Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-25 / 22. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Február 25. stromába sehol sincs felvéve: a vá­lasztást petícióval támadták meg, melyben a választás megsemmisíté­sét kérik. A nagymihályi petíció. Demkó Kálmán dr. nagymihályi szabadelvű képviselő mandátumát — mint már azt hírül adtuk — az ellenpárt petí­cióval támadta meg. A petíciót Kell­ner Mihály dr. nagymihályi ügyvéd és 17 társa nevében adják be. A kérvényezőket Ragályi Lajos dr. budapesti és Fuchs Ignác dr. nagy­mihályi ügyvédek képviselik. JEGYZETEK a hétről. Iliért küzdöttek í E sorok írója a múlt hét nagy eseményét: a képviselőházi elnökvá­lasztást a képviselőház újságírói kar­zatáról nézte végig. Amint a fiatal körjegyző a képviselők neveit szólí­totta, azok egyenkint járultak az ur­nához, hogy leadják szavazatukat. így hát megismerhettük egyenkint őket. Csak a külsejüket, mert hogy a bel­sejükben mi lakik a nagy ismeretle­neknek, az majd csak későbben fog elválni. Érdekes ülés volt ez nagyon, íme, ez a nehány száz ember képvi­seli nagy Magyarországot. Milliók vá­gyát, kívánságát, törekvéseit, óhaját. Hogy ez a törekvés s óhaj most a nemzeti kívánságok teljesítése felé nagy erővel fordul, azon örülni kell minden magyar embernek. De hogy a nagy nemzeti óhajtás mint torzul el a párttaktika keretében, az már egy kissé szomorú. Mikor az alelnökök választása is megejtetett, a képviselőház folyosóján alkalmam volt beszélgetni egy ellen­zéki képviselővel. Nem a demagógok közül való ez az ember, hanem a tisztán látó, igaz magyar emberek közé tartozik. Érdemes feljegyezni azt a párbeszédet, ami ott hirtelen lefolyt. — Nagyságod is Rakovszky Ist­vánra szavazott. — Természetesen. — S szive szerint tette ezt? — Szó sem lehet róla. De hát tudja, a pártfegyelem, a koalíciós fegyverbarátság kötelezett erre. — S helyesnek találja, hogy az a nagy hatalom, ami a képviselőházi elnököt helyettesitő alelnök kezében lyet más földi fény el nem homá- lyosithat. Az embereket ne kívánd. Hiszen mindened vagyok : szeretőd, hitvesed, anyád és barátnőd. Hivebb, jobb, igazabb hozzád más úgy sem lesz. Vagy vágyódol a zajra, az él­vekre? Hogy utána disharmoniát érezzen a lelked?! Nézd itt ezt a rej­telmes erdőt, ezer élet dobog benne s egy sem vágyakozik ki onnan. Ne kívánkozzál el te sem én tőlem. Hallod : mint cseveg a patak ? Érzed a föld szivének verését? Hal­lod mily részegitően dalol kis lanto­sunk, a csalogány? Nem érzed a fü­veknek, a földnek illatát? Nem kábít el téged ez a beszédes csönd? S ott, a hegyek mögül, abban a sötét azúrban egymás után gyulnak ki csillagok, ezek nekünk ragyognak! És hallgasd, mit beszél az erdő I Hogy óv az emberektől, hogy maraszt, mily biztos otthont, puha fészket igér. A természet itt nekünk él. S az erdő vada sem ellenségünk. Sorsosainak néz, olyanoknak, akiknek okuk van kerülni a világot. Mert lásd, az őz, ha lejön ide a patakra, hogy szom- ját oltsa, nem riadozik, ha abban en­gem fürödni lát, rám néz könyes szemével s szinte beszélni látszik hozzám. A sas nem rabolja meg ked­van, a Rakovszky István kezébe le­gyen letéve. — Nem találtam helyesnek. Mindjárt röviden ki is fejtem ön előtt, hogy miért. Rakovszky alelnök igen tempe­ramentumos embere a néppártnak. Annak a pártnak, amelynek törekvé­sei homlokegyenest ellenkeznek a függetlenségi párt törekvéseivel. A magyar nemzet azért adta a nagy többséget a függetlenségi pártnak, mert meg van arról győződve, hogy ez a párt nemzeti törekvései mellett demokratikus és a nemes értelemben vett szabadelvű vonásokkal bir. A nemzet tehát ráruházta a hatalmat. Ezt a nemzet által reánk ruházott hatalmat önkényt megosztani a leg­ellenszenvesebb párttal, a reakciós néppárttal nem rokonszenves. Most már tudjuk, hogy hiba történt a Ra­kovszky jelöltetésével. Azért küzdöt­tünk volna mi, hogy Rakovszky le­gyen a ház alelnöke? Akarja-e ezt a nemzet nagy többsége? Kétségkí­vül nem akarja. Ez tehát elhibázott lépés volt. Jelentőségében nem is olyan fon­tos az egész, mint kihatásában. Az országban zúgolódni fognak. A ma­gyar emberek nem akarják, hogy a reakció, a papi befolyás, mely eddig oly erősen vissza volt szorítva, csak egy lépésnyi tért is nyerjen. S hogy e térfoglaláshoz épen a függetlenségi párt segítette a néppártot, az igazán kellemetlen. Lett volna egyik alelnök az uj párt embere. Vagy a dissziden- sek közül valaki. Vagy akár a leg­szélsőbb ellenzéki, mondjuk Kubik Béla, aki bár temperamentumos, de igaz magyar. Azt senki sem bánta volna. De hogy Rakovszky lett az egyik alelnök, az keserű pilula. — Nagyságod oly szépen fej­tette ki most a választás után, eze­ket az okokat, azt a ferde helyzetet, miért nem tette ezt azelőtt választás előtt, a jelölő értekezleten — Hja, kedves barátom, ismétlem, hogy én nem akarok pártrontónak látszani. Ha a többi hozzájárult: én nem ellenezhettem. Végre is tudni ok kell azoknak, akik most a hatalmat kezelik, hogy mit csinálnak. Ámbár azt hiszem, hogy a párt vezérei is kellemetlenül érzik most magukat a nemzet véleményével szemben. Eddig tartott a beszélgetés, a fo­lyosóra nagy zsivajjal özönlöttek ki a képviselők, újságírók. S az újdon­sült képviselők arcán a diadalmámor helyett a sötét kérdés is lebegni vencednek, hófehér galambjaidnak fészkét, nagylelkűen elnéz e könnyű zsákmány fölött s keres más ellen­séget. Itt minden szeret bennünket. Még a nap is, mert nem tűz le reánk izzóan, perzselően, de szelíden, mintha mindig május volna. Mily jó itt e csöndben szeretni. Szerelmes ölelésünk sóhaja nem hal­latszik oda le a földre, nem őrzik pillantásunkat kárörvendő arcok. Sza­badok vagyunk és egymáséi mégis, örökre, a sírig . . . — Te szabad vagy angyalom, de én rab. A te rabod I — Miért rab ? Nem, nem. Ne erezd magad rabnak ebben ami cso­dás, meseszorü szerelmünkben. Maradj szabad I — Bohó asszony, nem kívánom a szabadságom. Az a láthatatlan lánc, mely lelkeinket összeköti, eltéphetet- len s amellett könnyű 1 Az asszony nem felel. Csak oda­szorítja állát az ura térdére s felnéz reá rajongó szeretettel, égő szemekkel. Az ajka elnémult, de a szeme tovább beszél: odaadásról, háláról, hűségről, mély hitről, boldogságról. A férfi nem tud betelni asszonya nézésébe. Végig száguld lelkén múlt­jának képe. Midőn nem volt, aki sze­rette, midőn nem tudta, mily boldog­látszott : Azért küzdöttünk, hogy Ra­kovszky István legyen a párt alel­nöke? Karnevál. Honfiúi gondok, ha aggasztanak is bennünket, de azért mulatni kell! A sok hangverseny, bál, mulatság egymást éri. Táncra szólít az anda­lító zene, édes leányok, nyíló rózsa­szálak virulnak a karjaidba, éld a világot boldog fiatalság! Kár minden órádért, ami gondokba merülve suhaD el feletted, vigadj, mulass! íme, Uj- helyben is a mulatságok egész diszes sora vár reád. Mire e sorok napvilá­got látnak, már kezdetét vette a leány­egyesület estélye. És mig a politikai tudósitó gondolatokba meriilten töp­reng a válság kibontakozása felett, a báli tudósítónak legfeljebb szivbeli válság megoldását kell kibonyoütani. Kellemes, könnyű és édes feladat! VÁRMEGYE ÉS VAROS )( Városi közgyűlés. Sátoralja­újhely város képviselőtestülete folyó hó 24-én délután rendkívüli közgyű­lést tartott, melyen a képviselőtestü­let tagjai igen csekély számmal vet­tek részt. Ezért a tárgysorozat első pontja: Dókus Ernővel a vízvezeték ügyében kötött szerződés elfogadása és a második pont: Kiss Ferenc ajánlata a régi izr. temető mellett lévő városi telek megvétele tárgyában nem is került a gyűlés elé; egy leg­közelebb tartandó közgyűlésen fogják tárgyalni. — Grosz Antal helybeli illetőségét megtagadták. — Ezenkívül Szőllősy Arthur a gyümölcsfák gon­dozása, Miklóssy István az utcákon levő járda-menti fácskák gondozása és dr. Kossuth János a Csalogány­utca kövezése tárgyában intézett a polgármesterhez interpellációt, aki az előbbi két interpellációra érdemleges választ adott, mig* a Csalogány-utca kövezésére vonatkozólag kijelentette, hogy az iratok betekintése után a legközelebbi ülésen ad a közgyűlés­nek választ. )( Ugydarabok a megyénél. Zem- plénmegye iktatóhivatalához ez év­ben f. hó 25-ikéig alispáni rendes darab 3400 érkezett, a közigazgatási bizottság hatásköre alá utalt darabok száma 650, az elnöki iktatóban ikta tott ügydarabok száma 52 és igy ösz- szesen 4102 ügydarab érkezett be f. hó 25-ikéig Zemplénvármegyóhez elin­tézés céljából; ehhez azonban nincsen ság az igazán, nemesen viszonzott szerelem. Midőn egy hiú élvért, egy futó szórakozásért el tudta felejteni a vi­lágot maga körül. Hogy szeretett lent lenni az élet forgatagában, mily öröm­mel lubickolt abban a szennyes ár­ban, melynek „köznapiasság“ a neve. S most megtisztult a lelke, nem vonzza a világ öröme. Egész boldogsága ez a térdeplő asszony, az ő kis világuk ez a néma, titkot őrző erdő, a ter­mészet ezer csodája Mindkettem álmodtak. Nem volt már más zaj, csak a szivük hangos, gyors dobogása. Nyitott szemük be- mélyedt az éjszakába. Virradt már s ők még mindig kint ültek kis házuk előtt. Megszólalt az erdő szive, a fü- lemile. Ennek az emberpárnak a cso­dálatos, szenvedélyes s amellett még is tiszta, szenvedésteli s most bol- dogságos szerelméről dalolt. Lágy áriái felszálltak a szürke reggelbe, fel egyenesen a naphoz. S midőn a naphoz ért a kis dalos ezüst szava, akkor már reggel lett. A csalogány szava elhalt s meg­szólalt a többi erdei dalos vidám reg­geli koncertje. A férfi betakargatta az asszony megborzongó, fedetlen vállát, végig­beszámitva a főispáni iktatóba érke­zett ügydarabok száma. )( Útlevél sürgetések megszün­tetése. Zemplénvármegye alispánja legutóbb körrendeletét bocsátott ki a járások főszolgabiráihoz, a város pol­gármesteréhez, valamint a községi és körjegyzőkhöz, hogy az Amerikába vándorolni szándékozókat, akik a hi­vatalokban felvilágosítást kérnek út­levelük sorsa felől és azt sürgetik — utasítsák el, mert útlevelüket úgyis megkapják s alkalmatlankodásuk ál­tal csak hátráltatják az illetékes hi­vatali közegeket. Figyelmeztetjük te­hát mindazokat, akik útleveleket kértek, azok sürgetésével ne fáradja­nak, mert ezáltal — különösen a vi­déki útlevél kérvényezők — teljesen fe­lesleges költséget okoznak maguknak. )( Hivatalos liireetmény. A város területén egyes vállalkozóknál tartásra kiadott kincstári lovak szemléje fo­lyó 1905. évi március 17-én fog meg­tartatni. Midőn ezen körülményről a város közönségét értesítem, egyidejű­leg felhívom az érdekelt vállalkozókat, hogy a náluk tartásban lévő kincs­tári lovakat a szemle napján reggeli 9 órakor a heeske téri vásártérre fel­hajtsák. A cs. és kir. 12. huszárez­red pótkeretparancsnokságának 1905. évi 93. sz. a. kelt átiratomhoz képest a szemléhez bizottsági tagokul Smidth Lajos rendőrkapitány, Borcsik Gyula állatorvost és Csoltkó József gazda­sági felügyelőt jelölöm ki, s felhívom őket, hogy a szemlén megjelenni köte­lességüknek ismerjék. Székely Elek polgármester. HÍREK. Szenzációs öngyilkosság Sátoraljaújhelyben. — febr. ‘25. Ma reggel 9 óra után hire ment a városban, hogy Oroszy János hely­beli hentes Fő-téri lakásán egy éles késsel elmetszette torkát és kiszen­vedett. A szenzációs hir valónak bizo­nyult; a jobb sorsra érdemes iparos csakugyan öngyilkossá lett. Ennek a véres eseménynek egy, lapunkban is közölt olyan sajnálatos előzménye volt, mely bírói beavatkozást vont maga után. A jóravaló, törekvő em­ber egy romlott lelkű, rovott múlttal biró egyénnek, Juhász-Pataki József­nek az áldozata, aki bűnös üzelmei- vel beieveríe a becsületes, jó lelkű, simított szép homlokán s felnézett az égre. Imádkozott. Hangtalan hála imát. A nő átfogta a férfi derekát, oda vezette a hegyoldal legszélére a hon­nan a völgybe lehetett látni s mély komolysággal szólott: Nézd! Még párákba burkoltan alszik a „világ“, melyből megszök­tünk. A mi testünk megfürdött, fel­frissült a reggeli harmatban, oda lent meg a forró testek még párnák közé vannak temetve. Nézd a napot, hogy bontakozik ki ködköpenyegéből s hosszan fel­szívja a völgy páráját. Ott is ébred­nek. Rossz kedvvel neki mennek az emberek az élet harcának, ütik, ta- szigálják egymást; ott abban a durva létharcban elhal a legnemesebb sze­relem, salak borítja a legtisztább lel­ket, kemény, durva kéreg rakódik a legeszményibb szívre. Ez a világ! De ezért az elvesztett idealizmusért, le­dőlt bálványokért, tiszta álmokért tud kárpótlást nyújtani: ott a hir, dicső­ség, fény, vagyon, pillanatnyi örömök, szórakozások. De csúf is ott lenni! Hogy örül az egyik, ha a másik be­csületére léphet, mint kacag a tö­meg, ha csalódás, bánat ér. Ha jót teszel, hálátlanság a fizetés. Ebből a világból vágytam én ki ide ebbe a rejtett zugba. Itt gyógyul AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents