Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-21 / 20. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Február 21.

A „Kazinczy-kör“ kamara-zene- estélye.

— febr. 21.

Végre hosszas szünet után újra élvezhettük a helybeli vonósnégyes társaság pompás előadását. Sokan úgy vélekedtek, hogy Ujhelyben oly kevés az igazi zeneérlő, hogy a Ka- zinezy-kör kamara-zeneestélyei hallgatók nélkül maradnak. A két évi sikeres működés e felfogás ellenkezőjét bizonyította. A közönség meleg érdeklődéssel, rokonszenvvel s majd lelkesedéssel fogadott minden zeneestélyt. Derék muzsikusaink nemes intencióit csakhamar megértették s rövidesen a Kazinczy-kör kamara zene estéi a legnépszerűbb estékké lettek.

Az előnyösen ismert zenetársaságban ma két uj tagot volt alkalmunk megismerni: Knoblauch Ri- chárd urat, ki mesteri kezelője az első hegedűnek és Gergely Miksa urat, ki tökéletes művészettel játszik a zongorán. A cellot ezúttal Pőschl Gyula ur játszotta, kit közönségünk mint hegedűművészt már jól ismer, ő most a városunkból eltávozott Orlov- szky Frigyes urat helyettesítette. A társaság az uj tagokkal határozottan nyert. A műsor első száma Beethoven örökké szép vonósnégyese (op. 18.) volt. A pompás összjáték teljesen érvényre jutatta a halhatatlan szerző müvének minden szépségeit. Különösen a Scherzo pikáns ritmusával és a befejező Allegro tetszettek, mely részek után felzugott a tapsvihar.

A műsor második számát Pőschl Gyula ur töltötte be, ki ez alkalommal mutatkozott be először nálunk, mint gordonka művész. Goltermann G. gordonka versenyét (op. 14.) játszotta fényes sikerrel. A mű óriási feladatott ró az interpretátorra. Pőschl ur a mű tehnikai nehézségeit a legnagyobb könnyűséggel győzte le. A játék közben felhangzott taps bizonyítja legszebben, hogy játékával mintegy megigézte a hallgatóságát. Ráadásul Louis Nicodé bájos Largheíío-ját játszotta el a művész. Ez egyszerű, de mindvégig nemes és poetikus darab előadásával lebilincselte a közönséget.

A műsor utolsó számaként Grä- dener zongora ötöse szerepelt. A hatásos és zenei szépségekben bővelkedő müvet hálásan fogadta a közönség. A tapsból bőven kijutott Gergely Miksa urnák, ki a nehéz zongora szólamot minden dicséretre méltó művészettel játszotta.

Az egybegyült diszes közönség teljes megelégedéssel és a legközelebbi viszontlátás kecsegtető reményével távozott.

(P- J.)

Társasvacsora.

Sátoraljaújhely, 1905. febr. 21.

Á sátoraljaújhelyi izr. beteg- segélyző egyesület folyó hó 19-én sikerült társasvacsorát rendezett, E jótékony egyesület, mely az emberszeretet egyik legszebb ténykedését — a szenvedő emberiség gyámolitá- sát—tűzte ki feladatául: 28 évi áldásos működésre tekinthet már visz- sza. Innen a nagy rokonszenv és hathatós támogatás, melyben ez egyesület a város összes zsidósága részéről, tekintet nélkül a felekezeti pártár- nyalajokra, mindenfelől részesül.

És méltán, mert ez egyesület működése a betegsegélyezés terén eszményi magaslaton áll. A tagok részéről befizetett járulékokat teljes egészében, kizárólag a segélyzésre fordítják, a többlet kiadást, mely jóval meghaladja a jövedelmeket, külön adományozásból, e nemes célra rendezett társas összejövetelek jövedelmeiből teremtik elő.

Lélekemelő látvány volt a nemes versenyt végig nézni, amikor az első fogás után minden tósztnál ékesebben szóló és szebben csengő pénzadományozás megindult, nem maradt kéz üresen a legvagyonosabbtól a legszegényebbig úgy a tagok, valamint

a vendégek is 2 és 20 korona közt adakoztak a nemes célra, az adományokból közel 800 korona nyomta a pénztáros kezét, s mikor sor került a másik fogásra márnem volt kinek adományozni.

Az egyesület érdeméül jegyzem föl, hogy utóbbi időben szép és nemes feladatot teljesítő fiók, úgynevezett koma-egyesülettel egészítette ki jótékony működését; ugyanis elhatározta, hogy szegény tagjait, ha családi öröm éri, fiú gyermeknél sorshúzás utján elvállalja a komaságot és a felmerülő költségeket fedezi, hogy a család örömeit az anyagi gondok el ne keserítsék ; mily nagy horderejű humánitás ez! Csak az tudja, kinek szivében oly érzelem honol, mely a jócselekedet nyomában járó boldogító tudatra megnyilatkozik.

A közvacsora, melyen több mint 100 tag és vendég vett részt, mindvégig emelkedett hangulatban folyt le. A tósztoknak egész özöne zudult Reichard Ármin, az egyesület nagyérdemű elnöke felé, ki nemcsak a közvacsora létrehozásával szolgált rá ez ünnepeltctésre, de amióta az egyesület élére állt, jeles elődeinek nyomdokain haladva, az egyesületet eddig el nem ért virágzásra emelte. E munkában segítségére volt buzgó titkára, Kozma Ármin is.

Rövidre szabva tudósításunkat csak a jelesebb felköszöntőkről teszünk említést, de akkor mindegyiket fel kell említenünk.

Különösen kitűnt Weisz Kálmán főrabbi pohárköszöntője, ki szép áldást mondott az egyesület nemes működésre és a közreműködő tagokra, dr. Székely Albert, aki mindig bü marad magához: itt is a szabadság, egyenlőség, testvériség szent igéit látja megvatósitva az egyesület működésében. Alexander Vilmos ez örök dikciózó szép héber citátumokkal fü- szvrezte szellemes toasztját és ha a vacsora véget nem vet a beszédnek talán még most is ott állana a pohár- zal a kezében.

Dr. Grosz Dezső emelkedett hangban és szellemes tartalommal ecsetelte a jótékony egylet működését, a tagokat állandó támogatásra buzdította. Dr. Reichard Salamon a tőle megszokott vervvel mondott szép felköszöntőt a jótékonyság gyakorlásáról az egyesület vezetőségére. Dr. Lichtenstein Jenő a jótékonyság bibliai eredetéről elmélkedett szép és tartalmas tósztban.

Widder Gyula az egyesület körül nagy érdemeket szerzett, de most betegsége miatt távolmaradt alelnökre Zinner Bernátra emelte poharát. Dr. Fehér Márton szellemes dikcióban éltette az egyesületet.

Igen sikerült szűz tósztot mondott Grünbaum Sándor, mi dicséretére válik ily fiatal deák embernek, ki ha igy halad: igen jól fog bánni tudni a pohárral.

Dr. Roboz Bernát, az egyesület derék és buzgó orvosát dr. Stern Ármint éltette. Pongrácz mérnök a főrabbit, Kozma Ármin az idegenből jött vendégeket, Szabó Jakab az újonnan szervezett koma-egyesületet éltette.

Poharat emeltek még és gyakran anélkül, hogy szóltak volna péld. Weinstock és társai, de ezt már nem részletezem; erről a hajnali kakasszó többet tudna mesélni. Egyszóval igen sikerült és ami a fő: nagy hasznot hozó mulatság volt. A jó Isten áldja meg a nemes adakozókat, kik sok könnyet fognak majd felszántani szenvedő embertársaik arcáról.

Sz. J.

HÍREK.

Zászlószentelés Varannón.

— Saját tudósítónktól. —

Yarannó, 905. febr. 19.

A varannói iparos-egylet folyó hó 18-án ünnepelte 10 éves évfordulóját s ezen alkalmat arra használta fel, hogy zászlót vegyen s ennek felavatási alkalmát hangversenynyel összekötött táncmulatság zárja be.

Zászlóanyákul szerepeltek: Bodor Gáborné, Diószeghy Jánosné, özv, Füzesséry Menyhértné, Gaál Sán- dorné, Kail Béláné, Klauser Emilné, Pereszlényi Istvánná, Strompf Pál- né, Pilissy Béláné, Takács Istvánná, Udvardi Viktorné, Werner Gyuláné.

Az ünnep isteni tisztelettel kezdődött, melyre a város polgársága és intelligenciája majdnem teljesen fölvonult. Az ünnepélyes isteni tiszteletet d. e. 9 órakor Straszer Antal szolgáltatta, a Te Deum után a zászlóanyákból körülállott gyönyörű selyemzászlót megáldá s a „Viribus unitis“ jelszóval kezdetű beszédében a hazafiság ragyogó szavaival, mély érzésű igaz magyar lelkesedéssel hivta fel az egylet tagjait, hogy e megszentelt zászló tartsa őket meg mindig a hazafiság, az önképzés és a vallás utjain.

A felavatás után szent-mise volt, melynek tartama alatt a kórus gyönyörű magyar egyházi énekeket adott elő, aztán felvonult a zászlóanyák sora és az egylet tagjai elnökük: Füzesséry Pál vezetése alatt gyertyákkal kezükben az oltár körüli áldozati útra.

Istentisztelet után a nagy ünneplő közönség bevonult az újonnan épült városháza nagy termébe, hol a szegbeverési ünnepély folyt le. Itt az egyleti elnök emelkedett föl az asztalfőn s üdvözölte a megjelenteket, éltette a királyt, rendületlen kitartást kért az egyleti tagoktól a felszentelt zászló alatti hazafias önképző és emberbaráti törekvésekhez s a közgyűlést ünnepélyesen megnyitotta.

Utána Diószeghy János járási főszolgabíró, az egylet egyik védnöke szólt, kifejezést adván szavaiban annak a törekvésének, mely szerint mindig és mindenhol lelkiörömmel tapasztalja és figyelemmel kiséri ama hazafias fölbuzdulást, mit az egylet az iparos helyzetének emelése, a közjó előmozdítása, az iparos tanügy kellő mederben való haladása körül kifejt s bár Varannó város iparos társadalmának eme megbecsülhetlen törekvése csak csep vizet képez a haza társadalmának nagy tengerében, de mivel a cseppekből lesz a tenger, kívánja, hogy ezen az utón haladva, méltó helyét foglalja el a kulturális törekvések ez özönében.

Ezután következett a szegbeverés szertartása, mikor is gyönyörű jelmondatok hangzottak el a zászlóanyák ajkairól.

Ennek végeztével dr. Csőke József védnök emelkedett ünnepi szólásra. Avval kezdte, hogy az egyesülésben van az erő. Fejtegette a magyar iparos feladatát és nagy nemzeti hivatását. Buzdította az egylet tagjait Kölcsey és Széchényi volt nagyjaink mondásaival s lendületes beszéddel a hazafias munkára; a zászlóra irt jelige: „A munka nemesit“ nagy jelszavának mindenkor szem előtt tartására való felhívással végezte beszédét.

Végül az elnök Füzesséry Pál megköszönvén a megjelentek és közreműködők szívességét, a díszközgyűlést bezárta. Közben az iparos dalárda énekelt 2 dalt, megnyitót a Himnuszszal és végén „Élj őseink hazája“ cimü dalt, melynek magasztos áriája nagyban hozzájárult az ünnepi hangulat emeléséhez.

Este az óvoda termeiben hangversenynyel összekötött táncmulatság volt. klauser Emil olvasott fel az egylet tiz évi életéből, az iparos jelen helyzetéről, anyagi és szellemi élő- haladásáról, valamint jövő feladatáról. Ajben Anna szavalta „Pókainét“. Lénhard a „Pusztai találkozást“ Petőfitől, Spira Herman a „Szervusz“ monológot mondta el nagy hatással. — Közben az iparos dalárda énekelt egy- egy dalt kitűnő animóval. A tapsból kijutott minden szereplőnek bőven.A tánc, mely azután következett, reggelig tartott. Az első négyest 20 pár táncolta. A mulatság 600 koronát jövedelmezett.

— Áprilisi időjárás. A mostani időjárás igazán szeszélyes. Egyik napon a gyönyörű napfény a közeledő tavasz édes sejtelmével tölti el az emberi szivet. Utána nemsokára a metsző hideg és sivitó északi szél adja tudtunkra, hogy még nagyon is benne vagyunk a zordon téli időben. Tegnap éjjel hó esett és reggelre vastag hóréteg lepte el az utcákat és háztetőket, mi által a város környéke vissza nyerte téli színezetét. Délre pedig már annyira olvadásnak indult a frissen esett hó, hogy csakhamar viz és sár lett belőle. így azután nincs rá kilátás, hogy — legalább kis időre — csilingelő szánka vegye át a kocsik uralmát.

— Halálozás. A nagymihályi állami iskola tantestületének egyik tagja Jelen Mátyás f. hó 17 én Nagymi- hályban meghalt.

— Izgalmas vadászat. Tudósítónk Írja: Folyó hó 13-án Zsolna Iván palotai lakos a Reuss hercegi erdőben vaddisznóra vadászott. Rálőtt egy nagy vadkanra, de csak beleit találta. A vad erre rárontott és elharapta jobb kezén a mutató ujját. A paraszt nagy ijedtségében sem veszítette el lélekjelenlétét és fülénél fogva a vadkant : ráfeküdt. A nagy hóban (méteres) az ember súlya alatt a vad csak nehezen mozoghatott, de azért csak cipelte hátán az embert a hegyről lefelé. Folyton igyekezvén terhét levetni, avagy lábát elkapni. A parasztnak ezen veszélyes utazás alatt eszébe jutott, hogy ő neki bicskája van; ezzel mind a két szemét kiszúrta a vadkannak, úgy okoskodván, ha meg- vakitja, leugrik róla, hát nem fogja üldözhetni. A vadkan azonban ezután is csak vitte lefelé a vaspálya felé, ahol is sok munkás hó eltakarítással foglalkozván, látták és a segélykiáltásokat is hallották, segitségére jöttek. A vadkant lapátokkal verték agyon.

— Eljegyzés. Fekete Sándor munkácsi honvéd kezelő-főhadnagy folyó hó 19-én jegyezte el Perlstein Regina kisasszonyt Sátoraljaújhelyben.

— Két bál. Szombaton, f. hó 18-án két táncmulatság zajlott le nagy közönség előtt. Áz egyiket a függetlenségi kör tartotta a városi színházban, a másik a famunkások mulatsága volt a „Magyar Király“ tánctermében. Mind a két helyen reggelig tartott a vigasság s a táncoló párok kifogyhatatlan animóval járták a csárdást a bál befejezéséig. A színházban Jónás Jancsi zenéje mellett, a „Magyar Mirály“-ban pedig Drapák zenekarának hangjai mellett folyt a tánc. A függetlenségi kör bálján megjelent dr. Búza Barna képviselőnek a sátoraljaújhelyi független érzelmű hölgyek nevében Bauer Tóla rövid beszéd kíséretében egy diszes Írókészletet nyújtott át.

— Kongresszusi képviselő. A Budapesten f. hó 27, és 28-án tartandó magyar országos izraelita kon- greszusra a nagymihályi izraelita anyahitközség és a járásbeli fiókhitközségek képviselőjévé a f. hó 12-én tartott rendkívüli közgyűlésen Brünn Mór választatott.

— Állatfelhajtásos vásár. A legközelebbi állatfelhajtásos vásár folyó évi márc. hó 7-én fog Sátoraljaújhelyben megtartatni.

— Tűz a vidéken. Vécsén f. hó 14-én a déli órákban — dühöngő viharorkán közepette — nagy tűzvész pusztított. Leégett egy lakóház, 11 csűr s még számos melléképület. A kár összege hivatalos megállapítás szerint 14310 korona, ebből biztosítva volt 5150 korona erejéig. Sok takarmány égett el s a károsultak oly szánalmas helyzetbe jutottak, hogy kénytelenek —• a takarmányhiány miatt — marháikat potom árért eladni. Említésre méltó bátor cselekedetet tanúsított a tűz lokalizálása körül Sanyo