Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-03 / 109. szám
Sátoraljaújhely, 1905. Október 3. 109. (4463.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TTjnely, íétér 9. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill.-TT! EMPLEN POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fólévre 6 kor negyedévre 3 kor. ■— Egyes szám ára 8 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó üli a 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. határozottság. — okt. 2. Az uralkodó véleményét olyan határozott alakban és módon hozta a koalíció s a nemzet tudomására, hogy minden kétség, minden remény eloszlott, amit a nemzeti vívmányokhoz fűztek. Erről a nyilatkozatról mi nem Ítélünk, Ítélni fog a történelem, mely az alkotmányos uralkodók tettei fölött sem suhan el behunyt szemekkel. A király a nemzet akaratából áll a nemzet fölött. Ez a nemzeti akarat szintén érvényesülést kívánhat teljes joggal s ha a kívánás nem lesz elegendő, követelni fog, követelni Istenadta jogánál fogva és ezért, mint bűnért senki felelősségre nem vonhatja. Ha a nemzet önállóságáért és jogos szabadságáért küzd s ebből „kimondhatatlan nyomor“ lesz osztályrésze: ennek nem a nemzet s nem a vezérek az okai, hanem azok, akik törvényes szabadságának útjában állanak, akik egy szabad nemzet fölött soha meg nem szerzett suprematiát akarnak gyakorolni, akik egy önakaratból választott uralkodót arról akarnak meggyőzni, hogy az ország másik országának nem szövetséges társa, hanem kiegészítő része. A nemzet nem nézheti összetett kezekkel kétségtelen jogainak porbatiprását. Szellemének ........................... " I III -............ IT. ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Találka. Irta : Jules Lafayette. Azt hiszi ön, hogy olyan egyszerű dolog a találka ? Azt hiszi elegendő, ha az imádott hölgy megígéri az eljövetelét? Azt hiszi, ha a hölgy eljön és ön szivdobogva öleli a keblére a legénylakás diszkrét homályában, akkor már boldogok lehetnek ? Szó sincs róla, uram ! A találkozáshoz mindezeken kívül, még pedig első sorban, szerencse kell . . . Ami engem illet, én valóságos játékszere vagyok a balszerencsének a találkák tekintetében. Hallgassa csak meg a legutóbbi esetemet. Hónapokon át udvaroltam egy szépségnek, mig végre meghallgatott és forró kérésemre a beleegyezés néma bólintásával Ígérte meg a legnagyobb boldogságot. Aztán megállapodtunk a találkában. — Holnap délután három órakor bérkocsiban várom a Madeleine templom előtt, — súgtam én. javát küldi az elvek, a beszéd, a vita porondjára, kik hivatkozva az alkotmányra, melyre a koronás fö esküvel kötelezte magát, ki fogják újból és újból mutatni, mihez van jogunk azon alkotmány erejénél fogva. Bécsnek van oka, és pedig fontos oka arra, hogy mostani merev álláspontjából ne engedjen, ez az ok: suprematiai érdek. Nekünk is van okunk, de sőt legszentebb kötelességünk, hogy jogos álláspontunkból egy jottányit sem engedjünk. Ha most engednénk, az csak igazolása, beismerése volna a bécsi törekvések jogosultságának. Jogfelmondásról itt szó sincs s nem is lehet. Senkivel sem tárgyalhatnak vezéreink, ki ezzel a követeléssel áll elő, erre nincs megbízatása egyetlen pártvezérnek, egyetlen képviselőnek sem, még ha ügyvezető miniszter volna is az illető. Békés kiegyezésről azonban igenis lehet szó s hogy még nem valósult meg, annak nem a vezérek az okai. Miért épen csak ök legyenek azok, akik engedni kötelesek állítólag merev álláspontjukból ? Ez érthető volna azon esetben, ha kívánságaink nem volnának jogosak. Ezt azonban még Bécsben sem merik nyíltan kimondani s legföljebb hadászati s célszerűségi szempontból ragaszkodnak valóban merev rendszerükhöz. Ha ök következetesek a jog— Ott leszek — felelte a néma bólintás. Pontos voltam. Szerencsémre csöndes eső áztatta* az utcát, ez a legalkalmasabb idő találkára; ilyenkor kevés a sétáló, akik unalmukban megfigyelik az utca eseményeit. Bérkocsiba húzódva, érthető idegességgel lestem, mikor jelentkezik az a két parányi láb és karcsú derék, melynek folytatását az ernyő elfödi. Elmúlt negyedóra, majd félnégy lett. Már-már lemondtam a csókokról, a mikor egyszerre megjelent ő. De milyen lehangoltan! — alig ismertem rá; szépséges arca, amely rendesen sugárzik a jókedvtől, most valósággal fakónak tetszett. — Szent egek! Mi történt? — kérdeztem megilletődéssel, amikor a hölgy a kocsimba surrant és helyet foglalt mellettem. — Beteg vagyok, barátom . . . De mégis eljöttem, hogy legalább kezet szorítsak önnel. Ah, nagyon szomorú vagyok . . . Vallattam a baj okai iránt, de hiába. Aztán udvariasan vigasztalva őt, kis ideig kocsiztunk, végre elváltunk — egyetlen csók nélkül. Egész bét múlt el, amig ismét talanságban, legyünk mi is következetesek jogaink követelésében. Velünk a jog, velünk az igazság; engedniük kell! Hiába fenyegetőznek mozgósítási hírekkel, azoktól mi meg nem rémülünk. A jogért, a jog nevében küzdeni dicsőséges kötelesség s mi ismerjük kötelességünket. Inkább elpusztulni, mint hazaárulónak lenni, inkább elszegényedni, mint rabigát huzni! Különben a mozgósítási hirek és tények is csak a nemzet kijátszását célozzák. Katona kell, újonc nincs, jogot ad a gyűjtésre, a fegyverállomány kiegészítésére a mozgósítási parancs. Csak a vak nem látja ezt a fényes nappal megkísérelt hujósdit. Nem a bosnyák határvidék megszállása itt a fontos, abból a kőtörmelékből semmi haszna nincs Ausztriának, hanem mozgósított és el- mozgósitott csapatokra igenis van szüksége. Ahol nincs erő, utolsó menekülési kísérlet a nagyhangú fenyegetés. Erről a nagyhaugu fenyegetésről már hallottunk, régóta ismételik az osztrák generális urak; de még osztrák generálisok nem csináltak nálunk politikát, vagy ha megkísérelték: megszületett az ellenhatás. Kíséreljék meg: ma is meg fog születni ! Ha kell, ott leszünk mindannyian, hogy megtanítsuk elleneinket a magyar szabadság és jogok tiszteletére; s ha hozzánk találkozhattunk; addig forró szerelemtől áradó levelekkel tápláltam a szivét. Egyszer aztán értésemre adta, hogy immár eljöhet. — Várjon meg holnap ugyanott és ugyanakkor, mint a múlt alkalommal. Boldog voltam és ismét szivdo- bogva elsőnek érkeztem a derék templom elé, ahol a párisi találkák tekintélyes része megindul. Immár nem kellett sokáig várakoznom ; ő is pontos volt s nehány perccel utánam íölbukkant az utea távolában fátyolos arca. Ebben a pillanatban aztán váratlan dolog történt. Egy ur, aki ott ácsorgott az aszfalt szélén, hirtelen feléje sietett és útját állotta: — Marianne!., ."Hová mégy ? A hölgyem azonban nem jött zavarba. — Nini, Alfréd! — szólt mosolyogva az előttem ismeretlen úrhoz. Hát te hogy kerülsz ide ? — Jer csak, jer, majd megmagyarázom : de nem bocsátlak el. Velem kell haza menned... És magával vitte ... Én pedig bosszúsan néztem utánuk, kínos bizonytalanságtól marcangolva, hátba közeledik a magyar király szive: akkor is ott leszünk, ott, mindnyájan uralkodói bölcseségének dicsőitésére, hódolatunk, szeretetünk bemutatására, ott — a királyi várban! Andor Károly.- okt. 2. Képviselő választás Sátoraljaújhelyben. Tegnap folyt le Sátoraljaújhelyben a képviselő választás. A kerület f. évríjanuár 26-án megválasztott képviselőjének, dr. Buz a Barnának mandátumát ugyanis a kir. Kúria alaki okokból megsemmisítvén, Október 2-ára tűzte ki a vármegye központi választmánya az uj választást. Pekáry Gyula választási elnök reggel 8 órakor, a vármegyeház nagytermében egybegyűlteket felhívta, hogy törvény szerint 10 választó polgár ajánlatával ejtsék meg a kijelölést. A jelöltek megnevezésére egy félórai időt tűzött ki. A kitűzött félóra letelvén, választási elnök megjelent a megyeház erkélyén s az egy- begyült mintegy 300 választó előtt kijelentette: hogy a sátoraljaújhelyi választó kerület választó polgárai részéről a képviselőségre egyedül dr. Búza Barna jelöltetett, kit is a törvény szerint ezennel a kerület egyhangúlag megválasztott képviselőjének jelent ki. Majd szép szavakban méltatta dr. Búza Barna érdemeit, mire az újonnan megválasztott képviselő nagy hatású beszédet mondott, szivélyesen megköszönve az iránta ismételten megnyilatkozott bizalmat. Délelőtt 9 órára az egész választási aktus befejezést nyert s a megjelentek reggelire gyűltek össze a Függetlenségi Kör helyiségébe, hol a kerület újonnan megválasztott képviselőjét lelkesen ünnepelték. Mariennet kellemetlenség fenyegeti. Másnap fölvilágosított mindenről a levele. Az az ur a bátyja volt, akinek természetesen sejtelme sincs arról mit akadályozott meg. — Ah, milyen boldogtalan vagyok — irta Marianne levelében — most már magam is vágyódom, hogy boldogok lehessünk valahára. Három nap múlva eljövök önhöz. Ne várjon többé az utcán hanem otthon a lakásán. És Marianne csakugyan eljött. Reszketve, mint az áldozatra szánt galamb, lépett be az előszobámba, de tovább nem merészkedett. Kérleltem, — erre sirva fakadt. — Marianne, édes kis Marianne ! — vigasztaltam én. A hangom bizonyára szívhez szólóan gyöngéd volt, mert Marianne egyszerre ijedten elővette az óráját, azután fölkiáltott: — Még csak öt percünk van !... Meneküljünk . . . Vigyen el innen, mert öt perc múlva itt lesz a férjem. — A férje?! ... de hát — — Gyorsan, gyorsan. A kocsim lenn van. Jöjjön. Nem értettem semmit az egészBOR- ES SZESZMEROK kaphatók; HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (Drogéria.) Sátoraljaújhely, Főtér. Lapunk mai gzdma 4 oldal.
