Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-18 / 19. szám
Sátoraljaújhely, 13C5. február 18. 19. (4384.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öAtoralja-T7jnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garrr.ond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Mscznex Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi Jósssf főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre 6 kot negyedévre 3 k >r. — Egyes szám ára 8 fillér. ~— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minder, sző útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi szabaöelvüség Zemplénben. — febr. 18. (dr) Mikor a választások után Sátoraljaújhely uj ellenzéki képviselője kiadta lapjában a jelszót, hogy a vezérszerep minden téren az ellenzéket illeti s ugyancsak ö túllelkesedésében egész Zemplénvármegyét ellenzékinek, a szabadelvű választókat pedig szolgahadnak nevezte, megadtuk cikkére az érdemleges választ. A megyebizottsági választások ime nekünk adtak igazat. Hiába küzdött az ellenzék a terro rizmus fegyvereivel, hiába tűzték föl több helyen még a kortestoliakat is, hiába nevezték hazaárulóknak és szolgahadnak a szabadelvű választókat: a hatvan- hetes alapon álló szabadelvűek nem riadtak vissza. A rágalom fegyverei azokat sújtották, akik vakmerőségükben a legtiszteletreméltóbb polgárokat, a vármegye köztiszteletben álló vezetőit akarták valótlan állításaikkal megbélyegezni. Az eszközök mindig hűségesen jellemzik a velük dolgozó férfiakat. Mi nem nevezzük a túlzók felsülését pofoniitésnek, amint ők írták a választások után a hatvanhetesekröl; az ilyen és hasonló kifejezések pártunk szótárából hiányoznak; mi egyszerűen csak levonjuk a tényekből a következtetéseket. Először is nem való az, hogy Zemplénvármegyében az ellenzék többségben van. A megyebizottsági választásokon a szabadelvű- párt nem használt semmiféle pressiót sem, ezt a mai viszonyok A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Helena. A „Zemplén“ számára irta: Mok Ferencné. (Folyt, és vége.) IV. Kalappal kezében állott meg az ifjú a szinésznő előtt, ki egy sző- nyegheverőre ledőlve fogadta vendégét. — Ön az Bálinth? Üljön le kérem és diskuráljunk. Kissé unalmas a délután, de meg jó lesz, ha beszélgetésével,elűzi szempilláimról az álmosságot. Éjfélig mulattunk s kissé bágyadtnak érzem magam. De üljön le, ide, szembe velem. Az ifjú csak állott feszesen, hidegen. — Hát csak azért hivott, hogy elűzzem fecsegésemmel az álmosságát? Köszönöm, de erre keressen alkalmasabb médiumot, mert én mulat- tatásra képtelen vagyok most. Ellenséges volt a férfi hangja. Az asszony fel kacagott, -des, derűs kacajjal nézett az ifjú komoly arcába. között a legelfogultabb ellenzéki sem állíthatja; sőt ha már pres- sióról szabad szólanunk, azt épen az ő embereik használták, kimondván a jelszót: mindenáron győznie kell az ellenzéknek. Ha tehát az eredmény az ő kudarcukat mutatja, ez egyúttal Zeraplén- vármegye többségének szabad- elvüsége raeliett bizonyít. Más okok voltak azok, amelyek a választások alkalmával győzelemre segítették a függet lenségieket. Ezek között az első a felfordult politikai helyzet, amelyben a leggyakorlottabb politikai talentum sem tudott eligazodni. A másik ok épen ebből eredt, tudniilik a szabadelvüpárt- nak nem volt határozott irányelve a szervezkedésnél. A disszi- dens csoport vezető férfiai úgyszólván teljesen a mi vármegyénk emberei voltak, akikhez a politikai és magáuérdek igen sok szála fűzte a vármegye választó- polgárait Elvközösségüket a kiszakadás után is megtartották velük; de azért függetlenségiekké ép oly kevéssé lettek, mint a disszideusek, ők maradtak továbbra is hatvanhetes szabadelvűek. A másik, az ellenzékre nézve megszívlelendő tanúság pedig az, hogy megtorolatlanul nem nevezheti senki szolgahadnak a'vármegye tisztes választópolgárait. Meggyőződésüket szabadon követve választották be mindenkor a bizottságba képviselőjüket s ezt a bizalmat nem hajlandók semmiféle presszió mellett sem visszavonni. Nem vallják ők azt az önmagát jellemző, veszedelmes — Hát édes Bálinth, mondja csak, akkor minek jött? Hogy roszkedvü, haragos arcában gyönyörködjem? Rekedt lett a művész hangja. — Ne beszéljen ezen a hangon hozzám. Teheti ezt az udvarlói százaival, ha grófok, hercegek is azok, de velem, a szegény, kezdő szinész- szel ne beszéljen igy! Ezt nem tudom elviselni, ehhez szokva nem vagyok ! Vagy meghallgatja kacagás nélkül, amit mondani akarok vagy pedig megyek. Válaszszon! Á diva meglepetten nézett fel az ifjú haragos arcába, majd felült fekvő helyzetéből, karjával a nyugágy párnájára támaszkodott s gúnyosan szólt: — Úgy! tisztelt Bálint uram, ön nincs szokva ehhez a hanghoz ? S mit felel ön, ha viszont én jegyzem meg, hogy velem sem szoktak ezen a hangon diskurálni — elhiheti! — Igaza van asszonyom 1 — mondá Bálinth nyugodtnak látszó hangon. — Ön csak bókokat hall, üres, léha hízelgéseket. A tapstól, szerelmes bókoktól elkényeztetett pici füle nem képes a komoly szót, az őszinte hangot elviselni. Nos I hőkölni nem fogok, hízelegni nem tudok, jobb lesz tehát, ha megyek! elvet, hogy aki nem ellenzéki az hazaáruló, de azt sem, hogy az ellenfél érvényesülését mindenáron meg kell akadályozni. Még abba az alkuba sem mentek bele, hogy a bizottsági tagok fele ellenzéki, fele pedig szabadelvű legyen. Szavazzon mindenki meggyőződése szerint s az eredmény megmutatja, kinek van joga ahhoz, hogy elvét többségi elvnek nevezhessék. A választások után azt mondta az ellenzék, hogy a nép Ítélt; most mi egy szót sem téve ehhez: ismételjük, hogy a vármegye Ítélt. Talán megszívleli az ellenzék a lapszerkesztő képviselővel együtt ezt a lakonikus választ s elismerik, hogy Sátoraljaújhely városa nem osztja túlzó elveiket; különösen pedig akkor nem, ha a mostani modort elveik hangoztatásában és ellenfeleik becs mérlésében továbbra is föntartják. A személyeskedés, fönhéjázás és alaptalan rágalom nem az igazság, nem a hazafiasság fegyvere és mindig azokat sújtja, akik mások megrontására akarják azt felhasználni. Ez a mi véleményünk! * A megyebizottsági tagválasztások lefolyásáról, eredményéről hiteles tudósításaink a következők: Sátoraljaújhelyben még nem választottak megyebizottsági tagokat olyan óriási érdeklődés mellett, mint szerdán, folyó hó 15-én. A választók rendkívül nagy érdeklődése már reggel 8 óra körül észrevehető volt. Kisebb-nagyobb csoportosulások képződtek a választás színhelye: a városháza épülete előtt és csak a választás esélyei felől tárAz asszony szeme felcsillant. — Maradjon, beszéljen ! — mondá halkan. — Ne mondja asszonyom, hogy beszéljek, hiszen a szó úgy sem hat szivéig. Engedje meg azonban, hogy nézhessem nehány rövid boldog percig, hogy bevéssem arcát a szivembe, mielőtt elutaznék. — Ön elutazik? — csodálkozott a nő. — Meglepi ugyebár, hogy szököm a közeléből. Az ön szépsége, mely már annyiszor taposta zsarnoki módon sok szivek boldogságát — az eszemet veszi. Megmaradt kevés józanságomat arra akarom felhasználni, hogy hazamegyek kicsi falumba. Majd bebarangolom a rengeteg erdőségeket, vagy pedig az én öreg édes anyám megnyugtató beszédét hallva, érezve kezének gyengéd, hüs simo- gatását — meg fog szűnni az az őrü- letes szenvedély, mely emészt engem, mióta először játszottam önnel s mely a tegnapi együttjátszásba csak növekedett. Megyek innen, mert felednem kell önt, feledni akarom! Akarom, akarom! Szenvedélyesen mondotta ezt az ifjú. Keze ökölbe szorult, arcára a salgott mindenki. Előre látható volt már napokkal ezelőtt, hogy a küzdelem nagy lesz. A függetlenségi párt már jó- előre készült a választáshoz és minden lehetőt elkövetett jelöltjeinek megválasztatása érdekében. Viszont- a szabadelvűek sem maradtak tétlenül és közvetlenül a választás előtt erős agitáció indult meg városszerte. Mint előző számunkban is említettük, Ujhely négy megyebizottsági tagot választott. A szabadelvűek részéről ugyanazokat jelölték, akiknek, mandátuma most járt le; ezek Dókus Gyula, Székelj Elek, Schmidt Lajos és Halász József voltak, mig a függetlenségi párt dr. Székelj Albertet, Petsár Gyulát, Móré Dánielt és Rein Istvánt jelölte. A választás a városháza tanácstermében folyt le mindvégig példás rendben és a legkisebb összeütközés és zavar nélkül. — Választási elnök dr. Kossuth János ügyvéd volt, aki a választók teljes megelégedésére látta el fontos és terhes tisztét. Választási jegyzőként Pataky Miklós városi főjegyző, tollnokként Sztankó Zoltán szerepeltek. Pontban reggel 9 órakor nyitotta meg a választást dr. Kossuth János, majd 20 választó Írásbeli ajánlatára dr. Búza Barnát' és Fuchs Jenőt kérte föl bizalmi férfiakul és ugyancsak bizalmi férfiaknak kinevezte Valkovszkj Eleket és Kottán Györgyöt. Előbbi egyszersmind azonossági tanú is volt. Mindjárt a megnyitás után kezdetét vette a szavazás. Elsőnek id. Deutsch Simon szavazott le, azután folyt a szavazás tömegesen egészen délig, a mikor a leszavazottak száma jóval felülhaladta a hatszázat. Dél alatt és délután már ritkábban járultak a választók az urna elé. A záróra kihirdetéséig, délután 4 óráig 859-en szavaztak le. Az utolsó szavazó Fischer Herman volt. Azután kezdetét vette a szavazatok összeszámolása, amely- lyel fél 7 órára készültek el. Ekkor hirdette ki a választási elnök az eredményt, amely a következő : megválasztatott 477 szavazattal dr. Székelj Albert ügyvéd, 432 szafájdalom vonta sötét árnyékát. — De uram I — mondotta a nő — mit beszél ön össze-vissza. — Persze, önnek az egy kacagtató bohóság, egy nevetséges jelenet, ha egy kétségbeesett szív vergődését látja. On, ki virágokban, a dicsőség babérkoszorúiban gázolt és az embe-, rek ezreit lenyűgözte szépsége, művészete békóiba, kacaghatja is azt a szegény őrültet, ki nem akar meghódolni démoni szépségének s midőn önnek varázsa mégis elhódította — mindenképpen szabadulni akar a veszedelemből. Akar, minden áron 1 Az asszony feje mellére hanyatlott, egyik kezét homlokára szorította s nem szólt egy szót sem. Az ifjú reá nézett lángoló szemekkel, a melle lihegett az indulattól. — Gyűlölni tudnálak, ha . nem szeretnélek oly végtelenül! — mondotta lázas ajkakkal. Majd odatérdelt az asszony elé. — Miért is láttalak meg te csodás asszony 1 Miért is akarta a végzetem, hogy veled játszam e néhány estén átl vb, ha nem pihent volna nehány üdvösséges percig az öledben, a sziveden a fejem, nem is sejthetném, micsoda gyönyörűség lehet az I.apn;<ik mai »xtoa 6 oldal.
