Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-09-23 / 105. szám

Sátoralj aujhely, 1905. szsptember 23. 105. (4459.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-'CTjliely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. ápré hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Grynla dr. Ferenyi József főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész érre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. -— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sió ut.'n 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy di»i- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetéiek térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Utolsó kísérlet. — szept. 23. „A válságból nagy kára van a monarchiának, a bókét áldoza­tok árán is meg kell teremteni!“ Körülbelül ezeket a szavakat ad­ják az uralkodó ajkaira az ud­vari körök. Az engedékenység utján van tehát a koronás fő s bár áldozatoknak tartja a monar­chikus elvek szempontjából azo­kat az engedményeket, amelye­ket nyelv és nemzetiség tekinte­tében adni szándékozik, mégis megadja, mert ezt kívánja a vis major: a monarchia kára. Tisztelettel hajol meg a ma­gyar nemzet a koronás uralkodó előtt, de a politika vezérférfiai ki fogják fejteni előtte, hogy az engedmény korántsem áldozatjel- legü, hanem jogos kívánalmak teljesítése. Hogy igenis a monar­chia érdeke, hogy a magyar had­sereget ne vetkőztessék ki nem­zeti jellegéből. Régen megbukott már az a politikai elv, hogy Ausztriának assimilálnia kell a „meghódított“ tartományokat. Ausztria a népek konglomerátja marad, melyeket a szövetségben rejlő erő tart össze. S e népek között úgy számánál, mint területénél fogva első helyet a magyar nemzet foglal el, mely­nek jólétét a monarchia jólététől függetleníteni nem lehet. Ha mi A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Lakodalmi szokások Alsó- zemplénben. A „Zemplén“ eredeti tárcája. Azt fogja mondani igen sok alsó­zempléni polgártárs a fenti cim elol­vasása után: Mit firkálsz te itt olyan dolgokról, amelyeket mindenki tud és ismer? Én erre a megrökönyödésre azzal felelek: nem a jelennek Írtam. A je­len már is a múlté s a jövő egészen más képet mutat majd az aligmultnál. A civilizáció úgy kiöltöztette már a mi alsózempléni népünket eredeti alakjából, az úri módi annyira átala­kította szokásait, hogy erre az igazi, tősgyökeres magyar népre az ő szo­kásaiban már nem lehet ráismerni. Én tehát nem a jelennek irok, hanem a jövőnek; megőrzendő Írás­ban azt, ami uralgó volt itt évszáza- zadokon át, de ma már letünőben van ; helyt ad a régi népszokás a vil­lamos erővel előre törtető modern ci­vilizáció követelményeinek. A hatszél gyolcs-gatya lomtárba került, talán most lenne jó a muzeum részére is megmenteni belőle egy pél­dányt. Haját leeresztve s pántlikába fonva viselő leányt már csak elvétve nálunk tengődik az államélet és mindaz, ami az államrenddel és a nemzet jólétével összefügg, végzetes seb esik a monarchián is. Igenis kell tehát béke, de ez a szükség más okra vezethető vissza és más conclusiókat von maga után, mint azt az osztrák politikai omnipotensek gondol­ják. Mi nem óhajtozunk a monar­chiában vezető szerep után. Mi csak azt kívánjuk, hogy ha már annak támasza vagyunk, ne bé­nítsák meg önálló nemzetiségünk­ben rejlő erőnket. Mi a magunk önálló államiságának elismerését követeljük minden téren a szö­vetség minden megbontása és érintése nélkül. Ha megadjuk ha­zánk és a monarchia érdekeiért a nagy pénz- és véradót, joggal megkövetelhetjük, hogy katonás­kodó fiainknak joguk legyen a magyar nyelvhez. Ha fiaink karja jó szolgálatot tesz a hadseregben, a nyelve sem fog ártani. Vagy szégyelnünk kell ma­gunkat nyelvünkért? Csak a né­met nyelvben rejlik a hadsereg morális és anyagi ereje? A né­met nyelvvel még nem vertek meg senkit, a német nyelvvel még nem lelkesítettek föl a ha­lált is megvető harcra magyar katonákat. De az ellenkezőt már tapasztalták maguk a királyi her­cegek is. Gondoljanak csak az látni Monokon vagy Bekecsen. Leg­nagyobb részük kontyon viseli a ba­ját, csont bajtü járul az uj divathoz, guvrirozott bosszú szoknya került a bokorugró helyébe. A paraszt legény­nek ciírálkodásra hajlandó imádottja Berecz bátyánk versét recitálja: „Végy nadrágot, gubánkát Oszt a tengert ugord át“. Ami annyit jelent, hogy ne bűzd itt az igát ezen a te szülőföldeden hátszél gyolcsgatyába, de vegyél egy plundrát, meg egy ujjas lajbit és menj Amerikába. Ha jó dolgod és sok pénzed lesz, irj levelet és én me gyek utánad — dámáskodui. Ide jutottunk ! A tulipános karos­ládák helyét a dívány foglalta el, a földműves ember leánya varrógépet berregtet s őrzi arcbőrének fehérsé­gét a napfény barnitó hatása ellen. Egyik mezőzombori ismerősöm, H. Gy. kiválóan értelmes, tisztessé­ges polgár, ki már a 60-as évek kö­rül jár, csak a minap beszélte nekem, hogy községükben 40 évvel ezelőtt a vőfények-, vagy a halott vivőknek az egész falut be kellett járniok, hogy 4 nsdrágot összeszedjenek! Hja, megváltoztak az idők. Jegyezzük fel tehát, amit imitt- amott még megmenthetünk a mi né­pünk ősi szokásainak emlékeiből, hadd lássa az utókor, hogy mekkorát haladt ő. olasz hadjáratra, mit müveit ki­rályi herceg ajkán egy-két, bár hibásan kiejtett magyar szó. Mikor ezeket a sorokat ol­vassák, már talán döntött az uralkodó a hadsereg nyelvi kér­désében. Lesz-e béke, vagy nem ? — az ettől az elhatározástól függ. De hogy nem tisztán nyelv kérdés az, legjobban mutatja a bécsi politika. Ők magok han­goztatták, hogy azért a szedett- vedett 90 szóért kár olyan eről­ködést folytatni. Nem a vezény­szó itt a fontos, hanem az, hogy a bécsi álom utolsó ábrándját is szerte akarjuk foszlatui, meg­akarjuk mutatni, hogy önálló or­szág vagyunk, mely nélkül Ausz­tria mit sem tehet. Ez az, ami fáj: nem akarunk osztrák tarto­mány lenni Igen is szükség van a békére, mi óhajtjuk legjobban, de a bé­kénél is drágább nemzeti önálló­ságunk. Ha ezt megadják, meg­lesz a béke, amelynek áldásai­ban rajtunk kívül Ausztria is ré­szesül. — szept. 23. A központi választmány ülése. A központi választmány a választási elnökök megválasztása és a választás határnapjának megállapítása céljából Dókus Gyula alispán elnöklete alatt f. hó 25-én ülést tart. A falusi lakodalom első és leg­főbb vonásában abban különbözik a várositól, hogy mig utóbbi helyen a menyasszony, illetve az ő szülőinek zsebe érzi meg a cécót, addig falun a vőlegény erszénye van a főpróbá­nak kitéve, mert ő viseli a lakodalmi költségeket. Kezdődik pedig ez a „hetedik szentség felvétele“ Alsózemplénben olyanképen, hogy a rendszerint hét­főn tartott lakodalomra két vőfény jár vasárnap délután hívogatni. A nagyvőfény a versmondó s a lako­dalom teljhatalmú főrendezője, a kis- vőfény lógós. Vállukon keresztül, szé­lességében kiterített törülköző van akasztva, mellükön pántlikás bokré­tával, csinált virágból. A bokrétás pálca már 50—60 év óta nincs Alsó­zemplénben szokásban. A vőfények vasárnap ebéd után kezdik meg körutjokat. — A meghí­vandó házakat, melyek a legszegé­nyebb zsellér legény lakodalmánál is kitesznek 80—100-at, sorra járják s prózában mondja el a nagyvőfény: „Először is nem egyébért kívántunk ezen becsületes úri hajléknál megje­lenni, hanem úgy mint Isten ő szent felsége ezen egy pár ifiu személye­ket felvidította a szent szakramen- tomi házasságra, úgymint Szálas Já­nost az ő eljegyzett mátkájával, Vi­rág Teréziával. De mivel ők ezen ..............1.......j'i-j: Búza Barna dr. programmbeszéde. Dr. Búza Barna a sátoraljaújhelyi ke­rület függetlenségi párti képviselője­löltje f. hó 24-én vasárnap délután 3 órakor fogja megtartatni programm- beszédét. A beszéd megtartására ked­vező idő esetén a Szécbónyi-tér, ked­vezőtlen idő esetén a „Vadászkürt“ fedett nyári helyisége van kijelölve. Á programmbeszéd megtartásához Budapestről is több képviselő érkezik Sátoraljaújhelybe, igy lejövetelüket biztosra jelezték: gróf Zichy Jenő, gróf Zichy Wladimir, gróf Bánűy Miklós, Eötvös Károly, Vázsonyi Vilmos, Kelemen Samu, Lengyel Zoltán, Pap Zoltán, Horváth József, Bernáth Béla, Hentaller Lajos, Hé- derváry Lehel s a központ képvise­letében azon részt vesz Meczner Béla. A képviselők a Budapest felől dél­után érkező gyorsvonattal jönnek meg és a díssidens párt részéről id. Mecz­ner Gyula, a függetlenségi párt ré­széről Pekáry Gyula fogja a megér- kezöket üdvözölni. A vasútról vissza- jövet a >Függetleuségi kör*-be vo­nulnak a vendégek, a hol tisztele­tükre 60 teritókü ebédet rendeznek. A programmbeszéd után a városi színházban közvacsora lesz, melynek hivatalos szónokai felszólalásuk sor­rendjét követve ezek: Székely Elek polgármester, Fried Lajos dr., idb. Meczner Gyula, Szirmay István, Meczner Béla, Kossuth János dr. és Búza Barna dr. szent dolognak véghezvitelére elég­teleneknek látták magukat leírni, ál­talunk kívánták ezen becsületes úri személyeket megtisztelni. A holnap esti tisztességes vacsorára és egy ke­vés mulatságra szívesen elvárják ki- gyelmeteket“. Ez bizony elég ostoba szólam, de nyilvánvaló a szövegéből, hogy évszázadok óta használatos, mert stí­lusa a 15. századéra vall. Ahol a háznép nincs otthon, ott a vőfények a szives meghívás jeléül pálcájukkal egy rémes nagyságú X betűt karcolnak a falra, sokszor ala­posan leontva a gyarló sártapaszt. Az „először is*-nek értelmét mindaddig nem tudtam megfejteni, mig magam is násznagy sorba nem nőttem. Hétfőn reggel ugyanis az es­küvőre menet előtt második hivoga- tás van, de csakis a násznépnél. A vőfény ekkor azzal kezdi mondóká- ját, hogy, „Másodszor is nem egyéb­ért kívántunk“ stb. Jobb módú házaknál vasárnap este konyhatánc van, mely mintegy bevezetője a dáridónak s kizárólag a fiatalság vesz benne részt. A hétfőn reggel eszközölt má­sodszori hivogatás után, úgy 7—8 órára összegyűl a násznép a vőlegény házánál, hol némi szívesség bekebe­lezése után a vőlegényt kéri ki szü­lőitől a kérő násznagy. Ez a kiké­= női ruha-kelme különlegességek, = — ..—- selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete ----- — Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents