Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-10 / 112. szám

2. oldal

ZEMPLÉN.

Október 10.

Tantestületek tisztelgése dr. Fischer Colbrie püspöknél.

— Saját tudósítónktól. —

Sárospatak, 1905- okt. 7.

A két nap óta, bérmálás céljából városunkban időző dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai segédpüspök ma délután a herceg Windisch-Grätz család tulajdonát képező Rákóczy várban, tisztelgő küldöttségeket fogadott.

Megjelent a küldöttségek sorában Beregszászy István zemplónvár- megyei kir. tanfelügyelő is, kinek vezetése alatt a legnagyobb számú küldöttség — mintegy 30 tagból álló — tisztelgett.

Részt vettek a tanfelügyelő vezetése alatt: a zernplénvármegyei kir. tanfelügyelőség hivatali személyzete, a sátoraljaújhelyi állami polgári és állami elemi iskolák tantestületei, továbbá a sárospataki róm. kath., gör. kath. ev. ref. és izr. iskolák tanitói- és tanitónői.

A sárospataki állami íanitóké- pezde tanári kara nem e küldöttséggel, de külön tisztelgett Hodossy Béla igazgató vezetése alatt.

Beregszászy István kir. tanfelügyelő szép szavakban fejtette ki a püspök előtt, hogy legfőbb törekvését mindenkor az fogja képezni, ha az egyházak főpapjainak a magyar tanügy felvirágoztatását célzó nemes törekvésükben segítségükre lehet s viszont kéri a kath. egyház főpapját, hogy e törekvésében őt támogatni kegyeskedjék. Hangsúlyozza továbbá, hogy e vármegye területén élő különböző felekezetüek közt eddig soha nem merült fel ellentét s remélhetőleg ezután sem fog felmerülni akkor, midőn mindnyájunk közös kincséről, a népoktatásügyről s annak fejlesztéséről van szó. Végül kijelenti, hogy ha akadna gonosz kéz, mely ez egyetértést megbontani akarná: a kifejlendőket bizonyára mélyen fájlalná mindenki.

A püspök igen szives hangon felelt a kir. tanfelügyelő beszédére. Megköszönte, hogy hozzá fáradtak, megköszönte a jó kivánatokat s azokat viszonozva Isten áldását kérte a népnevelésügy munkásainak fáradozására.

A küldöttség tagjai ezután a ké- pezde tanári karával együtt az állami tanítóképző intézet tanácstermébe vonultak, hol Hodossy Béla képzőin- tézeti igazgató szives vendégszeretettel látta ozsonára az sátoraljaújhelyieket,

*

Eddig terjed tudósításunk.

Minthogy azonban úgy városunk számottevő társadalmi köreiben, mint vidéki hírlapokban is többféleképen kommentálták lapunk október 1-i számának azon közleményét, melyben megírtuk, hogy Sátoraljaújhelyben a püspök előtt tisztelgő küldöttségek sorából a tanfelügyelő távolmaradásának valamely „mélyebbreható oka“ van, azért olvasóközönségünk tájékoztatása s a dolog teljes megvilágítása végett még a következőket kell kijelentenünk:

Mi eleve is mondottuk, hogy kíváncsian várjuk a kir. tanfelügyelő beszédét, melyet Sárospatakon fog a püspökhöz intézni s amelyben megvilágítja azt a mélyebbre ható okot, mely őt Sátoraljauj holy ben gátolta a tisztelgő látogatás megtételében.

Nos, akik valami nagy dolgot sejtettek a kulisszák mögött, alaposan tévedtek. A tanfelügyelő sárospataki beszéde egyátalán nem tartalmaz vádat senki ellen, a püspök válasza egyátalán nem ad okot találgatásokra. Egyszerű udvariasság tény, mely lefolyt a maga rendes medrében minden nagyobb emóciók nélkül.

Ami Beregszászy tanfelügyelőnek a püspöknél Ujhelyben való meg

nem jelenését illeti, arra nézve, hogy olvasóink előtt minden világos legyen, még a következőket tudatjuk :

Midőn szept. 24-én Katinszky Geyza apát-főesperes tudatta a helybeli állami hivatalokkal, hogy a püspök ur 29-én ide érkezik s ugyanekkor tisztelgő küldöttségeket fogad, Beregszászy tanfelügyelő hivatalos levélben közölte az apát úrral, hogy a 29-én fogadandó küldöttségek sorában részt akar venni, hivatali személyzete s az állami iskolák tantestületei ólén. Az apát-plebános a leg- szivólyesebb udvariasság hangján köszönte meg a tanfelügyelő figyelmét.

Á kir. tanfelügyelő impozánsabb- nak vélte azonban a tisztelgést úgy, ha a felekezeti iskolák tantestületeit is ő vezeti a püspök elé, mintegy dokumentálván ez által azt a testvéri együttérzést, mely e városban a felekezetek tantestületei között él s közös erővel munkálja a legmagaszto- sabb ügyet: a magyar népnevelést. Megkereste a kir. tanfelügyelő e célból a helyi rk., gk. és izr. iskolák igazgatóit is s felhívta őket, hogy csatlakozzanak az ő vezetése alatt tisztelgő küldöttséghez. Minthogy Katinszky Geyza apát-plebános a kir. tanfelügyelő ez intézkedésében jogsérelmet vélt fölfedezni, kijelentette, hogy a rk. iskolák tantestületei az ő vezetése alatt fognak tisztelegni.

Ebből származott aztán némi szóváltás s ez okozta a kir. tanfelügyelő távolmaradását. Hogy azonban a kir. tanfelügyelő és az apát- plebános, vagy pláne a püspök között nagyobb differenciák merültek volna fel, az legenyhébben szólva is túlzás. E mellett s az említettek közt változatlanul fennálló jó viszony mellett bizonyít az is, hogy a püspök Katinszky apát társaságában szept.

30-án a tanfelügyelőt saját házánál látogatta meg és sajnálkozásának adott kifejezést afölött, hogy őt úgy a fogadtatásoknál, mint a plébánián adott ebédeknél is nélkülözni kénytelen.

A kir. tanfelügyelő, miután a közte és Katinszky közt előfordult félreértések kölcsönös magyarázat után elenyésztek, Sárospatakra ment s ott tisztelgett a püspöknél, ki a tanfelügyelőt a lehető legszivélyesebben, valóságos kitüntetéssel fogadta s kit a tantelügyelő is magasztalással emleget pártatlansága és hazafias gondolkozásáért.

Nincs tehát egyébről szó, mint csekély jelentőségű s már elmúlott félreértésről, hol mindenik fél a saját jogait védte, holott kitűnt, hogy egyik sem akarta a másik jogait megnyirbálni.

Sokkal nemesebben gondolkozó emberekként ismerjük mindnyájokat, hogysem kezdettől fogva a legcsekélyebb rosszakaratot is feltételezhettük volna bármelyik fél részéről.

Szilánkok.- okt. 10.

Alig telt el nehány hét azon nevezetes dátum óta, hogy a polgármester urat nagy gaudiummal ismét fényes állásába iktatták, máris meglátszik, hogy a választás előtt két nappal megtartott értekezlet határozatait mennyire szivén viseli a t. polgármester ur. E rövid időn belül is a következő fontos kérdések nyertek elintézést:

1. Tinka Gyula városi főkertész a város költségén Amerikába lett ki- küldve, hogy ott a város gyönyörű kaktusztenyészetének reklámot csináljon.

2. Utasittattak az összes városi tisztviselők, hogy a legnagyobb pontosság és rendet szigorúan betartsák, mert különben egyszerűen élcsapatnak. Ennek az üdvös rendeletnek már eddig is meg van a szemmel

látható, vagyis pardon, éppen nem látható eredménye, hogy t. i. az ösz- szes Csoltko-féle akták elvesztek. — Csoltko városi gazdát azzal vádolják, hogy holmi bagatel szabálytalanságok elkövetésében része volna és ezért a fegyelmit is elrendelték ellene. Persze Csoltko ártatlan, amint a városnál ez másképen nem is lehet és le is csapna Csoltko a vádlókra, mint a tüzesménkü, de mit csináljon szegény, mikor az akták elvesztek ?

3. A polgármester ur nemcsak az emberek egészségét és tisztaságát viseli szivén, miről tanúskodik a sok kitűnő közkút és hogy az utcákat fényes nappal minden locsolás nélkül seprik, no meg a hírhedt Dianna- fürdő, hanem még az állatok tisztaságára is gondol, ezt bizonyítják többek között a Meczner Béla és csekélységem házai mellett legújabban rendszeresített sertésfürösztők is.

4. Az újságcikkek sem találnak süket fülekre, bizonyítja ezt a „Zemplén“ aug. 26-iki számában megjelent „a drágaság" c. cikkem, mely cikkben írott igék azóta nagyrészben testet öltöttek. Ugyanis a piaci-hiénákkal a polgármester ur alaposan elbánt; községi mészárszéket létesített, hol a szeptember 18-iki győzelemben résztvett »székelyhuszárok“ tolongnak. Ennyit tett ily rövid idő alatt és nemsokára jön kedves közönségem a többi, szívnek, szájnak és szemnek kedves portéka! De egyelőre elég ebből ennyi.

*

A cécók. Nálunk a cécó mindig kedves és aktuális valami, mert sajátságos egy náció vagyunk mi, ha néha nagy ritkán valamelyes sovány öröm ér bennünket, ennek természetesen cécó a vége; ha szomorúság tölti el keblünket, ennek duplán cécó a vége. Ha valaki az egész cécót saját regijére rendezi, elvégre ehhez senkinek semmi köze és pedig nincs még akkor sem, ha isten ments, oly gyászos sors vár is reá, mint aminőben szegény néhai Bárczy Józsinak volt része, hogy t. i. a sok jóbarát egész vagyonát formálisan elcécózta, de mikor szegény öreg nagy betegségtől gyötörve feküdt a kórházban, a sok cécó közül egy sem akadt, ki a a betegnek egy Ízletes falatot küldött volna, pedig tudták jól, hogy mennyire ínyenc az öreg. Hát mondom kérem, hogy ezekhez a magán- cécókhoz senkinek semmi köze, de az u. n. közöscécókhoz — hol mindenki fizet — ezekhez már szabad hozzá szólni. Hát persze, nekünk magyaroknak nagy okunk van cécózni.

Van alkotmányunk, van magyar hadseregünk, van oly külképviseletünk, hol államiságunk kidomborodik, akár csak a fővárosi diurnista a bankár mellett stb. mindezekhez kis in- gatlaink úgy be vannak fekotitve, hogy nemrég egyik bankunk igazgatósági határozatot hozott, hogy az újhelyi telekkönyvet többé egyáltalán nem nézeti meg, mert akkor kölcsönt adni nem lehet. Ezek persze mind okok a kisebb-nagyobb cócókra (bálok, majálisok és különösen bankettekre). Merem állítani, hogy mióta politikai válságban leledzünk, az egész kontinensen nem volt annyi cécó, mint ezen a szerencsétlen Magyar- országon 1 Ne menjünk messze, maradjunk itt. Mióta a Függetlenségi Kör megalakult, rendezett annyi bált, majálist, bankettet stb., hogy ha pl. egy anglius véletlenül itt lett volna, feltétlenül azt hiszi, hogy itt a legszegényebb polgár is legalább 100 ezer k. vagyonnal bir. És méltán 1 Mintha bizony nem lehetne a legfontosabb dolgokról is a nélkül tanácskozni, hogy utána ne következzék a tetemes költséggel járó korhelykedés 11 No de üssük mindjárt egy kissé a fején a szöget és mondjuk meg hogy ezek a politikai cécók nem is mindig kizárólag a szent szabadságért rendeztetnek, mert a szent szabadság, alkotmány stb. fenséges tényezőknek egyáltalán semmi közük a cécókhoz, hanem igen sokszor rendeztetnek azért is, hogy nem hivatott vezérek is egyszer másszor egy kicsit a népszerűség tengerében fürödhessenek 1

Uraim 1 kevesebb cécót a népnek 1

Végre pár sort a legerkölcstelenebb cécózásról. Sajnos, vannak társadalmunkban igen sokan, kik másokat szobában, utcán, sajtóban és minden elképzelhető helyen szólnak- szápulnak, le egészen a sárga földig, mig az illető aztán nem ad egy cécót és a szapuló urakat is persze erre meg nem hívja. Mit gondolsz nyájas olvasóm, hogy mit tesznek ezek a kézzel, lábbal szapulók

...............elmennek a hívóhoz, aztán lecécózzák magokat a sárga földig és várják a többi cécót!

Legutóbb is igy volt ez egy városi választásnál, de többet már ez alkalommal nem Írok, hanem azt mondom, hogy spongyát rál

Csapó Lajos.

Tűzoltó szövetség.

— okt. 9.

Lapunk október 7-iki számában hosszabb cikkben emlékeztünk meg a vármegyében megalakítandó Tűzoltó szövetségről, méltatva annak hasznát s a működésétől várható előnyöket. Említettük ez alkalommal, hogy vármegyénk alispánja gyűlésre hívta egybe az érdekelteket október 8-án délután 3 órára.

A gyűlés a jelzett időben meg is tartatott a vármegyeház kistermében, Dókus Gyula alispán elnöklete alatt. Megjelentek: Prihoda Etele vármegyei aljegyző mint előadó, Schön Miksa a sátoraljaújhelyi tűzoltó egylet b. főparancsnoka, Frisch Heiman alparancsnok, Schön Andor csővezető, Jászay Zoltán a megyaszói tűzoltó egylet és Adriányi Kálmán a tolcsvai tűzoltó egylet parancsnoka.

Elnöklő alispán az ülést megnyitva, előadja, hogy a járási főszol- gabirákhoz intézett felhívása kedvező eredményt tüntet fel, mert ezekből legalább is 100 tag belépésére lehet következtetni. A szövetségbe való belépésüket eddig a sárospataki, kis- dobrai, tarcali, tokaji, cigándi, tolcsvai, battyáni, bodrogmezői, nagymihályi, ágcsernyői, bodrogkereszturi és sátoraljaújhelyi tűzoltó egyletek jelentették be.

Prihoda Etele előadó felolvassa a szövetség alapszabály-tervezetét, melynek végleges szövegezésére elnöklő alispán indítványára Juhász Jenő elnöklete alatt ifj. Meczner Gyula, dr. Székely Albert és Schön Miksa tagokból álló albizottság küldetett ki, akik az elnök által kitűzendő határidőben az alapszabályok végleges szövegezését elkészítve, azokat az alakuló közgyűlés elé fogják terjeszteni.

Határozatilag kimondatott továbbá, hogy a szövetségbe való belépés minden, a vármegyében fennálló tűzoltó egyletre kötelezővé tétessék s az évi tagdíj 10 koronában állapíttassák meg, mely összeg a községek által a rendes évi költségvetésbe veendő fel.

Tüzrendészeti felügyelői állás 11, és egy központi főfelügyelői állás lesz szervezendő, kiknek utazási költségeit a szövetség pénztára fogja fedezni.

Az alakuló közgyűlés határidejét az albizottság által beterjesztendő alapszabály-tervezet bemutatása után fogja az alispán kitűzni.

Dókus Gyula ezek után az ülést bezárva, a jelenvoltak élénk köszö-