel nem ülnek, hanem az igaz utón haladva, küzdeni fognak a nemzet igazáért- okt. 28. Zempléni átirat sorsa Kassán. Kassa város tegnapi közgyűlésén tárgyalás alá vette Zemplénvármegye átiratát az alkotmány védelme tárgyában. A közgyűlés, — melyen Péchy Zsigmond főispán elnökölt — Zem- plénvármegye átirata fölött azzal a megokolással tért napirendre, hogy ez irányban Kassa város már hozott hasonszellemü határozatot. Szilánkok. — okt. 28. A „Zemplénében többször volt alkalmunk olvasni, hogy nemzetiségi vidékeinken a magyarosodás mily szépen terjed stb. Nem volt szándékomban e kérdést e helyütt bolygatni, hiszen napilapjainkban napnap mellett hasábos cikkeket olvashatunk e thémáról, hanem azzal éppen csakis azért hozakodom elő, hogy e lapban kedvező szinben feltüntetett eredményre, sajnos, alaposan rácáfoljak, mi bizony nem is nagy munka, mert ismét csak a fővárosi lapokra kell hivatkoznom. De néminemű tapasztalataim vannak nekem is. Múlt nyáron oláh vidéken barangoltam. Láttam oláh pénzintézeteket ; láttam a belényesi hires oláh gimnáziumot; keresztülmentem oly falvakon, melyek nevétől, iskolájától kezdve minden, de minden szin oláh. És hány község van ilyen, bizony igen sokl Voltam aztán oly községben is, mely község magyar metropolis mellett fekszik' és melynek lakossága vegyes, t. i. magyar és oláh. Hát itt hogyan magyarosodnak, erre igen kiváncsi voltam, bizony ismét, sajnos csehül, azaz oláhul. Beszéltem több jónevü magyar emberrel — Herceg stb. névre hallgattak — kik oláh leányt vettek feleségül, ezek mi reánk magyarokra nézve feltétlenül el vannak veszve, mert amint beszédközben megtudtam, sem az asszonyok, sem a gyermekek egy árva szót sem értenek édes nyelvünkön, sőt az égig magasztalt vallás- és közoktatásügyi miniszterek nagyobb dicsőségére e nagy községben magyar iskola sincsen, hanem persze van oláh. így van ez a többi nemzetiségeknél is, a szászoknál, rácoknál, szerbeknél stb., vagyis nem hogy előre haladnánk, hanem a magyarosodást illetőleg határozottan dekadenciában vagyunk. A nemzetiségi intelligens vezérek cél- és öntudatosan vezetik népüket a kijelölt ösvényen, vagyis ellenünk, mely munká- jokban az iskolák, papok, végre hatalmas pénzintézeteik hathatósan támogatják őket. Nem rég olvastam, hogy van több nemzetiségi pénzintézet, hol alapszabályilag van kimondva, hogy a részvényeseknek nem adnak a nyereményből csak 5°/o-etet, a többit mind jótékonycélra — értsd oláhositás stb. — fordítják; ellenben ha pl. egy magyar pénzintézet 50.000 korona tiszta hasznot produkál, akkor jótékony célra ad 300—400 koronát. Némi örvendetes eredmény a mi tótjainknál tapasztalható, kik elég szépen magyarosodnak. Ez eredményt legnagyobb részben ama körülménynek köszönhetjük, hogy tótocskáink intelligens elemmel abszolúte nem bírnak és igy reánk vannak legnagyobb részben utalva. — Volnának csak vezéreik, iskoláik, bankjaik, kérdés : váljon meg volnánk e velők ennyire elégedve, mint most vagyunk, már t. i. különösen azok, kiknek van még néminemű parcellázandó földjük, mert magát a tót férfit maholnap itthon pénzért fogják mutogatni. Általában véve tehát a nemzetiségeket illetőleg nincs okunk megnyugodni, sőt ellenkezőleg nagyon is nyughatatlanoknak kell lennünk, hogy a fenyegető vészt elháríthassuk és kedvező eredményt láthassunk, mit csak a helyesen, hol szükséges, a kíméletlenségig alkalmazott erőszakos nemzeti politikával érhetünk el. * Néhány nap múlva végre teljesen elkészül igazságügyipalotánk. Hatalmas kapuja fölé e napokban tették fői a szép arany betűkkel vésett fölirást a „törvényház“- at. Ezen pár sort csakis e szó miatt vetem papírra, mert kérem szépen ez a szó „törvényház“ fatális rossz magyar szó. Szerény véleményem szerint sokkal megfelelőbb lett volna p’d. „az igazságnak“, vagy „Igazságügyipalota“ stb. cimü felirás, a mostanit pedig még ki kellene cseréltetni, mert bár milyen szép aranybetükkel is van ez oda vésve, mégis csak folyton éktelenkedni fog ott e magyartalan szó. * Néhány nap előtt olvastam a „Budapesti Hírlapban“, hogy hatósági mészárszéket mind több város állít föl, úgy legutóbb Szatmáron és Sátoraljaújhelyen létesítenek ilyen mészárszékeket. Nem tudom ki küldte be eme tudósítást és honnan vette, mert viszonyainkat vagy egyáltalán nem ismeri, vagy humorizálni jött kedve; ha ez utóbbi körülmény felelt meg a valóságnak, akkor jól van, de a humorizálás rossz helyre volt adresszálva, mert hiszen ott egész természetesnek találják, hogy itt létesítenek valamit, amiből a közönség is hasznot húzhat; mig ellenben mi jól tudjuk, hogy oly intézkedés, vagy pláne alkotás, miből a köznek is egyetemlegesen előnye lehetne, majdnem ki van zárva. Szeretném én azt látni — és velem együtt sok ezren — hogy itt valamelyes intézkedés történnék a már-már elviselhetetlen drága piaciárak olcsóbbá tételére; hatósági mészárszék létesítésére; a botrányosan rossz péksüteményeknek jókkal való kicserélésére; vízvezeték rendszeresítésére; sétányok, kirándulóhelyek építésére stb. stb. szóval oly faktorok alkotására, melyekből a köznek, a nagyközönségnek is közvetlen haszna van akár anyagi, akár egészségügyi szempontból véve is a dolgot. Nem! Nálunk a közérdek az semmi és ha néha ritkán felszínre is vetődik a közszükséglettől hajtva valamely terv, nem is marad az egyéb tervnél, mert hát elég, hogy meg van a terv, a programm, a jelszó, ki az ördög törődnék nálunk a kivitellel, a megvalósítással is, mikor ez bizonyos munkával jár és esetleg a busás polgárihaszon nagyon is problematikus ! * A helybeli „Fm. H.“ főszerkesztőjétől egy cikksorozat jelent meg „Közéletünk élénkítése, baráti ismeretség“ . . . cimen. Most csak felhívni bátorkodom t. olvasóimat, hogy ha nem olvasták volna, el ne mulasz- szák elolvasni e cikksorozatott, bizonyára derűs perceket fog önöknek e kis fáradság szerezni. Egy kicsit legalább védekezni szándékszom, mert előre is elősmerem, hogy végtelenül hibásak vagyunk — ha ugyan van ennyi jogom -V de ezt már csak egyik következő számban szándékszom megteni. Csapó Lajos. Színházi szezonunk sorsa. Sátoraljaújhely, 1905. okt. 27. Arról akarunk írni, ami tulajdonképen nincsen, t. i. az újhelyi színházi szezonról, mert mint már előzőleg megírtuk, a szinügyi bizottság legutóbbi határozata folytán Komjáthy fel lett mentve a téli időleges előadások tartásától, de mert a szinügyi bizottság a téli szezonra más társulat befogadását is javaslatba hozta, Komjáthy előreláthatólag a tavaszi szezonról is lemond s ebben igaza is van, mert ha egy más társulat itt leszüretelt, ő nem jön utána mezgerélni. Mi az újhelyi szezon sorsáról a bizottsági ülés után mindjárt azért nem irtunk, mert megakartuk hallani Komjáthynak, mint a vidék egyik elsőrangú színigazgatójának is a véleményét, pláne tudva azt, hogy Komjáthy Ujhelyt egy jó baráti körnek s nem idegen területnek tekinti s első sorban Ujhely javát és nem a saját érdekeit fogja szem előtt tartani. — Megkérdeztük tehát Komjáthyt és az ő véleményét tartalmazó levelet egész terjedelmében közöljük azért is, mert abból olyan dolgoknak jövünk tudomására, amikről eddig mit sem tudtunk. S itt ismét a mi városunk mulasztásáról kell megemlékeznünk, mert hogy is történhetik meg olyasmi, hogy az eperjesi szinügyi bizottság által még junius hóban küldött átiratot a tanács október végén küldi át a szinügyi bizottsághoz, talán azt hiszi a tanács, hogy az ügymenet mindenfelé olyan gyors mint nálunk ? Hát itt egy példája a csalódásnak, mely mutatja, hogy tóv utón járt, mert mig az átirat a városházától a megyeházig jutott, addig Eperjes Szatmárral megkötötte 3 évre a szin- kerület megalakítására vonatkozó szerződést azért, mert Sátoraljaújhelytől egy fél évig nem kapott választ s igy előállott az a szinte nevetséges helyzet, hogy a szinügyi bizottság olyan ügyet tárgyalt, amely már hónapokkal ezelőtt nyert más irányban elintézést; de hát hiába, a városháztól a megyeházig oly nagy a távolság (300 lépés) s még nincsen automobil járatunk! így tehát elbúcsúzhatunk az Eperjessel való színi kerület alakításától. De nézzük tovább a dolgot. — Komjáthy kérte annak idején, hogy a színházi öltözők hozassanak használható állapotba, kérése teljesítve nem lett — dacára, hogy azt a szinügyi bizottság is támogatta. így ő szerződésszegést is lát a tanács ez eljárásában, mert amit a tanács megBM DEZSŐ — női ruha-kelme különlegességek, = —- sßlyßm, vászon, szonyßg és fehérnemű üzlete 1 — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapuik mai «zárna 8 oldal.
