Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-14 / 17. szám
Sátoraljaújhely, 1905. február 14. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal s S&toralja-TJjJiely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérhen minden garmond sor «0 fill. 17. (4382.) Harmincharmadik évfolyam. MPLEN iíj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HIBLAP. ár. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Parényi József íőmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fíiévre 6 kot negyedévre 3 k >r. Egyes szám ára 8 fillér. —* Böráetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy. kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Kossuth jrerenc gécsben. — febr. 14. (dr.) Ha egyelőre nem is korszakalkotó, de mindenesetre fontos jelentőségű politikai tény Kossuth Ferenc megjelenése a király előtt. Sok és nagy reményeket fűzött e kihallgatáshoz az ellenzék, kétes aggodalommal nézett eléje az ország, melynek eddig nem volt alkalma arra, hogy pozitív alakban lássa a többségre jutott ellenzék működésének eredményét. Reményeiben talán csalódott az ellenzék, de föllélegzett az ország. Az ellenzék kivívta azt, hogy a gazdasági önállóságot nem ellenzi a korona, legalább annak fokozatos előkészítése elé nem fog akadályokat gördíteni; de a hadügyi álláspontjából engednie kell, mert a király föl- tétlen hive a közös hadseregnek, mint a kettős birodalom nagyhatalmi alapföltételének s csak azokat az engedményeket hajlandó megadni, arait Tisza utján már kilátásba is helyezett. Lényegében ez a vasárnapi audiencia eredménye; de tanúsága annál több vagyon. Mindenekelőtt talán belátja az ellenzék, hogy az ideális önálló Magyarország teljes kialakulásának még most legyőzhetetlen akadályai vannak, s hogy a szabadságharc leveretése után még ma sem vagyunk abban a helyzetben, hogy az akkor fegyverrel kierőszakolt szabadságot békés utón szerezhetnék meg nemzetünknek. Haladni haladtunk ugyan. A föltétien uralomhoz szokott Ausztria végre belátta, hogy hatalmas tényező és nem „Provinz“ vagyunk a „Gesammtmonarchie“- ban s hogy köztünk és az ő apró- cseprő államocskái között lényeges különbség van. A másik tanúság pedig az, hogy nem érkezett még el az az idő, midón az ellenzék elveinek teljes föutartásával az ország kormányzásának élére állhatna. Föladatát, melynek fontosságát sem Bécs, annál kevésbbé népünk kétségbe nem vonhatja, még nem oldotta meg; neki tehát maradnia kell továbbra az ellenzéken, mint élő lelkiismeretnek, hogy az időleges kormányok működését ellenőrizze s önállóságunk teljes kialakulását előkészítse. Pillanatnyi sikerét a nemzetre nézve gyümölcsözővé csak igy teheti s ez eredménynek mindenkor elég szép és fölemelő. Vau azonban ennek a kihal- gatásnak egy másik tanúsága is. Ez elégtétel mindazoknak, akik eddig a hatvanhetes kiegyezés alapján akarták kiépíteni önállóságunkat lassabb, de nem kevésbbé méltánylandó működésűkkel. Talán belátja végre az ellenzék is, Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A tokaji borról. Ötvenöt olyan község van Magyarországon, melynek a nevében a szőlő szerepel. A sok Kis-, Nagy-, Alsó-, Fel- ső-Szőllős, Szőllőalj, Szőllőkalja, Szől- lőkut, Szőllőpatak, Szőllős-Ardó, Szől- lős-Csigerét, Szőllős Győrök, Szőllős- Ittvarnok, Szőllős-Kislak, Szőilős-Pá- kozd, Szőllős-Végardó, Szőllőség, Szőlőske, Szőllőlapos, Szőllőtelep, Szől- lővölgy, Szőlőhegy, stb. nevű régi községek azt bizonyítják, hogy hazánkban ősrégi időktől kezdve mivelik a szőlőt. Sőt több mint valószínű, hogy mikor őseink elfoglalták ezt a földet, már sok virágzó szőlőtelep volt itt. Hogy a délvidéken már Probus romai császár telepitett szőlőt, az történeti tény. Régi okmányainkban is igen gyakran akadnak Szőllős nevű községekre, melyeket annak az időnek ortográfiája szerint Scelleusnau, Sce- "ulleusnak, Zoulossnak, Zewlews-nek Írták. A szént-benedekrCndi apátságnak 1075-ből és 1124-ből kelt alapitó leveleiben a Bars vármegyei Terra Seol- leusról tétetik említés. Nyitrából 1112- ből ismerünk egy Villa Zoulous-t Zalában 1222-ben egy Sceulleust, a győr- melléki Villa Zeluiusban királyi vincellérek laktak; Pozsony vármegyében 1291, 1334 és 1375. évekből származó okmányokban találkozunk a Zeuleus és Zeulos nevekkel, a Somogy vármegyei Szőllősről 1431. és 1432-ben tétetik említés s igy tovább; a veszprémi Nagy-Zew-lews 1468-ban a vásönkői várhoz tartozott, mig a komáromvármegyei Zeules 1459-ben a tatai várnak volt tartozéka. Erdélyben II. Geyza alatt bevándorolt németalföldiek a gyümölcsfák mellett szőllőt is ültettek Arad vármegyében. III. Béla idejében a mok- rai és galsai promontoriumok már léteztek ; a véghi az erdélyi püspök a XIII. században Medgyesen a bor után is szedett tizedet. De bármi nagy hirre tettek is szert idővel az aradhegyaljai és erdélyi borok, meg sem közelitthették a Tokaj-Hegyalja dicsőségét, melyről krónikás és költő bizonyára még a legkésőbbi századoknak is fog regélni. Az ottani szőlőmivelés emeléséhez hozzájárult már IV. Béla azáltal, bogy a tatárok visszavonulása után olaszokat telepitett Zemplénbe, kik a tokaji hegyet is beültették az áldásos szőlővenyigével. A zempléni bortized 1271-ben bizonyára már számot tett, mikor azt V. István az egri büspök- nek odaajándékozta. De az valódi virágzásnak csak az Anjouk kúrában indult, midőn 1380- ban 10,000 arany jövedelmet biztosított az egri püspöknek. E korban építtetett gerényi Dru- geth László a pálosoknak a régi Ungvári kolostort és megajándékozta őkét hogy nem közönséges munka Ausztria túlkapásaitól megóvni az országot. Ausztria a szabadságharc leveretése után bizonyos rendelkezési jogot formált magának Magyarország fölött s egészen természetes dolog az ő felfogásuk szerint, hogy minden olyan törekvésnek útját kell állam, amely e rendelkezési jogot csorbíthatná. Külső és belső kényszer alapján az olasz-porosz háborúk utáu engednie kellett ngyan, de ez csak látszólagos volt s a kiegyezés pontjait Bécs- ben sohasem vették egész komolyan. Elgondolhatjuk tehát, hogy a kiegyezés alapján álló kormányoknak mennyi intrikával kellett megküzdeniök, ha a kiegyezés minden pontját érvényesíteni akarták. S hogy nem végeztek hiábavaló munkát, azt a mai napig elért eredmények s Ausztria gondolkozásmódjának megváltozása s mostani tartózkodó félelme igazolja legfényesebben. Mindegyik kormány iparkodott a hozott anyagi áldozatokért valami, nemzetünkre nézve értékes engedményt kicsikarni s e tekintetben Tisza kormánya sem maradt a többi mögött, sőt elfogultság nélkül ítélve, talán a legtöbb vivmánynyal épen ez dicsekedhetett. Nem is ez, hanem a belső reform egyik szerencsétlen eszköze volt oka bukásának, amely eredményében egész nemszántóföldekkel és szőlőkkel. E korban borászkodott a Salernoból bevándorolt Drugeth János nádor oly sikerrel, hogy végrendeletében borának akóját legalább is 300 márkát érőnek mondhatta, holott ez időben (1434) egy márka 360 fillérből állott és 4 aranynyal egyenértékű volt. A tokaj-begyaljai szőlőmivelés legtöbbet köszön kétségtelenül Nagy Lajosnak, mert ő volt, ki nápolyi hadjáratai alkalmából behozatta a hazai Furmitunk dicsőségét a Furminnaum venyigéjét, melyet már Horatius korában összehasonlítottak a flernumi- val: beültetvén vele Tokaj vidékét; valamintbogy Nagy Lajos korában lön szőlővel beültetve a Szilágyság, s az Érmellék is, hol az olasz Bocc d’oro mint bakator indigenatust nyert. A hagyomány szerint Draskovics György pécsi püspöknek köszöni bódítását, ki a tridenti zsinat alkalmával (1562) hosszasan észlelte, mily nagyra vannak az egyháznagyok a Lacrymae Cbristinek nevezett Vezúv borával s kijelenté, bogv van neki ennél különb bora. Még a pápa is megizlelte a magyar püspök borát és elragadtatva kérdé tőle, hogy hol terem ez a felséges nedű? Magyarországon, feleié a püspök. És melyik vidékén e boldog országnak ? kérdé tovább a pápa. Egy kis faluban, melynek neve Tállya. Erre a pápa egy szójátékkal fezeti életünkre jótékony hatással volt. Meggyőződött a nemzet a parlamenti reform sürgős voltáról ; olyan többségre jutott az ellenzék, hogy az eddigi lassú haladást önállóságunk felé meggyorsíthatjuk ; szükségét érezte a király annak, hogy a nemzet régi vágyait személyesen meg- halgassa s azok jogos voltáról meggyőződjék; kilátásba helyezte a gazdasági önnállóságot, a választói jog reformálását és a közös hadsereg magyar részének nemzeti jeleggel való fokozatos fölruházását. Ezek azok az eredmények, melyek harminc évi alkotmányos aera után a helyzetnek mostani alakulása következtében a megvalósulás küszöbére jutottak. De azok előkészítésében egyforma munkát végzett Magyarország minden pártja, mert ha névben és eszközökben külömböztek is egymástól, midnyájan ugyanazon cél felé iparkodtak, melynek ideális netovábbja e szavakban nyer kifejezést: önálló, független, boldog Magyarország! — febr. 14. A politikai helyzet. Politikai körökben elterjedt fairek szerint And- rássy Gyula gróf most várja a meg- hivatását Bécsbe. A király ma Tisza István grófot fogadta. Tisza fölmenetelének célja megállapítani azt a királyi kéziratot, melylyel az uj ország- gyűlés összeültét teszik lehetetlenné, lel: Summum Pontificem Talia vina decent! mely elmés mondás annyit jelent, hogy ilyen bor vagy a tállyai bor érdemes arra, hogy azt a pápa fogyaszsza. IV. Pius e mondásával megalapította a hegyaljai asszubor- nak hirét, melyet egészen II. Rákóczi Ferenc koráig „tállyai bor“ néven ismert a világ, csak azóta nevezzük gyűjtőnévvel, „tokaji“-nak, melynek még a nevétől is meggyógyul a német, ki a tokaji asszut a világ első gyógyborának vallja. Régi diák közmondás: De gus- tibus non est disputandum . . . Erre kell önkénytelenül gondolnunk, ha azt olvassuk, hogy Nagy Lajos a bortizedet a királyi asztal részére Szabadszálláson szedette. Ha annak okát fürkészszük, azzal válaszolunk, hogy vagy az ottani borok igen kitűnő minőségűek lehetnek, vagy pedig, mi valószínűbb, ősein'k Ízlése más volt a mostaninál. Annyi külömben tény, hogy a középkorban sok helyütt az urak szívesebben itták a karcos ujbort, az ó- bort átengedvén szolgáiknak. De hát qui bene distinguit, bene docet. Ha ó-borról van szó, mit a cselédséggel itattak, nem szabad régi aszuborra, hanem a hiányos kezelés következtében többé-kevésbbé elromlott borra kell gondolnunk, melylyel szemben a még pezsgő, ifjú „rámpás“ természetesen nektár számba mehetett. M. H. I<npnnk mai esánsa 4 oldal.
