Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-07 / 111. szám

2. oldal ZEMPLÉN. Október 7. hát, ha a nemzet beleun a vára­kozásba, ha nem akarja áldoza­tul dobni önállóságát? Bécsben eleinte legalább szép szóval és ígéretekkel áltattak bennünket, ma már csak fenye­getést hallunk. Ne várják tehát hogy ökölbe szorított kezeikre mi imádságra kulcsolt kezekkel válaszoljunk. Nem koldus a ma­gyar, hogy törvényeink tisztele­tét alamizsnaképen várja mások­tól. Mi nemzet és ország vagyunk. Félezredévvel régibb és tekinté lyesebb, mint Ausztria. Vérta­núink szent emlékére jogot és igazságot követelünk és meg kell kapnunk, amit jogosan kö­vetelünk ! Andor Károly. Kőszéntelep vármegyénkben. — okt. 6. Alig adhatnánk nagyobb öröm­mel valamiről hirt: mint, midőn azt írjuk, hogy vármegyénkben, és pedig annak székvárosához közel, gazdag A nyugat müveit népeit a szó szoros értelmében a kőszén tette azzá, amik. Angolország, ha oly gazdag szénbányái nincsenek, mai kereske­delmi fejlettségét népének minden élelmessége és szorgalma dacára sem érte volna el. Poroszországot pedig egyenesen a szén tette ipari állammá s fejlett ipara révén visz a világke­reskedelemben Anglia után vezérsze­repet. Hazánk egyes vidékei is, Pécs, Salgótarján, mihamar virágzó köz­pontokká, lakosságaik jómóduakká, értelmesekké lettek, akik a kultúrá­nak is sokkal több áldozatokat hoz­hatnak és hoznak is, mint a tüzelő­anyagban szegény vidékek. Ahol fejlett az ipar és kereske­delem, ott köznyelven szólva, nagy a pénzforgalom is. Már pedig korunk­ban, ahol a tőke többször megforgat­ható, ott a jövedelem is fokozatos minden tekintetben. Érthető tehát a mi érdeklődé­sünk a kifejlendők iránt, és érthető vágyódásunk a tekintetben, vajha a biztató előjelek mihamarább a tény­leges valóság keretébe lépnének s e valóban Isten áldásnak nevezhető széntelepek kiaknázása kezdetétvenné. Noha földművelő állam vagyunk elsősorban, ez nem zárja ki azt, hogy iparunk fejlesztésétől idegenkedjünk. Különben is korunk szelleme már olyan, hogy be láttuk, miszerint egy élni és előre haladni óhajtó nemzet jövője annak ipari fejlődésével áll a legszorosabb kapcsolatban. Ma még csak távoli ködfátyol- képszerüen áll előttünk a biztató jövő, de reméljük, hogy közel a va­lóság, a mely, hogy mit jelent Sá­toraljaújhely városára és környékére, az szinte mesésen nagyszerűnek Ígér­kezik. Óhajtjuk, hogy az engedélyes gróf nemes célzatú fáradozásait mi­előbb teljes siker koronázza. Vármegyei tűzoltó szövetség. — okt. 7. Zemplénvármegye törvényható­sági bizottsága pár év előtt egy ha­tározatot hozott, melyben a vármegyei tűzoltó szövetség megalakítását kí­vánatosnak tartván, az előmunkála­tok megtételére s tervezet készíté­sére Meczner Béla, Juhász Jenő és ifj. Meczner Gyula tagokból álló bi­zottságot küldött ki. E bizottság az ügy beható tanul­mányozása után a megalakítandó vármegyei tűzoltó szövetség terveze­tével elkészült s munkálatát a vár­megye alispánjához benyújtotta, ki is a szövetség megalakítására a várme­gye összes tűzoltó egyesületeit az alábbi szövegű meghívóval október hó 8-án délutánra, alakuló közgyű­lésre hívta meg. Meghívó. A vármegye tör­vényhatósági bizottságának 1903. évi szeptember 30-án tartott ülésé­ben 638/10385. szám alatt hozott határozata folytán a vármegyei tűzoltó szövetség alakuló közgyűlé­sét 1905 október hó 8-ikának dél­utáni 3 órájára a vármegyeház nagytermébe kitűzöm s arra a vár­megyei összes tűzoltó egyleteket ezennel meghívom s felkérem, hogy az ügy fontosságára való tekintet­tel az alakuló közgyűlésen magu­kat mennél nagyobb számban kép­viseltessék. Kelt Sátoraljaújhelyben, 1905 október hó 1-én Dókus Gyula, alispán. Reméljük, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel az érdek­lődés élénk lesz s az alakuló ülés olyan értelemben alkotja meg az alapszabályokat s olyan üdvös hatá­rozatokat fog hozni, hogy végre Zemplénvármegyében is rendbe jön a tűzoltás ügye. Tudvalevő dolog, hogy a tűz elleni védekezésnél nálunk még sok kívánni való van. Pedig most is ret­tegünk ha visszagondolunk a rém- ségesen száraz és forró nyarakra, a nagy vízhiányra s elgondoljuk, hogy igazán csak szent Flórián őrzött ben­nünket roppant károktól, sőt ha el­gondoljuk, hogy voltak szeles napok, melyekben egy szikra emberéletben és vagyonban soha nem pótolható veszteségeket hozhatott volna, hihe­tetlennek tartjuk, hogy hát igazán mi voltunk azok, akik oly édes ke­veset törődtünk a saját érdekeinkkel! Jobb jövő kezdetének pirkadását lát­juk tehát a megalakítandó vármegyei tűzoltó szövetség működésének meg­kezdésével, mert habár az előkészítő bizottság tervezetét nem is ismerjük még, de a bizottsági tagok egyéni­sége máris biztosíték arra, hogy jó munkát végeztek. Csak azután a ki­vitelnél ne késedelmeskedjenek, mert nem vagyunk biztosítva, hogy bár ha eddig elkerültük is a veszedelmet, el fogjuk-e ezután is. Jusson eszünkbe Tokaj, Eperjes és Bártfa s mindjárt megjön a kedvünk a serényebb mun­kához. Kétségtelennek tartjuk, hogy a vármegyei tűzoltó szövetség nemcsak azt fogja feladatául tekinteni, hogy ellenőrzést gyakoroljon a vidéki egye­sületek felett, de erkölcsi súlyánál és tekintélyénél fogva igazán hasznos té­nyező is lesz a pusztító elem elleni védekezés terén. Bizonyára istápolni, segíteni fogja a vidéki egyleteket, kedvezményeket, anyagi támogatást is fog neki illetékes helyeken kiesz­közölni. Útmutatást, segítő kezet nyújthat majd uj egyletek megalaku­lásához, szóval mint a központból szerte sugárzó erő, erőssé, életképessé fogja tenni a vidékiek működéseit is. De felhívjuk az ügyre különösen a biztositó társaságok figyelmét, mert első sorban az ő érdekük az ilyen in­tézmény mentői hathatósabb, buzgó támogatása és propagálása. Nemcsak a mi házaink égnek le, de az ő osz­talékaikat is égeti, ha veszedelem van; már pedig minthogy okos gazda a szomszéd házát is őrzi a tűztél, sa­ját érdekükben cselekszenek, ha min­den lehetőt megtesznek annak az in­tézménynek a megerősítésére, mely az ő érdekeiket épp úgy szolgálja, mint a nagy közönségét. — Küldjék el megbízottaikat ők is mentői nagyobb számmal s támogassák a szövetséget mentői lelkesebben. JEGYZETEK a hétről. * Kibalt korzó. Az őszi hűvös fuvallat végig száguld az utcákon s belekapaszko­dik a Kazinczy-utca fasorának lomb­jaiba. Tépázza, rázza őket s néma megadással hagyják el ágaikat a lom­bok . t . Hervadtan sárgultan hulla­nak le s az őszi szél kegyetlenül, könyörtelenül űzi őket végig a váro­son ... A lelkekre is rászáll az őszi borongós hangulat s az emberek tázva bújnak össze. Vége a nyárnak 1 A Kazinczy-utcai esti korzó is napról-napra kihaltabb, ridegebb lesz. Az újhelyi szép asszonyok és leányok nem teszik jelenlétükkel élénkké, hangulatossá immáron, mindenki be­húzódik otthonába s a már felépült szép törvényszéki palota komoran néz le az utcára, eltűnődve azon: mi­ért lett egyszerre olyan elhagyott és árva. Az őszi fuvalom lesepri a leve­leket s kihalttá teszi a korzót, mely évről-évre mindég élénkül s kereset­tebb lesz s beh ! sok szép leányka sóhajt fel kis leányszobájában igy: — Csúnya ősz, most már ritkáb­ban láthatom „őt“. Komjáthy s a téli sziniévad. Városunk müpártoló közönségé­nek a tél folyamán le kell mondania arról, hogy szinielőadásokban gyö­nyörködhessen. Komjáthy igazgató e télen nem hajlandó társulatának drá­mai ensembleját levinni Ujhelybe és igy csak a nyári szezon fogja kielé­gíteni az újhelyi szinházpártoló kö­zönség kívánalmait. Komjáthy igazgató emez elha­tározását tudósítónknak, ki Kassán felkereste azzal indokolta meg, hogy szerinte, a téli szezonnak csak úgy lenne értelme, ha a téli előadásokra az operette ensemble mehetne le Uj­helybe, mert Sátoraljaújhely közön­sége inkább az operette előadásokat látogatja. Azonban az újhelyi szín­ház füthetlensége kizárja azt, hogy a tagok egészségének veszélyeztetése nélkül használni lehessen a rendsze­rint lenge operette costümöket, kü­lönösen a női tagoknál, másrészt, mivel az újhelyi színháznak semmi féle alapfelszerelése, díszlete nincs, ezeknek egy esetleges operette elő­adásra való elszállítása költséges és felette reszkírozott dolog volna. Azon­kívül az igazgatónak folytonos reme­gésben kell lenni, mert ha valame­lyik tag hirtelen Ujhelyben, vagy Kassán megbetegszik, nem pótolható a hiány más tag „beugrás" ával. S a mi a fő, az esetleges téli előadá­sok mintegy harmincnapot vesznek el a drámai személyzettől a tél folya­mán, harminc próba és tanulási na­pot, a minek kedvezőtlen hatása úgy a tagoknál, mint az egyes előadások­nál érezhető. S ezeket az indokokat mérlegelni fogja tudni Sátoraljaújhely közönsége is, melyet Komjáthy az ő őszinte saj­nálkozására is kénytelen a téli színi évadtól megfosztani. Szüret a Hegyalján. Egypár nap még s beköszönt a boldog idő, melyben a szőlős gazdák leszedetik egy évi fáradozásuk jutal­mát. Mindenkor örömet jelentett ez az idő a Hegyaljának és örömet Sá­toraljaújhely városának, melynek vi­rágzó szőlőtelepei szinte rohamosan bővülnek, terjeszkednek a hegyek lejtőin újra. Az eddig pusztulásról beszélő, dudvafedett szőlőugarakon ma már mindenütt élet hirdeti a felvirágzó szőlőkultura nyomait s szőlősgazdáink bátorítva a sikerektől mindig nagyobb és nagyobb tért hódítanak meg a műveletlen parlagokból a szőlőműve­lésnek. Pár év még s Isten segítsé­gével elérjük a régi időt, mikor a szőlőtelepek szinte megszakítás nél­küli képe tárult a néző elé. S az uj munkára nem fog béni- tólag hatni az idei szüret. Rendkívül édes s elég bő termésre van kilátás, mert a szárazság után még elég jó­kor jött az éltető eső, hogy rendbe hozza a bizony már-már leaszott für­töket és uj reményt öntsön szőlős­gazdáink leikébe. S igy a közelgő szüret elé leg­nagyobb reménynyel nézhetünk s szomorúság helyett öröm és derű száll gazdáink szivébe, hogy: Szüret lesz a Hegyalján 1 VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Közigazgatási bizottsági ülés. Zemplénvármegye közigazgatási bi­zottsága rendes havi ülését folyó hó 9-én reggel 9 órakor tartja a várme­gyeház nagytermében. )( A 100-as bizottság ülése. Zem­plénvármegye 100-as jóléti bizottsága f. hó 7-én reggel 9 órakor ülést tar­tott. Az ülés kezdetén Dókus Gyula alispán bejelentette, hogy a bizottság­ban viselt elnöki állásáról a várme­gye legutóbb (szept. 28-án) tartott tör­vényhatósági közgyűlésében lemon­dott. A bizottság a lemondást sajná­lattal vette tudomásul s az elnöki kőszéntelep létezése immár kétség­telen. Az iparos és kereskedő, aki leg­inkább tudja méltányolni a kőszén óriási horderejét az ipari és kereske­delmi életben, — de a gazdálkodó vagy a hivatalnok is, aki a méreg drága tűzifát a hasonlithatlauul ol­csóbb szénnel pótolhatja, — mind örömmel fogja tudomásul venni, hogy a közvetlen közelünkben fekvő toro- nyai határban kőszénbánya nyitása már csak igen rövid idő kérdése. A tényállás ugyanis az, hogy a Nagytoronya, Kistoronya és Csőrgő községek határaihoz tartozó hegyek­ben, a pár év előtt megkezdett kuta­tások már beigazolták a kőszén jelen­létét s e kutatásokból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy e területen gazdag kőszéntelepre akadtunk. Gróf Széchenyi Sándor, kinek tulajdonához az említett földterület tartozik, nagyobb összeget fordított a a felderítő kutatásokra s mert azok kedvező eredménynyel biztattak, a további kutatási és bánya nyithatási engedélyt is megszerezte. Az előjelek arra vallanak, hogy e hegyek szénben gazdagok, még pe­dig olyan szénben, mely qualitására nézve is kiállja a versenyt a legelső- rendű porosz kőszénnel. Hogy mily óriási jelentősége van ennek a fölfedezésnek vármegyénkre és annak környékére, de első sorban Sátoraljaújhely városára, azt bőveb­ben fejtegetnünk nem is szükséges. Minden ember tudja, hogy korunk­ban, midőn egyes vidékek felvirág­zása, lakosságának anyagi boldogu­lása és ezzel kapcsolatban szellemi előhaladása is az illető vidék gyár­iparának és termelő képességének fejlettségétől függ: akkor mi csak örülhetünk és bizalommal tekinthe­tünk egy biztató jövő elé, melynek méhében, ha a remény valóra válik, — áldás rejlik a mi környékünkre. Ahol a tüzelőanyag olcsó, ott, a gépipar mai fejlettsége mellett bár­mily ágú gyáripar kevés költséggel tehető virágzóvá. Maga a szén kiaknázása ezer meg ezer családnak adna tisztességes kenyeret. A közvetlen közelben való felhasználhatás a mi vízrajzi tekin­tetben előnyös vidékünket tekintve, magával hozza gyáriparunk rohamos fejlődését és kereskedelmi forgalmunk­nak roppant méretekben való növe­kedését. Hogy pedig az ipar és kereske­delem, a fuvarozás, a vasúti forga­lom nagyobbodása mit jelent egy vi­dékre, e tekintetben ezernyi fényes példa áll előttünk. BOR- ÉS SZESZMÉRŐK kaphatók; HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (Drogéria.) Sátoraljaújhely, Főtér.

Next

/
Thumbnails
Contents